Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-09 / 132. szám

1997. június 9., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Egy önkormányzat által rendelt külső tanulmány tárta nyilvánosság elé a bajt Gyula városa a csőd küszöbén? Gyulai olvasóink szerdán két teljes újságoldalon találkozhat­tak a Gyula Consult Mened­zserképző, (gazdasági és Veze­tési Tanácsadó Kft. tanulmányá­val, mely a „Gyula város intéz­ményeinek struktúráját érintő döntési javaslatok” címet viseli. Az anyagot a gyulai képviselő- testület kétmillió forintos díj el­lenében rendelte meg, azzal a céllal, hogy külső szakértők ob­jektív javaslatokat dolgozzanak ki a június 16-ai testületi ülésre. A tanulmányt készítő nyolc tagú csapat — és a kft. — vezetője Cséfán Lajos vezetési tanács­adó. Vele beszélgettünk. — Önök nem kevesebbet állí­tanak, mint azt, hogy azonnali és radikális lépések nélkül a város már jövére csődbe kerül. — Adatainkat, információn­kat a város hatályos költségvetési rendeletéből, az idei évre elfoga­dott költségvetéséből, s az előző évek költségvetési dokumentu­maiból emeltük ki — mondta Cséfán Lajos. — Ezek vala­mennyi képviselő rendelkezésé­re álltak eddig is. A testület a város 1997-re szóló költségve­tését kétmilliárd-négyszázki- lencmillió-hétszázötvenhárom- ezer forintos bevétellel és kiadás­sal állapította meg. Az idei költ­ségvetést gyakorlatilag három­száznyolcvanmillió forintos hi­ánnyal fogadták el. Ezt a forráshi­ányt például a Dégáz-részvé- nyek, az önkormányzati lakások, telkek, más ingatlanok eladásá­val tömték be. Kibocsájtottak negyvenötmillió forintnyi köt­vényt, melyet később vissza kell fizetni. Sőt, tavaly már sor került egy ugyanilyen, ötvenötmilliós kötvénykibocsájtásra, mely szin­tén visszafizetési kötelezettséget jelent évekre. Az idén száztíz millió forint hitel felvétele is el­kerülhetetlenül esedékes. Egy ekkora hitel felvételének szüksé­gessége már a tavalyi költségve­tésben is benne rejlett, csak akkor a belterületi ingatlanokért kapott pénz kiváltotta a hitelfelvételt. Az idei háromszáznyolcvanmil- liós hiányból kétszázhuszon­négymilliót sikerült lefedni az említettekkel. Ám a tavalyi és az idei eszközök egyszeri lehe­tőségek, a városnak már nem is nagyon maradt pénzzé tehető el- adnivalója. Az évi sokszáz­milliós hiány viszont a költségve­tés struktúrájában benne van, évről évre ismét jelentkezik. Ha nem lépünk, a struktúrából eredő hiány a legszerényebben számol­va is háromszázmilliós lesz, eh­hez jön majd a száztíz milliós — működésre! — felveendő hitel, a hiányt tovább gerjeszti a négy- százmillió kamatterhe. S jövőre már nem lesz miből fedezni a hiányt, legfeljebb hitelből. Ám józanul gondolkodó bank nem helyez ki olyan hitelt, melynek megtérülését nem látja biztosí­tottnak. Jó cselekvési program, a megtérítésre vonatkozó állami ígérvény nélkül semmi esély a hitelfelvételre. — Ezek tényként foghatók fel? — A folyamat már visszafor­díthatatlan, ha nem változta­tunk, nincs belőle kiszállás: jövére bekövetkezik a város csődje. Amikor a képviselők meghallották ezt, majnem lees­tek a székről. Pedig semmi újat nem mondtam — mindezt tud­hatták. Egy részük megértette: hanem lépünk, vége. Mások úgy gondolják, hogy eddig is meg­úszták, valahonnan mindig ke­rült pénz. Néhány tízmilliós hi­ánnyal ez még megtörténhet, de itt közel félmilliárdos hiányról van szó. A tanulmányunk erre figyelemmel készült. Ha nem ra­dikális megoldást javasolunk, akkor a részérdekek érvényesí­tésével a város egészének érde­keit sértjük. Azaz, a város össze­omlik. Csőd esetén megszűnik a város és intézményeinek normá­lis működése. Nézzük a számo­kat! Gyula idei költségvetés­ének közel huszonhat százaléka az oktatásra megy el. Az oktatás­hoz kötődő beruházások további tíz százalékot kötnek le. Az e tételeken, s néhány más kiadá­son túl fennmaradó hatvanegy százalékkal is komoly gondok vannak. Kötelességünk volt leír­ni, hogy amennyiben nem fo­gadják el az oktatást érintő ja­vaslatainkat, bekövetkezik a vá­ros csődje. A hatvanegy százalé­kos részt is azonnal meg kell vizsgálni. Közben ki kell derül­nie, hogy a működtethető struk­túra érdekében az intézmé­nyektől mennyi embert kell el­küldeni. Októbertől pedig a mű­ködési költségekhez is kemé­nyen hozzá kell nyúlni. Hangsú­lyozom: ha nem lépjük meg mindezt, elkerülhetetlen a csőd. — A bajok nyilván nem csak úgy ,,adódtak”: testületi dönté­sek, az azokat előkészítő folya­matok hozták ebbe a súlyos hely­zetbe a várost. — Megbízatásunk csak arra szólt, hogy az oktatási struktúra bajait tárjuk fel, azok rendezésére ajánljunk megoldást. Nem volt tisztünk az bajokat előidőző okok feltárása. Egy biztos: van egy cél­szerű sorrend a folyamatokban. Mindenekelőtt koncepció kell, ez alapján megalkotható a struktúra, annak működtetéséhez ki kell alakítani a vezetési stílust, s így már működtethető egy rendszer. A működtetéshez meg kell állapí­tani, hogy milyen szakértelem szükséges hozzá, s csak ezután keresem meg a feladatra az embe­reket. Ezzel kialakulhat egy ér­tékrend. Gyulán viszont e folya­matot nem ismerik vagy nem akarják ismemi: sokszor a sze­mély kiválasztásával kezdtek hozzá a tennivalókhoz. Ez veze­tett oda, ahol vagyunk. — Az önök racionális érvei mellett az sem mellékes körül­mény, hogy az önkormányzati oldal — nincs miért szépítget- nünk—hazudott a Bay gimnázi­umnak. — Amire a Bay gimnázium hivatkozik, abban igaza van. Ez tény. Ám közgazdasági megkö­zelítésben az a helyzet, ami 1995-ben volt, nem biztos, hogy jó megoldás 1997-ben. Ha az akkori ígéreteket ma számon--1 kérik az érintetteken, akkor hibát követnek el. A képviselőknek most politikai felelősségük tu­datában kell eldönteniük: a Bay tanulóinak jogos követeléseit tá­mogatják, vagy elkerülik a város teljes csődjét. A város oktatási stratégiájába egy évfolyamon­ként négyosztályos gimnázium illik bele. Ennél többet üzemel­tetni: bűn. Egy megyei tanul­mány szerint Békés megyében a potenciális középiskolai férő­helyek száma húsz százalékkal haladja meg a szükséges beisko­lázási létszámot. — Úgy hallottuk, a napokban a gyulai önkormányzatnál min­den ügyet átfogó, törvényessé­get és célszerűséget egyaránt mérlegelő vizsgálatot indít az Állami Számvevőszék. Az önök tanulmánya szerint a háromszáz Bay gimnáziumi tanulót az Erkel új épülete képes befogadni. Nem kell félni attól, hogy kiderül: nem volt indokolt semmilyen gyulai középiskolai fejlesztés? — Tény, hogy az Erkelbe be­fér mindkét tanulói létszám. Igaz, ideálisan egy tizenhat osz­tályos gimnázium működhet benne. A Bay diákjai is jobb kö­rülmények közé kerülnének. Ami az állami támogatású beru­házásokat illeti, kijárásos mód­szerrel dőlnek el a dolgok, azaz irracionálisán. — Utólag kiveheti-e a képviselő-testület a kétszázmil­liós támogatást megalapozó ha­tározatából a Bay gimnáziumra vállalt kötelezettségét-— büntet­lenül? — Igen. A támogatást tör­vény ítélte oda, csak a Parlament módosíthatná. —Nem érzi úgy, hogy a „tet­tes” akar most ítélkezni az „ál­dozat” felett? — Meg kell hozni az áldoza­tot. Javaslataink többi érintettje elfogadta javaslatainkat, csak a Bay nem. A mi dolgunk a racio­nális javaslatok megtétele, er­kölcsi és politikai megfontolá­sok nélkül. A múltbeli történé­sek amúgy sem változtatnak a helyzeten. —Azonos súlyú racionális és erkölcsi indokok feszülnek egy­másnak. Netán az Ón javaslatai­nak elfogadása után a képvise­lőknek azonnal le is kellene mondaniuk? — Erre nem kívánok vála­sztom. —Az ön kis csapatának egyik tagja az a Szilágyi Ferenc, aki a gyulai polgármesteri hivatal gazdasági és intézményfelü­gyeleti osztályának helyettes vezetője, rész vett az önök mun­káját megelőző önkormányzati tanulmány kimunkálásában is. Ehhez képest külső, objektív szakértelemre számolva kapott ön megbízást a munkára. Szil­ágyi úr a hivatali feletteseihez a köztisztviselői törvény szigorú hierarchikus rendje szerint kap­csolódik. Mindezek miatt nem összeférhetetlen az ő közremű­ködése? — A jegyző, a polgármester és az alpolgármester egyaránt hozzájárult, hogy részt vegyen a munkában. Nélküle nem készül­tünk volna el időben. Minden tekintetben információbirtokos volt a polgármesteri hivatalban. —Kapott-e pénzt öntől közre­működéséért? — Nem várható el, hogy va­laki „köszönöm szépen”-ért vé­gezzen munkát. — Vajon valóban ő, s nem a polgármesteri hivatal az infor­mációk birtokosa ? — Nekünk az volt a lényeg, hogy az információk rendelkezé­sünkre álljanak. A tanulmányban nincs olyan mondat, mely azt bi­zonyítaná, hogy hivatali felette­sei utasították volna valamire. Nem volt könnyű összeszedni a szakértőket: mindenki félt. Vajon mitől? Kiss A. János Szín-vonal 1997 Ha jól utánaszámolnánk, az utolsó májusi hétvégén talán több volt Fonyban a békéscsa­bai, mint a helyi illetőségű. Közismert, hogy itt, a Zemplé­ni hegység lábánál fekvő kis településen él és alkot a békés­csabai Gubis Mihály, aki min­den évben meghívja művész- társait, barátait egy-egy ese­ményre. így történt ez május 24-én is. Ekkor rendezték ugyanis sor a Szín-vonal című kisképek fesztiváljára. A kiál­lításra félszáz meghívott, közel száz képet küldött. Minden résztvevő három képet küldhe­tett. A képek bármilyen techni­kával és témában készülhettek. Az alkotásokat a Fony-Szé- ke kocsmában állították ki. Gubis Mihály úgy terezi, minden évben meghívja mű­vésztársait a főnyi fesztiválra. Jövőre Csend-élet címmel, a következő évben Tér-képek és 2000-ben pedig Szín-tézis el­nevezéssel kerül sor erre az eseményre. A kiállított képe­ket az érdeklődők megvásárol­hatták. Az így befolyt összeg egyharmada az alkotóé, másik harmada az árusítóé, míg a A kistelepülés központjában áll Gubis Mihály Fony széke című munkája, amelyet az elmúlt esztendőben avattak fel fennmaradt összeget a mű­vésztelep fenntartására fordít­ják. ♦ Farkas Imre, aki díszletfestő, reklámgrafikusként dolgozott valaha a békéscsabai Jókai Színházban, egy különlegesen érdekes alkotását hozta Fonyba. A szobrászatot és a festészetet ötvözte a hármas­képbe, amelynek nagy sikere volt a látogatók körében.-a-i A falu összefogott — Minden diáknak, aki az isko­lánkból elballag, azt szoktuk mondani: érje őket ezután bár­milyen baj, adódjon bármilyen problémájuk az életben, mindig jöjjenek vissza hozzánk, segí­tünk — mondta Nagy Sándor a mezőgyáni iskola igazgatója, aki egyúttal a helyi Kálvin Ala­pítvány titkára is. így segítettek a 17 éves Sebestyén Istvánon is, aki nem olyan régen még az álta­lános iskola tanulója volt. A ti­nédzser fiúnak komoly gyógy­kezelésre volt szüksége, amely­nek költségeit a szülők nem tud­ták volna fizetni. Az iskola és a Kálvin Alapítvány kezdemé­nyezésére gyűjtés indult a falu­ban a fiatalemberért. Az alapít­vány kasszájába 220 ezer forint gyűlt össze a falubeliektől. A Mezőgyániak a Mezőgyániakért Alapítvány több mint 50 ezer forinttal járult hozzá az addigi­akhoz. Végül a környékbeliek és a gyu­lai idősek otthonának lakói is megtoldották az összegyűlt pénzt. A közel 300 ezer forint már elegendő volt az utazásokra és a gyógykezeléssel összefüg­gő kiadásokra. A fiatalembert a napokban a pécsi orvostudomá­nyi egyetem klinikáján megmű­tötték. A hétórás műtét után ma már lábadozik. A falu nélkül mindez nem ment volna... —ria j rr \tá\ vnet Ha június 13-ig előfizet a MATÁV Internet szolgáltatására, meglepetésünk: Két hónap ingyen MATÁVfíet! Az akcióban szereplő MATÁvnet alapdíjcsomag havi díja 2000,- Ft, de az év utolsó két hónapjában a szolgáltatást ingyen adjuk Önnek! A díjcsomag havonta 10 óra szabad Internet elérést biztosít. A 10 óra időtartamot meghaladó kapcsolat díjtarifája az akciótól függetlenül november és december hónapban is érvényes marad: óránként csak 300,- Ft! A MATÁV ügyfélszolgálati irodái és hivatalos viszonteladói készséggel állnak rendelkezésére bármilyen felvilágosítással, s ugyanitt rendkívül kedvező áron megtalálhatja az Internetezéshez szükséges nélkülözhetetlen eszközöket: pl. a leggyorsabb kapcsolatot biztosító modem ára mindössze 23.650,- Ft. Ingyenes információs zöld szám: Az árak ÁFA nélkül értendők. Egymás közt MATAV

Next

/
Oldalképek
Tartalom