Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-17 / 139. szám

MEGYEI KORKÉP 1997. június 17., kedd A vizsgálat lezárult, s nem felejthető Lebenszkynek, Albelnek mennie kell? FőUUnk volt. (t) Ballagi Géza történetíró, az MTA tag­ja, aki 1851-ben Szarvason született, 1907-ben ezen a na­pon halt meg Sárospatakon. 1875-től 1902-ig a sáros­pataki jogakadémián politi­kai tudományokat tanít, 1901 és 1905 között szabadelvű párti országgyűlési képviselő. Lefordította és magyaráza­tokkal látta el Bluntschli A politikai pártok című munká­ját. Fontos a reformkor előtti magyar politikai irodalomról szóló munkája. Tehetséggondozó. (z) A köröstarcsai művelődési ház, a Soros Alapítvány támo­gatásával június 23—30-a kö­zött tehetséggondozó tábort rendez hátrányos helyzetű fia­talok számára. A programban önálló és csoportos alkotó­munka, művészeti tevékeny­ség, szakmai konzultáció, mű­vészettörténet, s természete­sen szabadidős programok szerepelnek. A szervezők a részvevőket a Kettős-Körös partján, sátorban helyezik el. A zenei tábort Varga Zsolt gi­tárművész, a képzőművészeti tábort Papp Zoltán művész-ta­nár, a mozgásművészeti tábort Macskinné Poór Erzsébet mű­vész-tanár vezeti. Nyugdí|as-§lkerek. (1) Mezőkovácsházán a „Barát­ság” nyugdíjasklubból 21-en vettek részt a közelmúltban megrendezett megyei nyugdí­jas Ki mit tud?-on. A több ka­tegóriában folyó versenyen Koósz Istvánná versmondásá­val, Máthé László és felesége, valamint Kúrái Béláné éneké­vel érdemelt ki emléklapot. A „Vadvirág” kórus a II. helyet szerezte meg — ők augusztus­ban a békési gálaműsoron is fellépnek. Korábban a nyug­díjasklubok és idősek „Életet az éveknek” országos szövet­sége által Budapesten rende­zett versenyen Kerekes Mihályné szólóénekét ismer­ték el díszoklevéllel. Vajon mire jutott a gyulai gimnáziumépítési ügyben eljáró önkormányzati ad hoc vizsgálóbizottság? A je­lentés főbb megállapításait, következtetéseit érdemes számba venni. A bizottság által rögzített tények gyakorlatilag megegyeznek az­zal, amit a március 5-én és 6-án megjelent Gimikrimi című írá­sunkban a nyilvásosság elé tár­tunk. Helyzeténél fogva a bizott­ság közvetlenül is betekinthetett iratokba, így néhány körülmény még élesebb megvilágításba ke­rült. Megállapítják például, hogy az Erkel gimnázium főépü­letének egyházi tulajdonba adá­sakor nevetségesen kis összeget kért a város, a kárpótlási összeg szakszerű meghatározása a pol­gármesteri hivatal feladata lett. volna. Miként az ő dolguk lett volna az egyháznak átadott in­gatlan — ugyancsak elmaradt — telekkönyvi átvezettetése. Ráadásul az épületért cserében az Erkel gimnázium fejlesztésé­re kárpótlásként kapott összeget a város 1993-ban és 1994-ben egyszerűen felélte. A jelentés szerint az építési területként szá­mításba vett Kossuth—Károlyi utcai, máig felhasználatlanul álló ingatlanok kisajátítására több mint 23 milliót költött a város. Az e helyre tervezett, ám meg nem valósított gimnázium­épület tervezéséért közel 28 mil­liót fizettek ki. A jelentés a jegyző fele­lősségét tárta fel abban, hogy a gimnáziumok fejlesztésére kért címzett állami támogatásért be­nyújtott kérelem módosítása a határidőig, 1995. április 14-éig nem került a képviselő-testület elé. Leírták, hogy akkor április 13-án vitte fel valaki a két mi­nisztériumba a polgármester és a jegyző által aláírt anyagot úgy, hogy a pályázatot megalapozó testületi határozat április 14-ei dátummal szerepelt benne, ugyanakkor valójában csak ápri­lis 24-én tárgyalta meg a testü­let. Az irat ügyszámát és a testü­let döntését a hivatal „meg­előlegezte”. A jelentéskészítők sem értik, miért kellett a tisztségvise­lőknek az 1995. szeptember 4-ei ülésre készült előterjesztést elő­zetesen megküldeni a Belügy­minisztériumnak. Ráadásul a felterjesztett előterjesztés hite­les másolatként feltüntetett szö­vege eltért attól, amit a képvi­selők kézhez kaptak, illetve, amit az ülés jegyzőkönyve tar­talmaz. A szeptember 4-ei testü­leti döntést a politikai helyzet változásával és a háttérben működő lobbyk hatásával ma­gyarázzák a vizsgálók, hozzáté­ve, hogy e pályázat benyújtása is nélkülözte a gondos elő­készítést. A szeptember 4-ei döntés hatására újraírt pályázat alá a törvényes pályázatbenyúj­tási határidő napját, április 14-ét írták dátumként. Sőt, iktatás és kísérő nélkül indult a pályázat a Belügyminisztériumba, ahol minden dokumentálás nélkül vették át azt—szeptember 5-én. Dr. Albel Andor alpolgármester elismerte, hogy ő vitte fel az anyagot. Állítása szerint ezen a napon, a Belügyminisztérium­ban testületi felhatalmazás és jó­váhagyás nélkijl (lényegesen) módosította az előző napi hatá­rozat összesen 300 milliós — 100 millió saját erőt és 200 mil­lió támogatást tartalmazó — összegének évenkénti ütemezé­sét. A jelentés szerint ezzel sú­lyosan megsértette az önkor­mányzati törvényt, jogtalanul elvonta a testület hatáskörét és semmibe vette a közokirat szentségét. E pályázathoz a je­lentés szerint az 1993 júniusá­ban engedélyezett tervcsomagot tették, melyet (új tervként) a bé­késcsabai polgármesteri hivatal 1995. augusztus 30-án nem csu­pán engedélyezett, hanem jog­erőre is emelt. (E terv építési engedélyét az akkori köztársa­sági megbízotti hivatal 1993. őszén megsemmisítette, s volt egy sokkal szerényebb terv en­gedélyezve, még 1994 áprilisá­ból — szerk.) Arra a beruházás­ra, mely alapján ma az Erkel gimnázium építése folyik, nem írtak ki tervezői pályázatot. A bizottság megállapítja: a terv műszaki és oktatásszervezési tartalmáról Gyula főépítészé­nek, a város vezetőinek nem volt tudomása — a tervező a hivatal felhatalmazására maga járt el a tervezés ügyeiben. Ráadásul a tervezett épület — a képviselő- testület hozzájárulása nélkül — 400 négyzetméterrel kisebb lett a pályázottnál, ám a számításba vett költség nem csökkent. A jelentés súlyos megállapítása, hogy az Erkel gimnázium építé­se a mai napig valójában jogerős építési engedély hiányában fo­lyik. Ennek egyelőre beláthatat­lan következményeit a városnak viselnie kell — derül ki a jelentésből. Azt sem mulasztot­ták el feltárni, hogy a kivitelező kiválasztása során az e célból készült tendertervben a testület véleményének kikérése nélkül tovább csökkentették a terv mű­szaki tartalmát. A jelentés a Békés Megyei Közigazgatási Hivatal és annak vezetője felelősségét is felveti az ügyben. A BM illetékes he­lyettes államtitkárához 1997. március 5-én írt levelükben — a jelentés fogalmazása szerint — a megyei hivatal igyekszik meg­szépíteni a gyulai képviselő-tes­tületi döntésekkel kapcsolatos történéseket, de kénytelen elis­merni azt, hogy az ügyben szán­dékosan vágy hanyagságból határozatiszám-elírások és beja- vítások történtek, illetve a hiva­tal vezetője igyekszik elbagatel­lizálni az ügyet. A bizottság feltárta, hogy a pá­lyázati anyag 1995. április 13-ai Budapestre juttatásának körül­ményei nem tárhatók fel: a me­netlevelek, útiokmányok, útiel­számolások, a napidíj-kifizetése- ket igazoló okmányok szőrén- szálán eltűntek. Ugyanakkornem vizsgálták e szigorú számadású pénzügyi okiratok eltűnésének felelősségi oldalát. A hivatal aljegyzőjéből, két osztályveze­tőjéből alakult belső vizsgáló csoport tényfeltárását korrektnek találták, de észrevételezik, hogy e csoport a szükséges jogi követ­keztetésekkel adós maradt. A bi­zottság őket, a Megyei Közigaz­gatási Hivatal vezetőjét és a Bel­ügyminisztérium illetékes fő­osztályvezetőjét egyaránt elma­rasztalja azért, mert — fogalma­zásuk szerint — igyekeztek az okiratok jogi sorsát „csúsztatni”. Külön érdekesség: a gyulai hiva­tali vizsgálócsoport „tollából” is két, eltérő tartalmú jelentés lelhető fel. A másodikat Lebenszky Attila polgármester— ígérete ellenére — máig sem küldte meg a testület tagjainak. A jelentés összegzéssel zárul. Kimondják, hogy dr. Lebenszky Attila polgármestert, dr. Albel Andor alpolgármestert és dr. Lúczi József volt jegyzőt az ügy­ben súlyos felelősség terheli, mivel a hivatalos személyek iránti közbizalommal visszaél­ve szabálytalanságot követtek el. A bizottság úgy látja: az érin­tettek ezt hivatali hatáskörükkel visszaélve valósították meg, be­osztásukból, hatalmi helyzetük­ből adódó lehetőségeiket valót­lan közokirat készítésére hasz­nálták fel úgy, hogy a képviselő- testület döntési kompetenciáját egyoldalúan felrúgták. A jelen­tés szerint valamennyien tisztá­ban voltak tettük következmé­nyeivel,, ezért a szándékosságot is megállapíthatónak találták. A bizottság ezek alapján kéri Lebenszky Attila polgármestert és dr. Albel Andor alpolgármes­tert, hogy e tisztségeiket önként szüntessék meg. Ha erre nem lennének hajlandóak, akkor kez­deményezik, hogy a képviselő- testület rendeljen el fegyelmi vizsgálatot ellenük, illetve soro­zatos törvénysértő tevékenysé­gük, mulasztásuk miatt a testület nyújtson be keresetet a bíróság­hoz a polgármester és az alpol­gármester tisztségének meg­szüntetése érdekében, egyben kérje tisztségükből való felfüg­gesztésüket. Dr. Lúczi József volt jegyzővel kapcsolatban azt javasolják: az ügyben ismeret­len tettes ellen folyó bünte­tőeljárás jogerős befejezésének eredményétől függően döntse­nek majd: érvényesítsenek-e kártérítési igényt vele szemben. Mivel a polgármesteri hivatal ta­valyi átszervezését követően máig rendezetlen hatásköri ká­osz keletkezett, javasolja a bi­zottság, hogy az új jegyző a szeptemberi ülésig rendezze a munkaköri leírásokat, s erről, valamint az átszervezés ered­ményéről tegyen jelentést. Kiss A. János Kábeltévé-ügyben „győztek” az aláírásgyűjtők Tehetség, tudás, tisztaság Reformátuskovácsháza régi igénye a kábeltévé bevezetése. Mivel a gerincvezeték a belvá­rosban végződik, így onnan kell(ene) a jelentős távolságra levő