Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-25 / 70. szám
1997. március 25., kedd Családi magaziN 7 Amire minden fogyókúrázó vágyik: eszik, de nem nőnek kilói Húsz ÉLELMISZER, AMITŐL NEM HÍZUNK Sokan azt állítják, hogy még a levegőtől és a víztől is híznak. Ez túlzás. Az alábbiakban felsorolunk húsz élelmiszert, amelyektől, ha nem zsírozzuk túl és nem kövér hússal fogyasztjuk, egyáltalán nem hízunk. Ha gyakran szerepelnek étlapunkon, nincs szükség fogyókúrára. Kukorica: a benne lévő ballasztanyag elősegíti az anyagcserét. A sárga kukoricaszemekben sok az A-, E- és K-vita- min. Tartalmaz még idegnyugtató magnéziumot és a csontoknak szükséges kalciumot is. Zabpehely: a ballasztanyagon kívül van benne lichenin nevű szénhidrát, amely a gyomor és a belek nyálkahártyájának alkotóeleme, és elősegíti az emésztést. A zabpehely a banánhoz hasonlóan serkenti az úgynevezett boldogsághormonok tevékenységét. Rizs: egyik legrégibb élelmiszerünk, amely biztosítja a jóllakottság érzését. Védi a szervezetet a vírusoktól, sőt még a ráktól is. Burgonya: Főleg a héja tartalmaz sok tápanyagot és rostot. Vízhajtó és ezért hatásos a narancsbőr (cellulitis) kialakulása ellen. Karfiol: lebontja a zsiradékot, megszabadítja a sejteket a mérgező anyagoktól és tisztáta- lanságoktól, csökkenti a koleszterinszintet. Sárgarépa: sok A-vitamint tartalmaz, amely nemcsak a látást javítja, hanem a szívet is erősíti. Gyógyítja a székrekedést is. Fehérbab: szabályozza a vércukorszintet, és csökkenti a koleszterinszintet. Tarkabab: jót tesz a szívnek és a vérkeringésnek. Sok C-vita- mint, szénhidrátot és ásványi sót tartalmaz. Állítólag még a fejfájást is enyhíti. Spenót: hetente legalább egyszer fogyasszuk. A-, B-, C- és E-vitamin van benne. Főleg a női szervezetnek szükséges. Fejes káposzta: védi és jobb működésre serkenti a gyomrot és a beleket. Lencse: nagyon értékes élelmiszer, mivel a vitaminokon és ásványi anyagokon kívül olyasmiket is tartalmaz, amelyek lekötik a belekben a káros anyagokat, zsiradékot és elősegítik távozásukat a szervezetből. Borsó: fontos enzimeket tartalmaz, és megakadályozza a vércukorszint növekedését. Zeller: csökkenti a vérnyomást, és gátolja a vesekövek képződését. Ezenkívül egy sor nyomelemet tartalmaz: sinket, rezet, szelént és mangánt. Spárga: sok benne a kálium, amely serkenti a vese és a máj működését. Rebarbara: kalóriaértéke nagyon alacsony, sok benne a serkentő anyag és gyorsítja az anyagcserét. Alma: a legértékesebb gyümölcseink közé tartozik. Nemcsak a belek működését és az emésztést segíti elő, hanem a szívet is erősíti. Narancs: C-vitaminbomba és védi a szervezetet a fertőzésektől. Banán: kitűnő energiaforrás. Sok magnézimot tartalmaz, amely ellenőrzi a szervezetben a szénhidrátok és a fehérjék anyagcseréjét. Serkenti a „boldogsághormonok” működését. Ananász: megszabadítja a vesét a káros anyagoktól. Megtalálható benne az úgynevezett bromelain enzim is, amely felbontja a zsiradékot, még mielőtt a belek elraktároznák. Grapefruit: sok C-vitamint tartalmaz, és védi a sejteket, serkenti az emésztést és az anyagcserét. JÓ, HA VAN SZERENCSÉNK, DE VÁRJUK MEG, MÍG RÁNK TALÁL! A KÓROS JÁTÉKSZENVEDÉLYRŐL Minden életkorban szükségünk van a játékra A játéknak fontos szerepe van testi-lelki fejlődésünkben. Örömforrás, fejleszti az ügyességünket, kommunikációs készségünket, a társas kapcsolatainkat, általa kikapcsolódhatunk. A gyerekkorban a fő tevékenységünk, ami felnőttkorban háttérbe szorul, de nem vész el. Ebben az életkorban is szükség van a játékra, de nem mindegy, mit és mennyit játszunk. Ha egy felnőtt nem tudja megtalálni a helyes arányt, akkor ez jelzi, hogy nem érett a személyisége, hiába érte el jogilag a felnőttséget. Az nem kóros, ha valaki baráti körben néhanapján kártyázik, totózik, kipróbál egy játékautomatát... Gond akkor van, ha ez a játszani akarás elhatalmasodik az illetőn. Minden idejét arra fordítja, hogy játszhasson, illetve arra, hogy megszerezze a hozzávaló pénzt. Ezért a kettőért mindent megtesz. Eladja értékeit, előbb kisebb csalásokat, lopásokat követ el, majd nagyban utazik, és tart a bűnöző életmód felé. Ekkor már kóros játékszenvedélyről beszélünk, amely a szenvedélybetegségek közé tartozik. Nem új jelenségről van szó. Dosztojevszkij Játékos című novellájában pontosan leírta a szerencsejátékos személyiségét. (Könnyű dolga volt, saját magát kellett ábrázolnia.) 100 évnek kellett eltelni, hogy betegségként kezeljék ezt a jellemet, lelket és anyagi helyzetet romboló szenvedélyt. Főleg a fiatalokat fenyegeti az, hogy belesodródnak a szerencsejátékba (játékautomatá- zásba), és a végén nem tudnak kiszállni. A környezetnek fel kell figyelni arra a jelenségre, hogy ha a gyerek vagy a felnőtt hordja a pénzt a „nyerő-” — pontosabban nem nyerő — automatákba. Többnyire már csak akkor fordulnak pszichológus, pszichiáter segítségéért, amikor a veszteség több százezerre tehető. Amikor az alvilág élet- veszélyesen megfenyegeti a játékos kölcsönkérőt, mert nem tudott határidőre fizetni. Akkor gondolkoznak el a hozzátartozók, hogy nincs valami rendben, csak nem „normális” dolog az, amit csinál a családtag. Figyeljünk jobban egymásra, hamar vegyük észre a veszélyt, a viselkedés, a személyiség zavarát! A kezdeti játszadozásnak nagyon komoly következménye lehet az egyénre nézve. Képtelen ellenállni a kísértésnek, cselekedeteit megfontolni. A szerencséjét hajszoló ember azt hiszi, hogy a pénz megoldja minden problémáját. Egyre többet él a fantázia világában. A nárcisztikus beállítottságával nem veszi figyelembe a mindennapok törvényeit. Mindenhatósági érzésekkel akarja irányítani a játékot. Jó ha van szerencsénk, de várjuk meg, míg ránk talál! Ne kísértsük, mert könnyen szerencsétlenség lehet belőle. ANTSZ Békés Megyei Intézete Egészségvédelmi Osztály LELKI POSTA Gyógyító szavak - Angelika rovata m „Pofozni vagy sem” vitaindítónkra újabb levél érkezett Orosházáról „Egy gyerekeket szerető' nagymama” jeligével. Idézem: „Nem szabad a gyermeket verni, se pofozni, 6—7 éven aluli gyermeket meg kifejezetten embertelenség lenne fenyíte- ni. Látni néha üzletekben, utcán, amikor ideges anyukák ordítoznak kicsikre, rángatják őket, majd rájuk csapnak. Ha mások előtt ezt csinálják, méginkább így lehet az otthon. Ezzel azt érik el, hogy a gyerek félni fog tőlük, még követelőzőbb, ideges természetű lesz. A szülő saját maga „rontja" el gyermekét. Nem vagyok híve a verekedésnek, de az ilyen anyukáknak kellene lekeverni egy-két atyai pofont. A kisgyereket pedig megnyugtatnám, megsimogatnám. A március 11-ei számban mgjelent válaszra azt mondom: az a nagymama máson vezesse le az idegességét, a gyermekét sosem bántó anyukával értek egyet. Mi idősebbek fiatalon is több türelmet mutattunk gyermekeink irányában, pedig akkor is voltak gondok, néhol több család élt egy fedél alatt. Mégis a gyerek volt az első. Tisztelet a kivételnek, de most sok családban minden előbbrevaló, és utolsó a gyerek, nem foglalkoznak vele eleget. Pedig csak törődéssel válhat belőlük értelmes, kiegyensúlyozott, nyugodt felnőtt.” Mindnyájan irigyelhetjük Önt, ha ekkora türelemre van, és bizonyára sok gyakorlati tanácsot tudna adni a mai gyakorló szülőknek. Azért Önnek is csak véges a türelme, hiszen bizonyos anyukáknak kiosztana egy-egy pofont, ez legfeljebb annyival „különb”, hogy nem a gyengébbet ütné meg, de ez az Ön esetében is a tehetetlenség reakciója. Amit a régi időkről írt, igaza van, a múltban lassabb volt az élettempó, és nem volt ilyen éles a szegények és gazdagok közti különbség, nem lógattak az orrunk előtt nehezen, de elérhető dolgokat. Az a szülő, aki esetleg fiatalként nyugati újságokból, ismerősöktől hallott jobb életszínvonalról, most igyekszik megadni gyermekének mindazt, ami neki nem jutott. Közben elfelejt a gyermekével törődni, azaz: foglalkozni vele. Ki meri az első követ dobni, azaz ki állapíthatja meg, hogy mikor mi élvez elsőbbséget? Úgy vélem, ez mindenkinek lelkiismereti dolga, és így az sem elítélhető, ha a nagy hajtás miatt ideges szülőknek néha elfogy a türelme. Tapasztalatom szerint a nagy többség megtalálja a két út között az egészséges középvonalat. Köszönjük levelét! Amikor válságban a család Néhány hónapja krízishelyzetbe került gyermekeket is befogad a gyomaendrődi Fő úti diákotthon. Ennek lehetőségét egy tavaly elnyert pályázat alapozta meg. A Gyomaendrődi Családsegítő Szolgálat a kapott 750 ezer forintból berendezési tárgyakat, magnetofont, videót és játékokat vásárolt. Arról, hogy ez a lehetőség mit is jelent a családok számára, Pál Jánosnét, a városi családsegítő szolgálat vezetőjét kérdeztük. — Azokból a családokból, ahol a szülők átmenetileg nehéz helyzetbe kerültek, illetve nem tudták eltartani vagy megfelelően ellátni a gyermeküket, a gyermekek korábban végső megoldásként a Gyulai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe kerültek. A hatvannapos átmeneti gondozást követően a gyermekek — attól függően, hogy a szülő változtatott-e a hozzáállásán —, visszamentek a családjukhoz, illetve tartós intézetbe helyezés következett — mondotta Pál Jánosné hozzáfűzve, a tartós intézetbe helyezést a krízis szállás sem válthatja ki, viszont az átmeneti gondozás igen. — A válságba került gyermeket nem kell kiszakítanunk a közösségből, az iskolai környezetből. Egy ellenkező eset a tanulásban is óhatatlanul lemaradást idéz elő — folytatta a családsegítő, aki minden csütörtök délutánját a diákotthonban tölti, csoportos és egyéni foglalkozásokat tart. Elmondta még, részben iskolájuk, részben szüleik kérésére jelenleg hét krízishelyzetben lévő gyermek lakik a diákotthonban. A gondot egyedül az jelenti, hogy az otthonban a hétvégi felügyelet, illetve az étkeztetés a mai napig megoldatlan, ezért a gyermekeknek a hétvégéket otthon kell tölteni. VÍZÖNTŐKOR Csak lakoma - vagy valami más is? Húsvét előtt néhány héttel már hemzsegnek az újságokban a hagyományos ételcsodák receptjei, a hirdetésekben megjelennek a reklámok a sonkaakciókról és más nyalánkságokról, a háziasszonyok pedig megkezdik a maratoni, mindenre kiterjedő, pénztárcát és türelmet kimerítő bevásárlást, hogy a kétnapos ünnepen a család minden tagja gyomorrontásig ehessen, a locsolkodás napján pedig eszméletvesztésig ihasson. Holott a húsvét messze nem erről szól, de mennyivel kellemesebb a hagyományból az evés-ivást megőrizni, mint például a böjtöt, a felhalmozott bűneinket feldolgozandó vezeklésről már nem is szólva. Vajon miért böjtöltek eleink akár negyven napig is tavasszal, holott valószínűleg ők is jobban szerettek enni, mint koplalni? Miért tulajdonított szinte minden világvallás különös jelentőséget a tavaszi tisztítókúrának, miért hozta létre ennek sajátos rítusát valamely ünnepéhez (Buddha születése, Jézus kálváriája stb.) kapcsolódóan? Télen mindig nehezebb ételeket fogyasztunk, mint más évszakokban, hiszen a hideg miatt testünk melegen tartásához több energiát kell előállítani szervezetünknek. A téli ételekből viszont jóval több salakanyag rakódik le, mint a többi évszak táplálékaiból. A hidegek elmúltával minden szervezet természetes igénye a felgyülemlett salakanyagoktól való megszabadulás. Emésztőrendszerünknek és a salakanyagot tároló ízületeknek, vérereknek, májnak azzal segítünk legjobban, ha bizonyos ideig nem eszünk vagy csak mértékletesen táplálkozunk. A böjt tisztító hatását felismerve alakultak ki azok a hagyományok, melyek mindenki figyelmét erre az egészséget őrző feladatra terelték. Az európai kultúrkörben — a katolikus egyház ünnepeihez igazodva — két hosszab böjtidőszakot ismerünk: a karácsony előtti adventi böjtöt, amely négy hétig tart, és a húsvét előtti nagyböjtöt, melynek időtartama negyven nap (Jézus A gyümölcs- és zöldséglevek, valamint a gyógyteák elengedhetetlen velejárói egy tavaszi tisztítókúrának is ennyi ideig böjtölt a pusztában). Ä böjtök — az egyházak hite szerint — nemcsak a test megtisztítását szolgálják, hanem a lélekét is. Tavasszal megújul az élet, s akkor tudunk a természet menetével igazán harmóniába kerülni, ha minél tisztább fizikai testtel, rendezett energiarendszerrel és felszabadult lélekkel tárulunk ki felé. Mai rohanó világunkban szinte elképzelhetetlen egy negyvennapos böjt következetes betartása, ám hosszabb-rövi- debb tavaszi tisztítókúrát mindenki beiktathat az életébe. Természetesen mindig az adott emberéletmódjától függ, hogy számára hogyan valósítható meg a szervezet viszonylagos méregtelenítése. Aki rendszeres húsfogyasztó, s a zsíros ételeket részesíti előnyben, az már igen sokat tesz azzal is, ha mérsékli az említett ételek fogyasztását. A reform életmódot folytatóknál már akár a többnapos teljes táplálékmegvonás is elképzelhető. Mindkét esetben ajánlatos bőségesen gyümölcsleveket, gyógyteákat fogyasztani. A legjobb salaktalanító gyógynövények a nyírfalevél, a csalán és a gyermekláncfű, mert ezek biztosítják leginkább a szervezet tisztulását szolgáló vízhajtást, a test túlsavasodásának megszüntetését és a belek működésének serkentését. Várható, hogy a tisztítókúrák hatására méregtelenítési tünetek jelennek meg: pattanások, szúrós szagú, sötét vizelet, lágy széklet stb., dé nem kell tőlük megijedni, mert éppen a célunk megvalósulását jelzik. Nagyon fontos, hogy a böjtöt követően fokozatosan térjünk vissza a megszokott táplálkozáshoz, mert az emésztőrendszer hirtelen megterhelése nem múlik el nyomtalanul. Mindezek természetesen csak az egészséges emberekre vonatkoznak, betegség esetén — orvossal való konzultáció után — egyénileg összeállított böjt jöhet szóba. —garami—
