Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-13 / 10. szám
Földink volt. (u) Ezen a napon hunyt el 1938-ban Békéscsabán Lischka Lipót kertész. Ismereteit Bániakon, a Karát sonyi-uradalomban, majd a budai királyi várkertben szerezte. 1895-ben Nagybecskereken városi főkertész. 1899-től pedig több évtizeden át Békéscsaba kertészetének vezetője, a Békés- vármegyei Kertészeti Egyeseiilet alelnöke volt. Szociális keret. (1) Végegyházán az önkormányzat népjóléti bizottsága azt javasolta a testületnek, hogy az 1996. december 31 -éig személyenként meghatározott 10 forint térítési díj kedvezményt az 1997. évi költségvetés terhére előlegezzék meg. Ezáltal az étkezőknek — az új szociális rendelet megalkotásáig — a továbbiakban is folyamatosan tudják biztosítani a támogatást. A testület elfogadta a javaslatot, és emelett 203 gyermeknek összesen 80 ezer forint értékű támogatásáról is döntött, amelyet édességcsomagként vittek el az ünnepekre a családoknak. ' Hírmondó. (1) Nyomdai okok miatt az év végén egyszerre jelent meg a Magyar- bánhegyesi Hírmondó novemberi, decemberi száma, amelyet az ünnepek után is érdemes kezünkbe venni. Többek között a „Vallatóban” szó esik arról, hogy bár kisebb-na- gyobb buktatókkal, de hatodik éve él a lap, amely a „direkt- ben” politizálás helyett a helyi tájékoztatást és az érdeklődésre számottartó írások közreadását tűzte célul. Mindkét számban ismét találunk szép verseket, folytatásos elbeszélést, felidéződik a karácsony hangulata, olvashatunk a „Mosoly értékéről”, a 100 éves templorrj ünnepi megemlékezéséről, valamint néhány kritikai, vagy éppen értékelő megjegyzést találunk a település életéről. Szerb textíliák Battonyán A kérdéskör összefügg a nemzetiségi identitással. Nemrég Battonyán millecentenáriumi kiállítást rendeztem. Szerettem volna az itt élő szerb és román nemzetiség női ruháiba egy-egy bábut népviseleti ruhákba felöltözve kiállítani. Legnagyobb megdöbbenésemre helyben nem sikerült ilyeneket találnom, s be kellett érjem kiegészítő textíliákkal. (Ezeket is a megyei múzeumi szervezettől kaptam kölcsön, pedig 70 évvel ezelőtt még ez a néphagyomány élt a településen.) Korabeli fotókra támaszkodhattam csupán. Időközben kezembe került Sztanoj Milánné Jenovácz Olga 1920-ban készült fényképe, ahol a szerb fiatal- asszony jellegzetes szerb kendővel, házilag készült blúzban és a szerbekre oly jellemző módon összefűzött aranytallérnyaklánccal fényképeztette le magát. A felvétel egyébként 70 évvel ezelőtt készült az egyik battonyai fényképész műtermében. De előkerültek Vidicki Velimirné Budisin Leposzava férjének készített fehér ünneplő inge és leányának Vidicki Teréziának készült, ugyancsak kézzel szőtt monogramos hímzett törülközői is. Ezek szintén arról tanúskodnak, hogy nem egészen egy évszázaddal ezelőtt még élő hagyomány volt Battonyán az ilyen jellegű textilipar. A településen még létezik szövőszék is, csak éppen nem dolgoznak azon. Ezen nemzetiségi néphagyományok ösztönöztek arra, hogy a viselet után kutassak. Az természetes, hogy a Battonyán élő szerb emberek és asszonyok jártak ilyenekbe. De egyre nehezebb ezeket összegyűjteni. (A nyakéket még úgy, ahogy megértem, hiszen ennek forintban is kifejezhető jelentős értéke volt, tekintettel arra, hogy a kerek alakú pénzérmék annak idején legtöbbször aranyból — vagy Egy szerb fiatalasszony az oly jellemző módon összefűzött aranytallér-nyaklánccal ezüstből — készültek, így természetesen értékeket képviseltek.) Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ilyen textíliákba annak idején még a „mennyegzős lovakat” is „felöltöztették”. A szokás szerint elsősorban a vőlegény lovait díszítették hímzett és kézzel szőtt törülközők, habár a menyasszony lovain is időközönként láthatók voltak ilyenek. A kérdéskör tulajdonképpen összefügg a család vagyoni helyzetével. A jobb módú szerbek büszkék voltak arra, hogy a többnyire fekete színű lovak így feldíszítve húzták a kocsit a lakodalmakra. Sajnos, napjainkban nem maradt semmi ebből a követésre méltó néphagyoSzerb, fehér, ünneplő ing és hímzett türülköző mányból. Elsősorban azt tartom sajnálatosnak, hogy a szerb emberek népviselete kihalt, vagy legalábbis kihalófélben van. Amikor azután érdeklődtem, hogy van-e egyáltalán olyan asszony ma Battonyán, aki a meglévő szövőszéket kezelni tudná (vele szőni képes lenne), egyértelműen nemleges választ kaptam. Ez a jelenség nem „általánosságban” sajnálatos, hanem a maga konkrét valóságában is. Tudniillik a kérdés összefügg a korszerűség értelmezésével és az életformával is. A szerb textíliák ugyanis nemcsak szépek voltak, de nagyon praktikusak is. A kézzel készített, hímzett törülközők nedvtartó képessége talán jobb is volt, mint a manapság használatos „frottírtörülközőké”. Végső soron a nemzetiségi önazonosságérzet fokozatos kihalásáról, elszürküléséről van szó, és ez egyértelműen negatív jelenség. Ma már csak a néprajztudomány „emlékeiben él” valamelyest ez a tudat, s ott is csak addig, amíg lesznek emberek, akik fontosnak tartják mindezt. Én — nem lévén nemzetiségi néprajzos sem — fontosnak tartom. Dr. Takács László Felajánlás a civil szervezeteknek Mezőkovácsházán a képviselő- testületi tagok bevezették azt a „szokást”, hogy a tiszteletdíjukat év közben egy általuk meghatározott célra felajánlják a város valamelyik sport, kulturális, vagy civil szervezetének. Mivel a költségvetés terhére több jogos támogatási kérelmet voltak kénytelen elutasítani, ezért úgy döntöttek, hogy a maradványból és a tiszteletdíjakból származó pénzt év végén szétosztják a település szervezetei között. Támogatásban részesült többek között az Azimut ifjúsági balesetmegelőző szervezet, mindkét városi nyugdíjasklub, a Body- Building SC, az MTE kézilabda és lovas-szakosztálya, 9 napközis csoport, 6 iskolaotthonos tanuló- csoport, az iskola speciális tagozata, 12 óvodai csoport, a mozgáskorlátozottak helyi egyesülete és a díszítőművészeti szakkör. Ezt követően szintén anyagi segítségben részesült a szülői munkaközösség, a mezőkovácsházi Mentő Alapítvány, a városi vöröskereszt, a „Jövőnk záloga” Alapítvány, a Mezőkovácsházi Hírlap és a reformátuskovácsházi iskola 8. osztálya. A kiosztott támogatások megközelítik a 700 ezer forintot. H. M. Lebenszky Attila levelét megírta... Mindenki másról beszél? Lebenszky Attila, Gyula város polgármestere 1996. december 20- ai dátummal levelet intézett a képviselő-testület tagjaihoz. Úgy tudjuk, egyebek mellett azt úja benne: Békés Megye Rendőrfőkapitánysága dr. Gaál László dandártábornok úr 19%. december 18-án kelt levelében tájékoztatást ad arról, hogy az immár 1996. április óta tartó nyomozást a Gyulai Rendőrkapitányságtól elveszi és saját megyei hatáskörbe vonja. E levél intézkedik arról, hogy dr. Szabados Zoltán őrnagy úr által a testület e hó 16-i zárt ülésén elmondott gyanúsított társak meghallgatására e hó 19-én csütörtökön nem kerül sor. Jogkövető és természetes ez az intézkedés, hiszen D. L. köztisztviselő társai ellen a bűncselekmény alapos gyanúja, az engedményes részére tett engedményező nyilatkozat törvényes voltával kapcsolatban merült fel, és a bíróság 1. pontban jelzett ítéletével egyben kvázi kimondta, hogy a gyanúsítottak törvényesen jártak el, ezért a gyanú alaptalan, így a kihallgatás is okafogyottá vált, és minden jel szerint okafogyottá válik a további nyomozás is. Lássuk a levelet, melyre a polgármester úr hivatkozik! „Tisztelt Polgármester Úr! Értesítem, hogy a Gyulai Rendőrkapitányság49l1996. hü. szám alatt.... (itt egy teljes név áll—a szerk jelien csalás bűntett alapos gyanúja miatt indított ügyben beterjesztett elfogultsági indítványát megkaptam. Tájékoztatom, hogy indítványának megérkezése előtt már döntés született arról, hogy az ügyben a nyomozást a Főkapitányság Vizsgálati Osztálya hatáskörébe vonja és folytatja tovább. A fentiekre tekintettel indítványának elbírálásától eltekintek. A kialakult helyzetre figyelemmel — mivel az ügy kijelölt új vizsgálójának az ügyiratot tanulmányoznia kell—kérem, hogy az 1996. december 19-re a tisztségviselőknek szóló idézéseket szíveskedjenek tárgytalannak tekinteni. KéremPolgármester Urat, hogy az érintetteket is szíveskedjen az idézések visszavonásáról tájékoztatni. Békéscsaba, 1996. december 18. Tisztelettel: Dr. Gál László r. dandártábornok, megyei főkapitány" * A képviselőknek szóló polgármesteri levél megszületésének és elküldésének okát még csak értjük, ám azt már nem nagyon, hogy Lebenszky Attila miért mellékelte hozzá a főkapitány által leírtakat. Mindenesetre jónak láttuk dr. Gál László rendőr dandártábornok véleményét kérni a polgármesteri és a főkapitányi levél ellentmondásainak tisztázása céljából. — A tisztségviselők meghallgatása szükségessé vált — mondta dr. Gál László megyei rendőrfőkapitány. -— A vonatkozó BM rendelet lehetővé teszi, hogy a felettes szerv egy ügyet a nyomozás bármely szakaszában magához vonjon. Úgy ítéltük meg: nem célszerű, hogy a város önkormányzatának vezetőit a helyi rendőrök hallgassák meg. — Sokan viszont úgy vélekednek, hogy döntésükkel megkezdődött az ügy „elfektetése”. — A rendőrség nem fektet el ügyeket. Korrekt vizsgálattal tisztázzuk az ügy büntetőjogi vonatkozásait. A Gyulai Rendőrkapitány ság eljárása teljes egészében törvényes volt, mint mondtam, nem ilyen okok miatt vontuk magunkhoz az ügyet. —A levélben ön nem említi a beidézettek nevét, akik értesítését kérte a polgármestertől. A polgármester úr netán már korábban is tudta, hogy kik a rejtélyes „társak” ? —Igen. — Tudott ön arról, hogy a polgármester úr kipostázza a képviselőknek az ön által írt levél másolatát? —Nem. K.A.J. K Egy óceánnal arrébb.... Munkatársunk amerikai úti élményei VII. ~ ' Kétszáz farmer hívta életre ezt a gabonaraktárat a bab fővárosában, Breckenridgében A Morning Sun című regionális lapot Almában adják ki. Alma Michigan állam középső részén található. A lapot a környékbeli négy-öt település lakossága vásárolja. Az itteni települések közül (Almán kívül) Breckenridgébe és St. Louisbajutottam el. Showműsor a templomban St. Louisban John E. Hammer lelkész meghívására egy katolikus misén vehettem részt a nem régen létesített Mount St. Joseph templomban. A templom a katolikus hagyományoktól eltérően tejesen egyszerű építmény. Földszintes, torony nélküli és kí- vül-belül mentes mindenféle díszítőelemtől. A mise pedig merőben eltér a magyar hagyományoktól. Úgy is mondhatnám, hogy egyik ámulatból a másikba estem. Végig olyasmit éreztem, mintha valamiféle showműsoron vettem volna részt. A hívek a „nézőtéren” ültek, a lelkész pedig velük szemben egy körülbelül 10 centiméteres pódiumon. A katolikusoknál szokásos díszes oltárnak semmi nyoma. A lelkész beszédei rövidek voltak, közöttük sok-sok dallamos, modem ének, amit a hívekkel közösen énekeltek. Kicsit később a lelkész átült a „közönség” közé, maga köré gyűjtötte a gyerekeket, akik a puha meleg padlószőnyegen törökülésben vették őt körül. A lelki- pásztor különböző kérdéseket tett fel a gyerekeknek a keresztény vallással kapcsolatban, s a kicsinyek, mint az iskolában válaszra nyújtották a kezüket. Az elhangzott poénokon, tréfás megjegyzéseken együtt nevetett az egész gyülekezet. Két kisgyermeket is kereszteltek ezen a napon, de a magyar katolikus szokásoktól eltérőn egy kis szökőkutas medencében megmentéssel végezték a szertartást. A gyülekeztbe fogadott gyerekeket azután a lelkész és az édesanyák is körbehordozták a megjelentek körében. A mise utolsó harmadában, a magyar katolikusoknál szintén nem szokásos úrvacsora után a hívek láncszerűen kezet fogtak egymással és mindenki békét, boldogságot kívánt a közvetlen szomszédainak. Az istentisztelet végén John atya minden egyes hívével kezet fogott az ajtóban, kinek kinek személyreszóló jókívánságokat hangoztatva. A bab fővárosában Breckenridgében farmerekkel ismerkedhettem meg. Az amerikai Tim és a magyar származású Mat együtt több száz hektáron gazdálkodnak. Emellett mindketten marhákat is tartanak. Tée- szek helyett Amerikában a farmerek gazdasági szövetségekbe tömörülnek teljesen önkéntes alapon. A környék csaknem 200 farmere hozta létre az 1500 lakosú Breckenridgében azt az óriási gabonaraktárt, amit angolosan elevátornak hívnak. Brecken- ridgét amúgy a bab fővárosának is nevezik. Bár Michigan állam minden részében találkoztam magyar származású amerikaiakkal, meglepő módon ezen a kis isten háta mögötti településen több magyar szót hallottam, mint az egy hónap alatt szerte a Nagya Tavak országában. És nem csak a szó volt magyar, de szívek is... Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a vendégszeretetet, amellyel itt egyik háztól a másikig fogadtak. A breckenridgei temetőben létezik egy sírhely, ahová két Békés megyéből származó embert helyeztek örök nyugovóra. A házaspár—jobb megélhetés reményében^—még 1910-ben vándorolt ki Amerikába. A hatvanas évek végén haltak meg, soha többé vissza nem térve szülőföldjükre. Mint Békés megyeinek, akaratlanul is könny szökött a szemembe... (Folytatjuk). Magyar Mária
