Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. január 2. csütörtök KÖRKÉP Az 1997. január 1-jétől érvényes postai díjak Félelem nélkül A rendszerváltás előtt tiltakozott az ország lakossága a civil egyének felfegyverzése ellen (gázpisztoly stb.), mert akkor kikérték a lakosság véleményét. Ezen okulva, most kérdezés nélkül engedélyezte a kormány a lőfegyver vásárlását, tartását, engedély nélküli vásárlását, tartását. Kinek jó ez? Kiket segít ez a kormány a fegyvervásárlás korlátainak feloldásával? Látszólag mindenkit, hiszen 2300forintja bárkinek van, megvehetik ezt a pisztolyt. Csak a következményekkel nem számolnak sem a vásárlók, sem az engedélyezők. Pedig már az ókeresztény korban hangoztatta az egyház, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Mi történik akkor, ha ezt a fegyvert az alkoholista szülők kétéves, tízéves, tizenötéves gyermeke, esetleg elmebeteg veszi a kezébe? Ismer­jük az ellenérveket: a bűnözők úgyis hozzájuthatnak a fegyverekhez. Egészen biztos, hogy elenyésző tartana titkon fegyvert, ha a törvény minden ilyen embert potenciális rablógyilkosnak tartana, 5 életfogytig­lanifegyházzalfenyegetné ezeket. Ezzel a banditizmust segítő lépéssel mi nem Nyugat-Európa felé haladunk, hanem Latin-Amerika, a csecsének, az afgánok felé. A mai politikusok mind a demokráciával takaróznak, pedig a demokrácia régebben aztjelentette—Bibó István korában—, hogy nem félni. Erre a korra sokfélét lehet mondani, de azt nem, hogy nem kell félni. Addig nem is lesz a közbiztonság elfogadható nálunk, ameddig a kormány számára nem a közbiztonság a legfontosabb feladat. Remény­kedjünk, hogy ez csak rövid kitérő lesz történelmünkben, s a következőkben félelem nélkül élhetnekaz emberekegy majdnemfegyver- mentes világban. Csomós István Mozgáskorlátozottak ünnepe 1994 nyarán alakult egyesületünk egyre sikeresebben tevékenyke­dik. Sok segítséget kapunk városunk vezetőitől, vállalataitól, vállal­kozóitól. Tagjaink többsége idős, kisnyugdíjas, beteg ember. Ebben az évben terveztük először, hogy a karácsonyi ajándékozáshoz kap­csolódóan élelmiszercsomagot adunk részükre a december 21-ei fenyőünnepünkön. Tervünk megvalósulhatott, mert több helyről i" segítséget kaptunk. Nagy örömmel értesültünk arról, hogy a Mezőhegyesi Állami. Ménesbirtok Rt. vezérigazgatójának, dr. Megyeri Zsoltnak a közben­járásával üzleti partnerüktől, a bajai Int. Food. Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójától, Vízin Lászlótól az élelmiszercsomaghoz a lisztet térítésmentesen kaptuk. Kedvezményes vásárlást biztosított számunkra a mezőhegyesi cukorgyár, a Zalka Tej Rt. nagybánhegyesi tejüzeme, a debreceni Piremon vállalat. A kedvezmények lehetővé tették, hogy a csomagot egy kis déligyümölccsel is megpótolhattuk. Köszönjük a József Attila Általános Iskola diákjainak és tanárai­nak a kedves, színvonalas műsort, egyesületünk asszonyainak a rendezvényre sütött finom süteményeket. Köszönjük, hogy az iskola több méter magas karácsonyfája alatt jó hangulatban zárhattuk az 1996-os évet. Minden segítőnknek jó egészséget, boldog új esztendőt kívánunk! A Mozgáskorlátozottak Mezőhegyesi Egyesületének vezetősége nevében Robotka Mária elnök BELFÖLD Levél___________________ Szabványméretű (114x162 mm, 110x220 mm) Egyéb 20 g-ig Levelezőlap, képes levelezőlap 50 g-ig 100 g-ig 250 g-ig 500 g-ig *1000 g-ig *2000 q-iq Nyomtatványok hírlap, nyomtatott füzet, könyv, áruminta, egyéb nyomtatvány, (pl.: műszaki eljárással sokszorosított, magánközleményt nem tartalmazó küldemény) 20 g-ig 50 g-ig 100 g-ig 150 g-ig 200 g-ig 250 g-ig 350 g-ig 500 g-ig 1000 g-ig Címezetlen nyomtatvány (1000 db-ig történő feladás esetén) 1000 db felett a díj a feladóval kötött megállapodás szerint 20 g-ig 50 g-ig 100 g-ig 250 g-ig 4, ­5, ­6, - 7,­Helyi díj + kötegenként a postafiókra címzett távol­sági nyomtat­vány díja Postautalvány 1 000 Ft-ig 80,- 5 000 Ft-ig 110,- 10 000 Ft-ici 150,­20 000 Ft-ig 250,- 30 000 Ft-ig 290,- 40 000 Ft-ia 330.­50 000 Ft-ig 380,- 100 000 Ft-ig 500,- 150 000 Ft-ia 700.­helyi 20,­30,­40,­53,­65,­75,­85,­_j.6xz 17,­23,­32,­38,­42,­47,­55,­60,­távolsági 27,­35,­45,­58,'­70,­85,­95. .20­21,­30,­36,­45,­50,­55,­62,­70,­Postacsomag A csomag súlydíja házhoz kézbesítéssel házhoz kézbesítés nélkül 2 kg-ig 230,­150,­5 kg-ig 240,­160,­10 kg-ig 290,­210,­1 5 kg-ig 340,­260,­20 kg-ig 390,­310­25 kg-ig 440,­360,­30 kg-ig 490,­410,­egységesen *73,— (153,-) Értéklevél Az azonos súlyú nem szabvány méretű ajánlott levél díja és még a biztosítási díj. A biztosítási díj a küldeményen nyilvánított érték minden 1 000,- Ft-ja, vagy annak töredéke után 14,- Ft, de legalább 70,- Ft._______________________ Értékküldemény postai lezárása küldeményenként 50,- Ft A terjedelmes csomag díja a súlydíjon felül a csomag súlydíjá­nak 50%-a. A biztosítási díj a nyilvánított érték minden 1000,- Ft-ja vagy annak töredéke után 14,— Ft. A címzett kérésére történő házhoz kézbesítési díj: 120,- Ft. Bérmentetlenül feladott csomag díja a feladáskor fizetendő díjakon felül 40,- Ft. Különszolgáltatások (alapdíjon felül) Ajánlott Ajánlott biztosítási díja Gyorsan romló csomag Törékeny csomag Expressz Tértivevény 55,- 70- 110,- a súlydíj 50%-a 110- 22, Saját kezéhez (csak tértivevényes küldeménynél kérhető) 20,- Könnyített kézbesítésű küldemény díja 45,­Utánvétel a) postautalvány csatolása esetén 80,- Ft-tal több, mint az azonos összegű postautalvány díja b) készpénzátutalási megbízás csatolása esetén egységesen 80,- (Az átutalás díját a bank számlázza.) ' Csak postafiókra címzett küldeményeknél Biztosítsa küldeményét - adja fel értéknyilvánítással! KÜLFÖLD Levél Közvetlen* szomszédos országokba Egyéb** európai országokba Egyéb külföldre Szabványméretű (114x162 mm, 110x220 mm) 20 g-ig 27,­Egyéb 20 g-ig 100 g-ig 250 g-ig 500 g-ig 1000 g-ig 2000 g-ig 90,­180,­420,­810,­1580,­2400,­90,­180,­420,­810,­1580,­2400,­100,- 190,- 430,- 840,- 1640,- 2520,­Levelezőlap, képes levelezőlap 20,­60,­72,­Nyomtatvány hírlap, nyomtatott füzet 100 g-ig 250 g-ig 500 g-ig 1000 g-ig 2000 g-ig 46,­91,­180,­330,­540­92,­182,­360,­660,­1080,­94,­188,-' 374,­686,­1123,­Könyv 2000 g-ig azonos a hírlap díjával 3000 g-ig 4000 g-ig 5000 g-ig 1440,­2250,­2700,­1440,­2250,­2700,­1500,- 2340,- 2810,­Egyéb nyomtatvány* 20 g-ig 100 g-ig 250 g-ig 500 g-ig 1000 g-ig 2000 g-ig 60,- 150,- 310,- 610,- 1130,- 1980,­60,- 150,- 310,- 610,- 1130,- 1980,­72,- 160,- 320,- 640,- 1180,- 2040,- , Európai országokba Egyéb külföldre 250 g-ig 300,­307,­500 g-ig 480,­494,­1000 g-ig 780,­806,­2000 g-ig 1200,­1243,­Kiscsomag Különszolgáltatások Ajánlott Expressz 120,­150,­Tértivevény Saját kezéhez (csak tértivevényes küldeménynél kérhető) 60,­20,­Légiposta a) levél, levelezőlap, képeslevelezőlap 10 g-onként 12,- Ft b) egyéb levólposta 20 g-onként 12,- Ft ' Közvetlen szomszédos országok: Ausztria, Horvátország, Jugoszlávia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna '* Egyéb európai országok: Albánia, Andorra, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Málta, Moldova, Monaco, Nagy- Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, San-Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Vatikán Olvasóink írják ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Serédi János A svábok szilvesztere 1. A bűnösök lakolni fognak. Hogy kik lesznek a bűnösök, hogyan fognak lakolni, még senki sem tudja. De lesznek. Szükség van rájuk. A világ ellentétpárokból tevődik össze. Sötétség nélkül nincs világosság. Vesztesek nél­kül nincs győztes. Dicstelenség nélkül nincs dicsőség. És ők dicstelenül fognak szenvedni. Némán, örök hallgatásra ítélve. Nem lesz jajgatás, nem lesz sí­rás, csak csend és rettegés. Úgy­hogy senki, de senki nem fogja megtudni a világon, hogy mi tör­tént. A felszabadulási hadművele­tek megkezdésének első napjá­tól számítva alig telt el két és fél hónap és a kérdés már eldőlt. Debrecenben az alakulóban lévő ideiglenes kormány jövendő belügyminisztere kezet fogott a szovjet főtisztekkel. Megfelleb­bezhetetlen válasz született. A svábok. Minden német nevű egyént össze kell írni. Irány Oroszország. A munkatáborok. 1944. december 26-án Siklóson napvilágot látott a hadrakelt hadsereg helyi katonai parancs­nokának parancsa a német szár­mazásúak közmunkára történő mozgósításáról. Ami a Dunántú­li településen történt, az végig fog söpörni az egész országon. A megye első embere Szobek András. Még nem nevezték ki főispánnak, de úgy viselkedik, mitha már az lenne. Zsebében ott lapul a siklósi katonai parancs másolata. Gyulán, a megyehá­zán dr. Csige Varga alispán a levegő után kapkod. Mintha most térne magához abból az eu­fóriából, amit a szovjet katonai vezetők váltottak ki belőle, ami­kor megerősítették magas tiszt­ségében. — Mi ez?... Hogyhogy? —- Úgyhogy... Fel kell ké­szülni a svábok összegyűjtésére. Javaslom a huszárlaktanyát. A megyeházával átellenben van a városháza. Az alispán átro­han a polgármesterhez. Máskor semmi esetre sem alacsonyodna le ennyire, de most magánkívül van, s azonnal rátér jövetelének okára. Dr. Marik Dénest a szél­ütés környékezi. Néhány hete huppant bele a polgármesteri székbe emberbaráti elveket for­gatva a fejében. — Alig fél éve deportálták a zsidókat—lázadozik. — Felső döntésre, a várme­gye nyakán ült a Gestapo—tárja szét a kezét Csige Varga. — És most? — Úgy kérded, mint ha nem tudnád. Most az oroszok vannak itt. — Folyton a lelkiismeretünk ellen cselekszünk, mint ha nem is a saját országunkban élnénk. Egyszer felsőbb utasításra, más­kor idegen akaratra, holott én, a polgármester viszem vásárra a bőrömet. Egyszerű emberekről van szó, akiknek semmi közük nem volt sem a politikához, sem a háborúhoz. Képzeld magadat a helyzetükbe. A Strébl-féle hen­tesárugyár meg a bakancsgyár munkásainak zöme német és a környező tanyákon is sok a sváb. Többségük nem is tud németül. Az alispán kikéri magának. Fel tudja fogni, tisztában van vele, milyen megpróbáltatások várnak rájuk. De érvei is vannak. — Amennyiben nem hajtod végre, jön helyedbe más. Akad­nak jócskán, akik csak az alkal­mat lesik, hogy feltornásszák magukat a politika ranglétráján. Arra is készen állnak, hogy nya­kunkra tegyék a hurkot. Szerin­tük Gyula nem alkalmas, hogy a vármegye székhelye legyen. Most még csak célozgatnak, ho­lott ugrásra készen várják a pilla­natot, hogy megrázzák alattunk a szőnyeget. Finomkodók va­gyunk és dekadensek. A polgármester arca falfehér. Ha valóban így áll a helyzet, ő is tehetetlen. Mégis vitatkoznak. Maguk sem tudják, miért. Bár­melyik pillanatban megérkezhet a parancs a város orosz katonai parancsnokától. A hírek észervétlenül szivárognak ki a két szomszédos épületből. Rio­gató kísérletként osonnak Gyula utcáin az egyik kapualjtól a má­sikig. Odakinn, aTarajosi tanyá­kon, a sváb dűlőn még senki sem tudja, mit kotyvasztott össze a politika. A sváb dűlőt elkerülte a hábo­rú. Errefelé még zabrálók sem jártak. Éledezett a remény. Béke lesz, újjászületik a világ. A he­gyesre pödört bajszú, ösztövér arcú, Schlicher gazda hátrabökte szürke kucsmáját. Örömében táncra perdülne. Képzeletben tán meg is tette, miközben maga elé révedt és könny szökött a szemébe. A fia él. Egy menekülő katonától tudta meg, akinek a százada Debrecenben, a Nagyerdőnél szóródott szét. Berettyóújfaluban, a bíró házá­ban találkozott a fiával. Egy grá- nátrepesz megsebesítette a combját, de már lábadozik. A bíró mindenkinek úgy mutatta be, mint a cselédjét. Tehát biz­tonságban van, noha az orosz csapatok egyik törzse éppen a bíró házában ütött tanyát. A ka­tona úttalan útakon bujdokolva jutott el Tarajosra. Sarkadra igyekezett, a családjához. Schlicher ráadta fia ruháját, a sáros, elrongyolódott katonai holmit a kemencében elégette. Lelkére kötötte, kerülje el Gyu­lát, mert a város tele van musz­kákkal. A Körös hídját is őrzik. Leghelyesebb, ha Szanazugnak tart. A révész majd átviszi a fo­lyón. Onnan már nincs messze a község. Az erdőn keresztül ész­revétlenül hazajuthat. A civilbe öltözött katona az éj leple alatt elindult. Szilveszter reggele zúzmarás köddel köszöntött be. A vályú­ban csonttá fagyott a víz. Ahogy kinyitotta az istálló ajtaját, meg­csapta a jószágtól felmelegedett édeskésen kesernyés levegő, mely nyomban tejfehér párává változott és az udvaron gomoly- gott. Miután végzett a munká­val, elindult a sógorához, a trom­bitás Hankóhoz, akit a taraj ősi szlovákok egyszerűen csak trubacsosnak hívtak. Minden esztendő szilveszter délelőttjén megtette ezt az utat a makkosháti portára, hogy meghívja a svábok szokásos ünnepségére, melyet nemzedékek óta minden év utol­só napján rendeztek meg, hol a gyulai út túloldalán, a Kemf-ta- nyán, vagy a pejkóréti iskolá­ban, de leggyakrabban Schlicheréknél, legalábbis ad­dig, amíg a gazda felesége, a fürge járású Magda asszony élt. Nővérében, Osikában ugyanis megkövesedett az a tudat, hogy a svábok kinézik maguk közül, mert anyja szándéka ellenére a szlovák Hankóhoz ment felesé­gül. Ettől az érzéstől idősebb ko­rában sem tudott szabadulni. El­várta, hogy a öccse évről évre személyesen kiengesztelje, megbékéltesse és meghívja a ha­gyományos összejövetelre. Pe­dig a trubacsosnak becézett férje szorgalmas gazda volt, kivéve azt az apróságot, hogy hébe- hóba felhajtott néhány kupica pálinkát, s ilyenkor nyakába vet­te a trombitáját. Órákon át pampamozott, amivel kiváltotta felesége haragját. Két lányuk volt. Évekkel korábban férjhez adták őket, s mostanra kettesben maradtak. Schlicher kedvelte sógorát. Együtt legényeskedtek. A keresztúri Mátyás-féle kocs­mában a szüreti mulatságokra Hankó szervezte meg a zene­kart, Schlicher pedig a fővédnök posztját töltötte be. Most nagy terveket forgatott a fejében. Mi­kor meglátta sógorát meg a nővérét, már messziről elkezdett kiabálni, hogy világgá kürtölje örömét. — Él a fiam! Bizonyság van róla, hogy életben van, mihelyt hazaér, hozzálátok a tanya kor­szerűsítéséhez. Bevezetem az is­tállóba a vizet, az egész tanyát gépesítem. Olyan tanyát vará­zsolok, hogy az öreg Kemfnek leesik az álla. Odabenn a kony­hában aztán halkabbra fogta a szót. Illő szavakkal előadta jöve­tele célját, mint korábban annyi sokszor. A nővére most is ellent­mondott. — Minek menjünk el? Anyám kitagadott. Mi nem tar­tozunk közétek. — Ugyan, ne mondj ilyene­ket, Osika! Sohase tagadott ki, csak neheztelt, szegény. Öreg korára nagyon megbánta, hogy a házasságotok ellen volt. Mikor beteg lett, meg sem látogattad, pedig várt és még ő akart tőled bocsánatot kérni. Ősi asszony szeméből kicsor­dultak a könnyek. — Nagyon bánt, most is fáj, hogy nem látogattam meg—zo­kogta. Hankó gazda az asztalra csa­pott széles tenyerével. —Elmegyünk, és kész! Elját­szom a sváboknak a Fehérvár-i indulót. Szinte szóról szóra ugyanezt mondta az előző évben is. Schlicher István fejébe nyom­ta a kucsmáját. Sietett haza. Te­mérdek munka várta. Amióta a felesége meghalt és a fiát meg a két béresét elvitték katonának, minden teendő rászakadt. De most ujjongott a lelke. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom