Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07-08 / 131. szám
A Tevan Kiadó könyvheti újdonságai A Kossuth-díjas, Gyomán született (ma Londonban élő) Határ Győző új kötete olvasmányos filozófiai munka. „Elmélkedés az elmélkedésről, mint önmaga tárgyáról”, határozza meg a szerző vaskos kötetének legbenső lényegét. Hogyan viselkedik az ember az univerzális közöny közegében, hogyan éli meg a buktatókat, kelepcéket? (6. oldal) „Alólírt egész bizalommal ajánlja...” A napokban volt százötven éve, hogy Szarvason 1847. május 31 -én megnyitották Békés megye első nyomdáját. Az első tulajdonos, Réthy Lipót ősei Németországból származtak. 1844. júniusában a Magyar Királyi Helytartótanácstól Pál és Lipót egy Szarvason felállítandó nyomda engedélyezését kérték. (7. oldal) A televízió egyórás összefoglalóját sugározza az esti műsor. Helyszín: Miskolc, Nemzeti Színház. 12 szuper nagymama lép a közönség elé, merthogy az idén is meghirdették Az év nagymamája ’97 versenyt. Ahogy a résztvevőiket színpadra szólítja a műsorvezető, meglepve hallom, a hatos számú versenyző tótkomlósi. Tejó ég, én erről miért nem tudok? — hasít belém az újságírókra oly jellemző „lemaradási” effektus. Miután Etus néni első megszólalását tapssal jutalmazza a közönség, megállapítom magamban: az én emberem dobogóvárományos. Ezután már jobban figyelek. A lottón az öt találatom jönne be így... — Jaj, kedveském, engem az Eta lányom nevezett be, aki az egyik országos lapban olvasta a felhívást. Nem tudtam én az akcióról semmit—meséli Kocsis Mihály né az előzményeket, akit otthonában kerestünk fel a napokban. —- Mikor derült ki, hogy a család indítani szeretné a versenyen? — Önéletrajzot kellett írnom. Hiába szabadkoztam, rábeszéltek, azután hagytam magamat. Három oldalt írtam, de a gyerekeim cenzúráztak állandóan. Újra és újra íratták velem. A sokadik alkalommal megelégeltem a dolgot és azt mondtam: vagy így küldjük el, vagy sehogy. Mint kiderült, 150 jelentkezőt hívtak be az előzsűrizésre. Onnan 12-en jutottunk a döntőbe. — Mivel nyerte meg a zsűrit a válogatón? —Hogy oldjam a magam és az ismeretlenek feszültségét, így léptem a terembe: — Jó napot kívánok, megjött Etus Tótkomlósról! Az elnök azt mondta: —- Etus, én állva tapsolom meg magát! És 3 nap múlva telefonon tájékoztatott, hogy mehetek a Miskolc melletti Tapo Icára táborozn i. _??? — A versenyt egy hét edzőtábor előzte meg. Mivel a busz volt a legolcsóbb megoldás, azzal utaztam Miskolcra. 35 kilogrammos kofferom volt, alig tudtam vonszolni. Volt abban jó komlósi kolbász, szabóvasaló, meg ami kell. Ott azután megismerkedtem a többiekkel, Tóth Evelin koreográfussal, aki a lelkét is kitette értünk! Végtelenül kedves, rendes lány, de a kozmetikusokra, fodrászokra se lehet rosszat mondani. Már az első napokban megjegyezték: — Etus néni, mi nem tudunk téged magázni! Nem baj? Éreztem, befogadtak a fiatalok is. De örültem! — eleveníti fel friss élményeit a nagyi, aki körbemutat és nem titkolja, nőuralom van a családjában. — Két lányom, Etelka és Ágnes, két unokám, Adrienn és Adél, meg dédunokám, az 5 hónapos Dávidka szorított értem, miközben szorgalmasan tornáztam az edzőtáborban — jobbára az oszlop takarásában „görcsöltem”, mert én általában kapáláskor hajlongok ennyit—, a többiekkel együtt tanultunk színpadi mozgást és beszédet is. Minden ingyen volt: pedikűr, manikűr, fodrász, kozmetikus, de még a jósnő is. — A rátermett, szellemes beszéddel nem hiszem, hogy gondjai lehettek, de hogy ment a színpadi mozgás? —Nézze, most is magas a papucsom sarka. Én még az ágyban is tűsarkú cipőben alszom! — nevet huncutul, majd megmutatja a hófehér fellépő cipőt, azt, aminek legalább 12 centi a sarokmagassága. — Gyakorláskor mondogattuk egymásnak: húzd ki magad, ha tudod! Add önmagadat, légy természetes! Igyekeztem is a döntőn alaposan kitenni magamért. — A televízióban csak részleteket Van, aki Komlóson csak Szivi néninek hív FOTÓ: SUCH TAMÁS láttunk, de milyen volt valójában Az év nagymamája ’97 verseny? — A3 órás műsor hangulatát nem adta vissza a felvétel. Többet beszéltettek bennünket, mint amennyit a televízió sugárzott. Engem arról faggattak, mit főzök, mi a kedvenc ételünk, hogy élünk. Elmeséltem, hogy nyáron sokat sürgünk-forgunk a bogrács körül. Ha palacsintát kívánnak az unokák, akkor 100 darab egy evés! Mire a tányérra nézek, már egy darab sincs rajta! 10 literes lábasban főzöm a csirkepörköltet —ez igazítja az alakot! A gyerekeim 14 éve (a férjem halála óta) ebédhordóval jönnek hozzám, felbatyuzva mennek haza. Ha „tumézgatok”, elutazok valahová, akkor kiírom az ajtóra: SZTRÁJK! Egyen mindenki azt, amit akar! — Akik nem látták a tévében, azoknak árulja el, milyen eredménnyel ért véget a nagyik versenye! —- Elöljáróban annyit: nem tartottam esélyesnek magamat, hiszen 81, meg 38 tagú családok nagymamái voltak közöttünk. Az egyik elmondta, az ő unokái névnapra, születésnapra a Himnuszt és a Szózatot mondják el. Csak füleltem és eszembe jutott a szívekkel kidekorált tükröm, amin őrzöm a gyerekeimtől, unokáimtól kapott szivecskés rajzokat, mézeskalácsokat, hímzéseket. Van, aki Komlóson csak Szivi néninek hív. De mit is beszélek! Eredményhirdetéskor derült ki, hogy az előkelő második helyre kerültem. Ott, abban a pillanatban valósággal összeroppantam. Úgy potyogtak az örömkönnyeim, mondták is később a lányaim, arra gondoltak, hogy anyut úgy kell a színpadon összegereblyézni! — Az első helyezett arany, Ön egy ezüst stólát kapott. De ez még nem volt minden... — A korunk miatt nem kaptunk koronát, a szervezők úgy látták jónak, ha elegáns stólát adnak. Egyébként 130 ezer forint értékben kaptunk ajándékokat, még a két fellépőruhát is elhozhattuk, de volt a csomagban robotgép, díszpáma, ajándékcsomag, kristályváza, rengeteg virág. A gyerekeimnek felajánlottam, válasszanak az ajándékok közül! —A szomszédok, ismerősök hogyan fogadták a hírt? Egyáltalán tudtak arról, hogy Ön mit csinált az elmúlt hetekben? — Kevés embernek mondtam el, mire készülök. Azok is fancsali arcot vágtak. A televíziós műsor után sokáig csörgött a telefon, rengetegen gratuláltak. Volt, aki viccesen megjegyezte: — Etus, a stóládat felvedd, ha kapálsz! — Azt hallottam, Svédországban nemzetközi nagyiverseny is lesz. Elmenne? — Legközelebb nyaralni megyek, mert ott nincs zsűri! Csete Ilona Megjött Etus Tótkomlósról
