Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26-27 / 173. szám
o A HÉT TÉMÁJA 1997. július 26-27., szombat-vasárnap A parlament kórusa Első határon túli útjuk a történelmi Erdélybe vezetett A többpárti parlament megalakulását követően házon belül létrejöttek a labdarúgó, tenisz, horgász, teke és kosárlabda sportszakosztályok, természetesen szinte valamennyi frakcióból toborozva tagjaikat. Jóval később, tavaly ősszel hét alapító tagból összeállt az országgyűlés énekkara, mely mára harminc fősre gyarapodott, egyedülállóak a világon, mert rajtuk kívül csak a washingtoni szenátusnak van egy hattagú spirituálé együttese. Több hazai jótékonysági célú fellépés után első határon túli útjuk a történelmi Erdélybe vezetett. A kórus június végén Budapestről indult hajnalban a stílszerűen „Szená-torok erdélyi túra ’97"-nek elnevezett turnéra. Este jó másfél órás késéssel érkeztünk Marosvásárhelyre, ahol a kórus úgy ahogy volt, porosán, fáradtan az úttól, elénekelt néhány számot a tiszteletükre felvonult helyi politikusoknak, a művelődés, egyház és sajtó képviselőinek. A műsor után bőséges vacsora, majd éjszakába nyúló ismerkedés, beszélgetés következett. A szálláshely elfoglalása és néhány órás alvás után ébresztő, majd indulás Segesvárra, ahol sajnos, német szó elvétve, magyar is csak ritkán hallik, de a történelmi város- központ még a régi, igaz, jócskán ráférne a renoválás, de pénz ott még annyi sincs, mint nálunk. A program újfent csúszik, de sebaj, irány Békéscsaba testvérvárosa, Székelyudvarhely. Üdítő látvány, amikor a megyehatárt elhagyva, egyre több a magyar felirat és a fülnek is otthonosabban hangzik a magyar szó. A Küküllő Szállóban a város, a pártok, társadalmi szervezetek vezetői fogadják a kórust (kétórás késés) és konstatálják, hogy ennyi magyarországi ország- gyűlési képviselővel most találkoznak először, s rögtön meginvitálják őket másnapra a városháza dísztermében tartandó előadásra. Nem illik nem elfogadni, hisz a vendégfogadás lekötelező, a tiszteletnyilvánítás határtalan. Még aznap el kellene jutni Farkaslakára, Tamási Áron sírhelyéhez, a parajdi sóbányához, Szovátára és a kijelölt szálláshelyre, a madarasi Hargitán található turistaszállóba. De már kezd sötétedni és a helyiek azt tanácsolják, hogy ekkora busszal este ne induljunk neki a szakadékokkal, hajtűkanyarokkal tűzdelt, szűk hegyi útnak, Iványi Tamás karnagy: a kórusban nem érzékelhető, hogy tagjai más-más pártból jöttek mert ha elakadunk, akkor csak helikopterrel tudnak lehozni bennünket. Egyébként is több kilométert gyalog, csomagokkal kellene megtenni a szálláshelyig és akik személykocsikkal jártak fent aznap, azt állították, hogy több helyen friss medvenyomokat láttak az úton. Ott tényleg szabadon élnek a medvék! Győz a többség, a józan ész és dönt Kóródi Mária, az alelnök — az udvarhelyi szállodában éjszakázunk. Megkönnyebbült sóhajok, az újabb programmódosítás ellen nem tiltakozik senki. A harmadik nap csúszás nélkül indul, mert a segesvári étteremben utánunk másik csoportot várnak, nem késhetünk. S ami tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, a város melletti Petőfi-emlékművet a magyar parlament kórusa, az országgyűlés alelnöke vezetésével megkoszorúzza, majd felhangzik a Himnusz, azt követően pedig Erkel Ferenc Szózata. A szemekben könnyek. Ebéd után röpke városnézés, majd Korondon emléktárgyak vásárlása és máris Székelyudvarhelyen vagyunk, ahol az énekkar először öltözik át fellépőruhájába. A környezet szép, a műsor jó, a siker osztatlan. Este Kolozsvárra kellene érnünk, szállásunk a diakóniai központban van két napig. A távolságok nagyok, az utak szokatlanok, sok az emelkedő, a lejtő, a kamion, a kanyarok veszélyesek. De nem sokáig, mert a teljes román úthálózatot megkapták az olaszok koncesszióba, az építkezések rohamléptekben haladnak és főleg jó minőségben. Egy-két év és szomszédaink az úthálózat tekintetében megelőznek minket. Már jócskán benne járunk az éjszakában, amikor közkívánatra megállunk egy kistelepülés — mint később kiderül, Dicsőszentmárton — kiskocsmájánál, ahol éppen záráshoz készülődnek, de a busznyi vendég láttán elhalasztják azt. A társaság rendesen fogyaszt és amikor kiderül, hogy kik alkotják, a tulajdonos, no meg jó fajta házipálinkája is előkerül, annak fogytával pedig az ötcsillagos Metaxa is. Ä gazda magyar, Szabó Andrásnak hívják, életre szóló emlék lesz neki, hogy a magyar parlament kórusa énekelt kocsmájában jó félórán keresztül. _ _ H ajnalban érünk szálláshelyünkre, a kolozsvári diakónai központba, már le sem fekszem, mert mire a fürdésnél rám kerül a sor, kint világosodik. Fél nyolckor reggeli és utána azonnal indulunk erdélyi utunk tulajdonképpeni céljához, Tordaszent- lászlóra. A településen 1990 óta évente találkozik 30—35 erdélyi, az utóbbi években magyar- országi magyar énekkar Szent László-nap tájékán, ide