Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28-29 / 149. szám

^ 1997. június 28-29., szombat-vasarnap MEGYEI KÖRKÉP r Földink volt. Ezen a na­pon hunyt el 1978-ban a gyulai születésű Bordy Bella balett- táncosnő, érdemes művész. 1924-től az Operaház tagja, 1932-től magántáncosnő. 1935-ben operai ösztöndíjjal Párizsban Lubov Egorovnál ta­nult. Több ízben vendégszere­peit Nyugat-Európában. 1931- től Both Bélától prózai színját­szást tanult. Fellépett az Ope­rettszínházban, 1940-44 között prózai szerepeket alakított a Madách Színházban. Nyugdíj­ba vonulása után, 1965-től színpadi mozgástechnikát taní­tott operaénekeseknek Bécsben és Zürichben. Jellegzetes előadásmódjával főleg magya­ros táncokat, valamint modern balett főszerepét táncolta. Véradás. (1) Mezőkovács- házán a Vöröskereszt területi szervezete, valamint a helyi alapszervezet rendezésében jú­nius 30-án 8-tól 12 óráig tartják a polgármesteri hivatal épületé­ben a már hagyományos nyári véradást. Táborozásra nyerték, (i) A zsadányi általános iskola a Gyermek- és Ifjúsági Alapít­ványtól 300 ezer forintot nyert nyári táborozásra. A pénzből au­gusztus 11-én az iskola tanulói Bakonszegre utaznak, ahol négy napot töltenek majd. Piactér Ugrált. (i) Bihar­ugrán jelenleg a posta és a mag­tár közötti területen folytatnak kereskedelmi tevékenységet a szabadtéri árusok. Ám hamaro­san más helyen, ideálisabb kö­rülmények fogadják majd az árusokat és vevőket. A képviselő-testület a legutóbbi ülésen úgy döntött, hogy az ön- kormányzati tulajdonban lévő Erzsébet u. 56 szám alatt, a Csil­lag presszó udvarán még ebben az évben piacteret alakít ki. A Csillag presszóval kapcsolatban pedig megtudtuk: annak működ­tetését a közelmúltban a korábbi bérlő visszaadta. Azóta a presszót az önkormányzat a sze­gedi Móraváros Kft.-nek adta két évre bérbe. Nyári szünidő az óvodákban és a bölcsődékben Délutáni pihenő a békéscsabai Wlassich sétányi böl­csődében FOTÓ: SUCH TAMÁS A gyerekek által várva várt nyári vakáció nemegyszer gondot okoz a szülőknek. A szabadságolásokat nem mind­ig sikerül összehangolni a csa­lád, a munkáltató és az óvoda között, s más, váratlan problé­mák is adódhatnak. A békés­csabai óvodák zárva tartásával kapcsolatos tudnivalókat Tubáné Péter Erika óvodai főtanácsos foglalta össze. — Az óvodák működését a helyi önkormányzatok szabá­lyozzák, ők döntenek a zárva tartásokról is. Békéscsabán évek óta bevált gyakorlat sze­rint az oktatási bizottság az óvodákkal koordinálva hatá­rozza meg a nyári szünetek rendjét. Az óvodai nyári szü­net illeszkedik az iskolaihoz, július 16-tól augusztus 18-ig tart. A zárva tartások ideje 5-6 hét. Ebben az időszakban mentesítő óvodák működnek, ők fogadják a környező óvo­dákból azokat a gyermekeket, akik valamilyen okból a nya­rat nem tölthetik szüleikkel. Az utóbbi években egyre nagyobb az igény ezekre a mentesítő óvodákra. A zárva tartások alatt az óvodák ügye­leti napokat tartanak, a szülők ekkor megkereshetik problé­máikkal az óvodavezetőt vagy az általa kijelölt óvónőt. Ügyeleti napok: július 2., 16., 30. és augusztus 13., 27. Eze­ken a napokon a szülők 9—12 óráig pótolhatják az áprilisban valamilyen okból elmulasz­tott beiratkozásokat is. A bölcsődék négyhetes be­zárása június 30-tól augusztus 22-ig tart. Ügyeletes bölcsődét ugyan nem jelöltek ki, de mivel a bezárások nem egy időben történnek, a nyitva tartók fo­gadják a gyerekeket. K. I. Kápolna épül Kornéliának Kápolna épül a nyáron Domb­egyházon, régi „elődje”, a le­bontott kripta-kápolna helyén, „amit barbár kezek szétrombol­tak, a dombot is elhordták”. A régi kápolna a domb tetején állt, az új most előtte épül. A Békés­csabán élő dr. Bisztray Tamás- nét, Nelli nénit már régen foglal­koztatja a gondolat, hogy déd­anyja, Hollósy Kornélia egykori operaénekesnőnek — a nemzet első csalogánya — és a Lono- vics családnak emléket állít. Ahol egykor a régi kápolna állt, kapálás közben újabb és újabb csontokra bukkantak a helybéliek. Nemrégiben kiásták a kápolna alapját, és akkor megint csontok kerültek elő. Lonovics József Csanád megye főispánja volt tíz évig, Hollósy Kornéliát vette feleségül, és amikor a művésznő elbúcsúzott A tervek szerint heteken belül felépül a kis kápolna a színpadtól, leköltözött vidék­re, a férje birtokára. — Mivel a Kornélia név csa­ládi hagyomány nálunk, és je­lenleg már a negyedik generáció viseli, a kis kápolna védőszent­jévé Szent Kornéliát választot­tuk — mondta Nelli néni a mi­nap. — St. Cornelia valamikor az ókeresztény korban az észak­afrikai Numidiában (Tunisz) szenvedett vértanúságot. A szentek között kevéssé ismert, ezért szeretnénk rá is emlékezni, imáinkba foglalni és kiemelni a feledés homályából. Az alapkőletétel július 2-án, szerdán 17 órakor lesz Domb­egyházon. A kápolna terveit Tasnádi Károly készítette, a ki­vitelezést a battonyai Építőipari Kft. végzi, melynek ügyvezető igazgatója Marosán György. N. K. Megkérdeztük olvasóinkat Telik-e képzőművészeti alkotásokra? Vágási István, 45 éves, dobozi munkanélküli: — Amíg nem voltam munka- nélküli, addig futotta képző- művészeti alkotásokra. Minden­féle művészet érdekel, szerettem kiállításokra járni, szétnézni, mivel lehetne szebbé, hangula­tosabbá tenni a lakást. Emlék­szem, amikor Budapesten tanul­tam, nem volt tárlat, amire el ne mentem volna... Régi szép idők! Ma — hogy nem engedhetem meg magamnak — már a kiállí­tások közelébe sem szeretek jár­ni. Minek fájdítsam a szívem, úgyse telik rá... Krakóczki Lászlóné, 42 éves, sarkadi kötőnő: — Szeretem a szépet, és már nagyon sokszor ábrán­doztam arról, hogy egyszer majd én is megengedhetem magamnak: igazi festmények­kel díszítem a lakást. Ez idáig azonban még egyszer sem adódott lehetőség arra, hogy ezt meg is tegyem. Sajnos a fizetés csak a legalapvetőbb dolgokra (élelmiszer, fűtés, világítás) elég. A művészeti, esztétikai igényeimet így még ma is csak a kirakatokon ke­resztül tudom kielégíteni... Kára Zoltánné, 24 éves, sarkadkeresztúri bolti eladó: — Sokat nem tudok művé­szeti alkotásokra áldozni, de azért egy-egy aprósággal min­dig meglepem magam. Lehet, hogy ezek nem olyan nagy érté­kek, de díszítik a lakást, és ne­kem tetszenek. Legutóbb nő­napra vettem magamnak egy pici, rózsaszínű, cipőalakú kerá­miatárgyat, amiben azóta is so­kat gyönyörködöm. Festményre még nem futotta, de azzal vi­gasztalom magam, hogy a zsú­folt lakásunkban talán nem is tudnám hová tenni... Kovács Mária, 22 éves, sarkadkeresztúri eladó: — Nagyon érdekel a művé­szet, talán azért is, mert a csalá­dunkban van hagyománya. Kesztyűs Ferenc, a Sarkadról el­származott festőművész, grafi­kus édesanyám unokatestvére. Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy költsék is a művészetre, így csak távoli cso- dálója vagyok a képzőművészeti alkotásoknak. Ha lenne pénzem, elsősorban antik tárgyakkal és festményekkel díszíteném a la­kásunkat. M VI FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Olvasóink írják • Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségé­vel. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Nesze neked orvosetika! Lassan gyakorlattá válik környezetünkben, hogy egy-egy zárt csoport megpróbálja az érdekeit akár lejáratással vagy rágalmazással érvé­nyesíteni. Ez akkor a legvisszataszítóbb, mikor nem egy tekeklub vagy a gyömbérsört kedvelők egyesülete próbálkozik ilyen praktikákkal, hanem néhány orvos, akik zárt klubot hoznak létre egy településen, és jaj annak, aki a felségterületükre próbál behatolni. Jelenleg ez van Gyomaendrődön. Ha a betolakodót nem tudják szakmailag lejáratni, akkor emberileg-erkölcsileg rágalmazzák. Konkrét tényeket nem tud­nak felvonultatni, így csak a sarat dobálják a célszemélyre. Közben azzal is foglalkozhatnának, hogy ha egy beteg bemegy a; orvosi ügyeletre, s nem helyi lakos, akkor nem biztos, hogy el kell küldeni a lakhelye szerinti illetékes orvoshoz, s csak kisebb huzavona után hajlandók a vizsgálat elvégzésére, amely állampolgári jogon jár annak, aki biztosított jogviszonyban áll. Ezt is ellenőrizhetné a városi főorvos. Ez a példa orvosetikaiíae hová sorolandó? T. Hetek! Inkább tevékenységükkel próbálják megtartani pácienseiket, mert azt tudomásul kell venni, hogy a beteg ember azt az orvost választja, aki emberileg, közel áll hozzá. Egy beteg nem azért választ másik orvost, mert pressziót gyakorolnak rá, hanem azért, mert az emberi­le g-szakmai lag többre tartja az újat, mint a vele alig törődő régit. Ezzel a rágalomhadjárattal önök elismerik Kolozsvári doktor úr mélyebb orvosi tudását, empatikusabb viselkedését a beteg emberek­kel szemben. Azt hiszem, ez áll a háttérben, s mivel önök nem tudják ezt a munkamódszert átvenni, ezért nyúlnak a rágalmazás fegyveréhez, Ezzel a fegyverrel azonban vigyázni kell. Bármennyire jó lövészek vagyunk, könnyen visszafelé sül el. Tisztelettel: Egy másik betelepülő Bay Zoltán özvegyének levele Megdöbbenéssel hallottam, hogy meg akarják szüntetni a Bay Zoltán Gimnáziumot, amelyférjem temetése napján vette fel a mai nevét. Ez az egyetlen intézmény, amelyhez őmég életében adta beleegyezését. És ezt nemcsak úgy tette könnyedén, hogy ,,hát egy iskola" (mindig lenézte az „egy a sok közül"-t), hanem azért tette, mert egyetértett az iskola igazgatójának sajátosan egyedi, modern terveivel a jövőre nézve, illetve a nevelés, tanítás kérdésében. Bízott abban is, hogy érdemeit, amiért küzdött és el is ért életében, szülővárosában ébrentartják majd, útmutatónak egy szellemileg magasabb szintű élet felé, mintegy lámpásként. Ezen fellelkesülve kijelentette, hogy szülőföldjén szeretne örök nyugalomra térni. Így is történt. A mai napig a jelenlegi igazgató, Márki-Zay Lajos Bay Zoltán szellemi hagyatékát, sírját példaértékűen ápolja. 1993-ban a város akkori vezetősége szégyenletes körülmények közé helyezte az iskolát. Am az iskola dolgozói, tanári kara, diákjai otthont teremtettek maguknak új helyükön, és évről évre hazalátoga­tásaim alkalmával láttam a nagy fejlődést. Könnyekig meghatódva láttam az iskolában a példás tisztaságot, a rendkívül jó organizációt, a fegyelmet és főleg a tudásvágyat, szorgalmat. Csodával volt határos, ami az iskolában történt! A tapasztaltak hatására örömmel meséltem el a látottakatGöncz Árpád államelnök úrnak is, mondván, milyen szerencsés Gyula, hogy Amerikában csak most kezdik azt, ami Gyulán megtörtént: egy „mágnes" avagy „mag” iskola létrehozata­la. (Vonzza azt, ami jó, hasznos, és terjessze is egyúttal a jó tapaszta­latokat példamutatással.) Elnök Úr ki is jelentette, hogy egyetért mindenben és pártolja az iskolát. Tudtommal egy ünnepélyes látoga­tást is tett elismeréséül azóta. Kérem a Képviselő-testület tagjait, hogy ne engedjék ezt a rendkí­vül jól vezetett iskolát elsüllyedni. Kérem, hogy ápolják, segítsék. Nem könnyű egy ilyen csodás embercsoportot összehozni sehol a világon. Ha már megtörtént, és éppen Gyulán, szeretettel vigyáznak a kincsre. Arra még gondolni sem akarok, hogy a diákoknak, taná­roknak milyen nagy lelki fájdalmat okozna, ha szanaszét szóródna ez a kitűnő, jó! működő intézet. A felmérhetetlenül nagy pszichológiai károk egész életükre kihatnak az érintetteknek. Nagyon kérem, gondolják meg jól minden döntésüket, mert egy rossz döntést nagyon keserves, költséges és szinte lehetetlen meg nem történtté tenni. Volt alkalmam személyesen, név szerint is megismerni a Bay Zoltán Gimnázium tanárait, diákjait és nagyon megszerettem őket. Ezért is adtam oda nekik — kizárólagosan — férjem személyes emléktárgyait, Márki-Zay Lajos igazgató úr gondjaira bízva. A gimnázium megszüntetése, összevonása sth... nemcsak részemre lenne felháborító, de minden tiszta gondolkodású, jóérzésű egyén részére is. Ez férjem emlékének szégyenletes meggyalázása volna. Könyörgöm ezt ne engedjék megtörténni! Bay Zoltánné, Washington Tehetséggondozás kistelepülésen A Békés Megyei Pedagógiai In­tézet, pályázaton nyert pénzből, az idei tanévben ötödik osztá­lyos gyerekeknek szervezett te­hetséggondozást matematiká­ból, magyar nyelvből és iroda­lomból. A programban 23 településről 71 tanuló vett részt. A tanév során a gyerekek 8 fel­adatsort kaptak, melyeket önál­lóan oldottak meg és küldtek vissza. A feladatok már a NAT irányelveit figyelembe véve ké­szültek. A program során tá­maszkodtak a tanulókat fel­készítő szaktanárok véleményé­re is. A tehetséggondozó prog­ram feladatainak megoldását és a résztvevő gyerekek munkáját a tanév utolsó hetében Békéscsa­bán, a pedagógiai intézetben ér­tékelték. Az értékelésen vala­mennyi gyermek könyvjutalom­ban részesült. Bár a program folytatására a szaktanárok jelezték az igényt, és a pedagógiai intézet is min­dent megtesz ennek érdekében, egyelőre még bizonytalan, hogy sikerül-e jövőre pályázati pénzt nyerniük. Pedig szükséges len­ne, hogy a hátrányos helyzetű települések iskoláiban tanuló gyerekek egyforma eséllyel in­duljanak a középiskolai felvéte­liken, a nagyobb, több lehe­tőséggel rendelkező iskolák ta­nulóihoz hasonlóan. A program éppen ezt az esélyegyenlőséget igyekszik segíteni, hogy ne je­lentsen hátrányt a kis iskola. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom