Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-13 / 110. szám

iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MEGYEI KÖRKÉP 1997. május 13., kedd o Egyetlen pályázatot láttak Megkérdeztük olvasóinkat Mit tennének a drogdiszkókkal? Gergely István, 40 éves, kuná- gotai traktoros: — Gondolkodás nélkül bezá­ratnám valamennyit! A drogáru­sítókat úgy megbüntetném, hogy egy életre elmenne a ked­vük az ilyen üzlettől. A főnökeik halálbüntetést érdemelnének, hiszen halált okoznak. Persze tu­dom, hogy mindenkinek meg kell élnie. De nem mások tönk­retételével! Hallom, hogy itt, a mi falunkban már a kisiskoláso­kat is „beetetik”. Nekem is van­nak gyermekeim, féltem őket. A Nemzeti Egészségvédelmi In­tézet (NEVI) a népjóléti a művelődési és közoktatási mi­niszterekkel egyetértésben egy komplex programot dolgozott ki, amely szervesen illeszkedik az 1998-ban bevezetendő nemzeti alaptantervhez (NAT). A középis­kolák első osztályában az iskolák szabad választása alapján kíván­ják bevezetni a Felkészülés a csa­ládi életre című tantárgyat. Kísér­leti jelleggel már ez év szeptem­berétől szerepelhet az órarendben. Az iskolaigazgatók erről a na­pokban levélben kaptak tájékozta­Pipis Tibor, 28 éves, dombegy­házi munkanélküli: — Ha rajtam múlna, nem len­ne egy sem. Semmi szükség arra, hogy a fiatalok idő előtt meghal­janak vagy bűnözővé váljanak. Hallottam, hogy az itteni diszkó­ban sem mennek ritkaságszám­ba a bélyegek és a tabletták. Vi­szont tény, hogy szüksége van a fiatalságnak szórakozásra, mindenekelőtt a diszkókra. Ép­pen ezért én javítanám a közbiz­tonságot, fokoznám a szülői és a rendőri ellenőrzést. tást a NEVI főigazgatójától. A gyakorlati megvalósulás első lé­péseként minden megyei ANTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat)—oktatási tapasztalattal is rendelkező — szakembereit képezték ki Buda­pesten dr. Czeizel Endre vezetésé­vel. Békés megyéből is részt vet­tek a tréningen, ahol a serdülők nemi és személyiség-fejlődéséről, a párkapcsolatokról, a fogamzás- gátlásról, a szexuálisan terjedő betegségekről és a családter­vezésről hallgattak előadásokat. Elsősorban azon iskolák jelent­Fábián Lászlóné, 55 éves, dombegyházi ápolónő: — Tisztában vagyok a drog- fogyasztás veszélyeivel. Első­sorban a jobb módú családok szabadjára engedett gyermekei a veszélyeztetettek. Nekem is van egy gimnazista lányom, gondolni sem merek arra, mek­kora csapás lenne, ha valakik rászoktatnák. A diszkókat nem záratnám be, de fokoznám az ellenőrzést. És nem csak a szó­rakozóhelyeken, hanem a csa­ládon belül is. keztek, ahol már 1997 szeptem­berétől szeretnék bevezetni e tan­tárgyat. A témát felvállaló, nem csak biológia szakos tanároknak (ANTSZ) továbbképzést tarta­nak. Aki sikeresen elvégzi a tanfo­lyamot, az a NEVI főigazgatója, a megyei tisztifőorvos és a megyei pedagógiai intézet igazgatójának aláírásával oklevelet kap, amely kreditpontot ér. (Beleszámít a hét­évenként esedékes diplomameg­újító képzésbe.) Azoknak az iskoláknak, ahol bevezetik a tantárgyat, a NEVI ingyenesen oktató videoka­Mohácsi Bálintné, 56 éves, ke- vermesi előnyugdíjas: —A fiam is diszkózik rendsze­resen. Hajnali négykor szokott ha­zajönni, akár a többiek. Alkoholt nem nagyon isznak, mégis betegek lesznek, fáradtak meg olyan... ál­modozók. Remélem, hogy a fiam még nem kóstolta meg a drogot. Nem alszunk el addig, amíg haza nem jön, féltjük. lobban kellene ellenőrizni ezeket a helyeket, de azt is, hogy milyen állapotban ülnek autóba. Ménesi György A SZERZŐ FELVÉTELEI zettákat, tankönyvet és mód­szertani útmutatót küld, és fel­ajánlja a továbbiakban a kon­zultáció lehetőségét. Az ÁNTSZ Békés megyei intézete 1997. május 20—23. között szervez felkészítő tanfolyamot a vállalkozó, érdeklődő taná­roknak. Azt remélik, hogy egészségesebb lelkű és testű if­júság nő fel, akik tudatosan ter­vezik meg a családi életüket. Dr. Kiss Viktória megyei tisztifőorvos, az ANTSZ Békés megyei intézetének igazgatója (Folytatás az 7. oldalról) (A helyszínről, az új építési en­gedélyről még ekkor sem szerez­hettek tudomást.) Az 1996. febru­árjában eléjük került belügymi­nisztériumi anyag már csak az Er­kel gimnáziumot említette. Ugyanakkor észlelték, hogy az 1995. április 13-án hozzájuk is benyújtott pályázat a BM-anyag- ban az elutasítottak között szere­pel. (Arra nem figyeltek fel, hogy a pályázat a benyújtást követő na­pon meghozott testületi határozat­ra hivatkozott, melyet—ráadásul —a valóságban csak az április 24- ei ülésen hoztak meg...) Mint mondták, észrevételezték is, hogy e körülmény általuk nem ismert helyzetet tükröz. Az MKM számára ebből a belügyminisztériumi előterjesztésből a tartalmi válto­zások egyáltalán nem derülhet­tek ki, de azt érzékelték, hogy a számok másként jelentek meg. Észrevételükre a BM-ből nem kaptak részletes választ, csupán annyi hangzott el szóban, hogy a BM — hatáskörével élve — tár­gyalt a gyulai önkormányzattal, s az új fejlemények ennek ered­ményeként jelentkeztek. A BM- előterjesztésben szereplő javas­lat szerint a címzett támogatás megítélése 1997. szeptember el­sejéig a Bay gimnázium elhelye­zését is megoldja. így az MKM — eredeti álláspontját továbbra is tartva — támogatta a módosí­tott pályázat elfogadását. Áz MKM munkatársai meg­erősítették azt az információnkat, hogy hozzájuk a gyulai önkor­mányzat — a törvény előírása el­lenére— 1995. szeptember 4-ét követően soha nem nyújtotta be a BM-be viszont bekerült pályázati anyagot. Náluk csak egyetlen pá­lyázat jelent meg. Az MKM sze­rint a gyulai pályázat támogatásá­ban erős szempontként jelentke­zett számukra az, hogy a kép­viselő-testület határozatban vál­lalta a Bay gimnázium elhelyezési gondjának megoldását 50 millió forintos ráfordítással, 1997. szep­temberéig. E körülménynek ked­vező hatása volt a pályázat meg­ítélésére. Az MKM-nek nincs ar­ról tudomása, hogy a BM 1996. februári, a kormány elé kerülő anyagot véglegesítő előterjesz­tésében milyen okból jelent meg két pályázatként a gyulai igény. Ä miniszterhez intézett békés­csabai kérdésünk arra is kitért, hogy az ügyben indult-e miniszté­riumi vizsgálat. Most megtudtuk, hogy semmi ilyenre nem került sor, mivel úgy ítélték meg: az M KM az eljárás valamennyi moz­zanatában jogszerűen, a közokta­tási szempontok és az érintett ta­nulók érdekei szerint járt el. Ugyanakkor a miniszter részére tájékoztatót állítottak össze az ügyről. Kiss A. János Mesés kalandozás A békéscsabai ITEM Könyvkiadó az általános iskolásoknak szóló— és jórészt az általuk is írt—füzetregények, a Meserét és a Kalandozó negyedik számaival jelentkezett aminap. A kiadó lapunkkal, a Békés Megyei Hírlappal közösen zenés, vidám, mesés kalandozásra is várja a gyermekeket május 16-án, pénteken 10 órakor Békéscsabán, az ifjúsági ház nagytermében. A gyermekek itt többek között találkoz­hatnak a Meserét tündérével és a Főkalandozóval, ezenkívül számos meglepetéssel is szolgálnak a megjelenteknek a szervezők. (c) Új tantárgy: felkészülés a családi életre Tizenhat nap Latin-Amerika négy országának nyolc városában 2. Brazília, a Föld tüdeje Amerre a szem ellát, mindenütt vízesés, zuhalag! Idegenvezetőnk kétszáznál több (az egyik leírás 275) vízesésből álló rendszert említett. A látvány lenyűgöző, és a félelmetes moraj több száz méter távolságra is hallható Göncz Árpád köztársasági elnök latin-amerikai kőrútjának a bra­zíliai Rio de Janeiro volt az első állomása. A legendás szépségű nagyváros, ahová majdnem 14 órás repülés után érkeztünk meg április 2-án hajnalban, csalódást okozott, mert sűrű ködbe burko­lózott; az óceán összeolvadt az égbolttal, szürke volt minden, és nem kék. Mielőtt napfényes olda­lát is megmutathatta volna — a fogadások, találkozók gyors le­bonyolítása után —, még este to­vább repültünk Brasilia városba. A 8,5 millió négyzetkilomé­teren és 4 különböző időzónán át elterülő, földrésznyi Brazil Szö­vetségi Köztársaság a világ ötö­dik legnagyobb országa, lakói­nak száma meghaladja a 164 milliót, a hivatalos nyelv a por­tugál. Amikor itthon delet haran­goznak, Rióban, Brasíliában és Sao Paulóban reggel 7 óra van, az időeltolódás egyformán 5 óra. Brazília növény- és állatvilága egyedülálló a világon, az ama- zonasi őserdő a Föld egyik tüde­je, a teljes oxigénszükséglet fe­lét állítja elő. A portugál Pedro Alvares Cabral fedezte fel Brazíliát 1500. április 22-én. A gyarmatosítás lassan indult meg, mivel sem ara­nyat, sem fűszert, sem fejlett indi­án kultúrát nem találtak a partra szállók. Az első jelentős export­cikk a brazilfa volt—innen szár­mazik az ország neve. A rabszol­gaság intézménye a kontinensen Brazíliában tartott legtovább, 1888. május 13-áig! A huszadik század elejétől káosz, válság, puccsok és dikta­túrák cserélődtek, egyedül itt si­került viszont a brazil csodának nevezett gazdasági fellendülést megvalósítani. Brasíliát, az új fővárost (2 milliós lakossággal) a világ leg­ismertebb, tudományosan meg­tervezett és kivitelezett város- építészeti remekeként, a geo­metrikus építés mintapéldája­ként tartják számon. Nagy mű, de nem szép! A mesterséges nagyváros; pontosan az, amire kitalálták, de nincs lelke, hangu­lata. Csak annyiban különbözik Berlintől, Szófiától, vagy bár­melyik modem betontengertől, hogy gyönyörű a növényzet. Csak 1960 óta főváros, és ép­pen a fennsík viszonylag száraz éghajlata volt az egyik érv, ami­ért a forró Rio helyett ezt a terü­letet választották. Bár már 1825- ben kimondták, hogy a stratégia­ilag kedvezőtlen és periférikus fekvésű, fülledt levegőjű Rio he­lyett máshol kell az új fővárost felépíteni, alapkövét 1922-ben le is rakták, az építkezés csak az ötvenes években kezdődött el. A főépítész, Lúcio Costa elképze­lése az volt, hogy a közigazgatá­si, kulturális, szórakoztató és üz­leti negyedeket világosan elvá­lassza egymástól és a lakóne­gyedektől is, valamint kiküszö­bölje az egyszintű útkeresz­teződéseket. Brazília legnagyobb városa Sao Paulo; története 1554-ben kezdődött, amikoris jezsuita szerzetesek az indiánok megtérí­tésére missziós iskolát alapítot­tak. A repülőtérről a városba vezető út mentén, mint a világon mindenhol, szegénynegyedek— itt favellák —, szeméttelep, a kül­városi lét megannyi nyomorúsá­ga. Majd rendezettebb a környék, végül az előkelő belváros. Mint­ha csak New Yorkban vagy Chi­cagóban lennénk! Toronyházak, felhőkarcolók, széles sugárutak, a közlekedésnek szánt, de a kör­nyezetbe szépen belekomponált alul- és felüljárók monumentális rendszere. Ha jói számoljuk, két­szer nyolcsávos úton haladunk befelé, a gépkocsi-áradat ijesztő, itt minden olyan óriási, széles, végeláthatatlan. Brazíliától az Iguazu-folyó vízesésénél búcsúztunk. A folyó neve tupi-guarani nyelven Nagy Vizet jelent. A brazil—argen­tin—paraguayi határ találkozá­sánál a természet olyan csodát teremtett, amihez foghatót keve­set találhatunk a világon: 2700 méter hosszan elnyúló, több, mint 200 kisebb-nagyobb víze­sésből álló rendszer! Itt zuhan alá félelmetes morajjal, 80 méter ma­gasból a világon a legnagyobb víztömeg, ami az esős évszakban eléri a6500 köbmétert másodper­cenként. A vízesés kialakulását a tudósok egy 180 millió évvel ezelőtti vulkánkitöréssel magya­rázzák. A kutatások szerint a földmozgások előtt ezen a terüle­ten a Szaharánál is kietlenebb, szárazabb sivatag volt... A vízesésben csónakáztunk, behajóztunk egészen a zuhata- gok tövébe; a fantasztikus erejű víztömeg sokszor teljesen meg­állította, merőlegesre kénysze­rítette a teljes gőzzel hajtott mo­torcsónakot! A brazil állam 1939-ben nyilvánította nemzeti parkká a vízesésekét és a környező erdőségeket, össze­sen 180 ezer hektárnyi területet. Az UNESCO által is a világ- örökség részeként elismert nemzeti párkban több, mint 4000 fa- és növényfajta, szám­talan rovar- és számos veszé­lyeztetett állatfaj él. Az óriási, lila mellű papagájok ott húztak el az orrunk előtt, amikor a te­repjáróval az őserdőn át a kikötő felé haladtunk. Egyszer pedig azért lassított a csóna­kunk, hogy a közeli kövön (szi­getnek is beillett volna, akkora volt) pihenő, kísérőnk szerint „kicsi” aligátort megcsodálhas­suk. A vízesésről úgy tartják, hogy az argentin oldalon a leg­látványosabb, az a Garganta do Diabo, az Ördög Torka. (Folytatjuk) Niedzielsky Katalin Sao Paulo 14 ezer kilométer hosszú úthálózatán naponta 4 600 ezernél többjármú közlekedik; a torlódások hossza napi átlagban meghaladja a 100 kilométert

Next

/
Oldalképek
Tartalom