Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

Szerkesztette: Fábián István és Jávor Peter 1997. február 3., hétfő Szeles Mónika legnagyobb diadalai: 38 WTA-tornagyó'zelem, ebből 9 Grand Slam-verseny. (6. oldal) Igaz, sok a sérült, ám hetek óta nem úgy játszik a Békéscsabai FDSE nól röplabdacsapata, ahogy azt az eló'ző bajnokság­ban megszoktuk (7. oldal) Végh Antal egy koron megírta a Miért beteg a magyar futball? című könyvét, most egy újabbal állt elő, amelyben Varga Zoltánnal foglalkozik (8. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete A/ ATLÉTIKÁTÓL A VÍVÓKIG — 1997-RŐL Jövője — jelenénél is nagyobb Mit terveznek a békéscsabai „kiemeltek”? A megyeszékhely önkormányzata tavaly novemberben—decem­berben részletesen elemezte a helyi sportélet helyzetét és jövőbeni kezelésének módját Mivel maguk az érdekelt klubok, illetve szakosztályok képviselői is hatékonyan részt vettek a támogatás részleteinek kidolgozásában, a lehető legdemokratikusabban ki­dolgozott támogatási rendszer van születőben, s véglegessé a városi költségvetés februárban történő elfogadása teszi. Soroza­tunkban arról kérdeztük meg a kiemelt támogatásban részesülő sportágak képviselőit, hogy milyen szakmai terveket fogalmaztak meg maguknak és az alapnak tekinthető önkormányzati támoga­tás mellé honnan próbálnak anyagiakat teremteni. A röplabdázók többre vágynak a 14. helyezésnél Medovarszki János, a Békés­csabai „id. Christian László” Főiskolai DSE ügyvezető elnö­ke: 1. — Ami klubunk még alig tízéves, lényegében az intéz­mény csarnokával egyszerre született. Mindenképpen büsz­kék vagyunk rá, hogy NB I-es szakosztályunk van, úgy tudom a TF csapatain kívül egyedüli labdajátékokban az egyetemek, főiskolák közül. Az első számú szakmai cél, hogy a 18 csapatos első osztályban — amelyben nyolcán alkotják az úgynevezett extra-mezőnyt — a kétfordulós alapszakasz után a többi tíz csa­pat első-másodikja játszik a fel­jebb kerülésért, de a többiek részt vesznek a rájátszásban. Az utóbbi két évadban a 14. helyen végeztünk, ami egyáltalán nem lebecsülendő, de most már jó lenne előbbre lépni. A Kecske­mét és a Nyíregyháza kiemelke­dik a mzőnyből, de mögéjük mi is pályázunk: titkon a 9— 12. he­lyezést céloztuk meg. Nem hallgathaton el, és erre büszkék vagyunk, hogy a 12-es keretből tízen főiskolások, miként ma­guk az edzők — Kormos Mi­hály, Bajkó Edit és Tóth Csaba is. Egyszóval minden tetkintet- ben fiatal és fejlődőképes a szakosztály. Há a magam sportmúltjából táplálkozva adhatnék egy taná­csot, akkor azt kérném: a még jobb eredményekhez egy kicsi­vel több egyéni lemondás kelle­ne, hiszem, hogy meghozná a gyümölcsét. Ami az utánpótlást illeti, több békéscsabai általá­nos iskolában, sőt Telekgeren­dáson is van csoportunk, jó utón haladunk, csupán egy — kézi- labdásokéhoz és labdarúgóké­hoz hasonló középiskolai bázis hiányzik. S ha már megkérdez­tek, szeretném a városi sport­közvélemény figyelmébe aján­lani csapatunkat, amely belé­pődíj nélküli meccseit a főiskola csarnokában játssza, annál is in­kább, mert a legtöbb riválisunk ellen kifejezetten éles és érdekes csatákat vívnak. 2. — Gondolom, nem egye­dül vagyok bajban, amikor költ­ségvetési számokról kell beszél­ni, főként januárban. Nálunk ez hatványozottan igaz, mert az otthont adó intézmény egy sor olyan kedvezményt nyújt a játé­kosoknak, amelyeket még hozzávetőlegesen is nehéz szá­mokba foglalni. Ez az utazástól a kollégiumi ellátásig és egyéb kedvezményekre vonatkozik, nem beszélve a csarnok igény- bevételéről. Költségvetésünk alapját—éppen mint élvonalbe­li csapatsportágnak — a városi (Folytatás a 6. oldalon) Bogár János köszöni... A minap encsi hívást kapcsolt a telefonközpont. A vonal végén némi meglepetésre Bogár János szupermaratonista jelentkezett. — Mint arról én is értesültem, a Hírlap szavazásán engem vá­lasztottak meg az elmúlt év leg­jobb Békés megyei férfi sportoló­jának. Nos, ezért telefonáltam. Szeretném megköszönni a szur­kolók, illetve az olvasók bizal­mát, hogy engem láttak a legjobb­nak. & mivel ezt a sikert edzőmnek, Tóth Sándornak is kö­szönhetem, hadd egészítsem ki az előbbieket az ő nevével is. A kérést készséggel továbbít­juk az érdekelteknek. Természe­tesen kihasználtuk az alkalmat és villáminteijút is készítettünk a ki­váló atlétával. — Elkezdte-e már az idei évadra a felkészülést? — De még mennyire! Napi 50—60 kilométert futok, mert szalad az idő és hamar itt van március 9-ike, a madridi verseny. Az egyetlen bökkenőt az jelenti, hogy itt Borsodban is csúszósak az utak, nem könnyű az ország­úton biztonságosan haladni, ré­szint a közlekedés miatt, részint, hogy ne sérüljek meg. — Ibériából az utóbbi két év­ben győzelemmel tért haza. — Igen és amelyet a korábbi években mindig májusban ren­deztek, de most előre hozták. Feltehetően azért is, mert pokoli nehéz ez a 100 kilométeres via­dal. Útvonala a városban vezet ugyan, de dombos, hegyes tere­pen és rendkívüli erőfeszítésre készteti az embert. — Azt ugye ne kérdezzük, hogy sikerül-e a triplázás, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik lesz az idei legfontosabb erőpróba? — Mindenképpen a Bécs— Budapest maratoni, de nagyon odafigyelek a már említett spa­nyolországi viadalra is. F.L Ha TÉL, AKKOR TEREMFOCI! Rámegyünk az eredményességre—mondta Bozai Gyula edző, az MLSZ és a Liga közösen, húsz csapattal szervezett országos teremtornájának békéscsabai döntője előtt. Az erőfeszítés dicsé­retes, de a lilák csak a negyedik helyen tudlak végezni. Ettől függetlenül azonban élvezetes szórakozást nyújtott a döntő. Képünk az Előre FC és a később győztes Csepel találkozóján készült és annyiban jellemző, hogy a házigazdák gyakran lemaradttik egy lépéssel. Előtérben Nagy Tamás, mögötte a fiatal Balog Zsolt rorötstíCH tamás JEGYZET Sportbarát vagy vállalkozóbarát? Szövetségi kapitány kerestetik Kilenc békéscsabai tornász a válogatott keretben Sokan azt hitték 1988. márciusá­ban, hogy a régen várt mérföldkő, az egyedi tervek alapján felava­tott sportcsarnok igazi sport (egy­ben szórakoztató) centrum lesz Békéscsaba életében. Már a be­tonkoszorúk elkészültével kide­rült, a nézőtér egynegyedén leg­feljebb fogódzkodva ücsörögni érdemes, mert a küzdőtéren zajló eseményekről legfeljebb a han­gok alapján tájékozódhat az em­ber. Az eredményjelző táblát elta­karják a tető alatti szerkezetek, s ez alighanem az idők végezetéig így marad, mint ahogy talán soha­sem teszi be lábát a 12 sajtófülké­be egyetlen tudósító sem. Erről természetesen nem a mai üzemel­tetők tehetnek. Mégis, ki törődött mindezek­kel a kiáltó hiányosságokkal az illetékesek közül? Az viszont a vállalkozói szféra színrelépésé­vel egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a tulajdonos önkormányzat kezéből fokozatosan átcsúszik a jó értelemben vett felügyelet a sportcsarnok, illetve a közben ott megalakult Expo-Team Kft. ke­zébe. Elég ehhez úgy istenigazá­ból átböngészni a múlt heti, váro­si közgyűlésen apróbb módosítá­sokkal elfogadott vállalkozói szerződést, amelyből kiviláglik: az idén nyújtandó 8 millió forin­tos költségvetési támogatás (meg a 2 millió, állagmegóvásra adott összeg és további 1,2 millió az úgynevezett többletfeladatok fi­nanszírozására) fejében nem túl sokat kap maga a sport: a két kézilabda egyesületnek 1320 óra edzésidőt (a meccsekért külön 15 ezer forintot fizetniük kell, ugyanígy a személyzetért is). Igaz, eközben a csarnok—egye­bek között—biztosítja az ingyen parkolót és a bejáratokat, sőt ki­nyitja a büféket, meg a mellékhe­lyiségeket — magyarul a wc-ket — is. Micsoda nagyvonalúság! Aztán „jár” még a három közeli iskolának is a csarnok — heti teljes 30 órában, de ennek részle­tein vitatkozzanak maguk az is­kolák. Végül évente tíz olyan ren­dezvényre is ingyen ki kell nyitni — maximum 20 naptári napot igénybe véve —, amelyeket az oktatási, közművelődési és sport­iroda jó előre annak minősít. Fö­lösleges a 14 oldalas szerződés minden sorát taglalni, hogy kitűn­jön: egyre inkább mostohagyerek a versenysport, és a szabadidő sport is a városi sportcsarnokban. Aligha véletlen, hogy több sport- eseményt szervező klub másutt keres helyet, s már az is szóba került, hogy például az NB I-es női kézilabdázók Gyulán lépnek pályára, ahol mellesleg tárt ka­rokkal fogadnák őket és a 15 ezer forintos teremdíjból akár prémi­umra is juthatna a játékosoknak... Egy képviselő maga mondta: nem ismerte minden passzusát a szóban forgó szerződésnek, ami­kor késő este „igen”-t mondott rá a közgyűlésen. Akkor hát marad minden a megállapodás szerint. 2000. december 31-éig. Az in­kább vállalkozásbarát és nem sportbarát szerződés. Egy gond­dal kevesebb a honatyáknak. Erre gondolva mondta a na­pokban egy labdarúgó vezető: „Ami olykor a csarnokban törté­nik, az már vicc!” Tényleg csak vicc? Fábián István A Magyar Torna Szövetség — tekintettel, hogy a régiek szerződése lejárt — pályáza­tot írt ki a szövetségi kapitányi tisztre. Ennek beadási határ­ideje február 5-ike. Úgy tudni, eddig hárman jelezték, hogy pályáznak a tisztségre, amikor azonban a napokban megke­restük a régi kapitányt, Maráczi Mártát, ezt válaszol­ta: „Még gondolkodom és nem döntöttem, hogy jelent­kezem-e?” Addig természetesen a régi kapitány intézi a teendőket és a női szakágvezető békéscsa­bai Lukács Józseffel közösen már ki is jelölték az ideiglenes női válogatott keretét. Ebben kilenc békéscsabai versenyző kapott helyet. A felnőttek kö­zül Varga Adrienn. Nyeste Adrienn és Balog Ildikó, az utánpótlás keretben (16 éven aluliak) pedig Ondos Adél. Kurucz Erika, Szikora Zsa­nett, Szokolai Kinga és Szabó Emese. A Universiadéra ké­szül Ónodi Henrietta. A sport­ág legjobbjaira az idén három világverseny vár: a főiskolai világjátékok, a világbajnok­ság és a Mesterek Tornája az európai szövetség rendezésé­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom