Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-23 / 19. szám
<& k 1997. január 23., csütörtök CD/1DT )--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ö rUK 1 ■ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Melengető gólok a fagyban Békéscsabai Előre FC—Kábái Cukor FC 3—1 (2—0) Előkészületi labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 100 néző'. V.: Klembucz. Békéscsaba az első félidőben: Baji — Medgyesi, Kaducu, Varga, Kovács — Nagy L., Major, Belvon, Kasik — Szabados, Kulcsár S. II. félidőben: Balázs Levente (Gavrilovics) — Huzó, Illés, Czipó, Csepregi — Fazekas (Gyorgyevics), Filipovics, Todorovics, Némethy — Balog Zs., Janics. Edző: Bozai Gyula. Kaba: Vadon (Nagy Zs., Matkó) — Ovidiu, Usmajev (Kondás), Szilágyi (Szentmiklósi), Gréczy (Molnár) — Kilin, Ulveczki (Kulcsár Sz.), Fekete (Balázs László), Radu — Tóth (Ternován), Turcz. Edző: Eich László. A békéscsabaiaknál felépült sérüléséből Raducu, s újra elfoglalta helyét a söprögető poszton. Sándor már edzeget térdműtéte után, ugyanakkor Derdák kisebb húzódással bajlódik, míg Kiss J. porcműtét előtt áll. Balog Z. egyenesirányú futóedzéseket végezhet. Több új arc is feltűnt, így Huzó Dávid Petrozsényból, Fazekas Zsombor Hajdúnánásról, Goran Gavrilovics a Proleter Zrenjaninból, Darica Gyorgyevics Belgrádból, akik próbajátékon vettek részt, míg Milos Janics kölcsönjátékosként segíti a csapatot. A vendégekhez került kölcsönbe Nagy Zs. kapus. A csapatokat nagyszerűen előkészített és száraz talajú pálya fogadta, amit a játékosok és a szakvezetők is elégedetten konstatáltak. A 27. percben Kulcsár és Varga kényszerítőzése után utóbbi bal sarok felé tartó labdáját az érkező Szabados kotorta a kapuba. 1—0. A 35. percben Major átadásából Kulcsár hét méterről emelt a hosszú sarokba, 2—0. Ebben a játékrészben közös megegyezéssel hatvan percig játszottak a csapatok, majd következtek a cserék. A fordulás után a 70. percben Janicstól Todorovics kapta a pettyest, aki Nagy Zs. mellett laposan a bal alsó sarokba helyezett, 3—0. Egy kábái támadás végén Huzó buktatta Ter- novánt a 16-oson belül. 11 -es! A büntetőt Kondás a kapu közepébe lőtte,3—1. A kitűnően előkészített pálya alkalmasnak bizonyult folyamatos és technikás játékra. Megmutatkozott, hogy a békéscsabaiak előrébb tartanak a felkészülésben, mint az NB Il-esek. Annyi bizonyos, hogy még bőven van tennivalójuk a szakvezetőknek. Edzői nyilatkozatok. Bozai Gyula: — A védelemből néhá- nyan nem igazán értették, mit kértem tőlük, míg a középpályás játékunk biztatóbb volt. Egyszóval láthattunk szép dolgokat is. Eich László: — Számítottam rá, hogy a rutinosabb csabaiak jobbak lesznek, s csak azt vártam csapatomtól, hogy a jó pályán vezessen néhány korszerű akciót. (gyurkó) Egy csésze kávé Rácz Katival Aranyérem az áldozatos munkáért Jobbról Rácz Katalin, balról a szerző, Béla Vali FOTÓ: SUCH TAMÁS Az orosházi közönség volt a „negyedik” ember Tóthék varázslatosan játszottak Bizonyára sokáig beszédtéma lesz majd a szurkolók körében a kedd esti orosházi Magyarország—Románia női asztalitenisz Szuper Liga elődöntő találkozó. A mieink számára rendkívül nagy lelki terhet jelentett — az első összecsapáson Bukarestben fantasztikus közönség előtt a románok 4:1-re nyertek —, hogy nem szabad hibázni, hiszen csak 4:0-ás győzelemnél volt biztos a továbbjutás, 4:1 -nél már számolgatni kellett volna a szettarányt. Szerencsére erre nem volt szükség, mert a/ Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina, Ellő Vivien trió végig nagyszerűen küzdve, a szakértő helyi közönség támogatása mellett kétórányi játék után nyert és továbbjutott a döntőbe. Még a találkozó előtt Sáth Sándor, a hazaiak mestere arról beszélt dr. Ormai Lászlónak, a MOATSZ alelnökének, hogy az utóbbi időben sok mérkőzést játszó, s emiatt kissé fáradt Bátorfi Csilla ezúttal majd kitesz magáért. Nos, Sáthnak igaza lett — Csilla egykoron Tolnán az orvos édesapa és Sáth Sándor keze alatt ismerkedett meg a sportág alapjaival —, hiszen a nyitótalálkozón a kellemetlen stílusú, Bukarestben a magyar lányt legyőző Simion- Nastase ellen könnyű győzelmet aratott az európai ranglista harmadik helyezettje és ezzel megadta az alaphangot a jó folytatáshoz. A második mérkőzés a Tóth—Ciosu összecsapás volt, lélektanilag a döntő a továbbjutást illetően, hiszen ha itt a magyar lány nyer a román versenyző ellen, akkor nagy lépést teszünk a végső siker felé. — Az egymás elleni mérlegünk Ciosuval hatvan-negyven százalék az ő javára — mondta boldogan Krisztina a mérkőzés után. — Szerencsére ezúttal az első szettben a csodálatos közönség biztatása mellett 16:19-ről sikerült nyernem. Ez olyan lökést adott, hogy a második játszmában már biztosan győztem, így csakúgy, mint tavaly a pozsonyi Eb-n a négy közé jutásért, sikerült megvernem régi riválisomat. A harmadik találkozó elején kicsit ránk ijesztett Ellő, hiszen a néhány évvel ezelőtti Orosházán megrendezett magyar nemzetközi ifjúsági bajnokság győztese, a serdülő Európa-bajnok Steff 13:7-re elhúzott. Ekkor a közönség biztatása mellett a szőke magyar lány feljött, 19:19-re egyenlített, majd ő ütötte be a két győztes pontot. A második játszmában már nem volt kérdéses, hogy ki a jobb, így 3:0-ra alakult az állás. Érdekes volt megfigyelni, hogy a visszavágó előtt még magabiztos román edző hogyan válik egyre idegesebbé, ahogy elúszni látszik a hajó. Gesztikulálva, a térdére nagyokat csapva kommentálta az eseményeket. A párosok óriási csatát vívtak. Az első szettben fej-fej mellett haladtak, s a hajrá a vendégeknek sikerült jobban. Ekkor Chikán István szövetségi edző jó tanácsokkal látta el Bátorfiékat, miközben Nastase egyre többet hibázott, így bár 19:16 után még 20:19-re feljöttek a maroknyi román szurkoló által biztatott vendégek, de Tóth leütése az egyenlítést jelentette. A mindent eldöntő harmadik szett is hallatlan izgalmakat hozott. Végül az idegileg nyugodtabb és a szurkolók által biztatott világbajnoki bronzérmes magyar duó szerezte meg a győzelmet. Ekkor megkezdődött a csaknem negyedórás ünneplés, a közönség felállva tapsolt, a magyar lányok edzőjük és dr. Ormai László nyakába ugrottak. A nagy sikerből egyébként a békésiek is „kivették” a részüket, hiszen az általuk biztosított Joola asztalokon rendezték a mérkőzést. Eldőlt, hogy magyar—német döntő lesz a Szuper Ligában, miután a németek 4:0-ra verték az angolokat. Az első találkozóra február 11-én Németországban, míg a visszavágóra egy héttel később hazánkban, valószínű Orosházán kerül sor. (verasztó) Lukács Józsefné Rácz Katalin neve évtizedek óta fogalom Békéscsabán. Annak idején férjével, Lukács Józseffel sokat dolgozott, hogy a békéscsabai tornászlányok hírnevet szerezzenek nemcsak a városnak, hanem az országnak is. Mostanában keveset hallunk róla... —Hogyan élsz mostanában? — teszem fel a kérdést Rácz Katinak otthonában, ahol egy forró fekete mellett beszélgetünk. — Köszönöm, jól vagyok. — Kevesebbet lehet manapság hallani rólad. Csak véletlenül tudom, a szakma azért nem feledkezett meg rólad. — Az aranyéremre gondolsz? A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete évente egyszer kitünteti azokat, akiket arra méltónak talál... — Ne szerénykedj. Ezen az oklevélen ez áll: Áldozatos és kiemelkedő testnevelői és sportmunkáért aranyérem-kitüntetésben részesítenek. — Nagyon megtisztelő volt számomra ez a kitüntetés és természetesen nagyon örültem neki. — Nem hiányzik az a bizonyos élsport az életedből? — Ne lepődj meg, ha azt válaszolom: nem! Amikor Lukács Józsefet 1983-ban keretedzőnek hívták Budapestre, itt maradtam és hárman próbáltuk folytatni az edzéseket. Testvéremmel, Rácz Ildikóval, és egy kezdő edzővel. Nem jött az az eredmény, ami elvárható lett volna, s abbahagytuk. Tulajdonképpen megkönnyebbülés volt, hiszen húsz év az élen nem leányálom, keményen meg kellett küzdeni érte. Nagy teher nehezedett rám azzal, hogy a gyerekekből kikényszerítettem a maximumot, hiszen csak így lehettek az élbolyban. — Biztos így van, de egyik napról a másikra leállni? — Egyáltalán nem álltam le, csak mást csináltam, csinálok ma is. Abban az időben ismerték, szerették meg nálunk az aerobicot. Nekiálltunk Ildivel, s aerobicot tanítottunk. Hidd el, feledtette a tornát. Aztán a kicsiknek és a középiskolásoknak jazztáncot kezdtem el oktatni. Munkám során neves táncművészekkel, koreográfusokkal ismerkedtem meg, akiktől természetesen sokat tanultam. Aztán részt vettem az úgynevezett Etka-jóga tanfolyamon, ahol a jóga és a gerinctoma ötvözetét ismerhettem meg, s kezdtem el ezzel a módszerrel a fájós lábú és derekú résztvevőket tornáztatni. — Tudom, hogy ezzel nincs vége a felsorolásodnak, hiszen még arra is van energiád, hogy alakformáló tornát végeztess hetente háromszor a szép számban részt vevő hölgyekkel. — Valóban nagy sikere van ennek a tornának. Érdekes, hogy minden korosztály képviselői megtalálhatók ezeken a foglalkozásokon, amelyeket a közgé tornatermében tartunk hétfőn, szerdán és csütörtökön. Megtapasztalhatják a résztvevők, hogy minden izmukat megmozgatjuk, amitől karcsúsodnak, feszesebbé teszi a popsit, a combokat, a kart, lábakat, s természetesen jót tesz a gerincnek is. — Többször látni a jazztáncos gyerekeidet különböző rendezvényeken... — Valóban sok fellépésre kapunk meghívást. De visszakanyarodom egy kicsit a versenytornához. Igaz, alacsonyabb szinten, de mégiscsak részt veszünk a versenyaerobicon, amelyet iskolák között rendeznek a diákolimpiákon. Elfogadott sportág lett. Három éve versenyzőnk, s az országos bajnokságon csapatban kétszer lettünk elsők, sőt teamben és párosban is nyertünk országos bajnokságot. Remekül szerepelnek egyéni versenyzőink. — Ne vedd szemtelenségnek ha megkérdezem: mi lesz, ha egyszer elérkeznek a nyugdíjas évek? — Nem akarok elszakadni a sporttól. Szeretnék tovább segíteni a fájós hátúakon a gerinctornával, s azoknak, akik alakformáló foglalkozásokon szeretnének a plusz kilóktól megszabadulni, s ezzel a módszerrel az egészségüket megőrizni. S persze részt venni aerobic-kai a versenyeken, s a jazztánc-bemuta- tókon örömet szerezni másoknak... — Végezetül hadd kérdezzelek egyetlen csemetédről. Mit csinál Csaba? — Sajnos nem maradt a pályán-, mert csökkent a testnevelési órák száma. Ezért ő az iskolából az utcára került... Kedves Rácz Katalin, Kati néni, Kátya! Kinek melyik a szimpatikusabb megszólítás. Őszintén kívánjuk, hogy maradj a pályán még legalább harminc évig, s segíts megtanítani az egészséges mozgásra. Béla Vali Bátorfi Csilla: „Orosházán szeretnénk újra Szuper-győztesek lenni!” Nem lehetett vitás, a döntőt „érő” 4:0-ás győzelemben oroszlán- részt hétszeres Európa-bajnokunk, Bátorfi Csilla vállalt. De hogy mennyi érdekesség is meghúzódik emögött a látványosan hangzó négy—null mögött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint amit közvetlenül a sokáig emlékezetes páros-csata után elmondott Csilla. —Először is újfent megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a közönség biztatását! Nagyon sokat segítettek nekünk. Nem is lehet más ezután a mi, vagyis a versenyzők kérése, hogy a döntő hazai meccsét is itt vívhassuk, egyszóval nagyon remélem, viszlát Orosházán! Hogy mi döntött még a javunkra? Utólag elmondhatjuk, hogy nagyon szerencsétlen időpontban volt a bukaresti első meccs, hiszen mi eredetileg decemberben szerettünk volna náluk játszani. Kínából késve értünk haza, nem volt más választás... fáradtak voltunk, lábunkban egy tatai edzőtáborral is. Ami a kedd esti csatát illeti, most látszott csak igazán, hogy mit jelentett Vivien győzelme az Europa Top 12-győztes Badescu ellen odakint, méghozzá 0:2-es meccsállás után! Némi szerencsénkre Badescu megsértődött és nem jött el a visszavágóra, mert az az érzésem, hogy kétszer nehéz lett volna újra megverni. Sokat számított, hogy Nastase ellen jól kezdtem, amely csak látszólag volt sima meccs, mert nekem régi riválisom... Remekül jött, hogy Kriszti megverte a szerintem egyik legjobb európai játékosként számon tartott Ciosut. Vivien tudta, hogy korántsem lesz sétameccse az Eb-n legjobb 16 közé került fiatal Steff-fel szemben. Hál’ isten fejben jól ott volt. A páros? Hát, ez is nagyon nehéz volt, istenemre. Elsőre ugye húsz fölött kaptunk ki, utána mindkétszer 19-re nyertünk, de most is mondom, ehhez a csodálatos közönség segítsége is kellett! — Mi kívülállók csak titkon reméltük, ami immár valóság: megismételhető a Szuper-liga siker! — Két év után remélem, igen. Akkor az emlékezetes gödöllői találkozón nyertünk a németek ellen. Azon leszünk, hogy a nagyon sok kiváló játékossal rendelkező németek ellen a kinti meccsen szorosabb legyen az eredmény, mint most a románok ellen és akkor nagyszerű csata lehet a visszavágó — reméljük hasonló ünnepléssel a végén. Most is kiderült, semmi sem lehetetlen, s mutatja, hogy ebben a csapatban nagyon sok van! Ráadásul revansot szeretnénk venni az Európa-bajnoki vereségünkért is a németek ellen... szóval eggyel több okunk van, hogy nyerjünk! (fábián) Elhunyt Szombati György Meghalt Szombati György békéscsabai labdarúgóedző'. A kiváló szakember január 21-én, életének 81. évében hunyt el. Mezőberényben ismerkedett meg a ladarúgással, a helyi csapatban játszott, majd fiatalon már az 1950-es években Berényben edző lett. Innen útja Békéscsabára vezetett, ahol hosszú évtizedeken át dolgozott a labdarúgók mellett. A hatvanas évek elején a Békéscsabai VTSK felnőtt NB III-as együttesének szakvezetője volt, ahol Dobó, Schneider, a Budapesti Honvédba került gólerős csatár, Szurgent Lajos vagy a későbbi válogatott ferencvárosi balhátvéd, Megy esi István játszottak a csapatában. Az Előre NB Il-es csapatához 1964-ben került, majd 1968-tól az utánpótlás-nevelés meghatározó egyénisége. Az Előre serdülő együttesével országos bajnokságot nyert. A lila-fehéreknél kibontakozott tanítványai közül ketten nagy válogatottak lettek. Cseh András és Bánfi János miután távoztak Békéscsabáról, a Budapesti Honvédből öltötték magukra a válogatott mezét. Többen az utánpótlás és ifjúsági válogatottságig jutottak, így például Belvon Attila, Kasik Zsolt. Hosszú időn át volt a Békés megyei ifjúsági válogatott szakvezetője, megyei utánpótlás-felelős. Szombati György, a Békés Megyei Labdarúgószövetség örökös tiszteletbeli elnökségi tagja volt. Tavaly március 15-én megkapta a „Békéscsaba sportjáért” kitüntetést. Szombati Györgyöt január 24-én, pénteken 15.00 órakor helyezik örök nyugalomra a békéscsabai Vasúti temetőben. Emlékét megőrizzük! k A y*ATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198;Hirdetésvezető:NánásiJános.Telefon/fax:(66)441-311;Terjesztésvezető:Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a„DELHIR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
