Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24-25 / 119. szám
Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszélések (24.) Lebstück Mária, a szabadságharc katonája Lebstück Mária az 1848—49-es magyar szabadságharc katonája volt; vitézségével a hadnagyi rangig vitte fel. Nem volt magyar születésű, német szülőktől származott. Zágrábban — hol atyja jómódú kereskedő volt — 1830. augusztus 15-én született. A fiatal, alig 18 éves leány lelkében azonban a szabadságszeretet élt, virágzott s nőtt nagyra. A szabadság szeretete vitte őt a szabadsághősök zászlói alá, mikor 1848-ban kitört a bécsi forradalom. Bécsben beállt a jogászcsapatba, s végigharcolta mind a márciusi, mind az októberi bécsi forradalmat, s 1848 október végén a torlaszharcok alkalmával egyik ütközetben bal arcán sebet is kapott. Hiábavaló volt azonban az ő és polgártársai vitézsége, mert Windischgrätz herceg nagy császári sereggel tört Bécsre, s leverte a forradalmat. A császár csapatai elfoglalták Bécset, amikor aztán Lebstück Mária a reá várakozó bizonyos halál elől Magyarországra menekült. A zsarnok had akkor már Magyarországba készült betömi. E miatt idehaza nagyban folyt a hadi készülődés. Segítségünkre jöttek a bécsi szabadságharc menekült hősei is, s bécsi légió nevezet alatt egy hadcsapatot alakítottak, melyet halálfejes légiónak is neveztek a sapkájukon levő halálfejes jelvényről, ami azt jelentette: győzni, vagy meghalni! Itthon, Magyarországon először ebbe a légióba állt be katonának Lebstück Mária, majd pedig a tiroli vadászok közé ment át, ahol általánosan csak „Károly vadász” néven ismerték. S hogy pedig hősies cselekedeteiről ismerték, mutatja az, hogy a Guyon Richárd honvédtábornok által megvívott branyiszkói csatában „Károly vadász” rendkívül kitüntette magát. Ezután meg a kápolnai csatában vett részt a hős nő-honvéd éspedig, olyan eredményesen, hogy az őket üldöző három vértes közül kettőt lelőtt. Ezért, valamint többi hőstetteiért Dembinszky, a magyar fővezér, még ott a csatamezőn hadnaggyá léptette elő. Lebstück ebben a csatában fején súlyos sebet kapott; de mihelyst ebből felgyógyult, azonnal szolgálatra jelentkezett, s a hősies vitézségükről ismert Miklós-huszárok közé lépett, kik közt annyi sok jeles dalia közt — kik mindmegannyi hősök valának — úgy kitüntette magát, hogy csakhamar főhadnagy lett. Legutolsó hősies tette az volt, hogy részt vett Buda ostromában. Lebstück Mária, a vitéz nő-honvédfőhadnagy is az ellenség kezébe került s az aradi várban hat hónapig volt bebörtönözve. Ez lett hősi küzdelmének a jutalma. ^ Mikor megnyíltak börtönének ajtajai, s szabad lett, lelke megtörött, mert amiért küzdött: a szent szabadság le volt tiporva, s a zsarnokság ült diadalt felette. Lebstück kezéből örökre kihullott a kard, amellyel oly hősiesen küzdött a szent szabadságért... Csöndes, házi nő lett belőle. Neje lett egy Jonák nevű tüzérkapitánynak, akit meghódított ritka, férfias bátorságával, hősies cselekedeteivel. Örömét ezentúl a családi boldogságban s egyetlen fiukban találta. De midőn férje meghalt, a létfenntartás nehéz küzdelmei nehezedtek reá... Rendkívül sokat kellett küzdenie, sok nyomorúságot élt át, mígnem végre kegyelem-morzsához jutott; az Országos Honvéd-egylet havi 25 forintot adott neki, amit haláláig kapott, mely 1892. május 30-án következett be Újpesten. Lebstück Mária ugyan német származású volt, de példamutató részvétele szabadságharcunkban azt is bizonyítja, hogy a magyarok szabadságáért más nemzetiségűek is lelkesedéssel, elszántan küzdöttek, mivel közös, szent ügyüknek tartották a zsarnokság elleni harcot. Jelenet a kápolnai csatából—Egykorú kép läffffli fehéren Sertés érdekes ügy Egyre kevesebb disznó van az országban! A nyolcvanas években még tízmilliót számláltak, a napokban már csak ötöt. A hozzáértők szerint akkor lenne jó világ disznóilag, ha hét és fél millió mászkálna belőlük. Annyi pedig egyhamar nem lesz. Még akkor sem, ha néhány alkoholistává züllött, vagy erkölcsileg lenullázódott honfitársunkat — pusztán matematikai alapon — a disznók közé sorolnánk. Különben az egész sertésügy marha érdekes. Már megint egy kis érdekesség a nyelvünkből: miért nem sertés érdekes, vagy ló érdekes, miért épp megint szegény, annyit figurázott marha. Talán ha sertés érdekest írnék, kevesebben háborodnának fel azon, hogy miféle szavakat használok. De térjünk vissza a disznókra. Szóval megint egy ügy. Amiatt, hogy valamiből nincs elég. Amikor volt, akkor a kutya nem vette át, ott kaptak hőgutát szegény jószágok az ólakban. Most jó lenne még vagy két és félmillió belőlük, a szakember szerint épp ennyi kellene ahhoz, hogy jusson mindenki asztalára, meg exportra is valamennyi. Ahogy ismerem a magyar parasztot, hajlandó lenne azonnal „rámozdulni”, venni malacot, beszerezni takarmányt, tápot, és „döngetni előre” a 7,5 milliós terv elérése, „szocialista hazánk” felvirágoztatása érdekében. Csakhogy a magyar paraszt néhányszor már megégette a száját. Fogcsikorgatva kitakarította ólját és örökre megfogadta — szintén néhányszor —, hogy többet a büdös életben nem nevel disznót. Mondjuk marhát sem, de most a disznókról van szó. A marhákról azért annyit csak jegyezzünk meg, hogy hol azért támogatták a parasztot, hogy ellessen, hol meg azért, hogy a tehenét kivágja. Hülye egy ország a miénk — mondta a paraszt, de ettől nem lett nagyobb rend. Márpedig rend nélkül se disznó, se marha, se tyúk, se liba nem lesz elég. Sőt, egyszer a békák is megunják, nem szaladgálnak fel s alá a létrán a dunsztos üvegben. Mi lesz akkor szegény meteorológusokkal, mit mond majd A. Szilárd a tévében, s ki iszik Eduscho frisss kávét ebben az országban? Kedves gazdász barátaim, drága kormány, édes képviselőház! Legalább az Eduschóra legyenek tekintettel! Arpási Zoltán Juhász Gyula Mégis oly szép... Mégis oly szép az élet. Tört kehellyel, Melyből minden öröm s erő kiömlött, Tört karddal, mely csúfos kudarcba tört el, És ellened fordult, ó, bús legyőzött, Mégis oly szép az élet. Tört virággal, Mely néked nyílt, s elhervadt, mint a lelked, És tört zászlóval, melyre írva: Bánat, S mellyel vert életed eseng kegyelmet, Mégis oly szép az élet. Mégis oly szép, Fölötte kék sátor a csillogó ég, Alatta tarka szőnyeg az örök föld. Oly szép az élet! És oly bő kegyelme, Enged; hogy élj, szegény, szomorú ördög, Ég és pokol reményétől elesve. A hidak védőszentjének szobra Gyulán Nepomuki Szent János vértanú püspök — akire a minap emlékeztünk — 1350- ben született Csehországban. Szülőfalujáról, Pomukról (ma Nepomuk) kapta előnevét. A prágai egyetemen egyházjogi doktorátust szerzett, ezután a prágai érsek vikáriusa lett. 1378-ban a szeszélyes, bosszúálló és kegyetlen Václav (Vencel) került a cseh trónra. János lett Zsófia királyné gyóntatója. A király—alaptalanul — házasságtöréssel vádolta feleségét, és haragra lobbant, amikor János nem volt hajlandó megosztani vele felesége gyónási titkait. 1399-ben égő fáklyás kínzás után János száját felpöckölték, testét sarkánál és fejénél fogva „karikába” kötözték, és a Moldva folyóba vetették, ahol a már haldokló ember végül a vízbe fulladt. Testét később a víz partra vetette, s a Hradzsinban lévő Szt. Vid székesegyházban temették el. A legenda szerinta János halála előtti éjszakán, hét csillag lebegett afolyó vize felett. János vértanú püspök, a gyóntatóatyák és a hidak védőszentje lett. A prágai Károly-hídon ma is hét csillaggal ékes fémtábla jelzi Szt. János vértanúságának helyét. Gyulán a 129 éves török hódoltság után, a hiányzó lakosságot betelepítésekkel pótolták. 1713-tól a Rajna vidékéről több hullámban németek érkeztek. A város életében a fejlődés időszaka kezdődött. 1734-ben, az ide települt németek külön váltak a várostól. Létrejött Német-Gyula és Magyar-Gyula. A két várost először a Szt. Pál ere néven ismert vízárok—melynek partja a török időben a várnak szélső sánca volt — választotta el a mai Béke sugárút és Jókai utca kereszteződésénél. Itt fahíd állott, ezen keresztül lehetett a két város központjába jutni. 1730-ban — még különválásuk előtt — a német-gyulai hídfőnél Csík Péter Békés vármegyei jegyző szobrot állított a hidak védőszentje, Nepomuki Szt. János tiszteletére (ezután a Szt. Pál árka Szt. János néven vált ismertté). 1802-ben Pöbel György özvegye, Schröder Margit 100 forintos alapítványt tett, amelyet az örökösök 1806-ban 50 forinttal megemeltek azzal a szándékkal, hogy minden szombaton és Szt. János napján olajos lámpa égjen a szobor előtt. 1855-ben hatalmas árvíz pusztította Magyar-Gyulát. Az ár levonulása után az árvizet okozó Fehér-Köröst a városon kívülre vezették, így a Körös e szakasza holttá vált és a két város közötti Szt. János árka is elvesztette jelentőségét. Miután Magyar- és Német-Gyula városok 1857- ben egyesültek, Szt. János árkát 1859-ben betöltötték. Ezzel utca, a mai Béke sugárút alakult ki az árok helyén. A szobor az utca közepére került volna, ezért új helyet kellett neki keresni. Nepomuki Szt. János szobrát a mai Élővíz-csatorna (korábban Fehér-Körös) Kapus-hídjánál (nagy kőhíd) akarták felállítani. Neumann József gyulai plébános engedélyt is kért rá a nagyváradi püspöktől. A korábban német-gyulaiak ragaszkodtak a szoborhoz, így az nem kerülhetett a kért helyre. A szobrot ezért a német-gyulaiak iskolája mellett állították fel. 1876-ban bővíteni kellett az iskolát. Az akadályt képező szobrot, az 1863— 1866 évek között épült németvárosi (1896 óta Józsefváros) katolikus templom nyugati oldalán állították fel. 1883- ban ismét „költözött” a szobor. Akkor tették mai helyére, az Apor Vilmos tér közepén álló templom keleti oldalának szoborfülkéjébe. A hidak védőszentjének gyulai szobra városképi jelentőségű, alkotója ismeretlen. 267 évvel ezelőtt készült, ma már harmadik helyén — hidaktól távol (200 méterre van tőle a legközelebbi Élővíz- csatorna híd) „őrködik” a múlt emlékén. * Gyula területén tucatnál több híd áll. Közülük a Fehér- és Fekete-Körös hat vas- hídja 1894—1913 között épült, 97—103 évesek. A minisztérium illetékes szakemberei szerint belátható időn belül nem építenek új hidakat a Fehér- és Fekete- Körösön, hanem a hídszerkezetek rögzítésével biztosítják azok megmaradását. Nepomuki Szt. Jánosnak tehát lesz „munkája” az elkövetkező években, ha e hidak megvédése ismét szükségessé válik. Góg Imre A hidak védőszentjének gyulai szobra 267 évvel ezelőtt készült, ma már harmadik helyén „őrködik ”a múlt emlékén FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET
