Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-31 / 26. szám

8 Heti gazdaság 1997. január 31., péntek Telelő határ, (t) Látvány­nak szép, bár a gazdák inkább a vetésre kíváncsiak, no meg az esős őszi időben sokfelé elma­radt szántás miatt aggódnak. Megyénkben januárban mint­egy. 23 milliméter csapadékot mértek, ami a sokévi átlagnak megfelelő mennyiség. A január derekán megenyhült napokon folytatódott is a mélyszántás, de a megye szántóterületének mintegy 10 százaléka még mindig szántatlan FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Pista bácsi emlékére 1997. január 22-én felavatták a Körös—Maros Nemzeti Parkot. Az avatás szerény ünnepi ren­dezvényéről azonban nagyon hi­ányzott valaki. Valaki, aki egész életében az új nemzeti park egyik féltett kincsének, a kardoskúti Fe­hér-tónak megőrzésén, megóvá­sán munkálkodott. Id. Farkas István, Farkas Pista bácsi ezt a napot már nem érhette meg. 1996. december 11-én, 86 éves korában elhunyt. Személyé­ben a térség természetvédelmé­nek egyik úttörője távozott közü­lünk, hiszen minden, ami az utób­bi évtizedekben a Dél-Tiszántúl természeti kincseinek megóvása érdekében történt, valahol ott kezdődött a kardoskúti pusztán, amikor a Fehér-tó és környéke 1996-ban védelem alá került. 1910. október 7-én született Nagymajláthon, a manapság Nagyémek nevezett Csanádi tele­pülésen. 1934-ben megnősült és 1940-ben költözött a Fehér-tó partján ma is álló kis tanyára. Ettől kezdve szinte az utolsó napokig, fél évszázadon keresztül itt tevé­kenykedett. Dolgozott, földet mű­velt és közben naponta együtt élt a puszta világával, az évszakonként más-más arcot mutató vidékkel. O hívta fel dr. Sterbetz István figyelmét a tó fészkelő és átvonu­ló madárvilágának gazdagságára, a környék egyedülálló értékeire. Innen kezdve együtt járták a kardoskúti legelőket, együtt har­coltak azért, hogy a tó törvényi védelmet kapjon. A védetté nyil­vánítást követően természetes volt, hogy Pista bácsi immár hiva­tásos természetvédelmi őrként te­vékenykedjen tovább. A tó kezelői sűrűn változtak, de Pista bácsit nem érintették a gyakori Együtt élt a puszta világával váltások, számára csak az volt fontos, hogy a természeti értéke­ket ne érje kár. Munkásságát Pro Natura emlékérem adományozá­sával hivatalosan is elismerték. 1981-ben nyugdíjba vonult és fe­leségével Nagyérre költözött, de esős őszi napokon és nyári káni­kulában egyaránt elrobogott kis Simson motorjával Nagyérről a tóhoz. Pista bácsit nem tarthatta vissza a családi aggodalom, sőt áprilistól novemberig hivatalosan is alkalmazásban állt, még 1996 őszén is. Vadászember volt. Azok közül való, akinek nem a zsák­mány az elsődleges, a vadászat hangulata ad igazi élményt. Pista bácsi nem várja már fürkésző szemekkel az első daru­csapatokat verőfényes októberi délutánokon, nem jelenti katonás rendszerességgel a madárlétszám változásait, de emléke és öröksé­ge elválaszthatatlan a Fehér-tó védelmétől. Nagy feladatot hagyott ránk, nagy kincs őrzését kell átvennünk tőle. Megóvni az ősi tájat, a termé­szeti értékeket, hogy még hosszú ideig úgy maradjon meg, ahogy Pis­ta bácsi megőrizte nekünk, az utó­korörömére és gyönyörűségére. Emlékezzünk rá szeretettel. B. I. Sok-sok rizsa, dobozolva (Folytatás az 7. oldalról) Némi derűlátásra ad okot, hogy 1995-ben évek óta először emelték meg jelen­tősen a felvásárlási árat a hán­tolok. Egy mázsa szabvány minőségű rizsért 2800-3000 forintot, tavaly pedig már 4000 forint felett fizettek. A világpiaci ár, illetve az import rizs árának emelkedése, to­vábbá a jó minőségű hazai rizs iránti igény késztette őket erre a lépésre. Mindemellett a tér­melési kockázat változatlanul magas, hiszen a hektáronkénti termelési költség 100-130 ezer forint. Az Öntözési Kutatóintézet­ben két kutató 20 hektáros terü­leten végez rizs-kísérletet. Ipsits Csabától, a rizskutatás témave­zetőjétől végezetül azt kérdez­tük, milyen szerepe, felelőssége van ma a kutatásnak? — A kutatás feladata mindig az volt, hogy előre dolgozzon, hogy megalapozza a jövőt. Ám amikor az ágazat ilyen tartós válságban van, nehezen fogal­mazható meg a kutatás stratégi­ája. Két fő kutatási témacsoport­tal foglalkozunk. Az egyik a bio­lógiai alapok megteremtése. Ez a növénynemesítést jelenti, to­vábbá a meglévő fajták fenntar­tását, illetve a vetőmagalap­anyagok előállítását. A másik fontos témacsoportba a termesz­téstechnológiához tartozó fej­lesztések és kutatások tartoz­nak. Csath Róza A rizs vetésterülete és termése Magyarországon, 1976—1995 Év Terület(ha) Termésátlag(t/ha) 1976 28400 1.14 1978 23 900 0.97 1979 19900 2.05 1980 15 700' 1.51 1984 13 200 2.50 1990 11600 3.20 1991 7 500 2.50 1992 4700 3.20 1993 4 200 3.20 1994 3 000 3.60 1995 2 300 3.95 Ez a VEKTOR nem az a Vektor Bizakodó rékési építők Tavaly a VEKTOR Kft. kivitelezésében készült el Békésen, az Ady-lakótelepen harminckét lakás és több üzlet. Valamennyi lakás gazdára talált, néhány üzlethelyiség még eladó FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Az utóbbi hónapokban a siker­díjak hallatán sokszor szerepel a címben szereplő egyik cég meg­nevezése. Előfordul, hogy a két, vagyis a békési és a budapesti céget—a név hasonlósága miatt — azonosítják. — Ez a VEKTOR nem az a Vektor — tisztázza a cég meg­nevezését Varga Lajos, a békési VEKTOR Kft. egyik ügyveze­tője. — Egy-két helyen ezt, ha csipkelődve is, de szóvá tették, s csipkelődve megjegyezték: nektek könnyű, a bőrötök alatt is pénz van, kevés költséggel nagy haszonhoz juttok... — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Sajti Lajos, a cég másik ügyvezetője, majd kisvártatva megtoldja: — Mi 1990-ben gmk-ból alakultunk kft.-vé, fő profilunk az építőipari tevékenység, s nem a befektetés és a pénzügyi tanácsadás. Egy­szóval: számunkra ez az ismerős név csöppet sem előny... Volt egy megrendelő, aki összemosta a két céget, a jelentősnek számí­tó beruházást ezért nem kaptuk meg. A három magánszemély tu­lajdonában lévő kft. — a két ügyvezető is tulajdonos — a tér­ség jelentős építőipari cége, egyaránt dolgoznak belföldön és külföldön. A szerkezetépítés mellett komplex beruházásokra is felkészültek. Az elmúlt esztendőt, hasonlóan a hazai építőipari cégekhez, a pénzte­lenség miatt szolid eredménnyel zárták. — Az építőipar mélyponton van, egyedül a belsőépítészet szekere fut — summázza Varga Lajos. Aztán megtudom, hogy ’95-ben, a központi beruházá­sok visszaesésének ellensúlyo­zására saját vállalkozásban la­kások építését és értékesítését kezdték meg a városban. Tavaly 32, többszintes, 48-75 négyzet- méter alapterületű lakást — földszintjén üzletekkel — épí­tettek és értékesítettek, s most újabb 14 otthont, s további üzle­teket építenek. Tudják: ebből nem lehet meggazdagodni, de arra mindenféleképpen jó ez a kényszermegoldás, hogy az évek során kialakult, összeszo­kott, a munkában bizonyított szakembergárdát együtt tartsák, s átvészeljék ezt a kritikus idő­szakot. — Az általunk épített lakások a fővárosban a békési áraknál két és félszer többért, könnyűszerrel eladhatók lennének — jegyzi meg némi keserűséggel Sajti La­jos, s a jelentősebb hazai munkák felsorolása után — például egészségügyi és postai beruházá­sok, DEMÁSZ-ügyfélszolgálati központ, a szegedi Forrás Szállo­da sörözőjének kialakítása, a helyőcsabai cementgyár iroda­épületének teljes átalakítása, hogy csak néhányat említsünk — máris a külföldi munkákról be­szélgetünk. Evek óta részt vesz­nek Németországban lakásépí­tésben. Stuttgart és München kö­zelében, három munkahelyen át­lagosan harminc építőipari szak­munkást foglalkoztatnak. Nem titkolják, hogy a munka mellett tanulni is mentek. — Németországban mit ér a magyar építőmunkás? — Partnereink elégedettek teljesítményünkkel, amire bi­zonyság a meglévő több éves kapcsolat is. A szabadságukat itthon töltők első csoportja a jövő héten utazik vissza—vála­szol Varga Lajos, s máris az idei feladataikról váltunk szót. Nem rejtik véka alá: nehezen indul a ’97-es esztendő. A lakásépítés mellett pályázaton a dévaványai szociális otthon bővítését nyer­ték el, s további biztató pályáza­ton vesznek részt. Természete­sen a megkezdett munkákon is — az időjárás függvényében — dolgoznak tovább. Szekeres András A REGISZTRÁLT VÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA BÉKÉS MEGYÉBEN 25000 20000 15000 10000 5000 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996. szept. 30. 30000 H társas vállalkozás H egyéni vállalkozás FORRÁS: KSH BÉKÉS MEGYEI IGAZGATÓSÁGA Aktuális AZ ÁLLAM ÁLMODERN BOTLADOZÁSAI Az ígéret földje vagyunk. Min­den esztendőben elhangzik, hogy a következő év már köny- nyebb, jobb lesz, és ezt a pol­gárok is érzik majd a bőrükön. Valami hiba csak történt, hogy nem kezdett el egy egész ország vakarózni örömében. Kopátsy Sándor közgazdászt a gazdaság- politika értékelésére kértük. — A magyar politika immár hét esztendeje úgy próbál egyensúlyt teremteni a gazda­ságban, hogy a mérlegnek csak az egyik serpenyőjét használja — állítja Kopátsy Sándor. — Csak a kiadások csökkentésével nem érhető el a kiegyensúlyo­zottság. Mindenképpen szükség vol­na megfelelő mértékű kereslet­re. A gazdaságpolitika döntés­hozói abban a tévhitben élnek, hogy a kereslet élénkítése föl­hajtaná az árakat, és ez gerjesz­tené az inflációt. Arra már senki sem gondol, hogy a jelenleginél valamivel lendületesebb keres­let csökkentené a gyártók ön­költségeit, aminek következté­ben az árak is mérséklődnének. Ma a kihasználatlan kapacitás okozta költségek és a közterhek is megjelennek a fogyasztói ár­ban. A gazdaság élénkítése nél-. kül lehetetlen leszorítani az inf­lációt. A szocialista rendszer össze­omlása a lehető legrosszabb időben történt. A hetvenes évektől kezdve ugyanis egész Európában tombol a moneta- rizmus. Nincs rosszabb módszer áttérni a szocialista tervgazdál­kodásról a piacgazdaságra, mint úgy, hogy mindent piacosítunk. Azt a gazdaságpolitikát alkal­mazzuk egy kicsi és szegény or­szágra, amit a nagy és tehetős országok. Hozzá kell azonban tenni, hogy a fejlett országokban sem váltak be a monetariz- mushoz fűzött idillisztikus re­mények. A latin-amerikai út számunkra nem járható. Való igaz, hogy Magyaror­szág mozgástere a lemaradott- sága okán korlátozott, ám ez nem jelenti azt, hogy érdekeink­kel ellentétes alkuba is bele kell mennünk. A világon nincs példa arra, hogy egy ország kiengedte volna a kezéből a stratégiai fon­tosságú energiaipart. Jóval több önbizalom és önérzet kellett vol­na ahhoz, hogy hazánk érdekei ne sérüljenek. Az utóbbi hét évben a volt szocialista országok elhibá­zott gazdaságpolitikájuk miatt sokkal többet — csaknem 10 milliárd amerikai dollárt — juttattak Nyugat-Európának, mint a világháború után a Marshall-segéllyel Amerika. A túlzottan liberalizált im­porttal 1,5 millió munkahelyet finanszíroz Kelet-Európa Nyugaton, és 15 milliót szün­tet meg otthon. Választási lehetőség mindig van —- állítja a közgazdász. — Senki nem akadályozott volna meg bennünket például abban, hogy megvédjük a magyar cipőipart. A gazdaság egyensú­lyának helyreállításában igen hasznos módszer volt a vámpót­lék bevezetése, leépítése talán korai. Fontos volna a politikacsiná­lókban tudatosítani, hogy mi nem azért vagyunk, hogy sze­ressen bennünket a Világbank, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, az or­szágban. A kormánytagoknak és képviselőknek sokkal többet kellene törődniük a társadalom közérzetével. Nélkülöző, ked­vetlen, szorongó emberekkel nem lehet országot építeni. A privatizáció társadalmi ho- zadéka, hogy a polgárokat a magánosítás hercehurcája és botrányai csak megerősítik ab­ban, hogy ez az ország már nem az övéké, így nem is szorgos- kodnak érte. A modem államnak arra kell törekednie, hogy a képzettség, a tehetség és az erkölcs szorzata minél nagyobb legyen. A latin­amerikai „erkölcs” a nemzeti jö­vedelem 25 százalékát emészti föl. Amerikában a drogfogyasz­tás többe kerül, mint a hadsereg fenntartása. A világban azok az országok gazdagodtak meg, amelyek sokat áldoztak az okta­tásra. A képzett emberek között kevés a munkanélküli és a króni­kus beteg. A négy osztályt vég­zettek egészségügyi ellátása hatszor annyiba kerül, mint a diplomásoké. A szociális hálót annál szorosabbra kell szőni, minél nagyobb a szegénység. Ha a hibás gazdaságpolitika miatt a társadalmi rétegek elsza­kadnak egymástól, a legértéke­sebbet veszíti el az ország: a tehetséges utódokat. B.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom