Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13-14 / 214. szám
A pszi mesterei (9.) Clairvoyance, avagy a hatodik érzék A nagy indulati töltés hozta felszínre lappangó képességét "'\^y—|||OT— t |j|5B3 fehéren A Knertől a Cofinecig Ugye néha szabad sikertörténetről is írni ezeken a hasábokon? Mert a Kner vezérkarának története idekívánkozik. Tegnap adtunk hírt arról, hogy Balog Miklóst, a nyomda volt vezérigazgatóját kinevezték a párizsi székhelyű tulajdonos cég első emberévé. Nem semmi — mondaná erre a pesti. Különösen nem, ha felidézzük, mi minden történt a Kner privatizációja óta, s mi mindenről beszélt az utca embere — okkal, ok nélkül. Amikor az évtized elején a Cofinec csoport megvásárolta Magyarország két vezető nyomdáját, a csabai Knert és a kecskeméti Petőfit, a menedzsment igyekezett megkapaszkodni, alkalmazkodni az új helyzethez. A vezérek jól kitapinthatóan külön utat jártak. A Kneré a szívós, céltudatos csapatmunkára tett fel minden lapot, a Petőfié — fél szemmel Békéscsabára tekintve — inkább a látványra összpontosított. Idővel úgy tűnt, a kecskeméti adminisztráció a nyerő, az ottani vezér a tornyosuló gazdasági gondok ellenére is jobban élvezi a francia tulajdonos ügyvezető igazgatója, Frater úr kegyeit. Ráadásul a Petőfi első emberének súlyát növelte, hogy a hazai újságírók szavazata alapján elnyerte az Év menedzsere hímet. Csak idő kérdése volt, mikor kebelezi be a Knert, amelynek vezérét — úgy hírlett — meneszteni készült a Cofinec. Többen még a végkielégítés összegét is tudni vélték. Aztán idén januárban robbant a bomba: a Cofinec bejelentette, útilaput kötött Frater úr talpa alá, összevonja a Knert és a Petőfit, s az új cég élére a csabai nyomda vezérét nevezi ki. A Petőfi vezetőjét a kelet-európai befektetések tanácsadójává tették meg — mint kiderült — a lassú szakítás jegyében, mert három hónap múlva tanácsadói állását egyszerűen megszüntették. Ami ezután történt, azt már olvashatták: a Kner, majd az összevont nyomdák vezérigazgatóját kinevezték ügyvezető igazgatónak, ha úgy tetszik Frater úr utódjává. Innen Békéscsabáról, Békés megyéből, az ezerszer átkozott világvégi Magyarországról, erről a kisebbségtudatos határmenti vidékről, a majdnem Balkánról. Tanulság? Vonják le belátásuk szerint! Arpási Zoltán Tamai László Utolsó leckém „A Pszi mesterei” sorozat egy korábbi számában egy olyan különleges képességgel megáldott emberről (Gerard Croziet) írtunk, akinek csodálatos képessége lehetővé tette számára azt, hogy információkhoz jusson olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyek még meg sem történtek, vagy az esemény valamikor a múltban következett be. Bármilyen hihetetlen is, de a paranormális képességek talán legtöbbet vizsgált és ellenőrzött területe a hatodik érzék, de ettől a ténytől függetlenül még mindig sok titokzatosság lengi körül a jelenséget. Az egyik legérdekesebb a hatodik érzékkel, idegen szóval extraszenzoros percepcióban, hogy a kutatások során arra a felismerésre jutottak a szakemberek, hogy azzal a tulajdonsággal, amivel a látó emberek rendelkeznek, t.i. azzal, hogy dolgokat megérzünk, megálmodunk jó előre, szinte minden ember rendelkezik. Bizonyára mindenki volt már olyan helyzetben, hogy valakire gondolt, és az az illető valamilyen kapcsolatba lépett velünk még aznap. Édesanyáknál figyelhető meg elég gyakran az a jelenség, hogy szinte olvas gyermeke gondolataiban, és pl. már akkor felébred álmából, amikor a baba esetleg még azon tűnődik, hogy most miért is sírja fel a lakást. Ismerősömmel esett meg, még érettségi tájékán, hogy egy olyan érzés bujkált benne, hogy egy tételt, a 18-ast sokkal alaposabban ki kell dolgoznia, mint a többit. „Ez a késztetés aztán — mesélte — annyira felerősödött bennem, hogy a vizsga napján még a folyosón is ezt a-tétéIt bifláztam. Mondanom se kell, hogy a tétel, amit húztam, a 18-as volt.” Barátom ettől a megérzéstől még nem vált látnokká vagy jóssá, de megerősített engem egy olyan hitemben, hogy bizonyos körülmények hatására minden emberben beindulhat olyan lelki folyamatok egész sora, amely azt eredményezi, hogy bizonyos dolgokat képesek vagyunk megérezni. A jó látóemberek azonban nagyon ritkák, azok pedig akik irányítani is képesek ezt a képességüket, még ritkábbak. Eredményességi mutatóik azonban akár egyformák is lehetnek. Amerika első számú látóasszonya Jane Dixon, aki több pontos jóslatával ejtette ámulatba a világot, pontosan megjósolta a Kennedy fivérek, Marylin Monroe, Martin Luther King vagy a Ronald Reagen elleni merényletet, illetve gyilkosságokat. Ronald Reagen esetében jóslata nem volt pontos, mert az elnököt holtan látta, de mivel jóslatát bizonyos körökben nagyra értékelik, az elnök védelmét megerősítették, így az életben maradt. Dixon asszony azonban jóstehetségének nem teljesen ura. Mint azt egy vele készített interjú során elmondta, nem tud jósolni, mert egyszerűen nem lát semmit. Ám ha egy olyan nap jön el, amikor biztosan tudja, hogy kinyid latkozást fog kapni, akkor nincs számára lehetetlen. Amikor látomása van az olyan, mintha egy másik szem nyílna ki a fejében, és látja az eseményeket, de soha nem színesben. A képek mindig fekete-fehérek — mondta. A másik véglethez tartozott az 50-es években elhunyt nagyszerű magyar látnok, Kele János, aki a rendőrség kötelékén belül eltűnések kivizsgálásával foglalkozott. Kelét a társai csak lélek- látónak nevezték különös képességei folytán. Kele tökéletesen ura volt különleges képességeinek, és eredményességi mutatóit bár nem érték el Gerard Croziet-t, egy másik neves látnok értékeit, nem volt oka szégyenkezni. Módszerei hasonlóak voltak Croziet-hez, ő is akkor volt igazán elemében amikor az eltűnt személy használati tárgyai közül valamelyiket a kezében tarthatta. A látnokok munkáját a rendőrség, mint már említettem, időnként igénybe veszi, hogy egy-egy bonyolultabb ügy kivizsgálásakor segítsék a hatóságok munkáját. így tettek a rendőrök a Yorkshiri Hasfelmetsző esetében is, aki 1975—1980 között követte el gaztetteit. Ennél az esetnél azonban a már jól bevált látnokok sorra csődöt jelentettek, amikor jelentkezett egy Mrs. Nella Jones nevű háziasszony a rendőrségen, és elmondta, hogy már napok óta a Flasfelmetszőről álmodik, és szerinte olyan adatok vannak a birtokában, amelyeknek esetleg hasznát vehetnék a munkában. Mrs. Jons szerint a gyilkost Petemek hívják, Bradfordban feleségével él egy olyan házban, ami valami magaslaton áll. Gyakran jár egy hatalmas teherautóval, amelynek oldalán egy nagy „C” hetű látszik. Amikor aztán a rendőrök elfogták a tettest, és összehasonlították a kapott adatokat, érdekes egybeeséseket tapasztaltak: A tettes neve Peter Sutcliff volt, aki valóban Bradfordban, egy magasan fekvő kerületben lakott a feleségével. Egy szállítócégnél volt alkalmazásban, mint teherautó-sofőr. A cég emblémája pedig egy nagy „C” betű, minden, a cég tulajdonát képező autón rajta volt. Nella asszony tehát egy nagyszerű látnok lenne? Szó sincs róla. Látomásai azóta az eset óta sem voltak, és nem is igen vágyódik utánuk. A rendőrségen azonban elmondta, hogy szerinte azért törtek rá ezek a látomások, mert a gyilkosságsorozal annyira felháborította, hogy amikor arról hallott, hogy a rendőrség látó emberek segítségével próbál a tettes nyomára bukkanni, ő is segíteni akart. A nagy indulati töltés aztán végül beindította nála lappangó képességét, amely aztán ahogyan jött, úgy el is múlt, amikor a kiváltó ok megszűnt. A szakértők egyetértenek abban, hogy a látnoki, vagyis extraszenzorális képességet igenis vizsgálni kell. Ennek érdekében több módszert is kidolgoztak. A következő számunkban erről a vizsgálatról és annak eredményeiről tájékoztatjuk olvasóinkat. Összeállította: Miki Ottó Vagyok mindennapos vendég öreg tér szutykos szögletében Gubbasztok poros papírosaimtól púpos sarokasztalomnál Barokkmívű tartón kóstoltatja hóbabját áfánk Buborékos lágycukrot kínál mocskos medvemancs Reinhardt gyöngyöző félbarackkal locsolja torkom küld utána számtalan szorgoskorsót Füst nem enged gomolyogni nikotinnal tömött tüdőm tisztítja tépett erdő Szuvas ágra akasztott foszlott fehérballonom vállamra vetem Markolom koldusbotom indulok idegen utamon vissza örök remetelakomba Megvetem földlepedó's csillagdunyhás ágyam Vagyok mindennapos vendég magammal maradt magányomban Fetrengek álmatlan könnybe mártom ujjamat költözni készülök Errepesztő vérem hajszolja szívemet Remegő cserepes szám fölmondja utolsó leckém meggyötört életem. (Simonyi Imre író, költő — aki Gyulán élt és alkotott — szeptember 14-én lenne 77 esztendős.) 230 évvel ezelőtt egy fiatal evangélikus lelkész kezdte meg szolgálatát Szarvason. Aligha gondolt arra, hogy ez lesz élete utolsó szolgálati helye. Önéletírásában a kezdeti időkről így számol be: „Itt vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét és találtam egy- ügyűséget, bizalmatlanságot még a leghasznosabb javaslatok iránt is, hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is. Kerestem cselekvő kereszténységet, és találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart hamis néphitet, babonaságot, előítéletet, ferde vallásos nézeteket, amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívében aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.” El tudjuk-e képzelni, hogy Tessedik Sámuel — mert róla van szó — a hitbenjáró, művelt, széles látókörű, 25 éves fiatalember e körülményeket látva, hogyan érezte magát? Tessedik egész életét az itteni nép szellemi és anyagi felemelkedésének szolgálatába állította. A hit, a fiatal nemzedék iskoláztatása és a nevelés, a tudományok művelése, az eredmények hasznosítása az agrárgazdaságban, az ipari tevékenység fellendítése, munkaalkalmak teremtése, egészségügyi felvilágosítás voltak azok az egymásra épülő kövek, melyekből építkezni akart. Munkáját és eredményeit- elismerték a koronás fők is, de még külföldön is figyelmet keltett. Szarvason azonban meg nem értés, gyűlölet, irigység, gúny, üldözés és ármány jutott neki osztályrészül. Erről az utókor mintha elfeledkezett volna! Amikor napjainkban oly szívesen hivatkozunk Tessedikre, és ünnepeljük Ot — vagy magunkat, mint szellemi örököseid?) — nem ártana tudatosítani azt sem, hogy hálával tartozunk neki, hogy vele szemben még mindig adósságaink vannak. Amúgy látszólag sok mindent megtettünk: több intézményt — mezőgazdasági szövetkezetét, tánccsoportot(!), múzeumot, oktatási-kutatási szövetséget, szakmunkásképző iskolát — neveztünk el róla. Évtizedekkel ezelőtt és ma is megemlékezünk a vele kapcsolatos évfordulókról, rendezvényeket tartunk — úgymond — szellemi hagyatékának ápolására. Most éppen a hét végén azt ünnepeljük, hogy Tessedik 230 évvel ezelőtt foglalta el Szarvason az evangélikus gyülekezet másodlelkészi állását. Ezzel kapcsolatban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az ünnepi rendezvény olyan programot is tartalmaz, amely az evangélikus egyháztól, de még Tessedik szellemiségétől is ide- gen. Az evangélikus lelkész nevét viselő természetgyógyászati, életreform- és biogazdálkodási kurzusok szervezésére alakult magánvállalkozás ezt az alkalmat a természetgyógyászat népszerűsítésére is fel kívánja használni. Hogy kétségünk a vállalkozás irányultságára ne legyen — igény esetén a jövőben még jógatanfolyamoknak, és még ki tudja minek? — a rendezését is vállalja. A természetgyógyászat, a jóga, a keleti gyógymódok, az agykontroll és más okkult tudományok ellentétesek a Biblia tanításával, de nem egyeztethetők össze a modem orvostudománnyal sem. Ezen „tudományok” gyakorlása a napjainkban oly divatossá váló New Age szellemiségének elterjesztését segíti elő. Ha valaki ebben talán bármely ok miatt kételkedik, annak ajánlani tudom dr. Erdélyi Judit orvos Természetgyógyászat az ige mérlegén című könyvét. Az evangélikus lelkész munkásságát senki ne hozza összefüggésbe a természet- gyógyászattal, ezért több mint illene kihagyni a programból a természetgyógyászatra vonatkozó részt, továbbá fel kellene szólítani a vállalkozót, hogy a cég megnevezéséből törölje Tessedik Sámuel nevét! Ünnepség helyett jobb lenne, ha Szarvas polgárai — iskolások és felnőttek — jobban megismernék Tessedik hagyatékát és őszintén valamennyien feltennék a kérdést: — az elmúlt 200 év alatt hogyan sáfárkodott Szarvas városa az evangélikus lelkész, agrárreformer, kiváló pedagógus szellemi hagyatékával? — melyek azok a nemkívánatos hagyományok, melyek Tessediknek is sok szenvedést okoztak, de 200 év után is továbbélnek közöttünk? Nem szeretnék ünneprontó lenni, de több jel mutat arra, hogy nem mennek rendben dolgaink: — építtetett nekünk Tessedik egy 3 ezer főt befogadó templomot, melynek üres padsorai jelzik, hogy töredékére csökkent a hívek száma. Gyülekezeteink megosztottak, egyéni elképzelések, törekvések akadályozzák az egység és a fejlődés feltételeinek megteremtését. Hogy ezért drága árat fizet az egyház, mutatja az is, hogy nincs — s ha így halad, nem is lesz — egyházi iskolánk; — a város veszített a tudomány és az oktatás terén kivívott korábbi rangjából, társadalmi-gazdasági viszonylagos elmaradottságát adatok bizonyítják. Ebből csak egyet emelek ki: Szarvason ma kevesebben élnek, mint 130 évvel ezelőtt! Mindaddig, amíg szlogenekkel áltatjuk egymást: — Tessedik városa, az iskolaváros, az Alföld Velencéje, a Körös-parti Athén — változás nem lesz! Hogy ezek a szép jelzők ne csak szlogenek legyenek, azért tenni kell! Minél hamarabb és minél többet — annál jobb! Talán még ez a generáció megéli, hogy ünnepelni nemcsak alkalmunk, hanem okunk is lesz! Józsa Lajos Hittel és tudománnyal a haladásért Simonyi Imre emlékének
