Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-04 / 154. szám
Állatorvos a végeken Munkavállaló kontra munkaadó Piaci körkép Minél tovább él az ember, annál több bukfencet megél — mondja dr. Lehoczky György. (6. oldal) A hazánkban tavaly lezárult 15 ezer munkaügyi perből 5517-et munkabért vagy más anyagi juttatást vitatva, 4150-et pedig munkaviszony megszüntetése miatt indítottak. (7. oldal) A mezőkovácsházi piacon megjelent az édes, lédús sárgadinnye, amit egy almáskamarási termelőtől hoztak. (7. oldal) Néhány tízezer forint tartozás miatt számolták fel a végegyházi szövetkezetét Mi lett belőled, Szabadság? (II. rész) Jogilag is befejezéséhez közeledik a végegyházi Szabadság Mező- gazdasági Szövetkezet felszámolása. A heves indulatokat kiváltó folyamatról először Bacsa Zoltán felszámolóval és jogi tanácsadójával, dr. Bagdi Lászlóval beszélgettünk. írásunk második, befejező részében lesznek, akik megszólalnak, és lesznek, akik nem. A lebontott gépműhely melletti állattartó telepnek Kiss László a tulajdonosa. — A műhelynek 8,6 millió, a sertés- és szarvasmarha-telepnek pedig 73, illetve 76 millió Ft volt a kikiáltási ára. A felszámolóknak az irreálisan magas árakkal egyetlen céljuk lehetett: az, hogy elriasszák a pályázókat. Vásárlók hiányában aztán jogot formáltak arra, hogy rátegyék a kezüket mindenre. Azóta megy itt a kiskirályoskodás,hatalmi szóval, ügyvéddel — mondja az időközben csődbe ment vállalkozó. — Maradjunk a gépműhelynél! — Bacsa úr első lépésben az összes gépi berendezést áthordat- ta a szarvasmarha-telepre. Ezután bizonyos helybeli személyek súlyosan megrongálták azt a műhelyt, amelyért én 4 milliót ígértem. A pályázatomat „természetesen” elutasították, s a lebontás mellett döntöttek: az anyag egy részét eladták, a többit arra a sertéstelepre szállították, amely 1995. december l-jén átkerült a Szarvasi Gabona Kft. tulajdonába. Mondjam vagy kitalálja? A Szarvasi Gabonának az ügyvezető igazgatója a Szabadság felszámolója, azaz Bacsa Zoltán. — Ezt ő sem tagadta. De ön miért szerette volna megszerezni a gépműhelyt? — Először azért, mert előrehaladott tárgyalásokat folytattam a német Henkelhausen céggel: gépgyártásra és mezőgazdasági gépek javítására használtuk volna a létesítményt, mintegy 30 embert kívántunk foglalkoztatni. Másodszor pedig azért szerettem volna megvásárolni, mert onnan kaptam a villamos energiát. Amikor megkezdték a bontást, állandósultak az elektromos zavarok. Bacsa úr a DAV-hoz, a DÁV pedig Bacsa úrhoz küldött. Nem tudtunk megegyezni. A dolog odáig fajult, hogy Bacsa úr — „szakértői” véleménnyel alátámasztva —6 hónapra 507 ezer Ft áramdíjat követelt tőlem. Természetesen bíróságra került az ügy, de a bírónő hitelt érdemlő bizonyítékok hiányában felfüggesztette az eljárást. Erre föl Bacsa úr 1996. június 17-én kiköttette a hálózatot, s így június 29-éig elektromos áram nélkül maradt a telepem. A hálózat újraépítése legalább 200 ezer forintomba került. — Nyilván egyéb veszteség is érte ez alatt az idő alatt. — Gondolhatja! Háromezer- ötszáz tépőliba volt a telepen, lajtos kocsival hordtam nekik a vizet. Egy állat napi fogyasztása 2,5 liter, így reggel-este 3-3 ezer litert szállítottam oda. Ráadásul éjszaka sötétben kellett tartanom a libákat, holott hozzá voltak szokva ahhoz, hogy állandóan ég a villany. Letaposták egymást, ennek következtében 127 elhullott közülük. Nos, a pluszköltségnek és a veszteségnek a megtérítését kértem Bacsa úrtól, ő azonban szó szerint kinevetett. Miközben Kiss Lászlóval Me- zőkovácsházán próbáljuk áttekinteni a történteket, a felszámolási eljárás másik szenvedő alanya, Czúth János Végegyházára hajt, hogy kárvallott embereket invitáljon erre a beszélgetésre. Rövidesen vissza is érkezik negyedmagával. A három tsz-nyug- díjasból árad a panasz: Bacsa úr azt ígérte, hogy egy év múlva elszámol a tagsággal, és hogy megőrzi a munkahelyeket. Ehelyett — a pestisre hivatkozva — kiirtatta a teljes sertésállományt, kirúgta a dolgozókat, továbbá „a pestisnek alá nem író” állatorvost. Amikor közlöm velük, hogy minden elhangzott állítást névvel együtt szeretnék lejegyezni, kijelentik: a nevüket nem adják, mert igaz ugyan, hogy nincs már veszíteni valójuk, de hát a család ott él Végegyházán, Bacsa úrnak pedig messzire elér a keze. Ez az a pont, amikor az újságíró összehajtja jegyzeteit, kikapcsolja a magnót, és elköszön a „riportalanyoktól”. Dr. Kincses István, a szövetkezet jogtanácsosa viszont készségesen nyilatkozik: — A Szabadság Mezőgazdasági Szövetkezet vagyonához viszonyított adósságállománya semmivel sem volt nagyobb, mint más, ma is működő szövetkezeteké; megfelelő termés (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér A KISKAPUKAT BEZÁRJÁK, AZ ELLENŐRZÉST SZIGORÍTJÁK A hárommilliárd forintos agrárexportcsalás elkövetésében a törvénysértők mellett a helytelen — kiskapukat tartalmazó—szabályozórendszer is vétkes. A visszaélések következményeként jövőre tovább szigorodik az exporttámogatási rendszer, a kiskapuk bezárulnak — nyilatkozta lapunknak Eder Tamás, a Földművelésügyi Minisztérium agrár- rendtartási hivatalának osztályvezetője. A szaktárca illetékese elmondta: az exporttámogatá- sokfelvételénél elkövetett—és a múlt év őszén feltárt — visszaélések egy része szándékos törvénysértés volt. Ilyennek minősültek azok az esetek, amikor például a kereskedők — összejátszva a vámhivatal tisztviselőivel — üres kamionokat utaztattak többször ki-be a határon, s a vámokmányokba beírt, valótlan adatok alapján igényelték a szubvenciót. A visszaélések egy másik része viszont az exportszabályozási rendszer adta ügyeskedési lehetőségek <kiskapuk) kihasználásából adódott. Például olyan szállítmányt tüntettek fel a vámokmányokban, amelyre magasabb támogatás jár. Az eltérő szubvenciós kulcsok a szabályok kijátszására adtak lehetőséget. Erre a különféle támogatások mértékének közelítése a megoldás. Az exporttámogatási rendszer tavalyi módosítása, szigorítása óta jelentős mértékben csökkent a visszaélések száma. 1996-tól ugyanis már nem az árbevétel, hanem a kivitt mennyiség után igényelhető a kompenzáció. Ez a rendszer ellenőrizhetőbb, kizárja annak a lehetőségét, hogy az exportőr összejátszhasson a vásárlóval. A szaktárcánál már készül az 1998. évi agrárszabályozási rendszer. E szerint jövőre megszűnik a direkt jellegű agrárexport-támogatás jelenlegi rendszere. A WTO-val kötött megállapodásunknak megfelelően kisebb összeg áll majd rendelkezésre a kivitel támogatására. Az így felszabaduló költségvetési forrásokat a szaktárca a termelők javára kívánja átcsoportosítani. Ezen kívül várhatóan egyéb támogatási formák is megjelennek majd, de kidolgozásuk még nem fejeződött be. Összességében szigorúbb, de átláthatóbb és ellenőrizhetőbb támogatási rendszerre lehet jövőre számítani. Újvári Gizella Bonyhádi István 1949-ben született Budapesten. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen tanult, a Mosonmagyaróváron lévő mező- gazdasági karon szerzett agrármérnöki diplomát, majd takarmánygazdálkodási szakmérnöki diplomát. Német, francia és angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgája van. Nős, két gyermeke van, lánya gimnáziumban, fia egyetemen tanul. 1997. május 6-ától az orosházi MERIAN Rt. vezérigazgatója. Vezérállásban — Szakmai előmenetelének milyen állomásai voltak? —- Alsónémediben egy mezőgazdasági nagyüzemben kezdtem dolgozni a diploma megszerzése után. 10 évig voltam vezető beosztásban, amikor az algériai kormány meghívására a távoli országba kerültem mezőgazdasági szakértőként. Utazott velem az egész család. 3 év után jöttünk haza, majd elhelyezkedtem az itthon akkor oly elismert termelési rendszerek egyikénél, ahol a szarvasmarha-tenyésztés és a takarmányozás volt az én területem. Nemsokára átkerültem a külkereskedelembe, a FARMIN- VEST-nek lettem az igazgatója. A rendszerváltás után kerültem intenzív kapcsolatba a baromfiiparral, azon belül is a libamájra specializálódtam. Erre az időre tehető, hogy ez az ágazat is nehéz helyzetbe került. Az orosháziakról viszont tudtam, hogy a nehézségek ellenére is piac- és versenyképesek maradtak. —Mikor kereste meg a fejvadász cég? — 1990-től egy japán—francia—olasz—magyar vegyes vállalat ügyvezető igazgatója voltam, ezt követően 1996-tól exportigazgatóként dolgoztam egy takarmányforgalmazó cégnél. 1997 márciusában keresett meg az Appel and Frenzel cég és hosszas tárgyalások után vállaltam a Merian Orosháza Rt. vezetését. —Kísérti-e a múlt, hiszen a cég élén több évtizedig egy orosházi volt vezérállásban? — Jó szakembert ismertem meg Papp József személyében, érzem, hogy az itt dolgozó vezetők, munkások az ő keze alatt nőttek fel. Sokra tartom elődöm tevékenységét. A mai napig korrekt munkakapcsolatban állunk. —AMeriánnál testületi irányítás van. Mi jut ebből Önnek? — Új vezetői struktúra kialakítására törekszünk. Hajdanán egy nagy vállalatnál az igazgató élet, halál ura volt, egy személyben döntött. Ezzel szemben nálunk, ahol 6 milliárdos árbevételt produkálunk, alulról építkező, lényegesen demokratikusabb, hatásköröket jól elkülöníthető vezetői struktúrát kell kialakítanunk. Egyébként ezt a modellt a tulajdonos kezdeményezte, nem kell velem azonosítani. Minden szakterületnek szakmailag önálló gazdája van. Hozzám a mezőgazdasági osztály, a minőségellenőrzési osztály és az export került. —Bejelentés nélkül látogatja az üzemrészeket a legváratlanabb időpontokban. Ez valamiféle vezetőifogás, módszer? —Mint új ember kíváncsi vagyok, szeretek első kézből információkhoz jutni és ezek alapján tájékozódni. Kezdetben sok volt a kérdésem és lassan kaptam a válaszokat. így magam győződtem meg a dolgok állásáról. Nem ülök elefántcsont toronyban és nem várom meg, amíg a papírkígyó rátekeredik a torkomra. Nyitott vagyok, cserébe őszinteséget, közvetlenséget várok el munkatársaimtól is. — Vezérigazgatóként mi az, amit szeretne mindenáron véghezvinni a Meriánnál? — Szeretném, ha kialakulna az új vállalati stratégia, méghozzá súlypont-áthelyezéssel. Ne csak a nyers, hanem a feldolgozott termékek értékesítésére is törekedjünk, fokozzuk az exportot. Jelenjünk meg új termékcsaláddal a külföldi piacon. — Ehhez viszont mutatós csomagolástechnika is kellene, ami nem erőssége a Meriánnak...-—Teljes rekonstrukciót végzünk az egész feldolgozási rendszerünkben. A megújulásnak nem csak műszakilag, de a külsőségekben is meg kell jelennie. —A családjától távol mennyi időt tölt az üzemben ? —12-16 órát naponta. — Ki viseli rosszabbul az ingázási, hiszen felesége, gyermekei Pesten élnek? — Engem lekötnek a mindennapok gondjai, a családomnak sokkal rosszabb. A megértés adott, de fogytán van. A gyerekeim unják már a telefonapaságomat. —Ha marad szabadideje, mivel tölti? — Otthon a családdal kirándulunk. Régebben kajakoztam is, mert a Duna mellett lakunk. Mostanában csak futkározok. Sajnos dohányzom, bár nem vallom magam megszállott dohányosnak, azt is tudom, el kellene már dobnom. Eddig még nem sikerült.-—Néhány héttel ezelőtt egy szép cégautót kapott. Ad az ilyesmire? — Nem sokat, munkaeszköznek tekintem. Volt nekem Trabantom, Ladám is, ez az Audi viszont a legjobb, mert megbízható. —Engedélyez-e magának szabadságot a nyáron ? ~ —A család unszolására 1 hetet kiveszek. Csete Ilona
