Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-01 / 229. szám

6 1997. OKTÓBER Az ötödik utas: A legtöbb kocsinak négy kereke van. Na meg még egy. A pót­kerék. Ami csak foglalja a helyet, ami többletüzemanyagot fogyaszt a súlyával, ami a legtöbbször csak bosszúságot okoz az embernek. De mégis: ha a fejlesztőmérnökök ki akarják hagyni egy-egy új modellből, rögtön óriási a tiltakozás. Amióta csak feltalálták a kocsit, a sofőröket elkíséri a kerékdefekttől való félelem. Pedig egyre ritkábbak az ilyen malőrök: míg hajda­nán, a lovak patkószögeivel „felszórt” utakon száz kilo­méterenként kellett kereket cserélni, addig a jelenkor autósainak hétesztendőn­ként kell ilyen ok miatt bosszankodniuk. Persze, mint minden átlag, ez is szélső értékekből tevődik össze, van, akinek lépten- nyomon kilyukad a gumija, mások viszont csak hírből ismerik a kerékcserék ne­hézségeit. Valószínű, ezen utóbbiak közé tartoznak azok a fej­lesztőmérnökök, akik ­mintha csak az életük függ­ne tőle - mindent elkövet­nek a pótkerék elspórolása érdekében. A pótkereket amolyan szükséges rossz­nak tekintik, amely csak a helyet foglalja, meg felesle­gesen növeli a fogyasztást. Legfőbb érvük egyébként tulajdonképpen logikusan hangzik: azon az alapon, ahogy pótkereket hurco­lunk magunknál, úgy akár egy második motort is bele­tehetnénk a csomagtartóba. Tény ami tény: az autó­iparban már régóta törek­szenek olyan kerék kifejlesz­tésére, amely defektesen is használható, legalább annyi ideig, amíg az ember egy kö­zeli szervizbe el nem ér. Egy A klasszikus pótkerék. Előnye, hogy nem kényszeríti a vezetőt az azonnali szervizlátogatásra. Hátránya a nagy súlya és helyigénye, ráadásul használaton kívül is öregszik. A gyárak hiába próbálkoztak valami mással, például az összecsukható megoldással, a hagyományosnál egyelőre nincs jobb. A vészkerék. Előnye, hogy kisebb és könnyebb mint a klasszikus pótkerék, ez­által kényelmesebb a szerelése is. Hátránya: csak átmeneti megoldást jelent, ráadásul annyira rontja a menettulajdonságokat, hogy legfeljebb nyolcvanas tempónál használható. Rendelje meg kedvenc modelljét a Renault Fesztivál ideje alatt, és sorsoláson vehet részt, ahol csodás nyeremények várják: három szerencsés vásárlónk autója árából 1 millió forintot visszanyerhet. Kisorsolunk 5 db párizsi álomhétvégét, sót minden megrendelt Laguna és Mégane modellünkhöz egyéves CASCO biztosítást adunk ajándékba. nví akciói /.I \ m márkakereskedőknél L< • ii»>ereményjáték szabályzatát! ilyen kísérlet volt az 1973- ban piacra dobott, úgyneve­zett TTT (Three Tube Tyre) kerék, amely, mint neve is mutatja, három külön sze­leppel ellátott három lég­kamrából állt, ha egyik ki­lyukadt, ideiglenesen kettő­vel is használható maradt. A szakma két gigásza, a Goodyear és a Michelin a nyolcvanas években más ös­vényt próbált kitaposni, olyan merev szélű gumiab­roncsot fejlesztettek ki, amely még a levegő teljes megszökése esetén is elbír­ta az autót. Mások azzal próbálkoztak, hogy a felnire műanyag karikát húztak, amely a „légmentessé” vált gumiköpenyt is eredeti for­májában tartotta meg. Sajnos, mint azt a jelek mutatják, igazából egyik sem vált be, túl súlyosak voltak, és emiatt rontották a kocsik menettulajdonságait, vagy pedig a kerék saját ru­gózását annyira letompítot­ták, hogy az autó rettenete­sen zötykölődve volt csak képes haladni. Már csupán két, a pótke­rék megspórolására alkal­mas kényszermegoldás ma­radt: az egyik a Dunlop és a Michelin úgynevezett TD- rendszerű kereke, amelyen egy pótlólagos borda meggá­tolja, hogy a kidurrant kerék lecsússzon a felniről, ily mó­don, ha lassan is, de el lehet gurulni egy szerelőig. A má­sik a Continental CTS elne­vezésű megoldása, amelynél a gumiabroncs kívülről szo­rul rá a felnire, így ha a nyo­Tapadós kérdés Az autó egyik legfontosabb aktív biz­tonsági felszerelése a gumiabroncs. Kü lönösen fontos, hogy a téli időszakban megfelelő minőségű és állapotú gumik legyenek autónkon, hiszen síkos, csú­szós úton sokkal nehezebb biztonságo­san megállni fékezéskor. A gumiabroncsgyártók kétféle irányzatot követnek egy-egy új min­tázat kifejlesztésekor. A cégek egy része az úgynevezett négy évsza­kos gumikat részesíti előnyben, s olyan abroncsokat dob piacra, amelyek minden évszakban használhatóak, a többiek más abron­csokat gyártanak a havas utakra és másokat a tavasztól őszig ter­jedő időszakra. Mindkét irányzatnak megvannak az előnyei és természetesen a hátrányai is. A szakemberek szerint a négy évszakos gumik igazá­ból kompromisszumos megoldást nyújtanak: nyáron jobban kop­nak, mint a kifejezetten nyári gumik, télen pedig a havas utakon ke­vésbé hatékonyak, mint az igazi téli gumik. Előnyük viszont, hogy nem kell tavasszal és ősszel az egész garnitúrát cserélni, s a másik készlet tárolását sem kell megoldani. Bármelyik irányt is választják a gyárak, az autógyártókhoz hason­lóan szünet nélkül folyik a fejlesztés. Az utóbbi évek egyik legna­gyobb újdonságának számít a téli abroncsok anyagában alkalma­zott szilika. Ez a titkos összetételű keverék a kormot helyettesíti a Sava gumijaiban is, segítségével még mínusz negyvenfokos hideg­ben is megmarad a gumiabroncs rugalmassága. A gyár eskimo mintázatú, téli abroncsai ezzel készülnek. Napjainkban már néhány nyári abroncsukban is megtalálható ez az anyag, mert csökkenti a gördülési ellenállást, így valamelyest javul az üzemanyag­fogyasztás. A mintázatok is fejlődnek. Ma már nem mindegy, melyik oldalra és milyen irányban kerül fel az abroncs. A legtöbb gyár a komolyabb igénybevételhez kötött forgásirányú, aszimmetrikus gumit ajánl. A gumik mechanikájának vizsgálatakor kiderült, hogy az úttal érintke­ző felület külső része felelős a gördülésért, míg belső része a tapa­dásért. Éppen ezért van olyan gyártó, amelyik az abroncs külső ré­szét a klasszikus nyári esőelvezető csatornákkal látta el, míg a bel­ső részen a téli abroncsokon megszokott lamellákat alakította ki. Abban az összes gumiabroncsgyártó egyetért: a használt abron­csok újrafelhasználása életveszélyes művelet! más meg is szűnik, akkor sem csúszik le, és száz kilo­méteres távolság megtételé­re is alkalmas normál tem­póban. Bár 1989-től már a Mercedes SL-sorozatát ezekkel szerelték fel, a nagy áttörés elmaradt, ugyanis a szerelőműhelyek nem álltak rá a CTS-kerekek szervizelé­sére, mivel ezek új, méreg­drága szerszámok beszerzé­sét igényelték volna. Mivel ezek a kísérletek nem hoz­ták meg az áhított ered­ményt, az autógyárak kény­telen-kelletlen maradtak to­vábbra is a pótkerekeknél. Egyfelől kísérleteztek a hagyományos pótkerék mi­nél praktikusabb elhelyezé­sével. Míg az ötödik kerék az őskorban mindig a ka­rosszériára kívül volt fel­erősítve, . addig a modern(ebb) autókban a motortérbe, még inkább a csomagtérbe, vagy az al­vázhoz rögzítik. Másfelől próbálkoznak a könnyebb és kevesebb he­lyet foglaló vészkerekekkel, amelyek rövid időre helyet­tesíthetik a „rendes” kere­ket. Nagy hátrányuk vi­szont, hogy alaposan ront­ják a kocsi menettulajdon­ságait, különösen a féke­zéseknél. Igaz viszont, hogy kísérletek bizo­nyítják, a vészkerekek híre rosszabb a megér­demeltnél, ugyanis egy tizenhárom és fél éves darab minden további nélkül elbírta hat­van percen át - nyolcvan kilomé- ter/órás sebesség mellett - egy ala­posan megterhelt kocsi súlyát. „Harmadik utas” megoldás­sal kísérleteztek a Porschénál, ahol a pótkereket ­idézőjelben - összehajto­gatva helyezték el egy e cél­ra kialakított mélyedésben. Szükség esetén egy mini kompresszorral pumpálják fel. Óriási hátránya viszont, hogy a defektes kerék nem fér be a pót helyére, így a mocskos, kilyukadt abron­csot mondjuk az anyósülé­sen kell elhelyezni. Ugyancsak a pótkerekek problémájához tartozik, hogy a gumik állapota a csomagtartóban is romlik: a nyári forróság, a téli fagyok néhány év alatt jelentősen leronthatják az anyag minő­ségét. Ha esetleg szemmel nem is látható a gumi elöre­gedése, megeshet, hogy az első fékezésnél kell rájön­nünk, az idő nem csak raj­tunk hagy nyomot. Mi lehet a jövő útja? A közeli jövőé mindenesetre az, amit a Mercedes cégnél választanak. Az SKL, illet­ve az A-sorozat különböző típusainál a vásárló választ­hat, hogy pótkerékkel kéri a kocsit, vagy csak defekt- spray-vel felszerelve. Utóbbi esetben a vevő negyven li­ternyi helyet nyer a csomag­térben, és a szerelőszettel a kisebb lyukakat maga is ki tudja ott helyben javíta­ni. Ellenben ha na­gyobb a baj: a pórul járt autós várhat arra, míg a sárga angyal vagy egy szerelő az új ke­rékkel a helyszín­re nem ér­kezik. Sz. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom