Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-09-10 / 185. szám
Diákszínjátszók jutalomjátéka Pió atya stigmái Két estére diákszínjátszók vették birtokukba a Várszínház ódon falait. A makóiak, a hódmezővásárhelyiek és a gyulaiak játéka arról győzte meg a szép számú közönséget, van jövője e kezdeményezésnek. (6. oldal) Az az ember, akit Pió atyaként ismert meg a világ, és csodái révén már életében is szentként tiszteltek, Francesco Forgione néven látta meg a világot 1887. május 25-én Pietrelcinában. Szülei egyszerű földművesek voltak. Iskolai évei után Francesco egyházi pályára lépett, beállt a kapucinusokhoz. (9. oldal) 1997. augusztus 9-10., szombat-vasárnap A világ az Isten kertje Gyom s virág vagytok ti benne Emberek Én a kertnek egy kis magja De az Úr, ha pártom fogja Benne gyom tán nem leszek Isten kertjében ötven esztendős leszek E jeles napon aztalomhoz üljetek Velem ünnepeljetek Emberek! Felvettem a gyártókkal a kapcsolatot, és évek hosszú során mindent visszaállítottam az eredeti formájába FOTÓ: KECSKEMÉTI KRISZTINA Ha benzinszagot érez a Harley Ezzel a versikével azok találkozhattak, akiket Nóhik Sándor meghívott a jeles napra, 50. születésnapjára. Nem hagyhattuk ki mi sem á találkozást, mert garantált volt a meglepetés. Érkezésünkkor nem is csalódtunk. Az Orosházától néhány kilométerre lévő „birtokon” már több jóbarát borozgatott az udvari asztal mellett, a zöld pázsiton pedig két gyönyörű, matuzsálemi korú kétkerekű csillogott. S hogy miként kerültek egy ódon tanyára milliókat érő motorok? Házigazdánktól erre is választ kaptunk. —Egyszer ötvenéves az ember, úgy gondoltam, a barátaimat meghívom egy kis ünneplésre. Jó érzés újra találkozni rég nem látott ismerősökkel, akikkel sok a közös témánk, azonos az érdeklődésünk. De az se baj, ha az ember az ötödik X után számvetést készít. —Kezdjük az elején: a Nóbik név jól cseng a modellezősportban, az autó- motorsportban, a vadászatban, a veterán autók, motorok háza táján... — Hárman vagyunk fiúk, mindannyian édesapánktól tanultuk a munka megbecsülését, a technika szeretetét. Úgy okított bennünket apánk, hogy a szerszámot soha ne tegyük le a földre, a kalapácsnak, még az utolsó szegnek is a helyére kell kerülnie. Testvéreim közismert emberek, Gyula modellező, Ferenc autócrossozó, én pedig az öreg járművek és a Fiatal menyecskék rajongója vagyok — mondja nevetve vendéglátónk, aki maga is számtalan „csodabogárral” rendelkezik. S ahogy beszél róluk! Ha ideje és vendégei engednék, biztosan napokig tudná ecsetelni motorjai kiváló tulajdonságait. Persze érthető a rajongás, 25 éve gyűjti, porolja, javítja, szépítgeti a veterán darabokat, de ezek közül is az egyik különösen közel áll a szívéhez. — Tizenöt éve az enyém. Már abban az időben is nehéz volt hozzájutni, de amikor a barátaim felhívták rá a figyelmemet, nem tudtam ellenállni. Óföldeákon akadtam a 2,5 mázsa ócskavasra. Roncsként, üzemképtelen állapotban vásároltam meg — meséli első találkozását a motorosok álmával, az 1930-as évjáratú, 1200 köbcentis Harley Davídsonnal. — Felvettem a gyártókkal a kapcsolatot, megszereztem az összes dokumentumot, szakirodalmat és évek hosszú során mindent visszaállítottam az eredeti formájába. Ma Magyarországon működő 67 éves Harley csak nálam lelhető fel. Nagyon büszke vagyok erre a motoromra. Nem csak azért, mert ritkaság, de a mai napig megbízható, gyors és remek jármű. Ez a gép, ha benzinszagot érez és még egy kis szikrát is kap hozzá, azonnal indul — és már mutatja is a 260 kilogramm súlyú gép tudását, ami hatalmas robajjal lármázza fel a tanyasi csendet, hogy azután útra induljon velünk. Ami igaz, az igaz: nem egy XX. századi, 1,5 literes fogyasztással dicsekvő városi robogóra kaptunk meghívást! A hátsó ülés kicsit kemény, a lábunkkal alig érjük el a lábtartót, amitől azután olyan jellegzetesen harley-s pózt veszünk fel. De sebaj, az élmény mindenért kárpótol. 120 kilométer/óra sebességgel „szaggatjuk” az aszfaltot a veterán motorral. Aki éppen arra jár, egy pillanatra megáll. Hiába, ami öreg, az még lehet szép... — Nem ez a gyűjtemény egyetlen darabja ugye? — Még a kezdet kezdetén egy nagy hengerűrtartalmú gépet szerettem volna szerezni. Barátaim hívták fel a figyelmemet az 500-as angol BSA motorra, majd vettem egy Magyarországon gyártott Weiss Manfred-féle 1000 köbcentis Csepel motorkerékpárt, később egy francia népmotort. Egy négyütemű csoda pedig a Fiam szobáját díszíti, akkora becsben van a Moto- guzzi Stomello Sport! Mindegyiket feljavítottam és üzemképes állapotba hoztam. Lassan kezdhetem a munkát ismét, mert a fényezés megkopott a gépeken. —A motorok mellett az autókat hanyagolja? — Bevallom őszintén, a motorozás jobban vonz, mint a zárt karosszéria. Ennek ellenére van egy 1939-es Citroen típusú autóm is, amit úgy tudnék az olvasóknak leginkább bemutatni, hogy a népszerű Maigret felügyelő is ilyen autóval kocsikázik a tévében. —Említette, hogy a motorozás megszállottja. A fiataloknál ez a külsőségekben is megnyilvánul. Ez jellemző a veterán motorok gazdáira is? —- Ha arra kíváncsi, van-e Harley Davidson-os kendőm, pólóm, korhű bőrsisakom, akkor elárulom, mindent beszereztem. Ha ugyanis megjelenek a kedvencemmel, akkor a külsőségre is adnom kell. —Nem vágyik inkább egy szélsebesen száguldó mai Harleyra? — Csak a klasszikus stílusban épített, újabb változatra vágyom. Az viszont megfizethetetlen. De akármilyen újat ajánlanának fel az enyémért cserébe, nem adnám oda semennyi pénzért! — Látok itt a fák árnyékában egy hasonló modellt, igaz, az néhány évvel fiatalabb, mint az Óné. A barátai hozták? — Bordányból érkeztek a Kisapáti testvérek, akik páratlan magángyűjteménnyel rendelkeznek Magyarországon. Ők is a barátaim, és megtiszteltek azzal, hogy elfogadták meghívásomat. Nem jöttek üres kézzel, két csodálatos darabot elhoztak Orosházára. — Sokat emlegeti a barátait, akik nem csak motoros körökből kerülnek ki, hiszen a vadászat sem áll Öntől távol. — Huszonöt éve vadászok. Grecsó Zoltán tanított meg a fegyver használatára, a vad tiszteletére, a természet megbecsülésére. Mert ez mind együtt jár. Fantasztikus érzés az élő vad megfigyelése, megközelítése, becserkészése. Fájdalom, de a végén csak eldördül a fegyver—s hogy milyen jól tud célozni házigazdánk, azt a falat díszítő trófeák bizonyítják a legjobban. —Régebben volt egy másik különcsége is a családnak: hőlégballo- noztak... — Mindig álmaim netovábbja volt a repülés. így történt meg, hogy hőlégballonnal emelkedtünk a város fölé. Nincs is annál fantasztikusabb érzés, mint amikor öregurasan elsétálunk a felhők között. A természet ősi erejével, a kosár szélén könyökölve elmélázunk mindarról, amit alattunk hagytunk... Igen ám, de az anyagiak nem tették lehetővé a ballon fenntartását, megváltunk egymástól. —A tevékeny ötven esztendőbe mintha beköszöntött volna az elcsendesedés időszaka... — Tíz éve vagyok tanyás gazda. Nem tévesztendő össze a földesúrral, mert mindössze 800 szögöl kert van a ház körül. Van itt minden földi jó. A tanya előtt egy tavat alakítottam ki. ahol a halaimat tartom. Ott oltják szomjukat a madarak is. A télen egyébként egy zsák diót etettem meg a fázós madárkákkal. A mozgalmas városi élet után jólesik itt lenni azokkal, akik szívesen jönnek emlékezni, terveket szövögetni, vagy csak egy jót beszélgetni. Csete Ilona
