Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-30 / 124. szám
1997- június havában Csabai Csillagok 5 Vikidál Gyula életében Békéscsaba fontos állomás volt A rock és a Rokonok Horn Gyula, meg az ötszáz filozófusok Félórás késéssel értünk a Vikidál Gyuláivá megbeszélt találkozóra. Megtréfált bennünket a forgalom. Annyit tudtunk tenni, hogy néhány perccel a tervezett érkezés előtt rádiótelefonján kértük, várjon még egy kicsit. Angyali türelemmel fogadta a hírt. Ilyesmi sokat elárul egy emberről. Nem háládatlanságból, hanem előre megfontolt szándékkal egy provokatív — esetében annak számító — kérdéssel kezdtük. —Járt már Békéscsabán? — A kérdés jogos és jogtalan — érezte meg a csalafintaságot Vikidál Gyula. — Koromnál, rockzenei múltamnál fogva meg-meg- fordultam a téglagyári klubban. Az igazi találkozásomat a várossal mégis a légy jó mindhalálig! című musical hozta meg. Volt szerencsém jó néhányszor eljátszani az egyik szerepet Békéscsabán. A Jókai színház volt az a hely, vidéken az első színpad, ahol megjelenhettem. Megismerkedhettem egy vidéki társulattal, a színház világával. Megérezhettem, hogyan fogad a közönség egy ugyan világlátott embert, aki azonban akkoriban még nem volt igazán színész. Érdekes és nagyon szép hetek voltak. Mindig dugigház volt, s vártak tőlem valamit. Ezzel a mai napig is tökéletesen tisztában vagyok. — A Légy jó mindhalálig! a Békés megyeiek számára is feledhetetlen előadás. Érdekelne valami. A munkáján kívül az életben mi jelentené a teljességet? — Ami igazán fontos lenne, azt nem tudom megteremteni, mert pénz kérdése. Ezen azért bosszankodom, mert élünk egy országban, ránkerőltetett törvények között. Úgy kell leélnünk az életünket, hogy olyan emberek rendelkeznek fölöttünk, akiket nem mi neveztünk ki főnökeinknek. Ez a legborzasztóbb. Tisztában vagyok vele, hogy a gázt, a villanyt, a szemétszállítást és sok minden mást ki kell fizetnünk. De miért kell kiíizetgetnem bizonyos személyek utazgatásait? Mondanék egy példát. Egy cégek által rendezett, háromnapos teniszversenyen, munkanapokon államtitkárok, helyettes államtitkárok is részt vettek. S addig mi álltuk a fizetésüket. Ha valakinek van ideje három napig elteniszezgetni, mit törődik az az ország dolgával?! S nincs olyan párt, mely azt mondhatná, meg tudom oldani a problémáinkat. Lassan ismét a Rokonok országa leszünk. — S mi életének a szebbik oldala? — Van családom, így van kikre támaszkodnom. Találkozom, dolgozom barátokkal. Meg akarunk felelni annak, amit elvárnak tőlünk: segítsünk az embereknek három-négy órára megszabadulni nyűgeiktől. Szeretek közösségben dolgozni, ott őszintén meg kell mondanunk egymásnak a véleményünket. Kerényi Imrével már tizenkét éve összevesztünk munka közben, azóta is megesik: mindenki tudja, hogy ő olyankor a legveszélyesebb. Am világos az is, hogy a közös cél érdekében mindent meg kell tennünk. A végén aztán a közönség a Wesselényi utca végéig sorban áll, pedig még be sem mutattuk a darabot. A vágyam az, hogy legyen egy házikóm, ahol az én kertem, az én szemetem, az én kukám van. Ahol és ahogyan szeretném, az számomra megfizethetetlen. Nem a Rózsadombra gondolok, végülis most sem lakom rossz helyen. De annyi millióra lenne szükségem, amennyi nem megy. —Említette a családját. — A feleségem a Kandó Kálmán műszaki főiskolán a levelező szekció vezetője. Eőkénl pedagógiát, módszertant tanít. Három diplomája