kapott meghívást az országgyűlés énekkara is. Szinte meg sem lepődöm, amikor felfedezem a Sárrét Tv munkatársait, akik a szeghalmi iskola kórusát kísérték el. A fellépést követő ebédköltemény elfogyasztása után kolozsvári városnézés következik, természetesen Mátyás király szobránál kezdve és a Szent Mihály templommal folytatva, ahol az együttes elénekel néhány egyházi éneket (Arcadelt: Különösen Advent idején, Szokolay Sándor: Örvendjetek az Úrnak, stb.). Funar városának katolikus templomában diszkrét, visszafogott taps a látogatóktól. Felemelő érzés. Az utolsó napon a csapat a bánffyhunyadi református közösség meghívásának tesz eleget. Részt veszünk az istentiszteleten, a kórus itt is műsort ad. A település román polgármestere, kinek magyar felesége van, magyarul akarja köszönteni a vendégeket, de a meghatottságtól elakad a szava, így a lelkész fejezi be a szöveg felolvasását. Ismerkedünk a környék múltjával, jelenével, a kalotaszegi mintákkal, majd a múzeum és közösségi házban a vendéglátókkal, ételeikkel, italaikkal. A hangulat felszabadult, a képviselő hölgyek és urak átöltöznek népviseletbe. A helyiek nem akarnak elengedni bennünket, pedig indulni kell, messze van Budapest. Szinte hihetetlen, de az erdélyi magyarok, székelyek ezt nem így érzik, több párt több vezetőjének szóló meghívást kell majd átadni itthon. Ártándnál búcsút veszek a csapattól azzal, hogy majd a legközelebbi külföldi turnéjukon ismét találkozunk. Akkor még nem tudom, hogy nyolc nap múlva azon a bizonyos hétfői napon, amikor a parlament szavazatképtelen volt. én is az Országházban leszek. No, nem szavazni, hanem Banner Géza barátommal — aki a Duna Tv munkatársa és mellesleg tagja a kórusnak is — bemutatni a parlament kórusának útjáról készített nyers felvételeket. A kész film augusztus 3-án lesz látható a Duna Tv A zene arcai című műsorában. —Iványi Tamás a kórus karnagya, profi, civilben is a zenével, énekkel foglalkozik. Kik a kórus tagjai? — A felsorolt képviselőkön kívül házastársak, gyerekek, szakbizottsági tagok, frakciószakértők és néhány kívülálló, mint az udmurt nemzetiségű Tatjána Fjodorova, aki egy éve tanít az ország egyetlen egyházi zeneiskolájában, az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Református. Zeneiskolában két népi hangszert, az udmurt krest és az orosz domrát, valamint zongorát is. Miczinger Ilona a zongoristánk is külsős. — Kik lehetnek tagok és milyenfeltétellel? — A kórusba való belépés feltétele képviselők számára az éneklés szeretete, a kívülről jöttéknél erősebb, az énekelni tudás. A taglétszámunk változó, most harmincán vagyunk és az erdélyi út utáfi Kóródi Máriát, az országgyűlés alelnökét is magunk közé tartozónak érezzük. —Hol léptek fel eddig? — Először az Országház kupolatermében azzal a karácsonyi anyaggal, mellyel később a Vasas Művészegyüttessel közös fellépésünk volt a Duna Palotában decemberben egy jótékonysági koncerten. Volt egy rövid bemutatkozásunk a Friderikusz show-ban is. Általában elhatározott szándékunk, hogy lehetőleg csak jótékonysági rendezvényen lépjünk fel, mint Szegeden, Debrecenben, Székesfehérváron és többször a Parlamentben. — Miből gazdálkodik a kórus? — A kórus egyesületté alakult, ahol kikötés, hogy tagdíjat kell fizetni. Ezenkívül olyan szponzorokat keresünk, akik a jótékony célú fellépéseink lehetőségét megteremtik elsősorban az utaztatás terén, de az ország- gyűlés hivatala is besegít időnként. —Mit énekelnek? — A kórusműveket úgy kell válogatnunk, hogy a fellépéseknek megfelelő repertoárral rendelkezzünk. Vannak egyházi jellegű művek Eszterházy Páltól, Kodály Zoltántól, népdalfeldolgozások, átiratok és a zene- irodalom ismert, közkedvelt madrigáljai és néhány spirituálé van a palettánkon. —1 Milyen meghívásaik, terveik vannak? — Nehéz ősz elé nézünk, hiszen majdnem minden hét végén lesz fellépésünk az ország szinte minden táján, de van egy pozsonyi meghívásunk, egy másik Udmurtiába, az őshazába és egy Ausztriába szól. Tavasszal a választások miatt viszont már kevésbé tudunk mozogni, de reméljük, hogy a kórus a következő ciklusban is — velünk vagy nélkülünk — tovább folytatja munkáját. Kép, szöveg: Plavecz Pál A kórus képviselő tagjai: dr. Salamon László (Fidesz), dr. Kovács Kálmán, Rusznák Miklós (KDNP), Gyimóthy Géza (FKGP), Büky Dorottya, Hajdú Zoltán, Hága Antónia, Hódosán Róza, Iványi Tamás, dr. Nádori László, Rózsa Edit, dr. Kóródi Mária, az országgyűlés alelnöke, tiszteletbeli tag (SZDSZ), Donáth László, Fedor Vilmos, Koltai Tamás, Kristyánné Aknai Erzsébet, dr. Lampert Mónika, Szabados Tamás, Szabó Sándorné, dr. Szilágyi Péter és Veér Miklós (MSZP). A kórus tagjai az SZDSZ-frakció egyik helyiségében az erdélyi útról készültfilmet nézik Fellépés Székely udvarhelyen, a városháza dísztermében Felvonulás a dalostalálkozón, Tordaszentlászlón Fellépés a tordaszentlászlói dalostalálkozón
