Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-18 / 166. szám
'adász, Horgász, Természetbarát Napok 1997. július 18., péntek Törvény a horgászatról AZ ÚJ JOGSZABÁLY LEGFONTOSABB GONDOLATAI — HORGÁSZSZEMSZÖGBŐL . Interjú a MOHOSZ főtitkárával Az Országgyűlés az 1997. május 13-ai ülésnapján fogadta el a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvényt. Olvasóinknak most a törvény leglényegesebb vonásait foglaljuk össze. A Magyar Horgász főszerkesztőjének kérdéseire dr. Orbán Ferenc, a MOHOSZ főtitkára válaszolt. —Miben látja a törvény legfontosabb gondolatait a horgászok szempontjából? — Abban, hogy egy húsz évvel ezelőtti jogszabályt sikerült korszerű szabályozással felváltani. Ez elkerülhetetlen lépés volt, mert közbén egy rendszer- változást éltünk meg, amely tulajdonképpen a korábbi, kifejezetten állami tulajdonú berendezkedést tulajdoni formációk szerint bontja fel. Nem diszkóimnál, nem tesz különbséget a tulajdoni formák között, ugyanakkor néhány esetben, az alkotmányból következően, az államot kell, hogy megillessék jogosítványok olyan területeken, amelyek nem parcellázhatok, hiszen az állam rendelkezik azzal a hatósági és egyéb intézményrendszerrel, amely érvényt tud szerezni a jogszabálynak. Ilyen szempontból ez a törvény tehát korszerű. Dicséretesnek tartom, hogy a törvényt elkészítő Földművelésügyi Minisztériummal végig szorosan együtt tudott működni az érdek- védelem, így a MOHOSZ is és a Haltermelők Országos Szövetsége is. Már menet közben módunk volt figyelni arra, hogy az eddig megszerzett horgászjogok, lehetőségek ne csorbuljanak, hogy ez a törvény ne okozzon olyan hátrányt a mai horgászlehetőségeknek, amely joggal kiválthatta volna a horgászok elégedetlenségét. Ilyen alapon tehát az érdekvédelem az egész folyamatban ki tudta használni teljes eszköztárát. A törvény fokozott figyelmet fordít a halászati-horgászati tevékenységen kívül a vízi élettér, a környezet védelmére, amivel teljesen egyet kell értenünk. Napjaink legfontosabb problémája a környezetszennyezés és ha nem tudnánk rendet tartani, akkor itt is horjíászérdekek csorbulnának, hiszen egy lepusztult környezetben még a horgászat sem kecsegtet olyan sikerrel, mint normális vízi élettér, megfelelő halutánpótlás esetében. A jelenlegi horgászjogosítványok megőrzését jelzi, hogy azokon a vizeken, amelyeket ma a MOHOSZ, illetve a horgászegyesületek kezelnek és rajtuk a halászati jogot is gyakorolják, a törvény érdemi változást nem hozott. — Tehát a törvény egyik fontos vonása a horgászok szempontjából az, hogy megtartja az eredményeket, amelyeket eddig a horgásztársadalom elért? — Igen, nincs negatív irányú változás. Pozitív irányú viszont van. A halászati jog például az eddigi ingyenes használati jogból vagyoni értékű jog lett, ami azt jelenti, hogy az állami tulajdonú vizeken a jövőben nemcsak a MOHOSZ, hanem az egyesületek is pályázhatnak a halászati jogra, akkor, ha már legalább öt éve a MOHOSZ használati jogának területi kezelői voltak. Ebben az esetben az egyesületek is önálló halászati joggal rendelkezhetnek. A másik elmozdulás, hogy a halászati jogot be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Ez azért fontos, mert több tucat perben állunk bonyolult tulajdonviszonyú perekben, pillanatnyilag is a horgászegyesületek védelme érdekében olyan privatizált, magántulajdonná vált vizeken, amikor a horgászegyesületeket el akarták tiltani a tó partjától. Minden esetben pert indítunk, hogy vissza lehessen állítani az eredeti állapotot. Eddig soha nem sikerült bizonyítanunk, hogy a halászati jog esetleg már 20—30 éve a MOHOSZ-é, mert nem volt kötelező az ingatlannyilvántartásba történő bevezetése. Ezt most azonnal meg fogjuk tenni. Egy következő elmozdulás az, hogy az állampolgári jogon történő horgászat lehetőségét ez a törvény megszüntette, és horgászni csak az jogosult, aki állami horgászjeggyel rendelkezik, vizsgát tett, valamint igazolni tudja horgászegyesületi tagságát. — Ugyanúgy, mint a fejlett horgászkultúrájú országokban, például Franciaországban? — Úgy van. Csak szervezett, egyesületi tag horgászhat, más nem. A kormány és a parlament nagy lépést tett az európai közösség hasonló jogi megoldásai felé, azaz bizonyos jogharmonizáció is kialakult a magyar és a nyugat-európai törvényhozás szabályozása között. Az egyesületi tagsághoz kötött horgászat nyomon követhető, ha szükség van rá: számonkérhető. Az egyesületek rendet tudnak teremteni. Az eddigi szabályozás nagyon sok önkényes horgászatnak, orvhorgászatnak adott teret. . — Milyen garanciákat ad az új törvény az egyre inkább félelmetes méreteket öltő orvhorgászat, a horgász garázdálkodás elleni fellépésre? — A jogszabály szigorított a felelősségre vonást illetően. Szeretném hangsúlyozni, hogy a törvény a halőröknek több jogot biztosít, mint a mezőőröknek. Igazoltathatnak, személyi okmányokat, horgászjogosultságot bizonyító dokumentumokat kérhetnek el, s a hal megszerzésének módját is igazolni kell. Ennek hiányában a halat elismervény ellenében visszatarthatja a halőr. Ha olyan gyanús körülményt észlel, ami arra mutat, hogy nagyobb meny- nyiségről van szó, felnyittathatja az illető kocsiját, s visszatarthatja az ott talált halakat is. Eddig a legszorgalmasabb halőreink is sokszor tehetetlenek voltak, mert nem volt joguk a parton való ellenőrzésre, kocsi felnyittatására. A törvény most hatékonyabb, határozottabb fellépést tesz lehetővé. Közismert az is, hogy a MOHOSZ, a megyei szövetségek és az egyesületek is évek óta együttműködnek a rendőrséggel, vízi rendészettel, közlekedési rendészettel. A halőmek adott új jogosítványokkal, a közvetlen rendőrségi rádióösszeköttetéssel a helyszínelés is hatékonyabb lesz. Biztos vagyok abban, hogy az orvhorgászok ellen nagyobb sikerrel tudunk a jövőben fellépni. — A törvény szerinti a holtágak, bányatavak, víztározók halászati joga az államot illeti meg—kivéve az önkormányzati tulajdonban lévő holtágakat és bányatavakat. Mi következik ebből? — Néhány helyen konfliktusok keletkezhetnek, ugyanis az önkormányzati tulajdonban lévő bányató és holtág (de ez a víztározókra nem vonatkozik!) esetében az önkormányzat kérheti a halászati jogot, s ezt akkor meg is kell neki adni. A MOHOSZ keretébe tartozó egyesületek által használt holtágak és bányatavak mintegy 8— 10 százalékát érinti ez. Azonban az érdekvédelem eszközeivel fel kívánunk lépni. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a rendelkezés az önkormányzat tulajdonában lévő, tehát értelmezésünk szerint már a törvény hatályba lépése előtt önkormányzati tulajdonban levő vizekre vonatkozik, és nem valamiféle jövőbeni lehetőségekre. Ugyanakkor reméljük, hogy az önkormányzatok többsége sem kíván az ott működő horgászegyesületekkel rossz viszonyba kerülni, hiszen az önkormányzat szavazói közé tartoznak a horgászok is. Fontos és korrekt a törvénynek az a zárórendelkezése, amely szerint a ma birtokunkban lévő halászati jogot 2001 -ig változatlanul gyakorolhatjuk. Az új törvényt a MOHOSZ megfelelő testületéivel természetesen alaposan feldolgozzuk, kiértékeljük, s ennek eredményeiről további tájékoztatást fogunk adni a horgászok részére. Sz. F. (Megjelent A Magyar Horgász 199717. számában)
