Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-18 / 90. szám
Öntöde az ország peremén „Az öntvényeket kizárólag megrendelésre készítjük. Elsősorban a gépgyártás, az autóipar, mindenekelőtt a tehergépkocsi-, az autóbuszgyártás jelenti a piacunkat.” (6. oldal) Csabai cég a Krako Foodon A Békéscsabai Hűtőipari Rt. egyetlen Békés megyei szereplője lesz a Lengyelországban április 23—26-ig tartó Krako Food Nemzetközi Élelmiszeripari Kiállításnak. (7. oldal) Piaci árak A burgonya ezen a héten Miskolcon 12—20 Ft, Kecskeméten 23—30, Szegeden 18—30, Békéscsabán pedig 25—30 Ft kilónként. (7. oldal) Beszélgetés dk. Bayer Józseffel, az Axel Springer magyarországi kiadóvállalatának igazgatójával Miért a kiadók birtokolnának mindent? A berlini székhelyű Axel Springer kiadóvállalat 1988-ban delegációt küldött Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy hetilapokat és havilapokat indítsanak egy olyan országban, amely épp akkor fogadta el a Társasági Törvényt. A látogatás során — amelyet a Springer partnere, a Magyar Hitel Bank (MHB) szervezett — egy vacsorára is sor került a Magyar Televízió gazdasági igazgatójával, Bayer Józseffel. Néhány hónappal később, amikor az Axel Springer Budapest Kiadói Kft. vegyes vállalat megszületett, a többségi tulajdonos hamburgi kiadót Bayer József képviselte. A férfiak beszélnek az autókról, de nem vesznek magazinokat. Sok pénzt költenek az autóra, de nem adnak száz forintot egy magazinra A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, 46 éves Bayer József elmondja, azért kapcsolt rá az Axel Springerre, mert olyan lehetőségeket ajánlott, amelyeket a monolitikus Magyar Televízó nem tudott ajánlani. Az Axel Springer, amely sikeresen indított már útjára hetilapokat és napilapokat szerte Európában, Bayer József vezetése alatt megpróbálta megismételni ezt Magyarországon is. A társaság ma nyolc megyei napilapot és hat magazint ad ki (köztük lapunkat is—a szerk.), beleértve a nagy példányszámú női magazint, a Kiskegyedet, és a népszerű tévé újságot, a Tvr-he- tet. A társaságnak 50 százalékos tulajdonrésze van a Harlequin szerelmesregény újság kiadójában. Bayer József elmondta, hogy a profit maximalizálása érdekében az Axel Springer a kiadói vertikum minden szakaszában benne akar lenni. A vállalat vett két nyomdát és tíz más kiadóval együtt felállította saját teijesztőhálózatát. Közben folyamatosan arra törekszik, hogy megtörje a Magyar Posta terjesztői monopóliumát. Bayer József budapesti irodájában Amanda Bishopnak, a Budapest Business Journal riporterének beszélt a magyar kiadói üzletről és arról, hogy miért olvassa több magyar férfi a Kiskegyedet, mint a Heti Világgazdaságot, vagy az autósmagazinokat. A következő cikk a beszélgetés szerkesztett, rövidített változata. —Mik voltak a vállalat céljai 1988-ban, amikor megalakultak? — Decemberben indítottuk a céget, az első kiadványt pedig áprilisban jelentettük meg. A nyomtatott piacon akartunk megjelenni, főleg heti- és havilapokkal. Egy tévéújsággal, autósújsággal és szerelmesregényekkel kezdtük. Két és fél évvel később már több mint 50 kiadványunk volt. — Arra számítottak, hogy Önök lesznek az egyetlen magánkiadó? — Az idő tájt a minisztérium nem tudta, mi fog történni. Tudták, hogy valami új jön, de nem tudták, hogy mi. Közben újabb és újabb lapokra kértünk és kaptunk engedélyt. — A legtöbb magazinuk hölgyeknek készül. Miért épp ezt a piacot célozták meg? — A női lappiac régimódi volt, és a legnyereségesebb. A szerelmesregény újságokra a nagymamámtól kaptam az ötletet, aki németül olvasta azokat. Miért ne adhatnánk ki őket magyarul — erősödött meg bennem a gondolat. Kapcsolatba léptünk a szerelmesregényeket kiadó, németországi Harlequin vállalattal. Az Axel Springer odakinn velük dolgozik. — Önöknek volt az első tévé- újságjuk Magyarországon 1989-ben. Most tucatszám találhatók ilyenek a piacon. Az Önök példányszáma kissé visszaesett az elmúlt években. Nem aggódnak? — Ez normális dolog, az embereknek nincs elég pénzük, hogy mindet megvegyék. Másodsorban, valamennyi napilapban van tévéműsor. Harmadsorban, drágábbak mint két éve, mivel amikor Bokros Lajos elindította a programját, magasabb import különadót vetettek ki ránk. Leértékelték a forintot és egyik napról a másikra 25 százalékkal emelkedtek a költségeink. Ezért emelnünk kellett az árakat több mint 40 százalékkal, ennek ellenére mindössze 10 százalékkal csökkent az eladott példányszám. Ez nem rossz arány. — Mit tesznek azért, hogy megtartsák a piacukat? — A piac sokkal keményebb lesz a következő években, mert vetélytársaink lesznek, nem a nyomtatott sajtóban, hanem az elektronikus oldalon. Ok ugyanabból a hirdetési alapból dolgoznak, mint mi. — A médiák privatizációja feltehetően hirdetést vesz el a lapoktól, különösen a női lappiacon. Nem aggódnak? —Hasonlítsuk össze a helyzetet a magyar hirdetési piacon. Hat és fél miihó ember néz tévét, főleg a három nagy vetélytársat és néhány helyi adást. Lehet, hogy öt vetélytárs lesz, de a hat és fél millió néző ugyanaz marad. A hirdetők számára ez azt jelenti, hogy az eddigi négymillió ember helyett — ugyanazért a pénzért — csak kétmilliót tudnak elérni. Az ezer főre vetített elérési költség tehát magas lesz számukra. Ez érdekes helyzet lesz. Vegyünk ugyanakkor egy nagy példány- számú lapot, például a Kiskegyedet. Mi 1,7 millió embert érünk el, (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér A DÉLKELET-ALFÖLDI TELEPÜLÉSEK KÜLKAPCSOLATAINAK MINŐSÉGI MEGOSZLÁSA intézményi egyéb 22,4% A hely i gazdaság élénkítésében, a különböző piacon kívüli tényezők (extemáliák) és a termelő infrastruktúra fejlesztésében, a piaci sport 14,1% és nem piaci szereplők térségi együttműködésének koordinálásában a települési önkormányzatoknak nagyon fontos szerepük van. A belföldi piaci verseny erősödésével és az Európai Unióhoz való tervezett csatlakozással a magyar vállalkozások többsége már ma is szembesül a világpiaci kihívásokkal és versennyel, szinte mindegyiknek jól jön az önkormányzati segítség. A Békés megyei önkormányzatok más országok helyi kormányzataival kialakított külkapcsolatainak jellemzőit a szomszédos négy megye, Csongrád, Bács-Kiskun, Jász- Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bi- har önkormányzatainak adataival összevetve megállapítható, hogy a külkapcsolatok jellege mind az öt megyében hasonló, (Forrás: A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola Közgazdasági Intézet Regionális és Település- gazdaságtani Tanszék Határtalan lehetőségek? című kutatási tanulmánya) Kalapáti László a holland Nutricia tulajdonában lévő' Hajdútej Tejipari Rt. Gyulai Tejporgyár igazgatója. 42 éves, Temesvárott született, az ottani Bartók Béla Gimnáziumban érettségizett, majd okleveles gépészmérnökként végzett a temesvári egyetemen, ezt követően egy anyagvizsgáló intézetben, kutatómérnökként dolgozott. 1990-ben települt át családjával Magyarországra, Szegeden élelmiszeripari szakmérnöki képesítést szerzett. Tárgyalási szinten beszél angolul. A Gyulai Tejporgyár műszaki osztályán fó'gépészként kezdett 1990-ben; elődje nyugdíjba vonulását követően, 1995. április 4-e óta ül az igazgatói székben. Felesége okleveles számítástechnikai mérnök, a területi PHARE- iroda projekt-menedzsere, lányuk első éves a gyulai Erkel gimnáziumban. Vezérállásban —Az első kérdés nyilvánvaló, hiszen életének bizonyosan egyik legnagyobb, legsúlyosabb döntését hozta 1990-ben, amikor az áttelepülési választotta. Miért? —Nehéz erre felelni. Nekem nincsenek rossz emlékeim üldöztetésről, szerencsére olyan városban születtem és éltem, ahol négy nemzetiség, a román, a magyar, a szerb és a német békességben megfért. Néhány sértődöttséget, haragos szóváltást leszámítva nem mondhatom, hogy személyes konfliktust megéltem volna. Más kérdés, hogy a család egyes tagjainak voltak súlyos ütközései a hatalommal, de ez egy másik történet, nem az enyém. Temesvár sziget volt, és maradt a forradalom után is, egy valóban európai sziget. —Akkor hát miért? — Döntésem fő oka, hogy rengeteget vártam, vártunk a forradalomtól, és óriási csalódás, hogy két hónap múltán már szinte minden visszarendeződött. Két hét alatt eldöntöttem: megyünk. Most más kérdés, hogy megint átrendeződni látszanak a dolgok, de az a hét év, ami eltelt a forradalom óta, az akkor is hatalmas veszteség Románia számára! —Miért éppen Gyulán telepedtek le? —Olyan barátaim voltak és vannak itt, akik mindenben bátorítottak, akik akkor azt mondták: a házunk nyitva áll, amiben tudunk, segítünk, számíthatsz a támogatásunkra! És ez nem üres ígéret volt. — Okozott-e lelkiismereti problémát a döntés, megfordult-e a fejében, hogy talán árulás volt otthagyni a szülővárosát? — Igen, abszolút. Ha a barátaim jönnek, újra meg újra felhor- gad ez az érzés. De döntöttem, és ha döntöttem — egyébként a munkámban is így vagyok —, akkoreldöntöttem. Lezárom és nem rágódom, magyarázgatom tovább. Szerintem sok bajnak az a forrása ebben az országban, hogy születik egy döntés, aztán elkezdődik a hosszas, bonyolult magyarázkodás, ami teljesen felesleges, és elkeni a lényeget. Mindent egybevetve, nem bántam meg az 1990-es döntésemet, azzal együtt, hogy természetesen megmaradnak az érzések az emberben a szülőföld iránt. — Olyan időpontban vette át itt, a gyárban a stafétabotot, amikor nagy változások kezdődtek. — Amikor idekerültem, minden támogatást megkaptam, segítettek beilleszkedni, éppen ezért nehezen élem meg, hogy ötévi középvezetői munka után felső vezetőként az átalakulás elkerülhetetlenül személyi konzekvenciákkal jár. Furcsa fintora a sorsnak, hogy összesen kettő hónapig voltam magyar gyár igazgatója, és jött a privatizáció, amellyel holland cég lettünk. Ezen belül Gyula speciális helyzetben van: a Nutricia végül is ezt a gyárat választotta a gyermektápszergyártás kelet-európai bázisává. S mivel ez igen kényes termék, született a döntés: teljes profiltisztítás szükséges. Ezt éljük most, fejlesztéssel, belső átszervezéssel. Magas a mérce, ennél a terméknél nem lehet hibázni. Hadd meséljem el, mert jellemző a hollandok gondolkodására: a keleteurópai piacot irányító athéni vezetőnknek beszámoltunk a higié- niai-műszaki-közgazdasági helyzetünkről, felkészültségről. Mire ő azt kérdezte: jó, jó, önök akarják, tudják, mivel jár, de a dolgozók tudják:e, akarják-e? —És tudják, akarják? Mitfelelt? — Azt mondtam, a dolgozók tudják miről van szó, és akarják. Őszintén bevallom, bántott, és szemrehányást tettem magamnak, hogy mindenről beszámoltam, de a legfontosabb, az emberi tényező kimaradt. Jogos volt a kérdés. —Beszéljünk egy kicsit könnyebb, személyes dolgokról. Szereti a szép autókat? — Nem foglalkoztatnak. A jó autókat szeretem. Menjen, ne romoljon el, ez a fontos. Egy kis Suzukival járok, sohanem hagyott még cserben. —Fia holnap a cég mondjuk Hollandiában bízná meg feladattal, elvállalná? — Elfogadnám. Ha úgy érezném, hogy a feladatot el tudom látni, akkor igen. Meg kellene végre szoknunk, hogy ha a Közös Piacba törekszünk, akkor másképpen kell gondolkodnunk. Egy holland szakembernek öt perce volt eldönteni, jön-e Magyarországra. És jött. Ha belépünk, rá kell jönnünk, európaiak vagyunk. Egy menedzser nem országokban, hanem cégekben gondolkodik! Tóth Ibolya
