Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-06 / 130. szám
6 Heti gazdaság 1997. június 6., péntek Kísérleti program A MUNKANÉLKÜLIEKÉRT A RENDSZERVÁLTÁS EGYIK VESZTESÉ A KUTATÁSI SZFÉRA ____________________________ A HAKI-ban nem vártak az aranyhalra Mezőkovácsházán és körzetében közismerten sok a munka- nélküli, akiknek — az elhelyezkedést és továbbképzést célozva — eddig is számos lehetőséget kínált a megyei munkaügyi központ helyi kirendeltsége. Ennek ellenére még vannak, akik eddig semmilyen aktív eszközt nem vettek igénybe. Ezért a megyei szervekkel karöltve a mezőkovácsházi körzetben egyfajta kísérleti programot indítottak a tartósan munka nélkül levők számára — kaptuk a hírt Bartha Lajosné kirendeltségvezetőtől. A program célja a szervezett keretek közötti, egyénre szabott segítségnyújtás elhelyezkedésük, illetve munkaerőpiaci pozíciójuk javítására. A program Kétségtelen, a Szarvasi Arborétum látogatóinak első számú kedvencei a pávák. A vendégház környékén méltóságteljesen sétáló kakasok színpompás toll- ruhájukkal, a büfé teraszára is felmerészkedő tojók pedig kedvességükkel vívták ki ezt a címet. Tény, sokan apávák kedvéért (is) látogatnak ki újra meg újra a Pepikertbe. Az idei tavasszal viszont arról kell hírt adnunk, tragikusan fogy a pompás madarak száma. Dr. Sipos Andrástól, az arborétum igazgatójától megtudtuk, három éve számlálták a legtöbb pávát a Pepikertben, pontosan tizennégyet. A pávák félvad állatok. A fákon tanyázva töltik az éjszakát még a legvadabb hóviharban is. A tojó akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor a fák alatti fészkén a tojásokon kotlik, könnyű préda ekalanyai azok a 18—55 éves, 1997. január 20-át megelőzően a munkaügyi központ által legalább egy éven át nyilvántartott olyan munkanélküliek, akik ezen idő alatt aktív eszközben (közhasznú foglalkoztatás, foglalkoztatásbővítő bértámogatás, vállalkozóvá válási támogatás, képzés stb.) nem részesültek. A munkanélküli állapotot rövid idejű munkavégzéssel nem szakították meg függetlenül attól, hogy munkanélküli járadékban vagy szociális ellátásban részesültek-e. Mindez a munkanélkülieknek nyújtandó hosszabb távú lehetőség és a programmal kacsolatban folyamatosan tájékoztatják az érintetteket. H. M. kor a rókáknak. Korábban amikor az arborétum dolgozói fölfedeztek egy-egy fészket, a tojásokat kotló alatt kikeltették. Am a csirkék visszavadítása gondot okozott. Az utóbbi években már nem avatkoztak be ily módon a természet rendjébe. Sajnos az idei tavasz úgy köszöntött a kertre, hogy egyetlen tojó sem maradt. A hét pávakakas pedig útnak indult. Jó néhányat sikerült befogni, de van amelyik örökre elveszett. Az igazgató elmondta, jelenleg 3-4 kakas van az arborétumban, ám félő, ha nem sikerül melléjük időben párt szerezni, nem tudják őket a kertben tartani. Az arborétumnak vásárlásra nincs pénze, így ha bárki fel tud ajánlani a kertnek tojót, azt köszönettel veszik. Cs. R. Egy napfényes kora nyári napon indította el vállalkozását a békéscsabai Nadicsán Mária. Ismerősei közül valaki úgy vélte, talán a görögök vadász istennőjéről kellene elneveznie a belvárosi kis butikját, amiből akkoriban még csak elvétve akadt néhány Békéscsabán. Az eladóból lett vállalkozó hajlott a szóra, így lett a pöttöm kis üzlet neve „Diana”. 1982-t írtunk akkor. — Ha ma kellene kezdenie, vállalkozna-e egy ilyen üzlet kialakítására? — kérdeztük. — Tizenöt évvel ezelőtt minden egyszerűbb volt. Kevesebb tőkével lehetett kezdeni, és nem volt ekkora a konkurencia. Jogszabály határozta meg, hogy bizonyos területen belül, szakmánként hány bolt lehet egymás közelében. Régen a butik szónak varázsa volt, mára mindezek elmúltak. Ha az alapvető feltételeim meglennének, biztosan ma is vállalkoznék ugyanerre, hiszen nagyon szeretem ezt a munkát. De kétségtelen, hogy ma sokkal nagyobb küzdelmet jelent az indulás és a fennmaradás. — Ezek szerint a „régi motorosoknak” könnyebb? — Biztos, hogy az eltelt évek tapasztalatai sok tekintetben előnyt jelentenek. Tudom honnan érdemes minőséget vásárolni, tudom honnan lehet mindezt olcsóbban beszerezni, megvan a kellő forgótőkém, amit a költségek jelentős növekedése ellenére is tudok tartani. A kezdőknél nagy gond a megfelelő forgótőke, a költségek kifizetése és a tűréshatáron belüli árak kikalkulálása. Ahol persze van elegendő pénz az induláshoz, és a vállalkozó is ügyes, ott nem gond a fennmaradás. — Mi az, amivel ma a régi vállalkozónak is meg kell küzdenie? — A konkurencia miatt sokkal jobban oda kell figyelni az árukészletre, sokkal többet kell utazni, mint korábban. Mivel mindent egyedül csinálok, a szabadidőm jelentős része is rámegy az üzletre. Ezenkívül a magas adók, a rezsi, a tb, a benzinár, az útdíj mindmind olyan terhek, ami mellett nehéz nyereséget termelni. Ezek csupán az utóbbi egy-két évben váltak elviselhetetlenné. Ezenkívül gond a vásárlóerő megcsappanása is. Ma már nem lehet számítani a fizetésnapokra, mint a rendszerváltás előtti időkben. Bele kell törődni, hogy vannak jobb pes. Nincsenek köztartozásaink, nem herdáltunk el állami pénzeket. Tavaly szerény bérrendezésre is sor került — mondotta az intézményvezető, aki a jövőben javítani kívánja a kutatók és az asszisztencia munka- feltételeit, fejleszteni az intézet alapinfrastruktúráját. A beszélgetésből az kiderült, ma a halászati technológia fejlesztése újszerű módon történik. A térségbe illeszkedve, környezetbarát módon, a szociális szempontok figyelembevételével kell jövedelmezőséget produkálni. Ha kutató az igazgató Kíváncsiak voltunk arra is, az utóbbi esztendők hogyan írták át a kutatóintézeti vezetők szerepkörét. Dr. Váradi László a kutatóintézet irányításában a legfontosabbnak a menedzserszemléletet tartja. O maga ezt követte, a az eredmények ennek is köszönhetőek. Emellett az igazgatónak ismernie kell a kutatási tendenciákat, a nemzetközi helyzetet. Jelenleg azt a feladat- megosztást látja célravezetőnek, amikor a kutatóintézeti menedzser mellett egy tudományos igazgatóhelyettes dolgozik, aki a kutatás szakmai felügyeletét végzi. — A kutatók egy részének elégedetlensége természetes, hiszen az elmúlt öt év a helyzet stabilizálására ment rá, s a kutatói munka feltételei ezt megszenvedték —mondotta az igazgató. Hozzátette: biztatónak tartja, hogy a halászati szakma számít az intézetre. Csath Róza hónapok és vannak gyengébbek. Azokon a napokon is meg kell élni, amikor senki sem vásárol. — Mivel lehet megtartani a vásárlókat? — Az üzlet vásárlóinak körülbelül 30 százaléka visszajáró vendég. Talán azért, mert igyekszem közvetlen kapcsolatot kialakítani velük, ha tanácstalanok, próbálok segíteni nekik. De ha a kiszemelt ruhán kell igazítani, azt is felvállalom. Nemrégen vezettem be a 10-én 10 százalék kedvezmény akciót, remélem, ez is segít a vásárlók megtartásában vagy éppen az idecsábításá- ban. Nem utolsó a szakmai hozzáértés és az emberismeret sem. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, ezt sem hiányolhatják az ide betérők. M. M. Magyarország a halfogyasztás tekintetében a világon az utolsók közt kullog. Évente fejenként három kilogramm halat sem eszünk, ez a világ átlag-halfogyasztásának kevesebb, mint a negyede. Dr. Váradi László, a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet igazgatója szerint a halfogyasztás növelése komplex feladat. Ennek fontos része a szociális elfogadottság megváltoztatása. Ebból a szempontból izgalmas eredményeket hozhat az a felmérés, amely többek között amerikai pénzügyi támogatással a konzerv-, illetve az élőhalfogyasztási szokásainkat igyekszik feltárni. Az, hogy a két felmérésnek a HAKI is tevékeny részese, sejteti, ma egy kutatóintézet sem zárkózhat a tudomány elefántcsont-tornyába. A HAKI mögött álló öt esztendőről, a kutatás jelen kihívásairól, s a jövő elképzeléseiről beszélgettünk dr. Váradi Lászlóval, akinek igazgatói megbízatását a közelmúltban hosszabbította meg további öt évre dr. Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter. PÁRTALAN PÁVAKAKASOK is Az elmúlt öt esztendő az intézet pénzügyi és szakmai stabilizációja jegyében telt. Szerkezetátalakítással a HAKI- ban a korábbinál kisebb kutatóintézetjött létre. Ennek létszáma ma 62. Az intézmény azokat a létesítményeket működteti, amelyek közvetlenül a kutató munkához tartoznak. A kincstári vagyont az intézmény közalkalmazotti állományából kikerült, kis gazdasági társaságokat létrehozó szakemberek vették bérbe. A HAKI területén ma tíz ilyen társaság üzemel — kezdte dr. Váradi László, aki állítja, a korábbi értékes kutatási tapasztalatok nem vesztek kárba. Az intézet és a tíz társaság tavaly Akva-park néven egyesületet hozott létre, amely komplex haís lászatfejlesztési feladatokat képes megoldani. Az elmúlt öt év igazolása az a nagydíj, anelyet tozott körülményekhez, megtalálják a maguk túlélési technikáját, amely az állami finanszírozás mellett további forrásként a piaci lehetőségekből merít. — A kutatási értékeknek is van piaca, erre kell rátalálnunk és ott eladni a tudományos portékát, többek között az oktatási programokat és a kutatási melléktermékeket. További források az állami és a külföldi pályázatok — fogalmazott az igazgató. Hozzátette: vannak bizonyos közhasznú feladatok, amelyeket a vállalko- z ó i a z oktatási és kutatási innovációban nyújtott teljesítményéért kapott az intézet. A tudomány mint piaci portéka Dr. Váradi László szerint a rendszerváltás egyik vesztese a kutatási szféra volt. Igaz, az állami finanszírozás csökkenése világ- tendencia. A kutatóintézetek előtt nincs más lehetőség, minthogy alkalmazkodva a megválszfé- ra még nem fizet meg, ám az állam számára igen fontosak lehetnek. Ilyen az egészséges táplálkozás fejlesztése, az életminőség javítása, a halászati kultúra ápolása. Ekképpen a közhasznú feladatok ellátásával arányosan kellene támogatni a kutatóintézeteket. Kevés vízzel több halat Bebizonyosodott, az a stratégia, amelyet a kutatóintézet az elmúlt években követett, életkéTlZENÖT ÉVE A VADÁSZ ISTENNŐ SZOECÁLATÁBAN — EGY BUTIK TÖRTÉNETE Vállalkozósors: küzdelem és kitartás Papír-, írószer- és nyomtatványbolt nyílt Békésen, (z) Új üzlettel gazdagodott a héten Békés: a város központjában, az egykori^ totózó helyén megnyílt a budapesti székhelyű Lénia Papír-, író- és Irodaszer Kereskedelmi Kft. hatvan négyzetméter eladóterű, tízmillió forintos raktárkészlettel rendelkező üzletháza. A bolt közületeket is kiszolgál, a cégek nagyobb vásárlás esetében átutalással is fizethetnek fotó: szekeres andrás Aktuális Szövetkezni dán mintára: értékesítésre, beszerzésre Az egyéni érdek és a közérdekek összhangját legmagasabb szinten megvalósító gazdasági szervezet a szövetkezet. A termékpályás szövetkezések széles körű elterjedése falvaink igazi sorsformálója lehet(ne). Ezek létrejötte a mai adottságok között azonban lehetetlen kormányzati közreműködés nélkül — mondta Szeremley Béla, a budapesti székhelyű gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Álapítvány ügyvezetője a megyeházán nemrégiben megrendezett tanácskozáson, ahol a mezőgazdasági régiók fejlesztése volt terítéken. Megyénk lakosssága a települési önkormányzatokon keresztül ismerkedhetett meg a szövetkezetfejlesztési programmal. A Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a Békés Megyei Agrárkamara és a megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottsága a témával kapcsolatban írásban kereste meg a települési önkormányzatokat. Árgyelán György, a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány projektmenedzsere elmondta: sajnálatos módon az önkormányzatok hatvan százaléka egyáltalán nem reagált a kérdéssel kapcsolatban. A fennmaradó negyven százalékból mintegy harmincegy százalék érdeklődést tanúsít, igényli az euro-konform, úgynevezett dán típusú értékesítő és beszerző szövetkezetek létrejöttét, kilenc százalék nemleges választ adott. Érdekesség az is, hogy általában a kistelepülések érdeklődnek a kezdeményezés iránt. A szövetkezetek három csoportjára nyílik választási lehetőség. Először is termékpályánként megalakított értékesítő és beszerző szövetkezetekre, másodszor településenként létrehozott vegyes termékre kiterjedő úgynevezett Hangya típusú szövetkezetekre, harmadszor pedig gépkörök létrehozására. A szövetkezetek megalakításához szükséges anyagi erőforrásokat részben saját erőből (30%), részben a területfejlesztési alapból és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásából tudnánk biztosítani — mondta Árgyelán György. A dán típusú értékesítő és beszerző szövetkezetek nagymértékben különböznek a szovjet mintára megszervezett kolhozoktól. Itt ugyanis a termelés magántulajdonban történik, csak a beszerzés és az értékesítés közös, ez azonban fontos követelmény a piaci részesedés megszerzése érdekében. Nem a mennyiség, hanem a minőség az alapvető követelmény. Az új szövetkezeti forma az agrárágazaton belül a kis- és közepes nagyságú földtulajdonosokat tömöríti, termékpályánként csoportosítva. Elengedhetetlen a közös érdek és a tagok közti kölcsönös bizalom, a megbízhatóság. Szeremley Béla hangsúlyozta: elsődleges cél, hogy településenként létrejöjjenek a tájegységeknek megfelelő, meghatározott szabályok szerint működő szövetkezések. Pillanatnyilag Magyarországon a szövetkezéseket beindító szervező magok létrehozásán munkálkodunk — mondta Szeremley Béla. — Ennek megvalósításában, úgy érzem, aktív partnerekre találtunk Békés megyében. Az országban mintegy nyolcvan helyen sikerült beindítanunk ilyen jellegű kezdeményezést, egyes helyeken jelentős eredményeket értünk el. Gábel István, a Békés Megyei Agrárkamara termelési főosztályvezetője elmondta: Békés megyében jelenleg négy-öt ilyen jellegű szövetkezet működik több-kevesebb sikerrel. Említésre méltó a battonyai Gabonaértékesítő Szövetkezet, a zsa- dányi Hangya típusú szövetkezet, a füzesgyarmati Sertéstartók Szövetkezete és a békés-tarhosi Mezőgazdasági Értékesítő Szövetkezet. A gazdák rá kell ébredjenek szövetkezetek fontosságára, kell érezzék ennek előnyeit, tisztában kell legyenek azzal a ténnyel, hogy ezek a szövetkezeti formák kompatibilisek az Európai Unió tagországaiban — toldotta meg a beszélgetést dr. Márton János címzetes egyetemi tanár, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója. Sajnos ma Magyarországon az életben lévő jogi és közgazda- sági keretek nem egészen kedveznek az ilyen jellegű szövetkezeti formák létrehozásának — adott hangot véleményének dr. Kepenyes János térségi tanácsnok, a mezőgazdasági bizottság elnöke. Both Imre
