Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17-19 / 114. szám
«ES MEGYEI HIRLAPA HÉT TÉMÁJA 1997. május 17-19., szombat-hétfő Az „angyali menyasszony” megtört szépsége Omladozó remények, apadó források -— Az államnak nincs egymilliárdja a szabadkígyósi kastélyra(?) A futballpálya méretű tetőről egyetlen vízelvezető rendszer gyűjtötte össze a csapadékot, amely rövid időre eltűnt a föld alatt, hogy aztán újra megjelenjék, és táplálja a közeli halastavat. A kastélyban eredetileg padlófűtés biztosította a kellemes hőmérsékletet, nyomai, a falba és a padlózatba helyezett míves rácsok ma is felfedezhetők. Egy alapos felújítással állítólag ismét visszatérhetnének a hőlégbefúvásos eljáráshoz, a ventilátorokhoz, amelyek a meleg levegőt a pincéből a fölötte sorakozó helyiségekbe juttatták. Tartozunk még egy magyarázattal: miért látogattuk meg ezt az „angyali szépségű menyasszonyt”, a romantikus stílusban épült kígyósi Wenckheim-kas- télyt. A varázsa még mindig elragadó, de a szépsége alaposan megkopott. A látottak nem hagynak kétséget afelől, hogy az épületen mihamarabb teljes felújítással kell segíteni, különben úgy végzi, mint jó néhány kastély Békés megyében. Az enyészet áldozatává válik. Nem nyugtat meg bennünket dr. Simon Imre, a megyei ön- kormányzat elnöke sem, aki elénk tárja a pályázatok listáját, és rámutat az egyik tételre. Az 1972 óta a megyei önkormányzat fenntartásában álló kastély, melyben a mezőgazdasági szakképző intézet diákjai laknak és tanulnak, 1995 óta harmadszor sem kapta meg a céltámogatást a kollégiumi épületfelújításra, illetve a kastélyrekonstrukcióra. Legalábbis erről szól az a felterjesztés, amelyről május végefelé szavaznak a képviselők a parlamentben. Lélekemelő kisugárzás Az első próbálkozás vaskos dokumentumát, a ’95-öst dr. Komáromi Sándor, a 407 diákot oktató mezőgazdasági szakképző igazgatója tárja elénk. Akkor „csupán” 800 millióról volt szó. A „pincétől a padlásig” felújításban 200—250 gyerek elhelyezésére szolgáló kollégium építése is szerepelt, vagyis megszűnhetett volna az az állapot, amelyre nem szabad egy kastélyt kárhoztatni. Az emeleti, kollégiumi hálószobák korszakát végleg lezárhatták volna. Örök rejtély marad, hogyan őrizhette meg lélekig ható kisugárzását a kastély. Előcsarnokában táblákba vésett feliratok őrzik a legfőbb tudnivalókat. A kastély gróf Wenckheim Frigyes és neje, Wenckheim Krisztina megbízása nyomán, Ybl tervei alapján 1875 és 1879 között épült, 1882. július 19-én avatták. A középszintű mezőgazdasági szakképzés fellegvárává 1945. október 1-jétől vált az épület, amelytől elválaszthatatlan volt a 44 holdas park. — A földművelési minisztérium 1957—58-ban végeztette az első jelentős felújítást — folytatja a történeti visszatekintést az igazgató —, majd egy újabb évtized telt el a következő, sokak által ismert változásig. A „Szeressétek Ódor Emíliát” című film 1969—70-es forgatásához nélkülözhetetlen belső munkálatokra volt szükség: selyemtapétát kapott a díszterem—amely mais látható a falakon —, kialakították az ebédlőt, festettek, mázoltak. A főépületen azóta csupán a működéshez szükséges apró javításokat végzik el. Tavaly kifestették a tanügyi épületet, rendben tartják a hálótermeket, kettőt közülük A denevérek lakta, varázslatos pincerendszerből kétszázvalahány lépcsőfok vezet a torony tetejébe. A kíváncsiság újra és újra erőt táplál belénk. Felkaptatunk a magasba, de az utolsó erőpróbát már nem vállaljuk. A legfelső szint a torony tetejének fölében áll, vékony létrán kellene felmásznunk vagy húsz métert a galambok háborítatlan birodalmába. Lemondunk a kalandról. Amit akarunk, úgyis látjuk. A szabadkígyósi Wenckheim-kastély a legkevésbé alul- és felülnézetből ismert. Innen, a torony omladozó korlátja mögül a legelragadóbb a látvány, s minduntalan megerősíti az érzést: mesteri pontossággal, kora tudományának legjavát megcsillantva alkotta meg remekművét Ybl Miklós. berendezési tárgyak származása ismeretlen, Timkó Béla nyugalmazott iskolaigazgató fáradságos gyűjtőmunkájának köszönhető, hogy a XIX. század világába hívogató asztalok, kanapék, csillárok éppen ennek a kastélynak a falai között leltek otthonra. Pironkodva nyit ajtót az igazgató a valamikor szebb időket megélt ebédlőbe, ma tornaszobába. Valóban elgondolkodtató a dilemma. Értékrombolás vagy testedzés? A romlás megállíthatatlan Egyetlen iskolának sem kívánunk rosszabb gondnokot, mint a kígyósiakét. Dinya Máté ugyan remekül titkolja, mikor szegődött a kastély szolgálatába (nem olyan azonban képtelenek megőrizni a beázástól, s ugyanerre a sorsra jutott az ebédlő is. A lét—nemlét határán Kötéltánc-próba a lét és a nemlét határán minden egyes felújítás, karbantartás a kastély-iskolában. Az igazgató — Gécs Gyuláné gazdasági és Váradi Gyuláné szakmai igazgatóhelyettessel — rátapint az épület és parkja legfájóbb pontjaira. A már emlegetett — s működési mechanizmusában leginkább a Parlamentéhoz hasonlatos — hőlégbefúvásos fűtésrendszer kazánjai már nem léteznek, a csőrendszer viszont megtalálható. A rekonstrukciós terv e rendszer visszaállítását is tartalmazza, mint ahogyan a tó vízfeltöltésének helyreállítását. Az elvezető rendszerek most használhatatlanok, eltörtek, a tó eliszaposodott. A kincstári tulajdonban lévő, nagy értékű műemlék fenntartói a Körös—Maros Nemzeti Park szakembereivel igyekszenek gondozni a kastélyt övező parkot; ősszel elkezdték az idős fák ápolását, élettelen gallyaik eltávolítását. Az iskola jóvoltából tavaly ezer cserjét ültettek el a park déli oldalán. Megsimogatjuk a selyemtapétát a díszteremben. A tükrök, a csillár, az eredeti díszemelek, kiváltképp a mennyezet nem engedi elhomályosítani a fennséges miliőt. Kolléganőm kívánságára a szomszédos szalonból nyíló aprócska pipázóba, majd a magam óhajtására a könyvtárszobába vonulunk. A mindent lefedő, korabeli faburkolaton egyetlen szú sem tett kárt, s olyan méltóságteljes, mint a falon függő festményen az alapító Frigyes gróf alakja. A régen — mondja ő), de az biztos, szívből, szeretetből óvja, amit rábíztak. Bánattal teli a sóhajtás a közönség előtt is nyitva álló parányi kápolnában, mert a kupolát formázó mennyezet alaposan beázott. Amíg a tetőzetet nem javítják ki, a romlás nem állítható meg. Odakint megkeressük a lyukat a tetőn, és ballagunk tovább. Ki ne vágyakozna a kígyósi kastély pincéjébe? Sok éves tervünk teljesül Dinya úr kulcsainak segítségével, s elindulunk lefelé. A lenyűgöző pincerendszerben, a számlálhatatlan boltívrengetegben sétálva legalább két történetre felfigyelünk. Az egyik nem egészen fedi a kastélyról megjelent leírást, de nem vetjük el, oly’ hitelesnek hangzik. A kastély építésének első szakaszát a pincerendszer falaival kezdték, amelyek hajszálpontosan az épület alapjait rajzolták meg. Ezután annyi földet hordtak köré, hogy egy idő után dombként magasodott az építmény leendő helye, a pince a felszín alá került, s építhették magát a kastélyt. A másik történet egy sajnálatos ballépéshez vezet. Az építők annak idején nem fedték be a pince falát, annak természetes „légzése” szabályozta a nedvességet, így a falak sohasem nedvesedtek. E századi találmányként egyszer bevakolták a pincét, megszűnt a levegőzés, és elkezdődött a falak vizesedése. „Fészekbe” ágyazott remény Odafönt, a torony tetején tisztes távolságot tartunk a kőkorláttól. Ismét elmúlt egy tél, ki tudja, milyen kárt tett a fagy. Csekély nyomásra is letörhet egy darab a díszes együttesből. A ködös távolba meg a jövőbe pillantunk. Augusztusban rendezik a Wenckheimek világtalálkozóját itt, Szabadkígyóson. Szeretnék, ha ezután rendszeresen visszatérnének az egykori fészekbe a világ minden tájára „szétszóródott” Wenckheimek. S a találkozás egyszer összefogássá nemesedhet. Utoljára a templomba és a kriptába kérünk bebocsátást Tábor Istvánná pedagógus és a 83 esztendős Medovarszki Ilonka néni segítségével. Ilonka nénitől tudjuk meg, hogy 1844-ben építették a templomot, amelyet Wenckheim József a második feleségéről Anna-kápolnának nevezett el. A kriptában halljuk a család hiteles történetét. Jegyzetünkben felírjuk Krisztina grófné nevét, hét gyermek édesanyjáét, aki Erzsébet királyné palotahölgye volt. Majd’ kifelejtettük: tábla őrzi Ferenc József látogatását a családi birtokon még a kastély megépülte előtt, 1857. május 25-én. Ilonka néni barátságos környezetről emlékezett, a valóság képe bizonyosan összetettebb volt. Hiszen olyan világot nem ismerünk, amelyben valakit, valamit ne sújtott volna mostoha sors. Eldönthetetlen, miként értékeljük a Wenckheim-kastélyét. Nevezhetjük kegyetlennek, amit eddig megélt, ám nem vethetjük el: jónéhányan sokat tesznek azért, hogy létezzen, álljon. Nem láthatjuk, e szavak mekkora súllyal nehezednek az utódok lelkén ötven vagy száz év múl va. László Erzsébet A méltóságteljes hangulatot árasztó könyvtárszoba az alapító Frigyes gróf portréjával *xßt\ Megért egy látogatást az Anna-kápolna. Útikalauzunk Medovarszki Ilonka néni volt
