Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-28 / 251. szám
1997. október 28., kedd SOROZAT Békéscsaba az ’56-os forradalomban (5.) A remények és kétségek 72 órája A Szovjetunió legfőbb vezetői forradalmunk leverésére vonatkozó október 31-i döntésüket még tárgyalási és csapatkivonási készségük színlelésével és a csalárdság számos más eszközével álcázták, amikor a párthatalom fölébe kerekedett nemzet kegyelettel és méltósággal emlékezett a hazája szabadságáért életét áldozó fiaira. Ez történt Békéscsabán is. Noha itt — a szemben álló felek megfontoltságának köszönhetően — életet kioltó, testi épséget károsító erőszakcselekmény mindeddig nem történt, mindenszentekkor és halottak napján számos csabai polgár indíttatva érezte magát, hogy a Budapesten és másutt elesett hősök tiszteletére gyertyát gyújtson. A gyász magasztos érzése azonban nem párosulhatott megnyugvással. Az utca emberéhez, különösen a forradalom résztvevőihez tömegével érkeztek ellentétes tartalmú, ellentétes jövőt ígérő információk. Ambivalencia, szorongató kétértelműség hatalmasodott el a felnőttek lelkületén: talán sohasem gyötrődött annyi honfitársunk a remény és kétség, a bizakodás és aggodalom végletei között, mint 1956 novemberének első három napján. Ilyen ellentétes érzelmek uralták a politikai küzdelem békéscsabai szereplőit is. A kommunista párturalom napok alatt végbement összeomlásából sokan új kor virradatára következtettek. A szabad, biztonságos, anyagilag emelkedő élet esélye immár jelen volt a hatalomváltás megyeszerte tapasztalható tényeiben. Nevezetesen a honvédség és rendőrség forradalom iránti lojalitásában, az egyéni és szövetkezeti gazdálkodás közötti választás immár konkrét lehetőségében, a demokratikusan választott munkástanácsok tekintélyének és irányító szerepének növekedésében. És persze a forradalom nyilvánosságának további szélesítésében is, melyet november 1- jétől újabb megyei napilap: a Független Újság váltott valóra. Mint négy nappal idősebb testvére, a Kossuth Népe — ez a lap is a szabadság, felelősség, igazmondás „szentháromsága” jegyében lát munkához. Bemutatkozó számának vezércikke főhajtás egy kis nép nagy nemzetté magasodása előtt. A lap felelős szerkesztője Kiss Béla. A győzelem napjaiban készült első három számának főbb cikkeit Örsi Tóth László, Dér Endre, Fekete Pál, Tibori János és Molnár Mihály írták. A rendszerváltozás reményt keltő tényei mögött azonban szüntelenül ott sötétlett a hernyó talpas halál réme: a tankok' tömegével rendelkező megszálló hadsereg általános támadásának veszélye. Mégpedig nemcsak borúlátó jövendölések formájában. Nem is csupán a távoli Kárpátalja felől érkező komor hírekben, amelyek kivétel nélkül a szovjet hadsereg be- özönléséről szóltak. November elsejétől a maga fizikai valóságában jelent meg ez a fenyegetés: óriás harckocsik, különböző űrméretű lövegek és nagy létszámú gépesített gyalogság alakjában. Ezen a napon Békéscsaba tanyavilágának egy részén, sőt a város vasúton túli munkáskerületének, Jaminának bizonyos pontjain is letáborozott a 32. szovjet gárdahadosztály egyik gépesített ezrede. A hadosztályt állandó szálláshelyén, az ukrajnai Bergyicsev- ben már október végén riadókészültségbe helyezték. Majd Kárpátalján át Nyíregyháza és Debrecen érintésével a Békés megyei forradalom centrumának peremvidékére irányították. Mivel a megszállóknak e térségben nem voltak katonai létesítményei, az itt lakók régen elszoktak földet rengető acélszömyeik, ágyúik, marcona katonáik látványától. Ráadásul egy-két nappal korábban a szovjet csapatok budapesti távozásának kedvező hírei érkeztek hozzájuk. Nem csoda hát, hogy a megyeszékhely felé három irányból is közelítő nehéztankok, gépesített lövészegységek megdöbbenést és riadalmat keltettek a megyeri és fürjesi, a vandháti és fényesi tanyavilág földműveseiben, akik a vészjelzést: „itt vannak az oroszok!" — szinte percek alatt továbbították Békéscsaba belterületi lakosaihoz. Hogyan válaszolhatott a kétszázmilliós birodalom félreérthetetlen fenyegetésére az akkor ötvenezres mezőváros politikai vezérkara? Igen egyszerűen: tegye mindenki a kötelességét ott, ahová foglalkozása, önkéntes feladatvállalása állította! A munkástanácsok készítsék elő a termelés november 5-ei, hétfői újraindítását, a villanytelep személyzete biztosítsa a folyamatos áramszolgáltatást, a pékségek és szállítómunkások gondoskodjanak az ellátatlan lakosok kenyeréről stb. Ami pedig a fegyveres erőket illeti: a bekövetkezhető szovjet invázióra aligha lehet okosabban készülni, mint az emberek életének és javainak megóvását célzó katonai diplomáciával, amely jó előre megpróbálja mérsékelni a lakosság szenvedéseit és veszteségeit. A szovjet csapatok Csaba környéki megjelenésére válaszul Tóth alezredes riadót rendelt el a hadosztálynál. Parancsot adott annak felderítésére, mekkora szovjet erők jelentek meg a város határvidékén és milyen irányú mozdulatokra készülnek. A továbbiakban meghívta a forradalom civil és fegyveres erőinek legfőbb képviselőit, akik vele egyetértésben elhatározták: 1. csakis a honvédelmi minisztérium parancsára kezdhetnek harcot a szovjet egységek ellen; 2. meggyorsítják a forradalom édes gyermekeinek számító para- militáris szervezetek — gyár- és nemzetőrségek, munkásmilíciák — keretállományának felállítását, tagjainak felfegyverzését puskával, géppisztollyal, golyószóróval; 3. az oroszul értő és beszélő Fekete Pál vezetésével parlamentereket küldenek a szovjet csapatok parancsnokságához, hogy felhívják figyelmét a város megszállása esetén bekövetkezhető konfliktusokra — különös tekintettel a lakosság élesen szovjetellenes közhangulatára. A halasztást nem tűrő határozatok végrehajtását azonnal elkezdik. Húszas, harmincas éveiben járó, különböző foglalkozású önként jelentkező fiatalokkal bővítik a nemzetőrséget, melynek tagjai — rendőrtisztektől kapott néhány órás kiképzés után — fegyveres rendfenntartó járőrszolgálatot teljesítenek a városban. Önzetlen szolgálattételük ösztönző példaként hatott a gimnázium és a mélyépítő technikum, valamint az ipari szakmák idősebb tanulóira. Közülük hatvanöt, túlnyomórészt tinédzser korú fiatal — megértve és átérezve a szovjet hadsereg városközeli megjelenésében rejlő fenyegetést —, honvédtisztek vezetésével , fegyveres harci csapatba” tömörül, hogy külső megtá- madtatás esetén kivehesse részét Békéscsaba védelméből. A határozat 3. pontja értelmében Fekete Pál, mint a megyei forradalmi tanács megbízott parlamentere, felkereste a szovjet hadsereg egyik — Csaba és Békés között elhelyezkedő — páncélos egységét, és tárgyalást folytatott annak alezredesi rangban lévő parancsnokával. Fekete igyekezett megértetni, hogy a városközpont megszállása vagy átvonulási útként való felhasználása ösz- szetűzésekkel járhat, ami sem a városlakók, sem a szovjet katonák számára nem kívánatos. A parancsnok első reagálása elutasító volt. Hadosztálya mozgásának helyét, idejét, irányát — mint mondotta — kizárólag a felettes hadvezetés határozza meg. Később mégis ígéretet tett, hogy a belvárost elkerülve, Csaba peremvidékén fognak átvonulni. November 2-án és 3-án a kommunista párt (MDP) és a tanács (VB) Békés megyei vezetőinek egy csoportja, valamint a békéscsabai székhelyű hadosztály törzsparancsnoka távol maradt munkahelyétől, sőt lakásáról is eltűnt. Közülük némelyek a nagyobb biztonság reményében családostul kis településen élő rokonaiknál, barátaiknál húzódtak meg. A legfőbb vezetők közül többen de- zertőrként viselkedtek: átmentek Romániába, a közeli Aradra és Temesvárra, tájékoztatták az ott állomásozó szovjet csapatok parancsnokait Békéscsaba és a megye önvédelmi előkészületeiről, majd bevárták a szovjet hadsereg általános támadását, hogy annak oltalma alatt visszatérjenek az országba, és részt vegyenek a kommunista diktatúra összeomlott intézményeinek feltámasztásában. A Békéscsaba alatt táborozó szovjet ezred parancsnokai november 3-án két követeléssel keresték meg a megyei forradalmi tanácsot: 1. Adjanak tűzifát az ezred konyhái számára, különben „kénytelenek lesznek élőfát kivágni”. 2. Akadályozzák meg, hogy a lakosság érintkezzen, beszélgetést kezdeményezzen az orosz katonákkal (amit — mellesleg megjegyezve — a szlovák ajkú csabaiak viszonylag könnyen megtehettek). A város új vezetői önérzetes és mértéktartó válaszukban leszögezték: a szovjet csapatok kivonulása az országból a béke elengedhetetlen feltétele. A nemzetőrök figyelmeztetni fogják a lakosságot, hogy ne közelítsen az ezred táborhelyeihez. Tűzifát pedig ez egyszer kivételesen adnak, de a forradalmi bizottság az effajta szovjet kívánságokat — híven a lakosság többségének akaratához — a jövőben nem fogja teljesíteni. Míg a katonai és politikai vezetés a szovjet támadás aggasztó veszélyére kényszerült összpontosítani, a munkástanácsok elnökei, frontemberei a forra- •dalom jövőjének kedvező alakulását feltételezve, tették dolgukat. A sztrájk bonyolult viszonyai között is törődtek a lakosság élelmiszer-minimumának biztosításával. A kenyérgyár munkástanácsa, élén Komjáthy Ferenc elnökkel, vállalta a szervezés, beszerzés, szállítás feladathalmazát, melynek teljesítésétől a sütödék fűtőanyaggal való ellátása, fogyó lisztkészletük feltöltése, vagyis a város folyamatos kenyérellátása függött. Az áramellátás kezdődő zavarai romlással fenyegették a baromfifeldolgozó vállalat (Bamevál) hűtőházában felhalmozott, nagy értékű húskészletet. Bóna Barnabás gépészmérnök, a vállalati munkástanács elnöke technikusokból és szakmunkásokból csapatot szervezett, melynek tagjai egy öreg generátor és egy még öregebb lokomobil felújításával házilag annyi áramot fejlesztettek, amennyi a hűtőház null fok körüli hőmérsékletének biztosításához épphogy elegendő volt. Milliós értékmentést eredményezett ez a vállalat számára, s egyben lehetőséget a nem önellátó rétegek élelmezésének javítására. Békevágy és jóhiszeműség, felelősségtudat és konstruktivi- tás — e tulajdonságok érlelték meg november első napjaiban azt az akarati egységet, mellyel a csabai munkástanácsok és az őket követő üzemi, vállalati közösségek a munka felvétele mellett döntöttek. Érzelmi, hangulati állapotukat, racionális megfontolásaikat pontosan kifejezte Molnár Mihály november 3-án írt cikke, melyet a Független Újság szerkesztősége a lap másnapi számában „Sztrájk helyett munka" címmel óhajtott megjelentetni. A Kézműipari Vállalat munkástanácsának elnöke így kezdte írását. „Egy hétig tartó munkaszüneteltetés után itt az ideje, hogy meginduljon a termelő munka... A további sztrájk csak gyengítene bennünket.” Álláspontjának egyik fő érvét ekként fejti ki: „A dolgozók — ha... csak előleg formájában is — októberre még megkapták bérüket. De biztosítható lenne-e a bérfizetés november hónap folyamán is? Helyes lenne-e költségvetési forrásokból fedezni a vállalatok olyan bérszükségletét, mely mögött javak termelése nem áll?” — „Ezt nem akarhatjuk” — feleli Molnár, máris felelősséget érezve a születő új állam gazdasági, költségvetési egyensúlyáért. Majd a munkástanácsok tagjaihoz és híveihez szól: „Mutassunk példát, hogy a gazdasági vérkeringés újbóli megindításával forradalmunk vívmányait okosan megszilárdítani elhatározónak és képesek vagyunk.” Lőcsei Pál (A befejező részt november 4-én közöljük) szekrénysor, 39 900 ft. Sirius, harmonikaajtós szekrénysor, két rendkívül nagy akasztós szekrénnyel, polcokkal és fiókokkal. Tükrös ajtókkal és világítással szuper áron, most: 119 900 Ft. Praktikus megoldás, fiatalos megjelenés. LMli^iNUDilÉSI Békéscsaba, Békési út 46-48. Tel.: (66) 449-107. Nyitva: hétköznap 8.30—18-lg, szombaton 8-12-ig. Corina, valódi tölgyfából készült nagyméretű nappali szekrénysor. Roppant elegáns megjelenésű, szemrevaló vitrinnel és tág fiókokkal felszerelt, 299 900 Ft-ért kapható. Kis vitrines szekrénysor, két akasztós szekrénnyel, polcokkal, 46 900 Ft. „A LEHETŐ LEGOLCSÓBB MEGOLDÁS!” „Királyi megjelenés, királyi méretek.” Alpha, harmonikaajtós szekrénysor, két akasztós szekrénnyel, polcokkal, tükrös ajtóval és világítással. Kapható: 114 900 Ft-ért. „Nagy térfogat, kis helyigény!” Csavart oszlopos szekrénysor, két akasztós szekrénnyel, natúr és pácolt tölgy valamint fehér színekben kapható. Ára: 89 900 Ft. Zala szekrénysor, vitrinnel, két akasztós szekrénnyel, natúr- és pácolt tölgy valamint fehér színekben 69 900 Ft-ért kapható. (78066) Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Felém sem néznek az unokák Egyedülálló özvegyasszony vagyok immár húsz éve. Az idén elvesztettem egyetlen, szeretett gyermekemet, s azóta felém sem néznek az unokáim azok után, hogy nekik jót tettem, magamnak meg rosszat, mikor a lakásomat eladtam és rajtuk segítettem. Akkor még nem gondoltam, hogy felém sem fognak nézni. Fia nem volna olyan három család, akik segítenek és ahol lakom, meg a testvérem gyerekei, bánatomban elpusztultam volna, de ezek a családok felkaroltak és enyhítik nagy bánatomat. Ezt azért írom le, okuljanak azok, akik még nem áldozták fel, ne is adják el fejük felől a tetőt. Egy nagyon szomorú szarvasi nagymama Akinek nem inge, ne vegye magára Jó néhányszor előfordult már, hogy konkrét ügyek, konkrétan létező problémák megírására kértek meg ismerőseim, mivel elég gyakran írogatok olvasói leveleket. A személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében, valamint a bírósági pereskedések elkerülése végett minden konkrét ügyet az újságban történő „megszellőztetés" előtt alaposan ki kell vizsgálni, fel kell tárni a hallott, megszerzett információk hitelességét. Ehhez , jogosítvány” szükséges. Az „utcáról" csak úgy „besétálni”, riportot készíteni, másokat nyilatkozatra kényszeríteni nem lehet. Egy újságírói igazolvány birtokában viszont minden további nélkül el lehet kezdeni a tényfeltárást. Sajnos ez a lehetőség a magamfajta, olvasói leveleket írogató személyek részére nincs biztosítva. Mi kénytelenek vagyunk szerényebb lehetőségekkel is beérni. Annyit tudunk tenni, hogy konkrétan létező társadalmi jelenségeket, problémákat általános formában, olvasói levélként eljuttatjuk a sajtónak. A közírói műfajhoz közel álló, általános szintű elemzésekkel is rá lehet világítani a fonákságokra, negatív jelenségekre. Azt, hogy az érintett személyek a magukra ismerés után hogyan reagálnak, ez az ő dolguk. Mindenesetre „akinek nem inge, ne vegye magára” az általános jelenséget feltáró olvasói levelek negatív tartalmát. Endrédi Károly, Kötegyán
