Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-23 / 94. szám
1997. április 23., szerda MEGYEI KÖRKÉP Győztesek.(d) A békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskola diákjai igen szépen szerepeltek különböző országos versenyeken. Az országos szakmai tanulmányi verseny második helyezettje és az országos műszaki tanulmányi verseny harmadikja Darabos Pál, felkészítő tanára Sarusi Ildikó. A szakmai versenyen elért eredménye alapján technikusi minősítést kapott Sznida Tamás, a műszakin pedig Szegedi Péter produkciója tette lehetővé, hogy az ország bármelyik felsőoktatási intézményébe felvételt nyerhet. Az országos számítástechnikai verseny hetedikje lett Kalmár László. Fekete Mónikára az Arany János országos balladamondó versenyen nyújtott teljesítményéért lehet büszke az iskolája. Elsősök beíratása. (z) Békésen április 24-én, csütörtökön 8-16 óra, majd 25-én, pénteken 8—17 óra között lesz az általános iskolák központjában a leendő első osztályosok beíratása. A beíratáshoz szükséges az egyik szülő személyi igazolványa, a gyermek születési anyakönyve, az óvodai vélemény és a balesetbiztosítási díj. Tóni nem magolja, hanem „csak” olvassa a történelmet Országos döntőre készül A történelemverseny országos döntőjére készülő battonyai diák, Hegedűs Tóni tanárnőjével, Komlódiné Vidiczki Magdolnával A SZERZŐ FELVÉTELE A hetedik-nyolcadik osztályos általános iskolai tanulók megyei történelemversenyének győztese az idén Hegedűs Antal lett, a battonyai általános iskola diákja. Az első 10 között jutott (volna) be a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba, ahová történelemből és matematikából felvételizett. — Ha a matek egy kicsit jobban sikerül, bizonyára a tízes mezőny első felében végeztem volna. Nem baj, hogy nem így történt, hiszen igazából Szegeden szeretnék tovább tanulni. Egyébként a történelemversenyt is a Rózsában rendezték — mondja. —Mióta érdeklődsz a történelem iránt? — Már ötödikes koromban megkedveltem ezt a tárgyat. Ebben nagy szerepe volt a tanárnőmnek, Komlódiné Vidiczki Magdolnának is. Nagyon magával ragad az előadásmódja, s az időszerű szakirodalmat is ő ajánlja nekem. Ezeket nem nehéz beszereznem, hiszen Dombegyházon élünk, s ott anyukám a könyvtáros. Az az igazság, hogy engem nem szorít a kölcsönzési határidő, bár mindig igyekszem minél hamarabb feldolgozni az ajánlott irodalmat. Ötödikben harmadmagammal részt vettem az „Emese álma” című versenyen, a megyei döntőben hatodik helyezést értünk el. Hetedikben iskolai második lettem, most nyolcadikban viszont első. A győzelmemhez az is hozzájárult, hogy a Rózsa mellett a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumba is jelentkeztem emelt szintű magyar-történelemre. így szeptember óta a felvételire is, meg a megyei versenyre is készültem. Érettségi után jogon szeretnék tovább tanulni. —Gondolom, diáktársaid közül sokan magolás tárgynak tartják a torit. — Lehet, de én nagyon könnyen, szinte olvasással megtanulom. A tankönyveken kívül használom a feladatlapokat, és— mint mondtam— mindig hozzáolvasok a napi tananyaghoz. —Negyedik éve tanítok történelmet Antinak. Csendes, szinte visszahúzódó, ugyanakkor „iszonyatosan” érdeklődő gyermek. Elég elejtenem egy-két szót az órán, s ő magától utánanéz a jelzett témának, sőt kiselőadásokat tart fejből. Olvasottsága rendkívüli, minden feladatra, minden megmérettetésre a lehető legalaposabban felkészül. Sok ilyen tanítványt kívánnék magamnak és a kollégáimnak — mondja Anti tanárnője, Komlódiné Vidiczki Magdolna. A kívánsághoz mi is csatlakozunk. Első lépésként azonban mindenekelőtt sok sikert kívánunk Antinak és tanárnőjének az április 25-26-ai szombathelyi országos döntőn! Ménesi György Fedezzük fel újra Dalmáciát! (1.) Varázslatkoszorú Dubrovnikban Nyílik a lila nőszirom, a holland tulipán és a bazsarózsa a dalmát tengerparton, miközben megmutatja magát a híres déli szél, a rövid és mindent elsöprő, többnyire háromnapos szél, a bóra is. Évek óta az első, igazán békés nyárelő Horvátországban. Kell-e újra felfedezni a 4 millió 800 ezer lakót számláló országot? — kérdezem kétkedve magamtól, már visszafelé, Karlo- vácot is elhagyva. Hamar visszacseng ugyanis emlékeimben jó tíz évvel ezelőttről egy spliti, még a Marjan-hegy tövében játszott Hajdúk—Dinamo futball-örök- rangadó fantasztikus hangulata. És a talán mégCaprinál is kékebb tenger simogatása. Teljesen biztonságos Azóta nagyot változott a világ, a legkevesebb, hogy a Hajdúk a város ellenkező részében épült, hipermodern „kagylóstadionban” fogadja ellenfeleit ........Mi n agyon sokat köszönhetünk az 1979-ben rendezett mediterráni játékoknak és a két évvel későbbi futball Európa-bajnokságnak. Szinte újjáépült a város” —jegyzi meg helyi kísérőnk, Maja asszony a Diocletianus palota mellett elbuszozva. Mondják, nincs messze, amikor ismét felidézik a Luda Szplitszka Nocs-ot. a bolond spliti éjjeleket, amikor mindenki énekel, táncol. Talán mégis érdemes újra felfedezni a dalmát tengerpartot, a kicsit tűzoltócsákányhoz hasonlatos országot is, Dubrovniktől Abbáziáig. A tavaly nyáron errejárt turisták még jó híreket hoztak az árakról is. Persze nem a csodálatos Adria változott meg, hanem az augusztusi béke teremtett új helyzetet. Gyanítom, nem sokáig lesznek „normálisak” az árak. (Igaz, mihez képest, mondjuk a balatonihoz?) Elvégre Adriából csak egy van, másrészt, az idegenforgalmától (is) évekig megfosztott ország vendéglátói minél hamarabb szeretnének mindent régi fényében látni. Ehhez pedig sok pénz kell, amelyet a belső szabályozók mellett elsősorban a turistáktól várnak. Most a üzemanyag és a rövidital olcsóbb, az autópályadíj jelképes, a tej, kenyér, felvágott és a sör viszont drágább, mint nálunk. A 30 forintot érő kuna csak három és félszer gyengébb a német márkánál. Sietek továbbadni: Horvátország ismét teljesen biztonságos, a háborúnak ugyan még sokáig lesznek maradandó nyomai, de ettől teljes a béke, vendégszemmel egészen biztosan. Felfedezőutunkat kezdjük délen, Dubrovnikban. Aki már járt erre, tudja, maga a természet csodája, amely még fűzfapoétákat is a Parnasszusra emelt, de legalábbis a polcra érdemes versekre ihletett, és ceruzavázlatoknál megrekedt festőket léptetett kiállító művészek rangjára. Akit elsőre hoz ide jószerencséje, akár egy tekintet körbejárásnyi idő alatt varázslatkoszorút fon köréje. A „horvát-szakértőnek” számító egykori bácskai, acipollino Utazási Iroda vezetője, Farkas László egy, a békével hitelesített különleges térképet mutat a világörökség részeként jegyzett gyöngyszemváros órészében. Az utolsó puskagolyó hely ét is berajzolták rá... Négyféle jel mutatja, melyik épület kapott rakétatalálatot, melyiket érte csak kézifegyver golyója. Szerencsére nem súlyosak a károk, s már csak a borzalmas közelmúlt történetének része, hogy a várost egy évig blokád alatt tartották, élelmiszert, fűtőolajat az éj leple alatt a tenger felől kapott. Ahol a természet még természet Amikor a Peljesacs-félszigetről szemben feltűnik az egykoron Marco Pólónak is otthont adó Korcsula szigete, legalább egy picit elfelejti az ember a nyaktörő szerpentint. Mégis megéri az izgalom, részint mert nem tart sokáig, de ami még többet jelent, hogy Orebics maga a megtestesült nyugalom, szent igaz, amit a helyiek vallanak: ,,Orebics ott van, ahol a természet még mindig természet.” A 961 méterre magasodó Szent Ilija oldalában még mufloncsordák is legelésznek. A 2500 lelket számláló falucska két hónap múlva megháromszorozódik, de ettől sem kell tartani. Javában tavasz van, noha délután ötkor még tűz a nap a szolid árakkal kalkuláló Orsan szálló 324-es szobájába. De mintha lassan feltámadna az Adria fenegyereke, a fehér tarajaival minden kishajót megtáncoltató, mindig észak felől jövő bóra. Mégis, a dél felől közelítő, melegebb széltől, a ju- gótól kell tartani inkább, mert alattomos, sok esőt és hatméteres hullámokat hoz. Katar: Bosznia „kijárata” Horvátország talán legpikánsabb övezetébe, Neumba érünk. Ez az öt kilométeres sáv■—középpontjában a katari öböllel — Bosznia tengeri kijárata, itt a békekötés idején föderációban állapodtak meg. A hercegovinai rész már csak azért sem rejt veszélyt, tűzfészket, mert a Neretva völgyének bosnyák illetőségű területeit is horvátok lakják. A tengerparti út mellett egyetlen katonai (vagy rendőrségi?) autó áll. Csak erős túlzással nevezhetjük ellenőrzési pontnak. (Folytatjuk) Fábián István 1ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják ....... Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. „Hideg fény” (Cseh Tamás: A telihold dalai, Várszínház Kamaraterme, 1997 tavaszán) Telihold? Ábrándos, romantikus, pihekönnyű dalok? Olcsó érzelgősség? Cseh Tamástól? Nem tudom, hogy kiben voltak—vagy voltak-e egyáltalán? — fenntartások akkor, amikor a Várszínház Kamaratermében megrendezett estre indult... A terem kicsinek bizonyult, a pótszékeken, a színpad lépcsőin, a radiátorokon is ültek, illetve az állóhelyek is zsúfolásig megteltek. Mindenki várt valamit, és a műsor közbeni zajos tetszésnyilvánítás és a szűnni nem akaró vastaps alapján mindenki kapott is... Évről évre, műsorról műsorra hallgatva Cseh Tamást, érzem, hogy dalai, stílusa, szövegei egyre keményebbek, egyre „direkteb- ben" szólnak, egyre populistább, és egyben egyre keserűbb az előadás. A telihold nem a csacska szerelmeseké, hanem az éjszaka hideg, reális lámpása, melyben már Radnótinál is a „drótok újra feszülnek" és , Játszik a fegyveres őrszemek árnya”. Az éjszaka, a hajnali magunkba fordulás dalait hallottuk. Keserves világunkat, a „kék páviánok”, „zöld rinocéroszok”, „ügyes pénzügyesek", „üvöltő szoldátok” közé szoruló, önmagába nézni akaró, régi értékeit féltő, tisztának maradni vágyó ember bánatát és elemi felháborodását megéneklő est volt ez. Nagy csalódások dalai hangzottak el: a rendszerváltás utáni gyökértelenség, a gazdasági kiszolgáltatottság, a kulturális identitás elvesztésétől való félelem érzését szólaltatta meg Cseh Tamás, mindvégig hitelesen és hittel. A, Hevél nővéremnek—2 ’ ’ elkeseredettségétfolytatja ez a műsor is, a ,,hová lettünk?", „mivé lettünk?" és főleg a ,,hová tartunk?” kérdése a központi érzés. Talán egy kicsit máshogy, egy kicsit több öngúnnyal, a hallgatóval való több „összekacsintással”, néha talán egy kis abszurddal is, egy olyan nép és olyan korszak dalnokaként, aki féli, hogy ismét kicsúszik valami a kezünkből, a hatvanas évek , fellazult tételei”, a „puha diktatúra” után ismét nem az következett, amiről álmodtunk, megint csak nem a mi gyerekünk mehet Oxfordba, de megint mi vagyunk azok, akik alul lapulunk... Tamás, köszönjük az estét, köszönjük, hogy értékvesztett korunkban még mindig hihetünk valami tartósban, valami igazban, valami tisztában, érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül kétségeinkkel. Dr. Pikó Béla Nemes ügynek nincs vesztese Március 14-én este egy erdélyi autóbusz 43 gyergyóditrói utassal érkezett meg a Békéscsaba melletti Kamuira. Az utasok között voltak a ditrói egyházi kórus tagjai és karmestere (Bakos Ferenc), a község két plébánosa (Ferenczi Árpád, Ferenczi István), polgármestere (Petres László), a polgármesteri hivatal néhány tanácsosa, egy pár szimpatizáns, valamint a kirándulás szervezője, Petres Lajos, RMDSZ-elnök. Nem véletlen, hogy a kamuti szervezők az új katolikus templom felszentelő ünnepségét éppen március 15-éré tűzték ki, s az is természetes, hogy erre az eseményre Ditró is meghívást kapott, hiszen hét éve már, hogy a két település testvérközség. A szentelő misét Gyulay Endre, Szeged-Csanád megyés püspöke celebrálta 11 paptársa segítségével. Az építkezéshez szükséges anyagi alapokat a közadakozás és Gyulay püspök gondoskodása teremtette meg. A püspök úr nemcsak a katolikus hívekre gondolt. Nagylelkűen megengedte, hogy ezt a vallásos hajlékot, amely Szent Gellért nevét fogja viselni, igénybe vehessék saját szertartásaik elvégzésére a helyi református hívek is. A felszentelő mise ünnepélyes hangulatának megteremtéséhez érezhetően hozzájárult a ditrói egyházi kórus: a szertartáshoz szükséges énekeket ezen és a másnapi szentmisén ők szolgáltatták. Tizenötödikén este a kamuti és a ditrói ünneplő társaság a község vendéglőjében a földi javakból is kivette a részét. Nemcsak finom enni- és innivalóról gondoskodtak a kamutiak, hanem kiváló szórakoztató zenéről is. Hogy kik és honnan teremtettek elő ennyi szépet és jót? Nem tudhatjuk. De abban biztosak vagyunk, hogy Kamut polgármestere, Laurinyecz Pál és mindannyiunk Földesi Istvánja „ludas" a dologban. Minket, magyarokat sokat vádolnak (esetenként nem alaptalanul) azzal, hogy széthúzunk, egymás ellen áskálódunk. Ez a mostani esemény az összefogásra nyújtott követendő példát. Felekezetekre, foglalkozásra és országhatárokra való tekintet nélkül. Gergely Géza, Gyergyóditró (Megjelent a Gyergyói Kisújság 1997. márc. 19-ei számában.) TŰZIFAVÁSÁR! A Dalerd Rt. Gyulai Erdészete (Gyula, Kárpát u. 4.) a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítja kedvezményes tűzifavásárát, amíg a készlet tart. Tölgy tűzifa 4032 Ft/m3, mely az áfát is tartalmazza. ÉRDEKLŐDNI: Dalerd Rt., Gyula, Kárpát u. 4. Telefon: (66) 463-511. Kovács István erdész, Dénesmajor. Telefon: 06 (30) 588-341. Zanócz István erdész, Sarkad. Telefon: (66) 375-007, 06 (60) 484-688. Váradi Imre erdész, Doboz. Telefon: (66) 361-186. (59951) Dubrovnikot szerencsére nem érték komoly károk
