Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-24 / 145. szám
1997. június 24., kedd Családi magaziN 7 Főzzön gyorsan, egészségeset a nyári nagy melegben! Zöldségek serpenyőben Nyári pulyka Nyári pulyka Hozzávalók 4 személyre: 10 dkg karfiol, 1 közepes fej hagyma, 2 sárgarépa, 1 kis cukkini, 1 piros húsú paprika, 1 zöld húsú paprika, 2 paradicsom, 2 szelet (40 dkg) pulykamell, 2 ek. vaj vagy margarin, só, bors, provence-i íűszerke- verék, 1/4 1 zöldségleves, 2 ek. ecet, 4 tojás, 1 kis csokor petrezselyem, 1 kis csokor snidling, egy evőkanál napraforgómag A karfiolt apró rózsákra bontjuk, a hagymát, a sárgarépát és a cukkinit félbevágjuk, vékonyan felkarikázzuk. A paprikát csíkokra, a paradicsomot kisebb kockákra aprítjuk. A húst vékony csíkokra vágjuk. Nagy serpenyőben felforró- sítjuk a zsiradékot, rádobjuk a húst. Erős tűzön, álladóan kever- getve hirtelen megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, provance-i fűszerekkel ízesítjük. Hozzáadjuk a karfiolt, a hagymát, a sárgarépát és a paprikát. Erős tűzön átforgatjuk, fedő alatt 8—10 percig pároljuk. Beletesszük a cukkinit és a paradicsomot is, aláöntjük a levest, és 4—5 percig fedő alatt pároljuk. Szükség szerint sózzuk, borsozzuk. Közben két liter vizet felforralunk az ecettel. A tojásokat egyenként a merőkanálba ütjük, és óvatosan a gyöngyözve forr- dogálló vízbe merítjük. 3 percig főzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, lecsepegtetjük, és a zöldséges pulyka tetejére csúsztatjuk. Ä zöldfűszereket megmossuk, apróra vágjuk, és fenyővagy napraforgómaggal együtt a kész étel tetejére szórjuk. Tészta sajtmártásban Hozzávalók 2 személyre: 25 dkg zöld/spenótos metélt, só, bors, 4 paradicsom, 1 hagyma, 2 ek. vaj vagy margarin, 2 dl tejföl, 10 dkg zsíros sajt, 15 dkg mozzarella. A tésztát enyhén sós vízben, a zacskón/dobozon olvasható utasítás szerint kifőzzük. A paradicsomokat leforrázzuk, meghámozzuk, vékony gerezdekre vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és felkockázzuk. A zsiradékot nagy serpenyőben felforrósítjuk. Rádobjuk a hagymát, és mérsékelt tűzön üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a tejfölt, belereszeljük a sajtot. Hagyjuk egészen elolvadni. ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A tésztát leszűrjük, lecsepegtetjük. A sajtmártásba csúsztatjuk, összekeverjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, a tetejére szeleteljük a mozzarellát. Néhány percig, amíg a sajt a tetejére olvad, fedő alatt pihentetjük. LELKI POSTA Gyógyító szavak - Angelika rovata „Kire hallgassak?” — kérdezi egy gyermekét egyedül nevelő anya. .Leányanyakéntszültem, kislányom 8 éves. Az apja családos ember volt, nem akarta vállalni a gyereket, ezért apasági pert kellett indítanom. így megtudta a családja, fizet némi tartásdíjat, de megegyeztünk abban, hogy nem tartunk kapcsolatot, nem fog járni a gyerekhez. Nekem ez így nagyon jó, hiszen nagyon meggyűlöltem annak idején: sok éves kapcsolatunk volt és azt mondta: rosszul él a feleségével, el akar válni. Aztán kiderült, hogy mese volt az egész. A családom úgy véli, a gyereknek csak kéne néha találkozni az apjával, én azóta is társtalanul élek.” Bátor és dicséretes lépés volt Öntől, hogy vállalta egyedül is a gyereket. Kár, hogy a történteket máig nem tudta feldolgozni: gyűlölete visszatartja abban, hogy társat és pótpapát találjon. Mindenképpen meg kellene próbálkoznia azzal, hogy szembenéz a történtekkel: ebben Ön is hibás volt, hiszen hitt a „mesében”. Ha találna egy társat, aki kislányával együtt szeretné, a későbbiekben nem jelentene nagy gondot, ha lánya megtudja: ki az apja és miért alakult így. Körülbelül 13—14 éves korban, az úgynevezett identitáskeresés idején komoly pszichikai gondokhoz vezethet az, ha egy kamasz „nem tudja hova tenni magát”, azaz: nem ismeri apját, szüleit. Kiegyensúlyozott, szerető környezetben élő örökbefogadott gyerekek kezdik el ilyenkor követelni, hogy megismerjék vér szerinti szüleiket, megtudják, miért nem azok nevelik őket, és a legképtelenebb dolgokat is megteszik ezért az információért. Ha belátható időn belül nem sikerül társat találnia, jó lenne legalább egy laza kapcsolat apa és lánya között. De figyelemmel kell lennie az apa jelenlegi családjára, azoknak is arra: kislánya létezését nem lehet meg nem történtnek tekintem. Családterápia mindenkinek Kevés az adat, az emberek közömbösek — a veszély azonban nem múlt el Csernobili vészharangok Vozár Ágnes mindössze 19 éves. A békéscsabai kislány bájos, csinos. Elvben egy diszkóban is találkozhattunk volna, mégsem ott ismerkedtünk meg. Telefonon hívott, hajói emlékszem április 26-án. Fura ügyben keresett. Az ifjú hölgy ugyanis a Csernobil utáni évekről és a robbanás következményeiről érdeklődött — volna. Ázt kérdezte, miért nem foglalkozik többet ezzel a témával az újság, illetve a lap munkatársai mit tudnak arról a bizonyos szörnyűségről, amely 1986. április 26-án történt. Nem jellemző, hogy 19 éves lányok mélységében Csemo- billal foglalkozzanak. Érdekelt hát, hogy Vozár Ágnest miért éppen ez a téma izgatja? ♦ Ági magas, vékony, barna hajú lány. Farmerszerelésben érkezik a megbeszélt időpontban. Imponál a pontossága és szerénysége, ahogyan önmagáról és környezetéről beszél. Az Állatorvos-tudományi Egyetem zoológusszakának első éves hallgatója. Pici kora óta foglalkozik a természettel. S ahogyan ő fogalmaz, még járni sem tudott, de a fűben már a bogarak után „kajtatott”. Aztán később, a családi kirándulásokra magával vitte a növény- és állathatározót, hogy segítségével megállapítsa egy-egy madárról „mi fán terem”? — Nyolcadik osztályos tanuló voltam, amikor a tanárnőm elindított egy biológiai versenyen — emlékszik vissza a kezdetekre. — Igaz, ekkor még különösebben kiemelkedő eredményt nem értem el, de azt tanácsolta, iratkozzam be a Rózsa Ferenc Gimnázium emelt szintű biológia tagozatára. Ági biológiából és kémiából ötösre érettségizett. A felvételit sikerült 13 pontosra megírnia, így az egyetemen nyílt kapukra talált. — Ági, mióta foglalkoztat Csernobil? — Évek óta. Szeretnék minél többet tudni arról, mi is történt, s mik a csernobili következmények. Keresgéltem az Interneten is. Azt hittem elég, ha kiírom, hogy Csernobil. Megdöbbentem, milyen kevés adatot találtam. Végigböngésztem az országos lapokat is, s szinte alig írtak erről all esztendővel ezelőtt történt katasztrófáról. Láttam viszont a Spektrum Tv-n egy filmet: Csernobili vészharangok címmel. A dokumentumfilm bőven idéz archív felvételeket, amelyeket amatőrök készítettek. A film láttán az döbbentett meg igazán, hogy még mindig műköbarátaimmal jókat beszélgetünk a világ dolgairól. Sokat járok moziba, szeretek olvasni... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET dik az atomerőmű. Építettek ugyan egy szarkofágot a 3^1-es blokk fölé, ami egyáltalán nem biztosít teljes védelmet. Süllyed az alap, lyukak, nyílások vannak rajta. Azok, akik ott dolgoznak, azt állítják, hogy maximum öt évig bírja, aztán ismét megtörténhet a tragédia. Ezért kellene minél többet foglalkozni ezzel a témával. S ebben a média tudna a legtöbbet segíteni. Fel kell hívni a figyelmet, s meg kell kongatni a vészharangot, milyen nagy veszély leselkedik ránk. Hiszen nagyon sok olyan típusú atomerőmű működik, mint a csemobi- li. Nem is messze tőlünk, Bulgáriában is létezik egy, amely állapotát tekintve hasonló a csernobilihez. —Mondd csak, az évfolyam- társaidat is érdekli ez a téma? — A korosztályom keveset tud róla. Sőt, azt mondják, hagyjam a csudába, messze van tőlünk az atomerőmű, ugyan mi bajom lesz nekem abból, ha ismét történik vele valami? Közömbösek a témát illetően, hiszen semmit sem tudnak róla. — És a barátaid, akik többet tudnak rólad és az érdeklődési körödről? — Érdeklődéssel figyelik, mit tudok segíteni és tenni ebben az ügyben. ■—S ha éppen nem Csernobillel foglalkozol, szabadidődet mivel töltőd? — A barátaimmal jókat beszélgetünk a világ dolgairól. Sokat járok moziba. Szeretek olvasni. S ha most meg tetszik kérdezni, hogy mit, akkor azt kell válaszolnom, hogy „mindent-olva- só” vagyok. Szeretem Jókait ugyanúgy, mint Mikszáth műveit. De Tolsztoj és Vavyan Fable munkái is jól megférnek egymással gondolataimban. B. V. Miért veszekednek örökké néhány családban? Szükségük van-e családoknak titkokra? Miért vagyunk képesek az őrületbe kergetni a hozzánk közel álló embereket? Ki segíthet megoldani a családi problémákat? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Park Kiadó gondozásában megjelent A boldog család és a hozzá vezető út című kötet, mely a Szülők házikönyvtára sorozatban látott napvilágot. A könyv szerzője, dr. Eia Asen a családi életet vizsgálja, a születéstől a halálig, bemutat jó néhány családi forgatókönyvet, és praktikus tanácsot ad, hogyan lépjünk ki kényelmetlen szerepekből. Javaslatokat tesz arra vonatkozóan is, hogyan fejezzük be másképp az elődeinktől kapott régi forgatókönyvet. Olyan gyakorlatokat javasol, melyek segítségével felismerhetjük a problémákat és hozzákezdhetünk a megoldásukhoz. A könyv arra ösztönzi a családokat, hogy segítsenek magukon. Sok esetleírás is található a kötetben, melyeket valódi családok életéből merített a szerző, a gyakori gondok illusztrálására. A könyv célja — amint azt bevezetőjében a szerző leírja —, hogy az olvasó bepillantást nyerjen a család működésébe, hogy más szempontból nézze saját vagy mások családját, felismerje és megnevezze a családi élet problematikus területeit, hogy képes legyen a kapcsolataiból adódó gondok megoldására, hogy jobb kapcsolatokat alakítson ki mind a családon belül, mind azon kívül. Dr. Eia Asen ismert angol családterapeuta sok éves tapasztalataiból merít. Esetleírásaiból saját gondjainkra ismerhetünk, minden családi életciklusra jellemző helyzetet alaposan, több nézőpontból is szemügyre vehetünk. Megszívlelendő tanácsokat ad, hogyan vészeljük át a dackorszakot, a serdülőkor kilengéseit, az életközepi válságot, és hogyan nézzünk szembe az öregkorral. Hasznos címek—Hová fordulhatunk segítségért? —és olvasmányok jegyzéke egészíti ki e derűs szemléletű és gyakorlatias könyvet. (u) Ismeretlen földsugárzások Létezik egy ősi tudás, amit napjainkban radiesztéziának nevezünk, de tudomány helyett ma még csak divatnak minősíthetjük. Tudománnyá akkor válik, ha nem az emberek hiszékenységével visszaélő önjelölt „radieszté- ták” gyakorolják majd nagyobb létszámban, hanem a földsugárzások törvényszerűségeit alaposan ismerő szakemberek. Több tény is bizonyítja, hogy eleink teljes mértékben tisztában voltak a földsugárzások minőségével és viselkedésével. A legközismertebb példa erre talán az, hogy a templomokat mindig vízérek metszéspontjába építették, s a főoltár került az ingersáv ke- reszteződési pontjába, így az előtte prédikáló pap beszéde közben a helyiség akusztikája nyugtató hatásúvá vált. A technika bűvöletébe került ember megfeledkezett erről a tudásról, de korunkban, ráébredve a természet törvényeinek mel- lőzhetetlenségére, egyre többen keresik, kutatják a bennünket körülvevő kozmikus hatások okát, működésének rendjét. Miközben egyesek a szorgos kutatásokkal vannak elfoglalva, az „élelmesebbek” már busás haszonhoz jutnak felszínes, kusza tudásukkal, egy-egy úgynevezett lakáskimérésért akár tízezreket is elkérve. Sajnos az általuk javasolt ágytologatás semmit nem változtat az őket segítségül hívó betegek állapotán, mert a földsugárzások viselkedése annál sokkal A radiesztézia ma használatos eszközei a lengyelpálca és az inga bonyolultabb, minthogy csak úgy el lehessen feküdni belőlük. Az önjelölt hozzáértők praktikái helyett — itt és most csak az érdekesség szintjén — foglalkozzunk azokkal az elgondolkoztató eredményekkel, melyeket a földsugárzások kutatói fogalmaztak meg ezres nagyságrendben végzett méréseik alapján. Megállapították például, hogy bizonyos jelenségek magukra vonzzák a földsugárzásokat, mások eltolják. Minden kismamának érdemes tudni — hiszen a csecsemők sírnak a legtöbbet —, hogy a sírás közben kiadott hang úgy deformálja a Hartmann-hálót, hogy a legközelebbi Hartmann ingersáv a baba testére húzódik. Ha a sírás egykét percig, vagy még tovább tart, további Hartmann-hálók is rárezegnek a csöppség testére. Nem kell azonban kétségbe esni, mert a kutatók azt is megfigyelték, hogy a baba becézgetése, halk tónusú nyugtatgatása, simogatá- sa a földsugárzások polaritását pozitívra változtatja, sőt messze eltolja őket a helyszínről. A mérések azt bizonyították, hogy a szeretettel teli tekintet már önmagában csodákat eredményezhet. Akármilyen távolságban is voltak egymástól a szeretetteljesen egymásra néző kísérleti alanyok, tekintetük találkozásakor semmiféle földsugárzást nem érzékeltek köztük a szakemberek. Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy a haragos, gyűlölettel teli pillantások felerősítették a Hartmann-hálók intenzitását. Már a leírt példákból is kitűnik az, amit a kutatók kezdenek sejteni: a földsugárzások minőségét a bennük álló ember közérzete határozza meg. Például a zenei hangok hatását vizsgáló mérések azt bizonyították, hogy ugyanazt a zenét (legyen az heavy metal, klasszikus muzsika vagy bármi más) élvezettel hallgató ember környezetéből eltávoznak a földsugárzások, viszont aki ideges lesz tőle, arra ráhúzódnak. Tehát a stresszel teli, nyugtalan embert — bárhol áll, ül vagy fekszik — megtalálják a földsugárzások, a nyugodt, kiegyensúlyozott, harmóniában, szeretetben élő embert viszont elkerülik. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne forduljunk radiesztéziával foglalkozó szakemberhez, ha annak szükségét látjuk, csak nagyon nézzük meg, hogy kitől kérünk segítséget. A földsugárzásokhoz valóban értő radiesztéta ugyanis nemcsak az ágyat fogja áttolatni velünk a szoba másik sarkába, hanem életmódunk, gondolkozásunk megváltoztatását segítő hasznos tanácsokkal is ellát. Az utóbbiak követése valószínűleg alaposabb gyógyuláshoz vezet, míg a fekhely megváltoztatása csak egy gyors, de átmeneti beavatkozást eredményez. —garami—