van, abból kettő vörös, havi fizetése tizennégyezer-négyszáztíz forint. Eányunk tizenkét éves, ötödikes, a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskolába jár. — Netán zenei gályára készül? — Nem, nem szeretném. A zene anélkül is javítja a lelket, érzékenyebbé teszi az embert. Jót tenne minden gyereknek, ha belekóstolna a művészetek bármely ágába. Volna valami biztos dolog számukra, ahonnan már bármely irányba el lehetne indulniuk. Ha egy gyerek előtt nincs valamilyen cél — akárcsak soha meg nem valósítható is —, örökre elvész. Az is baj, hogy az általános iskolákból egyre inkább eltűntek az igazi tanítónénik, tanító- bácsik. Manapság már nem tanítják, hanem megkövetelik a tananyagot. — Azért boldogabb jövő vár a gyerekeinkre? — Azonnal rendszerváltást kellene végrehajtani, lassan a sokadikat. A minap a televízió híradója a vidéken beszédet mondó miniszterelnököt mutatta. Ez hangzott el a szájából: nincs szükségünk ötszáz filozófusokra. így. Nem értem, miért ne kellene örülnünk annak, ha például egy pincér a napi munkája mellett elvégzi a bölcsészkart?! Mert őt a filozófia érdekli. En viszont így egy intelligens pincérrel találkozhatnék, s nem egy bunkóval, aki egy millióval vágja át a külföldieket. Eehet, hogy az a baj, Horn Gyula elfelejti: ha személy szerint ő esetleg nem is hibás sok mindenért, a mindig valamely párthoz hozzácsapódó második vonal — az elteniszezgető „élnökök” - a maguk képére, hasznára találják ki a játékszabályokat. Ügy tűnt, a miniszterelnök elhitette a hallgatósággal, hogy tényleg nincs szükség évi ötszáz filozófusra, meg is tapsolták érte. Rendben is lenne a dolog, de akkor illene legalább elegendő munkahelyet teremteni az embereknek. S hogy mivel lép színpadra Vikidál Gyula? Több dologgal is, az egyik — teljes bizonyossággal állíthatjuk — bombameglepetés lesz... Meglepte őket a képviselők/ tisztségviselők bátorító támogatása Elmondhatjuk majd: megérte Örömmel vállalták a munkát a nem békéscsabaiak is Kilencszázkilencvenkilenc forintos egységáron Képek N képességünk" szerint Hodu József: a haszon egy részét gyermekeknek ajánljuk fel Felkai Eszter szín m ű vésznő (szi n- te) egyik napról a másikra hivataljáró lett, amire előtte bizony maga is aligha gondolt volna. Nem a saját ügyével „városházait”, hanem a Városházi Estékkel, hirtelen nőtt szervezőként. — Kinek az ötlete volt ez a rendezvénysorozat, s honnan merítettek hozzá bátorságot? — I lód a Józseffel együtt gondoltuk ki: a Csabaexpo időszakában kulturális eseményeket kellene kínálni a városban — mondta Felkai Eszter. — Aztán a helyszínt keresve találtunk a városháza udvarára, ahol korábban már játszottunk darabokat. Am azon a helyszínen most nehezen lehetett volna a közönséget jól elhelyezni, s még alkalmasabbnak tűnt a „középső udvar”: fás, hangulatos térre bukkantunk. Igaz, nem a legkedvezőbb állapotok uralkodtak ott. A város képviselői, tisztségviselői azonnal felkarolták az ötletet, meg is lepett bennünket az elképzelések kedvező fogadtatása. Ettől jött meg a bátorságunk. Nem csupán játszóhely lesz a fantasztikusan megújuló udvar: Krúdv-hangulatot árasztó — mondjuk úgy — kocsma működik majd ott a tíz nap során, reggeltől estig vendéget fogadva. Az előadások után sem kell hazaindulni: a színészek és a nézők halk harmonikaszó mellett kedvükre beszélgethetnek ott bármiről. A viszonylag szűkös anyagi körülmények mellett is gazdag program állt össze. Amikor a kultúrára az országban mindenütt egyre kevesebb pénz jut, a város vezetése felkarolta ezt a kezdeményezést, s ez azt mutatja, miként minden másban, e téren is előrébb akar lépni Békéscsaba. — Ez a bizalom, s a várható siker bizonyára kötelezi is önöket arra, hogy jövőre és azután megismételjék e szuperprodukciót. — A Városházi Esték valóban nem egyszeri eseménynek indul. Ma sikere lesz, továbbfejlesztve, megújítva évről évre gazdagíthatja a csabai nyarat: azaz élő eseménnyé válik. Az efféle szellemi többlettermék országos mértékkel mérve sem gyakori jelenség manapság, olyat is mondtak már, hogy egyedülálló. Budapesti és máshol élő kollégáink ugyancsak örömmel vállalkoztak arra, hogy a számukra is bemutatott tervek szerint részesei legyenek egy nagyszerű folyamat elindításának. — 1 alami csodálatos, ahogy a békéscsabai színészek kézbe vették sorsuk alakítását. — November óta Jóskával alig alszunk valamit, annyi a tennivaló. De öröm nézni a kollégákat, ahogyan szinte kinyíltak a munka, örömétől. Fantasztikus a hangulat. Azt kell mondanom, alighanem a legjobbkor jött ez az egész. Ha „legördül a függöny”, remélhetően valamennyien elmondhatjuk majd: megérte. A Városházi Esték színházközpontúsága ellenére sem feledkeztek meg a szervezők a társművészetekről. Példának okáért: tartanak egy képárverést is. Hodu József színművész — a főszervezők egyike — a mikroszkopikus részletekig ismeri az ügyet. — Jó képzőművészeti alkotásokhoz Békéscsabán is viszonylag drágán lehet hozzájutni — mondta I lodu József. — Másrészt, szívügyünk a város képzőművészeinek menedzselése is. Megbeszéltük az alkotókkal, hogy anyagáron ajánlják fel a képeket. Ok maguk jelölik meg ezt az árat — egy zárt borítékban adják a kezünkbe. Minden képet — akár íjchéner-, Várkonyi-képeket is! — egységesen kilcncszázkilcncven- kilenc forintos kikiáltási áron indítunk licitálásra. A művész kezéhez az általa borítékolt összeg kerül. Az eladási ár és a művész állal előre meghatározott összeg közötti külön bözetet kettéosztjuk: az egyik felét a művész kapja, a másikat a békéscsabai nyári napközis tábor. Ügy találtuk, hogy a békéscsabaiak közül így a kisebb jövedelműek nyaralni talán nem nagyon tudó gyermekeinek segítő nk. — Ki veri majd —fel—az árat? — Remélhetően a sok licitáló, aki viszont kalapáccsal a kezében vezeti az aukciót, az Cseh Éva rádióriporter lesz. Cs. Tóth János. a Móra könvvkiadó vezér- igazgatója igyekszik a helyszínen a véleményformálási elősegíteni, s gitárművészek is közreműködnek. A képeket lányok viszik körbe, s frissítőket is felszolgálnak. — Lesz arra lehetőség, hogy a képeket előzetesen alaposabban is szemügyre vehessék az érdeklődök? — Június hetedikén tizenöt órától a tizenharmadikai árverésig a képek a Fiume szállóban lesznek megtekinthetők. AZ ELŐADÁSOKRA JEGYEK VÁLTHATÓK ELŐVÉTELBEN: a \ árosházi Esték Produkció irodájában. a Rex Travel l tazási Irodában. aTÍSZSZtben. Békéscsaba. Szabadság tér 11-17.11.23.. Békéscsaba. Jókai u. 12., Társadalmi l nnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda. tel/íav 66/447-247/191. 0630-287-658; tel/fax: 66/328-440: Békéscsaba. Szent István tér 9.1.5. a Hotel Fiume portáján. a Diáklányán. Ha marad belépőjegy, a helyszínen, egy órával Békéscsaba. Szent István tér 2.. Békéscsaba. Kinizsi u. 20., az előadások megkezdése előtt még lő: 66/443-243; lel: 66/326053; beszerezhető lesz.