Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-25-26 / 21. szám

IJMIIMJ 1997. január 25-26., szombat-vasárnap Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszelesek (7.) Testvér testvér ellen Nagy dolog a hatalomvágy, az uralkodás. Fiú az apát, testvér a testvért kész volt legyilkolni érte. A világtörténelem nagyon sok példát mutat erre. Sőt még a mi magyar történelmünk is. Erre vet szomorú fényt az alábbi történet is... I. László királyunknak — sajnos — nem volt fiúgyermeke. Csak egy lány­gyermeket hagyott hátra: Piroskát, aki 1104 körül Komnénosz János görög császár felesége lett. I. László bátyjá­nak, Gézának két fia maradt: Kálmán és Álmos. László király Kálmánt papnak neveltette, Álmost meg utódjául sze­melte ki. Ennek az volt az oka, hogy Kálmán testi hibákban szenvedő, állító­lag púpos, sánta, dadogó beszédű volt. Kálmán tudós pap lett. Elvégezte is­koláit, de pap mégsem akart lenni, s hogy László erre ne is kényszerítse: kiszökött Lengyelországba. Nemsoká­ra ezután László király nagy beteg lett. Érezte, hogy nem sokáig él. Halálos ágyán mást gondolt a trónöröklésre nézve. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a daliás termetű Álmosnál mégis csak alkalmasabb uralkodó lesz Kál­mán, az eszes, tanult ember. Majd lesz, aki harcol helyette, csak legyen, aki irányítsa őket. Lengyelországba köve­teket küldött Kálmánért, hogy halálos ágyán jóvá tegye vele szemben eddig tanúsított eljárását. Kálmán haza is jött, de László királyt már nem találta élet­bem Álmos, bár vágyott király lenni, meghajolt bátyja akarata előtt; elismer­te Kálmán királyi tisztjét, maga pedig álnokul megelégedett a hercegi ranggal és birtokkal. Kálmán király nem volt olyan daliás ember, mint László, mégis méltó utódja lett a nagy királynak. Kor­társai a világ legtudósabb királyának tartották, s mivel sokat olvasott, elne­vezték Könyves Kálmánnak. A legtöbb kellemetlenséget mégis öccse: Almos okozta, aki mindenáron király szeretett volna lenni. Hiába adott neki címet, rangot, földbirtokot, nem elégedett meg Álmos ezekkel, bátyja ellen tört. Különösen életének végső éveiben háborgatta sokat a királyt, mert most már bizonyosra vehette, hogy nem ő lesz Kálmán utóda, hanem ennek fia: István. Álmos nem nyugodott. 1105- ben Lengyelországban III. Boleszláv hercegtől, a sógorától kért segítséget, de Kálmán és Boleszláv, kik egymással megismerkedvén, annyira megszeret­ték egymást, hogy még szövetséget is kötöttek. így Álmos ismét magára ma­radt. Ekkor Álmos mást gondolt. Bátyja hadai már erősen szorongatták Abaújvárt. Tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. így hát fondorlatos dolgot eszelt ki. Kijött a várból, s egymagában a király táborába ment. A vitézek nem bántották, szabadon eresztették a király sátoráig, ahol leugorva a lóról, bátyja lábai elé borult, s úgy kért kegyelmet, amit meg is kapott. Álmos ezt a nagylelkűséget annyira a szívére vette, hogy bűnbánóan a Szentföldre zarándokolt. Visszajőve meg Dömösön templomot s monostort alapított, ezeknek felszentelésére meg­hívta bátyját: Kálmán királyt is. Az örömmel jött ide, mivel azt hitte, hogy öccse teljesen megtért. Dehogy tért meg! Tőrbe akarta csalni a királyt. Kál­mán ezt is korán megtudta, és végtelen haragra lobbant. El akarta fogatni öccsét, de a püspökök és főurak kérésé­re ismét kibékült vele. Hányadszor már?—Kálmán király most már annyi­ra nem bízott benne, hogy saját embere­it adta mellé, bárhová ment is. Álmos tudta jól, hogy nem lesz ennek jó vége, ezért V. Henrik német-római császár­hoz menekült. Az már szívesen adott neki segítséget Kálmán király ellen, mert irigykedett hódításaiért. 1108-ban be is jött a nagy német sereg, de minden eredmény elérése nélkül kénytelen volt visszafordulni, a császárjuk kénytelen volt Kálmánnal békét kötni. Mit tehe­tett most már Álmos? Újból megbékült bátyjával. De Kálmán most már vég­képp nem bízott benne. Álmost, Béla nevű 9 éves fiával együtt megvakíttatta, sőt a kisfiút még kegyetlenül meg is akarta csonkíttatni. De már ezt a ször­nyű parancsot nem hajtották végre rajta a király emberei, hanem azt mondták, hogy meghalt a gyermek. Pedig nem halt meg! Atyjával együtt a dömösi ko­lostorban élt egy ideig. A király — ki halálos beteg lett — még a megvakított Álmostól is féltette fia trónját. Halála előtt kevéssel így szólt egyik hűséges emberéhez, Bothfia Benedekhez. — Eredj Dömösre, fogd el Álmos herceget, ne­hogy halálom után magához ragadja a királyságot! Nem tudok én benne bízni, míg csak életben van. Bothfia Benedek sietett is a paran­csot teljesíteni. A szerencsétlen vak Ál­mos a barátokkal a templomba vezettet­te magát. Ott azt gondolta, hogy bizton­ságban lesz. De Bothfia oda is behatolt utána, s az oltárba kapaszkodó Álmost ki akarta hurcolni. Álmos oly erővel kapaszkodott abba, hogy nem bírt vele. Végre is kezét megsebesítette, hogy eressze el azt. Álmos kiömlő vére piros­ra festette az oltárt. Ezután nem sok időre meghalt Kál­mán király is. Utána csakugyan fia, II. István lett a király, de ez már nem kö­vette apja nyomdokait. Korán eltéko- zolta fiatal életét is. Élete vége felé nagyon bántotta, hogy nem tudja kire hagyni koronáját. A főurak ezt látva, felfedték előtte, hogy a pécsváradi mo­nostorban még él Álmos fia, a szeren­csétlen vak Béla. A királyt ez a hír nagyon megörvendeztette, boldoggá tette. Azonnal a királyi udvarba hozatta a vak királyfit. Feleséget szerzett neki, majd pedig 1131 tavaszán bekövetke­zett halála előtt utódjává tette. Álmos a dömösi kolostorban—Geiger Richárdgrafikája Fekete fehéren Egyetlen százalék Valaminek a századrésze. Hajszálpontosan. Se nem több, se nem kevesebb. Napjaink sokakat foglalkoztató matematikája szerint most a személyi jövedelemadónak se nem többje, se nem kevesebbje, épp egy százaléka. Ennyi felett rendelkezünk mi, magyar állampolgárok. Állítólag egyedül a világon. Az „állítólag” meg az „egyedül a világon” ezúttal nem cinikus megjegyzés kíván lenni, hanem a tény puszta rögzítése. Hogy magunk dönthetünk arról, kit is támogasson adónk egy száza­lékából az állam. Tudom, itt-ott hibás a döntés, amely erről a lehetőségről rendelkezik. Az egyházak például okkal jelentet­ték ki: ha egy kalap alá veszik őket mondjuk a darázscsípések hatását kutatók, vagy az ebihaltenyésztők egyesületeivel, ak­kor köszönik, de nem kémek az egy százalékból. Az sem öröm, hogy a sebtében meghozott döntés után két hónappal még elég nagy az állampolgári értetlenség, mit is kell csinálni, mi felett, kinek a javára és hogyan kell rendelkezni. Nincs nagy esély arra, hogy az átutalható összeg többsége célba ér. Pedig soha nem volt akkora szükségük az alapítványoknak ezekre a fillé­rekre, mint most. De ne keseregjünk, inkább próbáljuk megérteni, „értünk szól a harang”. Azokért, akik köröttünk semmi pénzből alapítványokon keresztül gyógyítást segítenek, kultúrát-ok- tatást szerveznek, múzeumot gyarapítanak, gyermekek, időskorúak, fogyatékosok hóna alá nyúlnak, kisebbséget támogatnak, a környezetre áldoznak és megannyi más nemes cél mögé állnak hittel, lelkesedéssel. Őket segítjük — végsősoron magunkat —, ha nem felejtünk el rendelkezni adónk egy százalékáról. Ha most azt gondolják, a szöveg végén kibököm egy szá­momra kedves alapítvány nevét, tévednek. Dönteni Önöknek kell. De döntsenek! S ha lehet, akkor megyei alapítványt jelöljenek meg! Mert tudják, egyre inkább a Münchausen bárók korát éljük: a magunk erejével, hajunknál fogva kell kiemelni magunkat. Pénz innen csak elmegy, ide alig jön. Legalább ez maradjon. Nekünk, itt a végeken. Árpási Zoltán Az ELLEPI HUNGÁRIA KFT. olasz érdekeltségű varrodájába békéscsabai, gyakorlott VARRÓNŐKET ét« VVNAI.<»Oki:i vesz fel. Profil: gyermekruhagyártás. Érdeklődni: Békéscsaba, Kétegyház út 7., a gyártásvezetőnél. | Telefon: 446-536. £ Társaságunk folya­matosan vásárol magyartarka bikát és üszőt — 450 kg felett — a legmagasabb napi áron. Belföldi vágásra fekete bikát, valamint vágósertést is veszünk. ATALANTE Kft., Orosháza, Csendes u. 5. Telefon: (68) 312-186, | (68)413-871,(60)304-727. £ Magyar-Német Kft. T és D Kft., Békéscsaba, Bessenyei u. 104. JANUÁRTÓL INDULÓ TANFOLYAMAINK: >■ belföldi árufuvarozó—vállalkozó > nemzetközi árufuvarozó—vál­lalkozó > taxis vállalkozó > TIR árufuvarozó és személyszállító > belföldi árufuvarozó—szolgáltató > belföldi személyszállító > ADR és undort keltő anyagokat szállító > települési hulladékgyűjtő és -szállító > könnyű- és nehézgépkezelő. Munkanélkülieknek és korábban 2 tanfolyamunkon sikeresen vizsgázott hallgatóinknak tandíjmentes TIR, illetve belföldi árufuvarozó és személyszállító tanfolyami lehetőséget biztosítunk! Jelentkezés Elek Júliánál, telefon/fax: 06 (66) 441-129, mobil: 06 (20) 413-728. Postafiók: Erdély, 1997 A határon túl kezdődik Erdély. Közel kétmillió magyar otthona. Hogyan él­nek, gondolkodnak, mi bántja éltet, miként őrzik magyarságukat, arról szólnak ezek a levelek, amelyeket a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szóból tallóztunk. Bizalom Mi soha nem imádkoztunk a határok tologatásáért, inkább azt kértük, hogy otthon érezzük magunkat a szülő­földünkön. Gyermekkorom óta hallgatom a rá­diót, ’89 óta újságot is olvasok, de olyant még nem hallottam és nem ol­vastam, hogy az európai politikusok az országban élő nemzetiségeket okolták volna az állam nehézségeiért. Itt viszont 76 év óta egyik politikus a másik után csak azzal foglalkozott, hogy hazugsággal, bűnbak-kereséssel, ellenségfestéssel takargassa a semmit­tevést és a lopást. A félrevezetett, ha­zugságok mocsarába süllyesztett nép eddig még tűrte. Sajnos, az eredmény nem is maradt el: íme, hova jutott Ro­mánia — a szakadék szélén tántorog. Polgárai a leglehetetlenebb helyzeteket is kihasználva mind kiszökdösnek. A nyugati államok repülőket kell bérelje­nek a hazatoloncolásukra. Repülőgépei néha lezuhannak, hajóit pedig a kikötők nem akarják fogadni! Most Isten a románság többségének a fejét kiemelte a mocsárból, kinyitotta a szemét, s lett egy olyan román elnök, az első olyan román politikus, aki ki merte mondani a rég eltemetett szót: BIZALOM. Ő nem hazugságra, uszí­tásra, hanem bizalomra akar építeni. Bízhatunk benne, hogy ez lesz az a politika, amely kiutat mutat. Ez az a titok, mellyel az első világháborúban teljesen kifosztott, szétdarabolt, semmi természeti kinccsel nem rendelkező, szikes talajú magyar állam rövid húsz év alatt annyira jutott, hogy 1 pengő 30 lejt ért. A II. világháború is valósággal legyalulta, mégis rövid idő alatt a forint értékesebbé vált a lejnél, mert a politi­kusok nem bűnbakot kerestek, hanem azon gondolkoztak, vitatkoztak, hogy hol hibáztak, mit rontottak el, és hogyan lehet azt helyrehozni. Reméljük, hogy ezután itt is ez lesz a téma! , A mi feladatunk pedig az, hogy min­denki a maga helyén fokozott erővel dolgozzon az ország javainak a gyarapo­dásáért, és azért fohászkodjunk, hogy jó szándékú elnökünket ne közelíthessék meg a sötétség emberei, ne téríthessék el a helyes útról, ne akadályozhassák meg tervei megvalósításában. Emelhesse fel Romániát a művelt világ által is elismert, megsüvegelt országok közé. Szabó Rozália, Kisgalambfalva Túl hamar jöttél Egy régi tanmese szerint egy férfi szo­katlan megegyezést kötött a Halállal. Azt mondta a „vén kaszásnak”, hogy önként követi majd őt, ha eljön elhuny­ténak ideje. De csak egy feltétellel, ha a Halál előre követet küld majd hozzá, hogy figyelmeztesse őt. Teltek a hónapok, majd az évek. Egy zord téli estén ott ült a mi emberünk, számolgatván magában földi javait. A halál hirtelen betoppant a szobájába és megérintette a vállát. Az ember felriadt és azt kiáltotta: „Túl hamar jöttél, és figyelmeztetés nélkül. Pedig volt ne­künk egy egyezségünk.” A Halál így válaszolt: „Én azt na­gyon is betartottam. Számtalan követet küldtem hozzád. Nézz csak a tükörbe és felismered majd néhányukat.” Az ember engedelmeskedett. A Halál ezt suttogta a fülébe: „Nézd csak a hajadat! Egykor sűrű volt és fekete. Most pedig gyér és fehér. Fi­gyeld csak, ahogy a fejedet tartod, na­gyon figyelve rám, mert már alig hal­lasz. Nézd csak, milyen közel kell áll- nod a tükörhöz, hogy tisztán lásd ma­gad. Kezed és lábad reszket és már meggömyedve jársz... Bizony, igen sok követet küldtem hozzád éveken át. Saj­nálom, hogy nem vagy készen az útra, de itt az ideje, hogy induljunk.” És a Halál elragadta emberünket. A Halál hozzánk is elküldi követét, és ezáltal egyre figyelmeztet földi éle­tünk végének eljövetelére. Fel va­gyunk-e készülve a vele való találko­zásra? Ma is időszerű a Biblia tanítása: „El­végezett dolog, hogy az emberek egy­szer meghaljanak, azután az ítélet.” Zsid. 9,27. „Mint utolsó ellenség töröl­tetik el a halál.” I Kor. 15,26. Bányai László református lelkipásztor, Bukarest

Next

/
Oldalképek
Tartalom