Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26-27 / 97. szám (gyulai kiadás)
1997. április 26-27., szombat-vasárnap Erkel diákünnepeK 9 Ebben a városban örömmel vállalok minden feladatot Császár Angela viszonya Gyulával Császár Angélával, a népszerű színésznővel ezúttal az EDÜ irodalmi színpadi kategóriájának zsűritagjaként váltottunk szót. — Azt beszélik, önnek viszonya van Gyulával. __??? — Tudniillik Gyula szereti Császár Angélát, s úgy tudjuk, ön sem közömbös iránta... — Valóban, sokat játszottam a Várszínházban. Amióta viszont nem Sík Ferenc az igazgató, nem hívtak. Pedig — ahogy mindig is — ebben a városban örömmel vállalok minden feladatot. —Miként került a zsűribe ? — Fogalmam sincs. Alighanem eszébe juthattam valakinek. Rubold Ödönnel érkeztünk volna, aki szintén „gyulai”, de nem jöhetett, pedig ő már végigült egy EDÜ-t. — Milyen benyomásai vannak a színjátszó diákokról? — Azt érzékelem, hogy alighanem életre szóló élmény nekik ez a néhány nap. A Békéscsabán játszó Gáspár Tibor, aki ugyancsak a zsűri tagja, meséli, hogy tizenöt éve diákként ő is ,yA gyerekek pedig tehetségesek, és él bennük a megmutatás vágya” fellépett az EDÜ-n. Sőt! Tanítok a Nemzeti Színházi Akadémián, s tegnap az egyik másodéves növendékem — amikor megtudta, hogy az EDÜ-re jövök — széttárta kardigánját, ami nem mást takart, mint egy korábbi EDÜ-n beszerzett pólót. El is árulta, hogy szentesi diákként vett részt valamelyik EDÜ-n. Hat produkciót láttunk eddig, az összes egyharmadát. Kettő nagyon érdekes volt közülük. Színészi teljesítményt még korai lenne elvárni, de érdekesek, izgalmasak a darabok, a gyerekek pedig tehetségesek, és él bennük a megmutatás vágya. Angélából kettőt is találtam a szállodai szobában: a művésznőt kislánya—a S zabó Angela nevet viselő kilencéves hölgy—is elkísérte Gyulára. Neki a Hamlet és a Fösvény tetszett. Édesanyja csillogó szemmel említi: már az első nap délutánján, estéjén is pezseg az élet a városban, minden tele gyerekekkel. — Képzelje, a gyerekek az ablakokba fel-, az ablakokból lebeszélnek, énekszó hallatszik az épületekből. Gondolom, sok alvás itt nem lesz... Tájoló nem bennfenteseknek Mit esznek? Gyulán négy helyen, a román gimnázium, az Erkel gimnázium, a Munkácsy középiskola és a Népfőiskola kollégiumaiban a következő menü kerül az asztalra. Pénteken ebédre zöldséglevest és nemzeti szeletet tálaltak fel csőtésztával, vacsorára sült csirkét vegyes körettel, gyümölccsel. Szombaton a reggeli kakaó, kalács, margarin, párizsi, retek; az ebéd karfiolleves, töltött hús, burgonyapüré és savanyúság. Vacsorára bolognai spagetti és gyümölcs kerül az asztalra. Vasárnap a reggeli tej, szendvicskrém, kenyér, zöldhagyma; az ebéd zöldborsóleves, rántott szelet, párolt rizs és káposztasaláta. A diákok a háromnapi ellátásra 1500 forint nevezési díjat fizettek be személyenként. Hol laknak? A Nicolae Balcescu Gimnázium és Általános Iskola Kollégiumai, az Erkel Ferenc Gimnázium kollégiuma, a Munkácsy Mihály középiskola és szakmunkásképző kollégiumai, a Mohácsy Mátyás szakközépiskola kollégiumai, a Göndöcs Benedek Népfőiskola kollégiuma, a Semmelweis Egészség- ügyi Szakközépiskola kollégiuma fogadták a diákokat, de egy részük Kétegyházán, a mező- gazdasági szakközépiskola kollégiumában lakik. Mit kapnak? Minden résztvevő kapott egy EDÜ-csomagot, amelyben EDÜ-emblémával díszített pólót, műsorfüzetet, „nyakbaakasz- tóst” és egy füzetet talált, amelybe a legfontosabb adatokat, címeket, jegyeket tették. Mindenki emléklapot vehet át, minősítő oklevelet, bronzplakettet csak a legjobbak. Pénz- vagy tárgyjutalom nincs az EDÜ-n, két felajánlás érkezett, a Tevan Könyvkiadó a legjobb önálló irodalmi alkotás kategória győzteseinek ajánlott fel könyveket, a Gyulai Várszínház pedig a két legjobb irodalmi produkciónak egy nyári várszínházi fellépést. Mit segítenek? Az erkeles diák egyik nap fellép, a másik nap dolgozik. Mit? EDÜ-s csomagot készít, plakátot ragaszt, konferál, függönyt húz, fáklyákat oszt és szedeget, pogácsát szervíroz, ágyakat ta- szigál, képet akaszt, kísér és csapatot fogad, egyébként pedig szegei, szerel és ragaszt. EDÜ után pedig alszik három napig. Megkérdeztük a résztvevőket Üdítő E DÜh Üdék és fiatalok. Még igazán nincsenek komolyabb terveik, azt mondják: nem tudják. Talán valami mást. Nem nagyon mást, de mégis sokkal különbözőt. A kérdésem kapcsán szívesen használnak egy szót: emberibbet. Emberibb életet — egészítik ki. Kérdezem: hogyan? A válasz: nem tudjuk. Azt mondják, hogy többet szeretnének látni a világból. Utazni akarnak sokat. Megismerni és befogadni. Újabb szó: befogadni. Befogadni, azaz részesévé válni valaminek — esetükben a világnak. Nem akarnak modernek lenni. Kérdezem: akkor hogyan? Nem tudjuk — mondják. Ragaszkodni akarnak, valami maradandót találni. Olyat akarnak, amit félteni kell. De nem akarnak félni. Félnek a félelemtől. Ekkor hangzik el a harmadik szó: szabadság. Kérem, hogy fogalmazzák meg mit jelent számukra ez a szó. Azt mondják, önállóságot, s hozzáteszik még azt is, hogy rendet. Azt mondom: ez így ellentmondás. Azt mondják: nem, csak különbözőség — s mosolyognak. Elköszönök-tőlük. Próbálom rendezni érzéseimet mindazzal kapcsolatban, amit mondtak. Előveszem gondolatomban az általuk említett szavakat és ismételgetem motyogva magamban: emberibb, befogadni, szabadság; emberibb, befogadni, szabadság; emberibb és befogadni és szabadság. Próbálom keresni azokat az összefüggéseket, amelyeket ők gondoltak a szavak mögé. Dühös vagyok. Ha létezik üdítő düh—ez az! Jó volt velük beszélgetni, beszéltetni őket. Mennyivel másként látják a világot, mint mi láttuk (láthattuk) tizenévesen. Ének az EDÜ-ről Deákok, mi lehet ez széles föld felett Szebb dolog az EDÜ-nél? Holott alkonyaikor az sok szép zene szól, Kivel deák ugyan él, Kolesz jó hajlékot, menza táplálékot Ad, ki kedves mindenkinél. EDÜ-nek hírére deákoknak kedve Gyakorta ott felbuzdul, Kategóriákban csak jó kedvébó'l is Deák versenyre indul, Holott megméretik, jól megzsűriztetik, Szemébó'l könny kicsordul. O, Gyulán tevőknek, ifjú EDÜ-söknek Dicséretes serege! Kiknek ez országban szerte-szerént vagyon Mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó helyezéssel Áldjon zsűri EDÜ-be! (Balassi Bálint után „szabadon” költötte Bottyánná Bödő Zsuzsanna, az Erkel gimnázium tanára) Mit jelent számukra az Erkel diákünnepek? Nyeste Mihály, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium harmadéves diákja: — Az EDÜ szép hagyományokkal rendelkezik, megszakítás nélkül több, mint három évtizede megrendezik. Büszke vagyok arra, hogy városunk ad otthont az EDÜ-nek. A következő rendezvényeken már nem erkelesként veszek részt, de ha csak tehetem, eljövök. Fontos a diákságnak egy ilyen összejövetel, sokféle emberrel találkozhatunk itt. A kulturális versenyprogramok mellett a szabadidős programok is sok érdekességet tartogatnak. Már nagyon várom az esti koncerteket, ahol lehetőség adódik a kikapcsolódásra is. Remélem, az idei rendezvények is öregbíteni fogják az amúgy is neves diáktalálkozó hírnevét. Paku Katalin, a makói Juhász Gyula Szakközépiskola negyedikes diákja: — Életemben először veszek részt az EDÜ-n. A városban nagy a lelkesedés, remélem a hét végén diákkézre kerül Gyula városa. A programok szervezetten zajlanak, jó bulira számítok. Hajnalban indultunk, de úgy érzem, megérte a fáradtságot. A rendezvény lehetőséget nyújt a középiskolásoknak, hogy felelevenítsék a hagyományokat. Emellett tudásunkat is összemérhetjük, és még jót is szórakozunk. Az EDÜ komoly múlttal rendelkezik, s én akkor lennék igazán boldog, ha még száz év múlva is szerveznének ilyen rendezvényeket. Szeretnék eljönni a következő EDÜ-re is, mert ez egy remekül megszervezett diákbuli. Madarász Klára, a szolnoki Széchenyi István Gimnázium harmadik osztályos diákja: — Először vagyok az EDÜ-n, a programok nagyon színvonalasak, én a népdaléneklési versenyen indulok. A hangulat már most jó, a bulik remélhetőleg szuperek lesznek. A fellépésig nagyon izgulok. Eddig nemigen volt időm figyelni a történtekre, de ha „túlélem” az éneklést, mindent bepótolok. Örülök, hogy Gyula felkarolja a rendezvényeket, két év múlva biztosan visszajövök. Szükség van a találkozásra és a kikapcsolódásra egyaránt. Már egy héttel az indulás előtt nagyon izgatott voltam, de reméltem, hogy jó idő lesz. Most, hogy még az időjárás is nekünk kedvezett, remélhetőleg minden kiválóan sikerül. A mondás is azt tartja, minden jó, ha a vége jó... Sándor János és Kovács Csaba, a makói Galamb József Szakközépiskola negyedikes diákjai: — Az EDÜ-re nagy szükség van, hisz itt találkozik a diákság. Zenekarunkkal, az Endlösung- gal érkeztünk, és a mai könnyűzenei együttesek találkozóján lépünk fel. Ez remekbe szabott diákünnep, ami elsősorban a kultúra jegyében zajlik. A három évtizede megszakítás nélkül megrendezett EDÜ nagyon jó alkalom a kikapcsolódásra, vetélkedésre. Nagyon várjuk az esti rendezvényeket. Úgy érzem, innen csak szép élményekkel fogunk távozni, és szívesen visszajövünk. Remélem, a hét végén igazi ifjúsági várossá válik Gyula. A későbbiekben is élni fog bennünk az edüs diáknapok emléke. Danicska Rita,a szolnoki Tisza- parti gimnázium negyedikes diákja: — Nem vagyok „kezdő”, már másodszor vagyok az EDÜ- n. Először is nagyon jól éreztem magam, jó érzés most is itt lenni, s ahol nem csalódik az ember, oda szívesen visszajár. Néptánccsoportunkkal tegnap tíztől léptünk fel, nagyon izgultunk. Jó volna eredményt elérni, de ha ez nem sikerül, akkor sem leszek szomorú. Kellenek az ilyen összejövetelek, és remélem, ha majd az én gyermekeim középiskolások lesznek, akkor is rendeznek EDÜ-t Gyulán. Ez színvonalas, nagy hagyományokra visszatekintő diákrendezvény, amelyet kár lenne nem megrendezni. Úgy érzem, csak köszönettel tartozunk a szervezőknek. Bodnár Eliza, a hajdúböszörmé- nyi Bocskai István Gimnázium elsős diákja: — Először vagyok itt, de úgy érzem, az ,,EDÜ-vírust” már megkaptam. Tetszik az itt tapasztalt közvetlenség, őszinteség. Rengetegen találkoznak itt, jó a hangulat. Úgy érzem, az esti és a holnapi vetélkedők, szabadidős programok is tartogatnak meglepetéseket, érdekességeket. Énekkarunkkal ma lépünk fel, addig rettenetesen izgulunk. Nem nagyon jut időm figyelni a környezetemre. Összességében már most úgy érzem, megérte a hosszú és fárasztó utazás, és ha csak tehetem, a következő EDÜ-n is részt veszek. Öreg koromban is emlékezni fogok az itt eltöltött napokra.
