Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18-19 / 15. szám
<3 hol a műtárgy áru ^ Avagy: a képzőművészet helyi szellemének kisugárzása A régiók szellemi színvonalának — az európai arányokat keresve — egyre nagyobb szerepe és jelentó'sége van. Ennek ellenére korunk szellemi közegében a területi-közigazgatási határok mégsem találkozhatnak a művészetfóldrajzi (stílusszemléleti) határokkal. így képzó'művészetünk esztétikai értékeit sem szoríthatjuk regionális határok közé. Ebben az értelemben a Békéstáji Művészeti Társaság regionális elvű, meghatározóan megyei szerveződése sem jelent művészetföldrajzi összetartozást. Pontosabban: a lakóhelynek nincs kizárólagos szerepe. Önmagán túlmutató jelentőségű a társaság kiemelten harmadik nemzedékbeli alkotóinak összetartozása, mert a létező és vállalható képzőművészeti hagyományok folytatásán túl, a jelenben, KÖZÖSSÉGI ARCULATBAN is vállalják az egyetemes és helyi szellemi áramlatok vizuálisan esztétikai szintű képviseletét — közös tárlatok és akciók formájában. A megváltozott társadalmi feltétel- rendszerben a Békéstáji Művészeti Társaság alkotóit is generációs és szemléletbeli különbözőségek tagolják, de ezen különbözőségek együtt léteznek, nem feszítve szét a társaság alkotóközösségi kereteit. Mindez olyan szellemi vákuumban válik képzőművészeti életkérdéssé, amikor az európai kultúra egyetemességét már csupán bizonytalanságának és megrendülésének egyetemessége bizonyítja. A hazai, megváltozott, szűkebb életkeret viszonylataiban az uralkodó elit „lenézi” a művészetet, ideológiai eszközként sem használható, hiszen az átpolitizálható esztétikum ideje lejárt. Marad a szabad, az önmagáért való EMBERI, vagyis az autonóm művészet belső értékeinek esztétikai kinyilatkoztatása. Ebben az ellentmondásos helyzetben, az értékek viszonylagosságában a tegnapi alkotói magatartás „biztos istene” már nem származtatható át a képzőművészeti „versenyszféra” erőterébe sem. Ennek ellenére a honi piaci viszonyok között a kortárs képzőművészeti műtárgy minőségét mégsem a vásárlás ténye fogja felavatni, mert bár áruként fog viselkedni, de ezen kereskedelmi aktus nélkül is léteznek rejtett esztétikai értékei. Megváltozott korunk stíluspluralizmusában egymás mellett léteznek a különböző szemléletek, ahol már nincs vezető, illetve még nincs meghatározó eszmerendszer vagy stílus- irányzat. A kialakulóban lévő információs és kultúraközvetítő rendszerek átalakulásával változóban van a vizuális művészet helye és szerepe is. Ma már nem fontos, hogy egy műalkotás generációkon át megőrizze azt az erőt és statikus- ságot, amit a múltban olyan magabiztosan képviselt. Mindez nem mond ellent annak, hogy feladható lenne azon esztétikai elvárás és igény, hogy a művek hitelesek és színvonalasak legyenek. Az érvényesség új bizonyosságai — művészettörténeti tapasztalatok alapján — a jövőben új paradogmák (és szabályszerűségek) bevonásával teremthetők meg. A Békéstáji Művészeti Társaság — harminckét alkotó tagja — keresi-kutat- ja, hogy a demokratikus struktúra kínálta társadalmi nyilvánosság színtereiben: új kapcsolatokat, új viszonylatokat alakítson ki az itt élő, a művészet létkiteljesítő világához forduló szabad polgárokkal. A több, mint fél évtized alatt elvégzett alkotómunka eredményei valódi alapot biztosítanak a további építéshez; ami nem a kortévesztő anakronizmus romjaira, nem a szűk körű provincializmus törmelékére, hanem elsősorban a különváló, de egységes szemléleti életterek változásaira és szerves egységére épít, létrehozva helyben a régió, a képzőművészeti értékteremtés alkotó közegét a hagyományteremtés várának védőbástyáival. Szilágyi András Lóránt János Itatás című olajfestménye, 110x80 cm Százötven éve született Tót atyafiak és A jó palócok írója Mikszáth és a századvégi széthullás Műveiben egyszerre volt modern és konzervatív... Előbb költő, majd tudósító A fizikusok bemutatójára készül a Jókai Színház Nagyszalontáról jött, hogy magyarul tanulhasson A. Hl RÍ VllR^Ot CSRk kOIll6(llRVRl A múlt év végén jelent meg a budapesti székhelyű Alterra Svájci—Magyar Könyvkiadó gondozásában a Jelek a szigetről című antológia. Lászlóffy Aladár írja: „Ősi, de folyton megújuló indíttatás és vágy: a világ engedetlen anyagából valami maradandót teremteni a nyelv oly illanónak tűnő művészetével is. És örök kérdés: az ideális sokféleség, a legtágabb spektrum vajon egyazon alkotó sok-sok fázisában élvezhető, érhető tetten, avagy sok, több alkotó egy helyre gyűjtött műveinek Pandóra-szelencéjében. Ez a vers- gyűjtemény ez utóbbi mellett érvel...” A kötet nekünk azért is fontos, mert kollégánk, Magyari Barna is szerzői között szerepel; a Monszun helyett opusz, Éjszakai evezősök és Alkonyi affektus szerelmi lírájából három szép vers. Miért lesz valakiből költő? Magyari Barna Nagyszalontán született, 148 esztendővel Arany János után, 1965- ben. Talán éppen ezért. No és a nagyapja, Magyari József is verseket írt, amikor a költészet bizony nem számított rendes munkának... Barna gyermekfejjel kezdte, előbb lett költő, aztán újságíró. Hogy ma miért ír verset? „Van, amit csak abban tudok kifejezni, a vers olyan, amilyen én vagyok” — mondja. S az újságírást a költészettel nehezen tudja összeegyeztetni. Az egyik objektív, a másik szubjektív embert kíván. Az új antológiába az Áthúzott hallgatásból választották a verseket. így előzte meg A csonka torony szakállat növeszt megjelenését, ami már régen „pihen” a Cserépfalvi Kiadónál... S ami még lényeges: Barna 1987 végén települt át, ’88 elején állt munkába, elvégezte a főiskolát testnevelés szakon. Mint mondja, a sportot, a focit bezzeg könnyű összeegyeztetni a versírással, az egyiknél kiszellőzik az agy, a másiknál jól forog. Egyébként azért jött, hogy magyarul tanulhasson tovább, s mert belátta: a versből manapság sem lehet megélni. ’93 óta dolgozik a Hírlapnál, de már évekkel azelőtt találkozhattunk lapunkban verseivel. Ars poeticája rokonszenves: „az a szép, amit én szeretek, ami engem megfogott, sosem az, amit rám akarnak erőltetni”. (n) „Mikszáth Kálmán átmeneti kor szülötte volt, olyan koré, amely nem tartozott a magyar szellemtörténet legfényesebb fejezetei közé. írásai azonban mintha utoljára összegyűjtötték volna a régi világ minden édességét, még mielőtt a XX. században fanyarrá változott volna minden íz.” Mondotta többek között Magyar Bálint, művelődési és közoktatási miniszter, az Országos Mikszáth Kálmán Emlékbizottság elnöke csütörtökön Balassagyarmaton, az író születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett emlékév megnyitóján. Beszédében hangsúlyozta a miniszter, hogy Mikszáth egyszerre volt modern és konzervatív. Életműve kapocs a XIX. századi magyar hagyomány és az új európai elbeszélő irodalom között. A kultúra olyan szeletét, mint a mikszáthi életművet azért is óvni kell, mert olyan kincsről van szó, amely szembeállítható az értéktelenséggel. Az emlékév határon túli, felvidéki és erdélyi eseményeivel kapcsolatosan Magyar Bálint kiemelte: nemcsak az a cél, hogy a határon túl a magyaFriedrich Dürrenmatt A fizikusok című darabjának premierjére készül a Jókai Színház. A hét éve elhunyt svájci német író a hatvanas években talán a világ leggyakrabban játszott színpadi szerzője volt, hazánkban is megjelent valamennyi jelentősebb műve, hangjátékok és krimik is, több darabját bemutatták. Békéscsabán az 1994-es évad tragikus komédiájával, a János királlyal kezdődött, Ä csendestárs magyarországi bemutatóját ’96 őszén tartották a Katona József Színházban. A berni és zürichi egyetemen filozófiát és teológiát tanult, Dürrenmattnak A fizikusok és Az öreg hölgy látogatása hozta meg a világhírt. Egész életművét a moralista szemlélet, az erkölcsi válsággal küzdő világ elemzése jellemzi; A nagy Romulusban (1949) az emberi cselekvés értelmetlenségére, Az öreg hölgy látogatásában (1956) a pénz romboló hatására figyelmeztet. Különös életszemlélet, szkeptikus világnézet és sajátos humor süt át groteszk komédiáiból. Ars poeticája szerint a mai korszakot csak komédiával lehet felmutatni, mert ez a világ már annyira bonyolult, zűrzavaros és átláthatatlan, hogy a trarok olvassák Mikszáthot, hanem, hogy szlovákul is egyre többen hozzájussanak írásaihoz. Hiszen többek között éppen az ő művészetén keresztül nyújthatnak egymásnak békejobbot a tót atyafiak és a jó palócok. A mikszáthi életmű a mai napig elég sok fejtörést okoz az irodalom- történészeknek. Kit tiszteljünk az íróban? Az 1848-as szabadságeszmék őrzőjét, lelkes hívét, vagy a bukás, a történelmi mulasztás kritikusát? A romantikus, vagy a realista szerzőt? Jókai Mór munkásságának követőjét vagy Móricz Zsigmond műveinek előfutárát? A kettősség végigkísérte egész életét és írásművészetét. A Tót atyafiak és A jó palócok című novellásköteteiben még az elmaradott paraszti világba helyezi az őszinte szenvedély és az idill lehetőségét, miközben országgyűlési karcolataiban, újságcikkeiben a korabeli politikai állapotokról kíméletlenül lerántja a leplet. A két koldusdiák és a Szent Péter esernyője még romantikus történelmi idill, a Beszterce ostroma, a Két választás Magyarországon és A gavallérok viszont a kogédia keretei között nem ábrázolható hitelesen. A kortárs alkotónak tehát csak a komédia műfaja marad, ezen belül kell megtalálni a művészi lehetőségeket. A fizikusokat Bertolt Brecht—G. B. Shaw mellett a másik nagy mester — Galileijének ellendarabjaként tartja számon az irodalomtörténet. Mindkét mű a tudós felelősségét feszegeti, de míg Brechtnél az ember dolga, hogy a világot megváltoztassa, a tudós felelősségvállalása erkölcsi kötelesség, Dürrenmattnál a nemes szándék visszájára fordul, a történéseket a véletlenek irányítják, az ember kiszolgáltatott, és így a felfedezés, a világ sorsa egy őrült hatalmának függvénye. A fizikusokat a svájci szerző 1962-ben írta, akkorra szerinte elfogyott a brechti hurrá-optimizmus, a hidegháború és az atomkatasztrófa korában a hősiesség nevetséges póznak, az emelkedettség üres frázisnak, az igazságszolgáltatás idejétmúltnak tűnt. Ebből a meggyőződésből született a darab. Békéscsabai bemutató január 31 -én, Möbius szerepében Kovács Lajost, Beutlerként Gáspár Tibort, Emestiként rabeli társadalom kemény szatírája. A lezüllött dzsentrit, a talajvesztett társadalmi réteget senki sem ábrázolta olyan pontosan, hatásosan, mint Mikszáth; ez a fejezet kétségtelenül életművének legerősebb műfaja. A századvég elbizonytalanodott magyar társadalmában meglátta a kiszolgáltatott emberek tragédiáját. Bár kormánypárti képviselő volt, a miniszterelnök bizalmasa —- vagy éppen ezért — élesen bírálta a politikai állapotokat. Utolsó éveiben végképp elkomorult a hangja, teljesen kilátástalannak érezte a helyzetet, sejtette, hogy a szívének oly kedves világ pusztulása, Magyarország széthullása elkerülhetetlen. Ekkor írta a Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival és A fekete város című regényeit. Halála előtt néhány héttel, 1910 májusában egyik beszédében a következőket mondta választóinak: ,, Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színekben látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet.” N. K. „Inkább szerencsétlenek vagyunk, mint bűnösök. A komédia illik tehát hozzánk. ” Karczag Ferencet láthatja a közönség. Von Zahnd ideggyógyász Felkai Eszter, a főnővér Kovács Edit, az előadás rendezője Konter László igazgatófőrendező. Niedzielsky Katalin
