Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01-02 / 27. szám
tBÉKÉS MEGYEI H1RLAPp A HÉT TÉMÁJA 1997. február 1-2., szombat-vasarnap I © Időről időre, egy-egy alkalmat megragadva felmerül a kérdés: rendkívüli helyzetekben, katasztrófa idején a lakosság hová menekülhetne, milyen védelmet kaphatna a válságos órák, napok átvészeléséhez. Legutóbb Budapesten vitatkoztak az érintettek arról, hogy az új metróvonal létesítésekor miért mellőzik azoknak a biztosítékoknak a beépítését, amelyekkel adott esetben óvóhellyé is átalakítható a földalatti. Szakemberek szerint egyébként még mindig a fővárosiak állnak a legjobban — éppen a metrók révén — az óvóhelyi ellátottság terén (összesen 235 ezer ember találna menedéket a föld alatt). A száraz tények ugyanis azt igazolják, hogy katasztrófában az ország lakosságának nem egészen egy százalékát tudják befogadni a meglévő óvóhelyek. Csupán összehasonlításképpen: Svájcban és Finnországban 95, Dániában 60, Hollandiában 30 százalékos az óvóhelyi kiépítettség aránya. A mezőmegyeri bunkert létesítése óta „élesben”még nem használták. A védelmet irányító megyei csoport részére —feltöltés nélkül— három napig adottak a feltételek fotó: kovágs Erzsébet Óvóhely a lakosság egy százalékának Csekély menedék háborúban, nukleáris balesetben A Békés megyei állapotok részleteiről Takács Árpád főhadnagy, a megyei polgári védelmi parancsnokság kiemelt főelőadója és Veress István őrnagy, sajtóreferens beszélt lapunknak. Bevezetésképpen elmondták, hogy az óvóhelyek meghatározóan háborús időszakban, illetve nukleáris balesetben nyújtanak védelmet az embereknek. A visszavont kötelezettség Békés megyében döntő részben 1945 és 1961 között építették meg az óvóhelyeket, ebben az időszakban élt az a rendelet, amelynek értelmében az építkezéseken életvédelmi helyeket kellett létesíteni. Egy 1961-es minisztertanácsi rendelet visszavonta ezt a kötelezettséget, így a következő évtizedekben nem építettek óvóhelyeket Békés megyében. A folyamat fontos állomása volt a rendszerváltás, hiszen a ’90-es évek elején az állami épületeket eladták, ily’ módon nem volt lehetőség figyelemmel kísérni az életvédelmi helyek sorsát. Később, 1995-ben egy kormányrendelet határozta el az óvóhelyek számának, állapotának a felmérését, ebben tevékenyen közreműködtek a polgári védelmi parancsnokságok. Békés megyében 38 óvóhelyet találtak (jóval kevesebbet, mint amennyi a ’80-as években volt), amelyek szükség esetén átalakíthatok, és az élet védelmére alkalmassá tehetők. Ilyenek épültek a lakosság számára a Penza lakótelepen (még 1961 előtt), a Derkovits soron, ezen kívül üzemi óvóhelyeket építettek többek között a békéscsabai kötöttárugyárban, a gyulai harisnyagyárban, a megyei bíróságon, a húskombinátban, a sar- kadi és a mezőhegyesi cukorgyárban. Ma már csak egy-két üzemben találhatók meg az óvóhelyek, hiszen például az orosházi üveggyárban létesített, 1400 ember befogadására alkalmas helyiséget felszámolták. Bunkerek közt a legkorszerűbb Külön érdemes szót ejtenünk a külvilág előtt mostanáig teljesen elzárt, természetesen ma is csak engedéllyel és kísérettel megtekinthető mezőmegyeri „bunkerről”, azaz a katasztrófa esetén a megyei védelmet irányító csapat számára épített mélylétesítményről. A 600 köbméteres védett helyet 1971 -ben országos program részeként hozták létre, majd 1989—90-ben felújították, melynek következtében a megyék létesítményei között a legkorszerűbbnek mondható. A bunkerban Jenei Imre alezredes, megyei polgári védelmi parancsnok. Veress István és Kővári Gyula anyagiműszaki részlegvezető kísért végig bennünket. A laikus számára segít a megértésben, amikor elhangzik, az egész építmény belső működését úgy kell elképzelnünk, mint egy tengeralattjáróét. Ily’ módon bent 20 millibar a túlnyomás mértéke, amelyet még károsodás nélkül elvisel az emberi szervezet. Elsőként egy zsiliprendszerrel találkoztunk. Befelé haladva a legbelső ajtó előtt megálltunk. Katasztrófa esetén ott vizsgálják meg az embereket, menynyire szennyezettek nukleáris, illetve más vegyi anyagoktól. Akin a műszerek nem jelzik a szennyezettséget, beléphet a belső térbe, ellenkező esetben egy másik ajtó áll rendelkezésre, amely mögött a „megtisztuláshoz” különböző tennivalók várnak még a belépőre. A bunker 60 ember számára 3 napra biztosít munka- feltételeket, védett elhelyezést, feltöltés nélkül. Megtalálhatók az alapvetően szükséges lég- és vízellátó berendezések, a villamos hálózat. Ezen kívül különféle műszerek állnak rendelkezésre, amelyek alkalmasak a levegőben lévő radioaktív és vegyi szennyeződés kimutatására. A nukleáris robbanást érzékelő műszer a detonáció távolságát és kilotonnában mért nagyságát mutatja ki. Egy hosszú folyosóról nyílnak az egyes munkahelyek, pihenőszobák, raktárak, melyekben védőruhákat, sőt, még fehérneműt is tárolnak. A bunkerban állandó hőmérséklet uralkodik, optimális a páratartalom, hogy az ne csapódjon ki a hatalmas fémtárgyakon, s ne induljon meg a pené- szesedés. A területet éjjel-nappal őrzik. A kiszolgáló csapatot korábban a honvédség biztosította, ez a feladat most a polgári védelmi parancsnokság kötelezettsége. Katasztrófahelyzet megyénkben Mindezek ismeretében a szakemberek megállapítása az, hogy a kontinens, illetve ezen belül Magyarország helyzetét értékelve az óvóhelyi ellátottság nem felel meg a követelményeknek. Annál is inkább, mert az ország 96,6 százalékán egyáltalán nem található óvóhely. A fejlesztésre — az ország gazdasági teljesítő- képességét látva -— nincs lehetőség, nem számíthatunk például óvóhelyépítési programra sem. Az elérhető cél csupán a meglévő helyek állagának megtartása. A Penza lakótelepi létesítményeket például a polgári védelem ingyenes használatába adták, amelyek most raktárként funkcionálnak. Amikor a megye helyzetét vizsgáljuk, érdemes áttekinteni, milyen katasztrófák sújthatják térségünket, mekkora ezek mértéke, s mikor szolgálhatnak védelmül az óvóhelyek. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a nálunk gyakori ár- és belvizek idején, illetve földrengések alkalmával az óvóhelyeket nem lehet igénybe venni, ezekben az esetekben nem a „helyben mentést”, hanem a menekítést, a kitelepítést kell megoldani. Pontos felmérés készült a megyei polgári védelmi parancsnokságon arról, mennyire veszélyeztetett régiónk a nukleáris balesetek által. Térképen jelölték be azt a két sávot, amely a paksi, illetve a bohu- nyicei atomerőműben bekövetkező baleset által érintett területet jelzi. Ezen kívül felmérték, hány ember válik a katasztrófa által veszélyeztetetté, hogyan lehetséges az orvosi és egyéb ellátásuk, az elzár- kóztatásuk, miként történjék a védőeszközök kiosztása. Arra már kevesebbet gondolunk, hogy a műholdakban is találhatók nukleáris anyagok, ezekről is hullhatnak szeny- nyeződések. A hasadóanyagok szállításában térségünk egyelőre nem érintett. Számolni kell azonban a csempészek megjelenésével, mint ahogyan megtörtént már, hogy a határon lebuktak néhányan veszélyes anyagok csempészése miatt. Ugyancsak részletes kimutatás készült arról, hogy Békés megyében mely üzemben milyen veszélyes anyagokat gyártanak, tárolnak. Elmondható, hogy a vegyi katasztrófa veszélye nálunk nem jelentős. A megyei parancsnokság szakemberei végezetül elmondták, hogy az állampolgárok joga a biztonsági lakás, a védett otthon. Az emberek ugyanakkor nem kötelezhetők arra, hogy lakóhelyeikhez óvóhelyet is építsenek. Aki ezt tervezi, a polgári védelmi parancsnokságon szakmai segítséget nyújtanak számára a szakszerű létesítéshez. A megyei polgári védelmi parancsnoksághoz eddig még senki nem fordult ezzel az igénnyel. L.E. A Penza lakótelep egyik házának földszintje alatt, a megerősített helyiség óvóhellyé alakítható át A mezőmegyeri mély létesítmény bejárata. Itt kezdődik a zsilip- rendszer Kővári Gyula, a bunker „házigazdája ’’bemutatja a központi rendszer működését A békéscsabai polgármesteri hivatal is biztosít raktárhelyiséget a polgári védelem számára
