Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-14 / 38. szám

J. pj ~ I ÖTSZÁZ KÖZMUNKÁS... It- S* I A megyei területfejlesztési tanács || , 11 tavaly közmunkaprogramok elindítá­sát határozta el 1997-től. í ....::............. ( 6. oldal) Szarvasmarhabaj A szarvasmarhák szivacsos agyvelő- elváltozása az érdeklődés középpontjá­ban áll. A betegség lényegéről ír a szakember. (7. oldal) Piaci körkép Vésztőn a zöldség és a répa kilóját 50-60 forintért, a céklát negyvenért mérték az árusok. (7. oldal) Egy színház mögött mindig komoly termelőüzem áll Mibe kerül a primadonna ruhája? A néző beül a színházba, felmegy a függöny, és egy új világ tárul elé. Miközben nézi a fényűző vagy szegényes díszletet, a csillogó vagy egyszerű ruhákat, nem tudja és nem is érdekli, hogy kik állnak a kulisszák mögött, hogyan és miből teremtik meg ezt a látványt. Az még kevésbé érdekli a nézőt, mennyibe kerül a primadonna nagyestélyije, a bonviván frakkja — vagyis az előadás. Pedig egy színház működése kőkeményen pénzkérdés. Valóban, hogyan, miből gazdálkodik egy színház? Csányi Tibor, a Békés Megyei Jókai Színház gazdasági igazga­tója húsz éve dolgozik a kultúra területén, ebből 14-et a színház­nál. Számviteli főiskolát vég­zett, és mint mondja, már fiata­lon megfertőzte a színház. Diák­ként Kecskemétre, Szegedre is átruccant egy-egy jó előadásért. Amikor jelenlegi munkahelyére került, szinte habzsolta a színhá­zat, minden este beült a néző­térre, és ez ma sincs másként. Megmaradt rajongónak, miköz­ben a színház gazdálkodásáért felelős vezető lett. — Gazdasági igazgató úr! Mennyibe kerül a ma esti elő­adás? — Ma este Dürrenmatt: A Készül a kosztüm: Vida Irén női szabó (balról) és Valach Mária részlegvezető, az Apa csak egy van című darab jelmeztervezője FOTÓ: KOVÁCS fizikusok című drámája megy, ez az évad egyik kiemelt darabja, az utóbbi tizenöt év legszebb díszleteivel. E produkció elő­állítása 3 millió forintba került, a darab 20—25 alkalommal megy, ennyivel kell elosztani a fenti összeget, és megkapjuk az egy estére jutó előállítási költséget. —Es a színészek pénze? — Az összköltségvetés 60 szá­zaléka megy bérekre, illetve járulé­kaira, 30 százaléka működtetésre és fenntartásra, 10 százalék a már említett előállításra, tehát díszlet­re, jelmezre, kellékre. A nehéz gazdasági helyzet miatt ma egyre kevesebb a közalkalmazotti stá­tusban lévő színész, többnyire vállalkozóként szer­ződnek a színházhoz, de valamenny iüket tár­sulati tagnak tekintjük. — Mennyiért jön­nek a színészek, sokba kerül egy sztár Békés­csabára hozatala vagy nem? — A színész meg­nyerése legtöbbször kapcsolatok kérdése. Függ attól, ki hívja és hová, milyen szerepre és mennyire vágyik erre az illető, s csak azután következik a mennyiért. Nincsenek irreális igények, elő­adásonként általában 10 ezer forint, ami egy jó széria esetén 20-25 előadást jelent. Ezt megelőzi közel ugyan­ennyi próba, tehát 30- 35 alkalommal le kell jönni Budapestről Bé­késcsabára. Tessék utánaszámolni, sok ez vagy kevés. Még annyit, hogy akik meg­erzsébet fordultak itt, nosztalgi­ával gondolnak vissza, hiszen családias, jó közösségben dol­goztak, és szívesen jönnek más­kor is. Mondhatom Bajor Imrét, Usztics Mátyást, Kovács Istvánt, Pitti Katalint, Oszvald Marikát és most Kovács Lajost. — Milyen összegből gazdál­kodott tavaly a Jókai Színház? —Összesen mintegy 150 mil­lió forintból. Ebből 60,5 millió forint volt az állami támogatás, a fenntartó megyei önkormányzat által adott és százalékosan visszaosztott támogatás 40 millió forintot jelentett, ugyanennyi volt a saját bevétel, ami egyébként példátlanul magas és igen nehéz elérni. Alig 1,5 millió forintot jut­tatott a megyeszékhely önkor­mányzata, a személyes, jó kap­csolatok eredményeként viszont a mecénások 5 millió forinttal segítették a színházat. Itt ki kell emelnem a Csabai Páholy konstrukciót, a gazdálkodó egy­ségeket, intézményeket, magán- személyeket, akik igencsak zse­bükbe nyúlnak és anyagilag tá­mogatják a színházat. A mece­natúrát szélesítheti az idén a személyi jövedelemadó egy száza­léka felajánlásának lehetősége szín­házunk támogatására. Megraga­dom az alkalmat, hogy kéijem a színházszerető közönséget, ha úgy gondolja, hogy szereztünk számuk­ra néhány kellemes estét, jegyezze meg a 15342311-2-04-es adóazo­nosító számunkat és az szja egy százalékával gondoljon ránk. — Adott tehát egy összeg, amelyből iksz mennyiségű és szín­vonalú produkciót lehet létrehozni. Kik és hogyan döntenek arról, hogy milyen darabokat mutatnak he, ma­gyarán,mifér a költségvetésbe? —A műsortervet a színház igaz­gató-főrendezője álh'tja össze, kon­zultálva velem annak pénzügyi (Folytatása6. oldalon) Hírháttér Private banking - avagy mérték utáni bankárkodás Újabban gyakran találkozha­tunk egy új, idegen nyelvű szó­párossal: private banking. Vajon mi szükség van egy an­gol kifejezésre akkor, amikor a hazai közönséget, s nyilván nem csak a , .külföldiül” tudó­kat óhajtják ügyfélként meg­nyerni? Nem is csak ügyfélként — partnerként. Van ugyanis olyan bank, ahol szentségtö­rés az ,.ügyfél” kifejezést használni. Nekik csak partne­reik vannak. Mint a teniszpar­tiban vagy a tulajdonosok köz­gyűlésén. Azt, hogy a bank az ügyfelet partnerként kezeli-e, az ügy­félnek — pardon, partnernek — kell megítélnie a bank szol­gáltatásainak ismeretében. Mert igaz, ami igaz, sokszor inkább érzi magát gyanúsí­tottnak az ember egyik-másik pénzintézet pultja előtt, mint ügyfélnek. Álljunk meg egy szóra! Grétsy László nyelvész már többször megmutatta a tükör- fordítás csapdáját. A szó sze­rinti fordítás ugyanis egészen más fogalmat fejez ki. A ma­gánbankári vagy privát ban­kári tevékenység nálunk, leg­alábbis a legális gazdaság­ban, még nem is létezik. Ham­burgban, Zürichben, London­ban annál inkább előfordul. Családi vagy pontosabban nem társasági formában működő bankokról van szó, ahol a tulajdonos maga a ban­kár, aki az intézmény tartozá­saiért egész vagyonával felel, s nem csak a befektetett tőke erejéig, mint a részvényesek a részvénytársaságok esetében. Az az értelmezés sem felel meg a valóságnak, hogy olyan ban­kokról lenne szó, amelyek a lakossággal foglalkoznak, szemben a jórészt vállalati ügyfeleket kiszolgáló bankok­kal. A private banking olyan szemlélet és eljárás, amely az ügyfelet testre szabott, egyedi szolgáltatásokkal várja, s nem a ,.polcról leemelt tömegáru­val” óhajtja kielégíteni. Talán az lenne a jó magyar kifejezés erre: mértékutáni bankár­kodás. Mert akár a mérték utáni szabó, az ilyen bank is bizalmas kapcsolatban áll azokkal a személyekkel, akik ezt a — tanácsadással is együtt járó, de — nem olcsó szolgáltatást igénybe veszik. Ha a szolgáltatás jó, akkor az ára lehet magas, de az ügy­fél mégsem fogja sokallni. S ha a partnerek kölcsönösen meg vannak elégedve a szol­gáltatással, akkor nem röpke flört, hanem tartós bizalmi kapcsolat alakulhat ki a két fél között. Bácskai Tamás Dr. Ancsin György, a Csabai Konzervgyár Rt. vezérigaz­gatója 1941-ben született Békéscsabán. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, később Budapesten, a köz­gazdaság-tudományi egyetemen szerzett szakközgazdász diplomát, és vállalati szervezésből doktorált. Volt segéd­munkás, aztán a városi tanács adócsoportjánál helyezke­dett el, majd a csabai hűtőházban és a csabai konzervgyár­ban ténykedett főkönyvelőként. 1992-ben a felszámolás alatt álló konzervgyár igazgatójának nevezték ki, 1995-től az rt. vezérigazgatója. Nős, felesége a megyei önkormány­zat művelődési osztályának munkatársaként dolgozott. Nóra lányuk matematika—könyvtár szakos tanár, jelen­leg a megyei könyvtár munkatársa. Ákos fiuk szintén pedagógusként diplomázott, de most a vállalkozói szférá­ban dolgozik. Vezérállásban — Zűrzavaros időben ült be a kon­zervgyár igazgatói székébe. Sokan egy fabatkát sem adtak azért, hogy ezt a vállalatot ki lehet húzni a kátyú­ból. — A felszámolás alatt is úgy gon­doltam: nem perspektíva a cég felda­rabolása. Úgy álltam hozzá, hogy ter­mékeinknek piacot kell találni, és ak­kor elmozdulhatunk a mélypontról. Saját termelésű készleteinket a keres­kedelmi igények felkutatásával egy­idejűleg piacképessé tettük. Hogy egy példát is mondjak: a 200 literes hordókban álló paradicsomot átdo- goztuk kechuppé, illetve tetrapackos paradicsomlévé. — Meglepő, de sikeres húzás volt, hogy a FAK-országok­ban keresett értékesítési piacot. — Valóban eretnek gondolatnak számított ez akkoriban, de már a 94-es, 250 millió forintos eredmény igazolta a döntés helyességét. —Feltűnhetett ez a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. vezetőinek is, hiszen 95-ben megvásárolták a vállalatot. — És szerencsére találkoztak céljaink a folyamatos növe­kedést illetően. A csabai konzervgyár kiemelkedőt produkált a magyar élelmiszeriparban, ma a legjobb eredményeket felmutató konzervgyár hazánkban a békéscsabai. Tavaly fel­figyelt ránk három amerikai pénzügyi befektető csoport, és 100 százalékban megvették a céget. Eredeti terveinket azon­ban ez a tulajdonosváltozás sem befolyásolta. — A felszámolás alatt direkt módon irányította a céget, hiszen helyettesei sem voltak. Gondolom, mára némiképp változott a helyzet. — A főbb dolgokat most is egy kézben tartom. Vallom, hogy egy vállalat működéséért mindig az első számú vezető a felelős. Természetesen kikérem munkatársaim véleményét, de aztán én döntök. — Vezetőként milyen elvárásai vannak kollégáival szem­ben, és mivel lehet kihozni a sodrából? —Alapvető a becsületesség, hogy lelkiismeretesen végez­zék a munkájukat. Nem szeretem, ha valaki azt bizonygatja, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni. Mindenre található megoldás, ha akarjuk, ha értünk hozzá és van elképzelésünk. Elengedhetetlen a gyár, a szakma szeretete is. Meggyőző­désem, hogy a csabai konzervgyárban vezetői és dolgozói szinten is kiváló szakemberek tevékenykednek. — Azt hallottam, hogy a konzervgyárban a vezérigazgató is , futószalagon” dolgozik. — Rendszerint fél nyolctól délután négyig vagyok bent, és igyekszem ez idő alatt elvégezni a munkámat. Próbálom a dolgokat azon melegében elintézni, megoldani, és kívülről is bárki elérhet. Munkaidő után azonban a családomé vagyok. Úgy gondolom, nyolc-kilenc munkaóra után nehéz már kellő intenzitással dolgozni, higgadtan mérlegelni. Természetesen ha úgy alakul, telefonon elérnek. —Láttam, hogy reggel irodájában első dolgaként ruhát vált. — Megszoktam a fehér köpenyt, mert praktikus. Miért könyököljek zakóban, ha nem muszáj? — Szabadidejéről már említette, hogy főként a családdal tölti. Ezenkívül mivel foglalatoskodik legszívesebben? — A családomra nagyon büszke vagyok, mert szívvel­lélekkel végzik feladatukat. Emellett imádom a sportot, a konzervgyárnak asztalitenisz és sakk szakosztálya is műkö­dik. Szeretek olvasni, a lányom mindig meglep valamilyen könyvremekkel. Gyula-Városerdőn van egy hétvégi házunk, nyáron ott is több időt eltöltünk. Nyemcsok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom