Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-30 / 228. szám
Romantikus lesz... Még tart a vénasszonyok nyara, de a divattervezők már a jövő évadra készülnek. A női ruhákat szinte minden tervezőnél a romantika határozza meg. (6. oldal) ...PÁSTÉTOMOK A pástétomok hazánkban szinte feledésbe merültek, pedig már a középkorban is ismerték. Ezúttal néhány kedvcsináló receptet adunk közre. (7. oldal) A fiúk bűneiért! Meggyötört arcú asszony. Nem adatott neki könnyű élet. Amíg beszél, mesél az életéről, potyognak a könnyei. Valami iszonyatos nagy fájdalom csavarja a szívét. Mások az apák, ő a fiúk, a fiai bűneiért került kétségbeesett helyzetbe. Amikor telefonon felhívott, már az öngyilkosság gondolatát osztotta meg velem. Felkerestem egyszerű, de tiszta otthonában. Mondja el, miben segíthetünk? A mólt — Vissza kell mennem térben és időben legalább huszonöt évet. Elváltam az első férjemtől, s egyedül neveltem a négyéves fiamat, amikor megismerkedtem a második párommal. O 18 én 23 éves voltam. Úgy egymásba szerettünk, hogy lélegezni sem tudtunk egymás nélkül. Csakhogy a szerelmem szülei ezt egyáltalán nem nézték jó szemmel, s mindent elkövettek, hogy ellenem hangolják a fiukat. Szombathelyre költöztünk és mindketten rádióműszerészként helyezkedtünk el. Az együttélés ideje alatt jöttek a problémák. Sándor, a párom iszonyatosan féltékeny volt. Még a kolléganőimmel sem ülhettem le ebédelni. Fel- ráncigált mellőlük, „kurvákkal ne ülj egy asztalhoz” kiabálta, és én nagyon szégyelltem magam. Mondták is, hozzá ne menjek feleségül, mert pokol lesz az életem. Csakhogy ekkor már terhes voltam Sándor fiammal. El akartam vetetni, de amikor az apja megtudta, foggal, körömmel ragaszkodott hozzá, s nem engedte az abortuszt. Feleségül mentem hozzá. Közben a szülei csaltak, jöjjünk haza, lesz állás, lakás. Sajnos hazajöttünk, pedig Szombathelyen már kezünkben volt a lakáskiutalás. Megszületett Sándor fiam, és kiderült, se lakás, se állás. Egy tanyára kerültünk ki, ahol állattartással foglalkoztunk. Folytatódtak a féltékenységi jelenetek. Ott a pusztán arra is féltékeny volt, ha kinéztem az ablakon. Odaverte a fejem, hogy biztos a buszt lesem, azon valakit. Messze, kinn az úton járt nagyritkán a busz. Egyszerűen elviselhetetlenné vált a helyzetem. 1975-ben meghalt az anyám, s apám felajánlotta, segít házat venni, jöjjek be a tanyáról a gyerekekkel. A férjem a tanyán maradt, mi beköltöztünk. A költözködésnél segített az apám, a testvérem és a férje. Még velük is meggyanúsított. Az apámmal, a sógorommal. Kitört a botrány. A gyerekek előtt ütött vert és üvöltötte, hogy kurva vagyok. Ekkor már a kisebbik fiam, Gábor is megszületett. Hároméves volt. Látták, hogy üt, ver az apjuk, ők szegények visítoztak, majd megszakadt a szívem értük... Gábor ennek ellenére borzasztóan hiányolta az apját, üvöltötte: apa, apa, gyere haza. Én nem bírtam, beadtam a válópert. A bíró behívott minket és a lelkünkre beszélt, a gyerekeknek apa kell. A férjem ég- re-földre esküdözött, megváltozik, csak ne váljak el tőle. Három hónapig kenyérre lehetett kenni. Aztán minden kezdődött elölről. Ekkor már erősen italozott is. Többször fordult elő, hogy előkapta a nagy kést és a nyakamhoz szorította. A két gyerek összekapaszkodva üvöltött, majd Sán- dorkám, aki akkor négyéves lehetett, beleharapott az apja karjába, hogy a kést elvegye végre a nyakamról. S ez nem minden, amit a gyerekeknek végig kellett szenvedniük kicsi gyerekkoruktól. Változatos (Folytatás a 6. oldalon) Ha valaki elrendezte az életét, elbúcsúzott a szeretteitől... A HOSPICE ÁPOLÁS ÁTVEZET AZ ÉLET ÚTJÁRÓL „A szeretteinket elragadó közelgő halál tudomásul vétele nem feltétlenül kell okozza a család széthullását vagy pszichikai trauma okozását. Ha a beteg és a család támaszt kap egy jól képzett, fegyelmezett közösségtől, az út a halálba lehet érzelmi vagy lelki felemelkedés és egy olyan időszak, amely gyógyír lehet úgy a beteg, mint a család tagjai számára.” így ír és gondolkozik Hazel Bartel Texasból, aki a Nemzetközi Hospice Támogatási Központ elnöke, s vallja, hogy a haldoklás az élet természetes folyamata. A nemzetközi és a hazai hospice szervezet filozófiája a gyógyíthatatlan beteg átvezetése a meg- változtathatatlanba. A fájdalom és szenvedés enyhítése, a család támogatása, a segítség nyújtása az értelem keresésében, az „egészséges” haldoklás biztosítása. Tőgye Ildikó, a gyulai Pándy Kálmán Kórház hospice osztályának főnővére: — A hospice intézményes ellátási formája Magyarországon 1994. augusztus 15- én alakult, elsőként Gyulán — mondja. — A házi beteg- ellátásban már régebbi múltra tekint vissza a gyógyíthatatlanok gondozása. A főiskolán a haldokló betegek ápolásáról írtam a szakdolgozatomat, így találkozott az én érdeklődési köröm a kórház szándékával. Tizenhat ággyal kezdtünk, három ágy- gyal bővítettünk, de kicsit szűkösen vagyunk, hiszen az igény igen nagy erre az ellátásra. Az ország más kórházaiban is egyre inkább felismerik ezeknek az ismereteknek a jelentőségét, ezért tudunk Gyulán képzéseket szervezni. Tudják meg a szakmában, mi is az a hospice. Ilyen szemléletmódú nővérek jelenléte kívánatos a kórházakban, hiszen más gyógyító osztályokon is vannak gyógyíthatatlan betegek. A belgyógyászati osztályokon gyakran lehet találkozni hetekig agonizáló betegekkel. Azoknál, ahol igen szoros a kapcsolat a családdal, erős az érzelmi kötődés, sokkal rövidebb ideig tarthat a betegek szenvedése. — Van a prevenció, működik a gyógyítás az egészségügyben, de Ön szerint sokáig hatalmas űrt tapasztaltak a gyógyíthatatlanok lelki gondozásában. Magyarországra az ezt kitöltő hospice filozófiát elsőnek talán Polc Alaine gondolkodásmódja hozta. Az otthonápolás és hospice között van-e párhuzam? — Természetesen. Tavaly egy Soros-pályázaton nyertünk pénzt eszközvásárlásra. Karitatív módon és kórházi pénzből beszereztük ezeket és támogattuk vele az otthon- ápolást is, így közeledik a két gondozási forma. A gyógyíthatatlan betegek otthonápolását a hospice nővérek végzik, a gyógyíthatóakét a kórház keretében működő, velünk összekapcsolódó vállalkozó nővérszolgálat látja el. — Van-e kiút a hospice osztályról? — Nagy örömmel mondom, hogy az utóbbi néhány hónapban négy példa is volt arra, hogy hazament a betegünk, a hozzátartozói ápolták és mi ehhez a hátországot biztosítottuk. Ma a megváltozott családstruktúrában nemigen tudják elfogadni a gyógyíthatatlan beteg otthoni létét, megszokottá az lett, hogy a beteg kórházban hal meg. Most már nem ritkaság, hogy legalább az utolsó napokra hazaviszik a beteget, aki arra vágyik, hogy az otthonában vegyen búcsút az életétől. — Hogyan lehet erre a különleges.osztályra bekerülnie a gyógyíthatatlan betegnek és kell-e fizetni az ellátásért? — Nagyobb az igény, mint a lehetőség, de a beutalás módja nincs meghatározva. Háziorvos, osztályos orvos, hozzátartozó és beteg egyaránt kérheti a felvételt, ha nincs helyünk, előjegyzésbe vesszük. Fizetni nem kell érte, a ház működését a társadalombiztosítás finanszírozza. Az ellátás költségeit ez ugyan nem fedezi, de a kórházigazgatás támogatja a működésünket. Nálunk egy team dolgozik, orvos, pszichológus, dietetikus, fiziko- terapeauta, szociális munkás, szükség szerint lelkész és a hospice szaknővér. Az igazság az, hogy nem elegendő a nővérek szakmai felkészültsége, legyen ugyan profi az ápolásban, de ehhez a munkához különleges emberi adottság, együttérző képesség kell. — A hospice szakembernek mi a véleménye az eutanáziáról, amely görög szó és a jó halált jelenti, az ehhez való aktív vagy passzív segítséget? — Teljes mértékben ellenzem az eutanáziát. Ha egy ember mindent elrendezett maga körül a világban, elbúcsúzott a szeretteitől és azok elengedték, nem kell hozzá segítség. A fájdalomcsillapításnak ma már olyan sokféle módja, technikája van, hogy méltósággal halhat meg. Amíg lehet, fizikai és szellemi minőségi életet éljen a beteg. Sokan összekeverik a fogalmakat, a hospice és az eutanázia nem jelenti ugyanazt. A rendelkezési jog például az életről lehet a beteg joga, erről tárgyalnak az egészség- ügyi törvény kapcsán is, most nem a daganatos betegekre gondolok, hanem például az újraélesztés szükségességére. De ez további beszélgetés témája lehet. Bede Zsóka A IIÉT FOTÓJA Jegyzet K. D. lang, Elizabeth Taylor és Earvin Magic Johnson egy jótékonysági esten. A bevételt AIDS-kutatásokra fordítják » feb-reuters Halló, gazdám, épp most lopnak! Komoly tárgyalás kellős közepén finoman jelez egy mobil telefon, az úr a füléhez kapja, aztán visszafogott hangon, ám láthatóan felindultan elnézést kér, mondván, éppen most rámolják ki a házát a betörők, úgyhogy nyom egy kis füstöt nekik. A jelenetet persze csak elképzelem, de a történet technikailag már nem a fantázia szülötte. Ha hiszik', ha nem, a minap két fiatal magyar feltaláló szenzációs vagyonvédelmi rendszert mutatott be. A dolog lényege, hogy a tulajdonossal vagy a vagyonvédelmi felügyeleti rendszerek ügyeleteseivel géphangon „beszél” a riasztóközpont, amelyet SAS márkanévre kereszteltek. Az MTI-hír szerint az okos riasztóközpont telepíthető gépjárművekbe, lakásokba, raktárakba, nyaralókba. Kikapcsolni nem lehet, a riasztás késleltetése mindössze 2 másodperc. A tulajdonos mobil telefonkészüléke vagy egy hagyományos készülék segítségével értesül a betörésről, autólopási kísérlet kezdetéről. Ekkor bizonyos billentyűk lenyomásával lehetőség nyílik a beavatkozásra. Akár több száz kilométer távolságból elindítható füstképző szerkezet, bekapcsolható sziréna, a védett épület teljes világítása. Az ellopott autó motorját is le lehet állítani táv- irányítással — miután a SAS figyelmezteti a bűnözőket arra, hogy csapdába estek. Ügyes! Nem kevéssé elmés a londoni találmány: a hazugságjelző telefon, ami hatalmas távlatokat nyithat. Gondoljunk csak bele: kikapós félj túlmunkára panaszkodva menti ki magát az otthoni vacsoraasztaltól, ám a telefon jelzi a hitvesnek: férjemuram hangja a „túlmunka” említésekor kiveri a biztosítékot a műszerben. Merthogy a hazugságellenes készülék elnevezéssel piacra dobott szerkezet működési elve: aki hazudik, azt a hangszálainak stresszhatásra utaló állapota leleplezi. Ezt az izgalmi állapotot jelzi azon nyomban a szóban forgó műszer. Amint ez a két friss példa is bizonyítja, a technika lehetőségei kimeríthetetlenek — legfeljebb a betörők, autótolvajok és kikapós férjek-asszonykák leleményessége kelhet velük versenyre. T. I. Haj- és fejbőrproblémáink megoldásához nyújt segítséget a korszerű technikai háttérre épülő hajdiagnosztika és az erre épülő hajkozmetikai kezelés. (7. oldal)