településrészre átvezetni a földkábelt mintegy 1,2 millió fo­rintért. A lakók többször kérték az önkormányzat segítségét, majd legutóbb falufórumot tar­tottak, illetve aláírásokat gyűj­töttek, amit 335 aláírással juttat­tak el a képviselő-testülethez. A bekötésről a napokban rendkí­vüli testületi ülésen döntöttek a mezőkovácsházi városházán. Mint aztBakos Isn’án polgár- mester elmondta, az önkor­mányzatnak érdeke, hogy a külső városrészben lakók is in- formáltabbak legyenek, hisz így kiküszöbölhetők a „kocsmai hí­rek”. Másrészt ismeretes, hogy a 2-es csatorna műholdra kerül és a kábellel nem rendelkezőknek csak az 1-es műsor marad. A bekötéssel 7 magyarnyelvű csa­tornához jut a lakosság és talán ezzel is csökkenthető a két tele­pülésrész korábbi megkülön­böztetése. Igaz, a költségvetés felosztásakor egyfajta sorrendi­séget állítottak fel az útépítések javára, de átcsoportosítással megoldható a kérés. Végül a tes­tület a tv vezetőjével történt egyeztetés után (június 16-ai kezdéssel) a szolgáltatás bőví­tése mellett döntött, melynek költségeihez 600 ezer forint­tal és egy árokásó gép munkájá­val járultak hozzá. (hm) Megkérdeztük olvasóinkat Mit terveztek a nyári vakációra? A Városházi esték sorozat kereté­ben rendezték meg Sutyinszki Beáta fuvolaművész és Zsig- mond Zoltán orgonaművész hangversenyét a békéscsabai vá­rosháza dísztermében. A koncer­ten olyan csodában volt részem, amelyben már régen nem. Sutyinszki Beáta! Érdemes ezt a nevet megjegyeznünk több okból is. A többszörös nemzetközi verseny győztes Bea kemény csa­tákban vívta ki magának a művésznő titulust. A szakma már felfigyelt teljesítményeire. Most a közönségen a sor, hogy ezt a végtelenül szerény és tisztalelkű profi művészt a magáénak tudja, leikébe fogadja. Mi, csabaiak újra örülhetünk, hogy egy városunk­ból származó leány öregbítette to­vább városunk hírét. Bizonyítot­ta, hogy a komolyzene, melyet méltatlanul sokan tartanak unal­masnak, milyen lebilincselő tud lenni. A magas fokú felkészült­ség és lelki tisztaság által a zene azzá vált, ami. Hangokból össze­gyúrt igazsággá, melyet nem az ész fog fel tévedésektől nem men­tesen, de a lélek tévedhetetlenül. Zsigmond Zoltán zongoramű­vészt a legnagyobb elismerés kell, hogy övezze. Hőstettnek számító teljesítményként kell ér­tékelnünk közreműködését Sutyinszki Beáta műsorszámai­ban, hiszen az a zongora, mely a rendelkezésükre állt, méltatlan­nak mutatkozott ahhoz a színvo­nalhoz, melyet a művészek kép­viseltek. Schumann Három ro­mánca és Pulenc Szonátája még egy igazi profi hangszeren is mű­vészt próbáló, nehéz feladat, hi­szen e darabok lényegi vonásai­hoz tartoznak a legérzékenyeb­ben kezelt hangzási finomságok. Mindezek ellenére a zongorás számok — a két Chopin-etüd és a polonéz, majd Gershwin Kék rapszódiája, amelyet négykezes változatban hallhatott a közönség Zs. Pap Éva közreműködésével — szinten tudták tartani végig e 9sodálatos hangversenyt. A két zongoraművésznek kívá­nom, hogy a közeljövőben legyen lehetőségük az itteni közönség előtt tehetségükhöz méltó hangszeren is megmutatni tudásukat, profizmu­sukat. Csontos J. Tóth Edit, 5. osztályos, nagy- bán he gyesi tanuló: — Nagyon vártam már az iga­zi nagybetűs VAKÁCIÓ-t. Vég­re nem kell mindennap rohanni az iskolába és délutánonként bifláz­ni a feladott leckét. Mivel a bizo­nyítványom jó erős négyes lesz, így megígérték a szüleim, hogy egy hétre el utazunk a rokonokhoz Budapestre. Jó lesz kikapcsolód­ni, szeretek tv-t nézni, strandra járni és természetesen a barát­nőkkel is szervezünk egy-két „dumcsis” összejövetelt. Emel­lett segítek a háztartásban és mi­vel paprikát termesztünk, a fóliá­ban is elkel egy kis segítség. Szőke Edit, 8. osztályos, nagy- bánhegyesi tanuló: — Az általános iskola után re­mélem a szüleim elengednek a diszkóba a barátnőimmel. Szeret­ném kihasználni a nyarat, hogy őszre kipihenten kezdjem Békés­csabán a kereskedelmi és ven­déglátó-ipari szakmunkásképzőt. A helybeli termálfürdőt biztosan többször meglátogatom, vala­mint szeretek kerékpározni, ki­rándulni. Emellett a héten nyitott a faluban a mozi, erre is nagyon kíváncsi vagyok. A kötetlen ki- kapcsolódás után a szüleimmel 1-2 hétre tervezzük, hogy elme­gyünk Dunavarsányba és a Ve­lencei-tóhoz. Kocsis Anikó, 8. osztályos, nagy- bánhegyesi tanuló: — Nagyon vártam a nyarat és úgy érzem a jeles bizonyítványért meg is érdemiek egy kis pihenést. Békésre a Szegedi Kis István Refor­mátus Gimnáziumba jelentkeztem továbbtanulni és még előtte Szom­bathelyen töltök majd egy hónapot a rokonoknál. Tavaly is 6 hétig vol­tam ott és jól éreztem magam. Emellett a családban már hagyo­mány, hogy — apukám közremű­ködésével —nyári munkát vállalok a tsz-ben és a határban hagymaró­zsát szedünk, a napraforgót idegeneljük, vagy ami adódik. Köz­ben persze jut idő a kikapcsolódásra és szórakozásra is. Mile Petra, 7. osztályos, nagy- bánhegyesi tanuló: —Szeretem anyarat, mert ilyen­kor a pihenésre több idő jut és keve­sebb a kötelezettség. Az évzáró után a szüleimmel 2—3 napra Németor­szágba utazunk a rokonokhoz. A nagybácsival táborozást is tervez­tünk Bánhorvátra. Nyáron még az idő is gyorsabban telik, pedig au­gusztusban illő lenne egy kicsit előre is készülni. Lehet, hogy nem minden valósul meg, de a fürdőzés, a kötetlen tévézés, a ba­ráti összejövetelek egy kis mag­nózással biztosan jó kikapcsoló­dás lesz. Jó, hogy végre itt a vaká­ció! H. M. FOTÓ: SUCH TAMÁS így kezdődött egy élet... A békéscsabai yédőnők ismét jó ötlettel álltak elő. így kezdő­dött... címmel szeretnék az édes­anyák, édesapák első közös kór­házi babaszületési élményét a szülőszobából, a babás szobából megőrizni, mások számára is élvezhetővé tenni. Az anyatej világnapját ötödik alkalommal rendezik meg Békés­csabán , s a pályázatot erre az alka­lomra hirdetik meg. A védőnők várják az édesanyák, édesapák beszámolóját elbeszélés formájá­ban arról, mit jelent számukra szülőnek lenni, hogyan élték át együtt a szülés pillanatait. Elkép­zelhető például, hogy a leendő édesapa a folyosón izgult, vagy mit jelentett a kórházban, a babás szobában töltött néhány nap, a szoptatás első kísérletei. A legsikeresebb pályamunká­kat díjazzák, illetve az ünnepi műsorban programra tűzik. A be­küldési határidő: 1997. június 30. A cím: Védőnői Szolgálat, Bé­késcsaba, Gyulai út 18. A pályá­zatok értékelése, az ünnepi műsor augusztus 1-jén, az MDF Nagy Imre téri székházában lesz. B. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom