Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-18 / 64. szám
pwpe MFPYFI Hifii \P MEGYEI KORKÉP 1997. március 18., kedd A szélsőségesség üres fenyegetés volt A gyulai március 15-ei ünnepség elhíresült hátteréről Igaz-e, hogy Gyula polgármestere, Lebenszky Attila antiszemita tartalmú, fenyegetőző levele(ke)t kapott, megelőzendő Pető Ivánnak, az SZDSZ elnökének március 15-1 beszédét a városi ünnepségen? Mit tettek a szónok biztonságáért? Igaz-e, hogy Pető koszorújában nem volt nemzeti színű szalag? — kerestük meg a kérdésekkel a polgármestert. Földünk volt, (u)Ezen a napon született 1815-ben Inóczon Ballagi Mór nyelvész, teológus, szótáríró, az MTA tagja. Filozófiát és felsőbb matematikát tanult, majd Párizsban mérnöki tanulmányokat folytatott. Tübingen- ben bölcsészeti doktorátust szerzett. Hazajőve a szarvasi evangélista gimnáziumban volt tanár. A szabadságharcban honvéd kapitányi rangban, majd Görgey és Aulich mellett táborkari fogalmazóként szolgált. A leverés után Szarvasra internálták, a tanárságtól eltiltották, ezért Kondorosán földet bérelt, és gazdálkodni kezdett. 1855-tól a budapesti református teológiai akadémia tanára volt. Csecsemőgondozás. (d) A békési városi Vöröskereszt rendezésében lezajlott a csecsemőgondozási és egészségnevelési városi verseny. Az első helyezettek jutottak tovább a megyei döntőbe. A csecsemőgondozás középiskolás kategóriagyőztese a békési Szegedi Kiss István Református Gimnázium csapata lett, az általános iskolások körében pedig az iskola általános iskolai tagozata érdemelte ki az elismerést. Az egészségnevelésben is ugyanennek a középiskolának a csapata győzött, az általános iskolások közül pedig a kamuti diákok vitték el a díjat. A verseny sikeréhez hozzájárult: a Salvia Gyógynövényszaküzlet, Hídvégi János kereskedő', az Ezüsttoll papír-író- szerbolt és Pákozdi Gézáné lángossütő. — Kaptam egy telefonhívást és egy névtelen levelezőlapot — mondta. — Nem most először, ugyanilyen írással már a második lap érkezett hozzám. A névtelen hívásoknak, levelezőlapoknak nem szoktam különösebb jelentőséget tulajdonítani, így most sem. Ezek a levelek valóban olyan antiszemita kifejezéseket tartalmaznak, melyek egy demokratikus társadalomban nem megenged- hetőek. A magyar társadalom még nem ért el oda, hogy ezeket a szélsőségeket minden eszközzel megpróbálja magából kivetni. Sajnos, tere van még az ilyen szélsőjobbos, szélsőbalos megnyilvánulásoknak. Azt hiszem, a mostani március 15-e kapcsán egy szélsőjobbos próbálkozásról beszélhetünk. —PetőIván személye ellen irányultak afenyegetések? — Arra célozgattak, hogy botrányba fullad a március 15-ei ünnepség. Paradicsomot, tojást nem említettek, hanem, hogy majd meglátjuk, mekkora botrány lesz itt, hanem intézkedek. Felhívták a figyelmemet, még van néhány napom. Ugyanúgy, mint az a közlemény, amelyet aláírtak az öt párt képviselői, hogy kerüljük el Pető Iván látogatását. Természetesen én örömmel vártam, hisz elfogadta meghívásunkat. Szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt években is, amikor az MDF, a kisgazdapárt volt Gyulán hatalmon, tudom, minden évben megpróbáltak vezető személyiségeket, vezető államférfiakat, politikusokat megnyerni, azonban ők a központi ünnepségekre hivatkozva sohasem fogadták el a meghívást. Ezért történt úgy, hogy abban az időben Erdmann Gyula, Pocsay Gábor, Markó István és más helyi MDF-es, kisgazda politikusok tartották az ünnepi beszédeket. Az sem igaz, amire az ellenzék hivatkozik, hogy mindig gyulai polgár volt a szónok. Példa erre az elmúlt év, amikor egy főiskolás fiatalember, a szeghalmi szárma- . zású egészségügyi főiskolai hallgató mondott ünnepi beszédet. így értelmetlen erre hivatkozni. Örülnünk kell annak, és ez a városnak is elismerés, ha egy vezető politikus nem Budapestet választja az ünnepi megemlékezés színhelyéül, hanem lejön vidékre. Megjegyzem, tőlünk 13 kilométerre az MDF elnöke, Lezsák Sándor tartotta az ünnepi beszédet és nem tudok róla, hogy egyetlen szocialista vagy liberális politikus képviselő felemelte volna ez ellen a hangját. — Egyetért azzal a képviselői javaslattal, hogy a jövőben testületi konszenzus szülessen a városi ünnep szónokának személyéről? — Meg kellene hagyni a város vezetésének mindenkor a szónok felkérésének lehetőségét. Nehéz lenne akkor, ha képviselő-testületi ülésen mint egy előterjesztést ezt is nagy vita előzné meg. A személyiségi jogok védelmében is jobb lenne meghagyni a szűk városvezetésnek a választást. A polgár- mester, az alpolgármesterek, akik általában két-három jelentősebb politikai erőt is képviselnek, ha egymással konszenzusra jutnak, megfelelően ki lehet választani a szónok személyét. —A város rendőrkapitánya az Ön személyén keresztül kéréssel fordult a képviselő-testülethez, hogy tegyenek meg mindent az ünnep méltóságának megőrzéséért. Tudomása szerint mi késztette erre a lépésre? — A levelek, telefonbejelentések a rendőrség, a kapitány úr előtt sem maradtak titokban. Magam kötelességemnek éreztem a szónok személyes védelme miatt is, hogy a levelekről tájékoztassam. Nyilván más forrásból is voltak értesülései, ezért tartotta fontosnak, hogy a pénteki testületi ülés előtt néhány órával telefonon felhívjon és kérje, tolmácsoljam — mivel nem jöhetett el személyesen —, hasonlóképpen ünnepeljen Gyula városa, méltóságteljesen, mint eddig. Szeretné, ha nem kellene beavatkozni az ünnepségbe. így is történt. —A rendőrség jelenlétén kívül a polgármesteri hivatal vagy maga Pető Iván gondoskodott-e önnön védelméről? —Nem. Sőt furcsállotta is Pető Iván, ilyen komoly védelem még nem volt körülötte. Látta ő is, hogy Gyulán több rendőr volt mint általában szokott lenni egy ünnepségen. Feleségével és személyi titkárával hármasban érkeztek, csak a helybeliek biztosították a védelmét. —Együtt volt Petőlvánnal, így a legilletékesebb a kérdésre válaszolni: volt-e az őkoszorúján nemzetiszínű szalag? — Pető Ivánnal és Tokaji Ferenccel, a két jelenlévő ország- gyűlési képviselővel koszorúztunk. Még a koszorú is nemzetiszínű volt, piros és fehér virágok övezték zöldjét. Nemzetiszínű volt a szalag rajta, Gyula Város Önkormányzata felirattal. A koszorú az önkormányzaté volt, az országgyűlési képviselők is ezzel hajtottak fejet. Szűke Margit A tulajdonjogról a főiskolán A Körösi Csorna Sándor Főiskola tulajdonjogi kérdései máig tisztázatlanok, ezért az elmúlt héten megbeszélést folytatott az intézményben a megyei önkormányzat alelnö- ke, dr. Pelcsinszki Boleszláv, Békéscsaba alpolgármestere, Sisák Péter és a főiskola főigazgatója, dr. Köteles Lajos —tájékoztatta a sajtó munkatársait tegnap a megyegyűlés alelnöke. A ’80-as évek közepén az oktatási intézményjelentős megyei részvétellel épült, hozzájárult a beruházáshoz a város is, a tulajdonjogi kérdések azonban azóta is rendezetlenek. Ismert, hogy a megye és a város szakembereiből álló egyeztető bizottság hosz- szabb ideje foglalkozik az üggyel, mindkét fél szándéka, hogy együttes megállapodással helyezzék nyugvópontra a vitát. A tulajdonjogi kérdéseket egyébként a megye, a város és az állam között kell rendezni. Lapunk kérdésére az ajelnök elmondta, a főiskola érdekében szeretnék megelőzni, hogy a vita bíróság elé kerüljön. A mostani helyzetet egyébként jól jellemzi, hogy a főiskolával kapcsolatban még a telekhatárok sincsenek pontosan megjelölve. (e) Nyugdíjas-vezetők tanácskozása Tizenkilenc sarkadi nyugdíjas-szervezet vezetői tanácskoztak a napokban a sarkadi városházán. A téma az ez évi kulturális programok megbeszélése és a nyugdíjasok által igényelt kirándulások megvitatása, megtervezése volt. A kulturális programok között kiemelten szóltak a májusi anyák napi rendezvényükről, melyet lapunk is támogat, a hősök napjának megünnepléséről, az idősek világnapjáról és a karácsonyi rendezvényükről. A tanácskozás döntő része azonban az idei kirándulások helyszíneinek és időpontjainak az egyeztetésével telt. A résztvevők megállapodtak abban, hogy egyelőre a nyár derekáig kötik le az autóbuszt. amely Magyarország különböző tájaira szállítja majd Sarkad nyugdíjasait. Az idei első kirándulást a legifjabb Sarkad térségi egyesületükhöz, a biharugraihoz tervezték. Ezt követően április második felében Ópusztaszerre mennek, ahol a történelmi emlékparkot nézik meg. Május végén Debrecenbe, június elején pedig Cserkeszőlőre és Szarvasra látogatnak. Június végére egy kétnapos pécsi kirándulást terveztek be, míg júliusban egy romániai útra invitálják majd a szervezetek nyugdíjasait. Az utolsó most tervbe vett kirándulás az aggteleki cseppkőbarlanghoz vezet. Abban maradtak azonban, hogy még ebben az évben — ha igény lesz rá — elmennek a Dunakanyarba, Nagyszalontára, Miskolcra, Egerbe, esetleg Sopronba és Ausztriába is. A sarkadi szervezeteket összefogó városi nyugdíjas-egyesület a kirándulások költségeit a nyugdíjasok pénztárcáihoz mérve állapította meg. —ria A Baltikum visszakacsint 1. Az elnöki esernyő és ami alatta van Jellemző utcakép Riga óvárosából A sajtó és a politika élénk figyelme kísérte Göncz Árpád köztársasági elnök közelmúltban tett litvániai és lettországi látogatását. Méltán, hiszen a két balti államban, a ’91-es önállóvá válásuk óta ez volt az első magyar államfői vizit. „Legalább három éve késlekedő házi feladatot teljesít ez a látogatás — fogalmazott egy alkalommal a köztársasági elnök, hozzáfűzve, a késlekedés oka nem más, minthogy valamennyi ország el volt foglalva az átalakulás gondjaival. Ennélfogva kicsit távolabbról mosolyogtunk egymásra, mint szükséges lenne.” — Létérdekeink teljesen azonosak és gondolkodásmódunk is — folytatta az államfő. — Az európai biztonságot és Európa egységét egyformán képzeljük el. A balti térség és Közép-Euró- pa egymás szomszédai. Az együttműködés a közlekedéstől a kultúráig minden területen nagyon fontos. A látogatás ezen elnöki gondolat jegyében zajlott. Elsődleges célja a hivatalos kapcsolatok erősítése, államközi és minisztériumok közötti egyezmények megkötése, illetve előkészítése volt. Ám ahogy Göncz Árpád fogalmazott, az elnöki látogatás esernyője alatt még sok mindennek helye lehet, így került a képzeletbeli esernyő alá fontos programként a kint élő magyar közösséggel és az irodalmi élet képviselőivel való találkozás, továbbá számos üzletemberi konferencia is, amely a két országgal való külkereskedelem élénkítését célozta. S a gazdasági kérdésekben való kölcsönös tájékozódást, a négy- szemközti tárgyalásokat eredményesnek ítélni nem csak szóvirág. Üzletembereink egyetlen kínálkozó lehetőséget sem hagytak veszni. így történhetett, hogy egyikük mindjárt a második napon vásárolt egy MÍG 29- es vadászrepülőgépet. De erről majd később... Ahogy a tollforgató látja A politikusok és az üzletemberek csoportján kívül harmadiknak ott az újságíróké: Kegyes Csilla Magyar Rádió, Radnai Péter MTW,Durkó Károly Duna TV, Stier Gábor Magyar Nemzet Szalai Zoltán Népszabadság, Fazekas László MTI és a szerző. A tollforgató kezdetben minden információt, adatot feljegyez, majd stratégiát vált. Rábízza magát a benyomásokra, a hangulatokra, a találkozásokra, amelyekből, mint mozaikkockákból lassan kirajzolódik a két ország arca. Litvánia fővárosában, Vilniusban, szállásunkról az óvárosba napjában többször is megtettük az utat. A Neris folyón átívelő híd pilléreit szovjet időket idéző katona- és munkásfigurák díszítik. A szobrokat illetően a vilniusiak meglehetősen különböző véleményen vannak. — Végül is az oroszok építették a hidat! — így a védelmezők, majd sietve hozzáteszik, a világért sem sírják vissza a Szovjetuniót. — Ami volt, volt. A történelmünkhöz ez is hozzátartozik — szögezi le beszélgetőpartnerem, hozzátéve, az unokája számára mindez csak a történe lemköny v- ben létezik majd. Hát így kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő. Tény, bámészkodásra inkább az óváros való. Nem győzünk betelni a templomokkal, amelyekből több mint negyvenet számolhat össze a turista. S itt a Várdomb is a maga legendájával, amelyet mindenki ismer a városban. Ügy beszélik, Gediminas litván király vadászatra indult, s egy hatalmas bölényt elejtvén, már nem volt érkezése visszatérni Trakaiba. Tábort ütött a dombon. Álmában hatalmas vasfarkast látott, amelynek belsejében mintha száz farkas üvöltött volna. Elmondta ezt táltosának, aki így szólt: „A nagy vasfarkas azt jelenti, hogy fővárosod fog e helyt állani, s az üvöltés benne azt, hogy dicsőségének híre megy az egész világon.” Gediminast máig mint városalapítókirályukat tisztelik a vilniusiak. Utunk másik állomása Lettország, Riga. Igazi világváros, s ha egyetlen szóval kéne jellemezni, lenyűgöző. Moszkvics és McDonald's Mindkét főváros útjain öreg Moszkvicsok, kiszuperált társaik és modem nyugati autók kergetik egymást. A utcasarkokon McDonald's, a kirakatokban a nyugati cégek jól ismert márkái, s a szupermarketek is az uniformizálódott világot hirdetik. Az utcán jól öltözött emberek koldusokat kerülgetnek. A nyomor és a gazdagság egy tőről fakad. Egyszerre az itthoni állapotok jutnak az eszünkbe. Hogy nem járunk messze a valóságtól, azt Krausz Györggyel, a Magyar Köztársaság Finnországban, Lettországban és Litvániában akkreditált nagykövetével való beszélgetésünk csak megerősíti. A diplomata két esztendeje teljesít szolgálatot a térségben. Mint mondja, szembetűnő az a változás, amely ’91 óta végbement. Megjelentek a nyugati cégek, üzletek, bankok, és velük együtt mindaz, ami ennek a hátulütője is. Nevezetesen egyszer és mindenkorra megszűnt a korábbi, igen alacsony szintű, de mégis meglévő biztonság. Ami itt az embereket leginkább foglalkoztatja, az a napi , megélhetés. A privatizációval és kapitalizációval együtt jár a munkanélküliség, vele jár az infláció és a létbizonytalanság. (Folytatjuk) Csath Róza Göncz Árpád vilniusi sétán, járókelők gyűrűjében
