Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24-26 / 300. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. december 24-26., kedd-csütörtök Kilépett. (i) A dévaványai képviselő-testület tegnapi ülésén ismételten szavaztak arról, hogy a Dévaványai Hírlapban a további­akban is közöljék-e a segélyezet­tek névsorát. A képviselők több­sége végül igennel szavazott. Ezt követően dr. Ágoston Sándor — aki úgy véli, a mai, anyagilag elle­hetetlenült világban bárki kerülhet pénzzavarba, ezért sértő a nevek közlése—lemondott szociális bi­zottsági tagságáról. Vízdíjmódosítás. (b) A kétegyházi önkormányzat leg­utóbbi testületi ülésén foglalkoz­tak a település vízellátásával. Az ülésen Hosszú Szilárd, a Vízmű­vek Rt. vezérigazgatója egyebek mellett elmondta: az egyéb beru­házásoknak köszönhetően Két- egyházán a vízellátás műszaki ál­lapota jó. A képviselők kérdésére elhangzott, hogy az ivóvíz arzén- tartalma a megengedett határér­ték alatt van. A vízdíj a jövő év január 1 -jétől a köbméterenkénti 93,20 forintról 116,80 forintra módosul. Városházi esték, (a) Bé­késcsabán élő színművészek közreműködésével, és a városi önkormányzat támogatásával in­dulhat meg az a programsorozat, melyet „Városházi esték” néven ismerhet meg a nagyközönség a közeljövőben. Ennek első bemu­tatója Arnold és Bach: Apa csak egy van című bohózata lesz feb­ruár 24-én a Jókai Színházban. Az idén minden eddiginél több képeslapot küldtek Battonyára Decemberi ünnep az S. 0. S.-faluban A battonyai S. O. S.-gyer­mekfaluban nem csak a hét­köznapok, hanem az ünnepek is úgy telnek, mint bármelyik átlagos magyar családban. A Mikulást és a karácsonyt itt is felfokozott várakozás előzi meg. Az idén, december 5-én este Balogh Béla falumester rakott minden földi jót a ko­sarába, és két krampusz kísé­retében bekopogtatott a falu házaiba. A csomagokat ter­mészetesen az anyukák ké­szítették, így végül (a sze­mélyre szóló és meg­szívlelendő jótanácsokon kí­vül) minden gyermek azt kapta, amire vágyott. Másnap délelőtt a közösségi házba egy másik Mikulás is elláto­gatott: a falu Mikulása Tomanek Gábor színésszel érkezett Békéscsabáról, s a hangulatos műsor után ki is osztotta ajándékait. A Mikulás-várás óráinak fontos tennivalói közül az S. O. S.-ben is a cipők kifénye- sítése és ablakba tétele a legjelentősebb. A karácso­nyi felkészülés ennél sokré­tűbb, szerteágazóbb. A bet- lehemesek már hetekkel ko­rábban elkezdik szerepeik tanulását, hogy a szentestén minden család nappalijába bibliai hangulatot varázsol­hassanak. Az anyukák gon­doskodnak a fenyőfa és a fenyődíszek megvásárlásá­ról, elkészítik gyermekeik ajándékait, az ünnepi étele­ket. A gyermekek természe­tesen egymást is, és az any­jukat is megajándékozzák, miután a betlehemesek eltá­voznak. Ezután családi kör­ben közös vacsorával és be­szélgetéssel folytatódik az ünnep, a katolikus családok­nál felcsendülnek az egyházi énekek, majd elmennek az éjféli misére. A falu Mikulásához ha­sonlóan megtartják a falu ka­rácsonyát is. Az idén decem­ber 25-én 10 órai kezdettel a mezőkovácsházi Crazy együttes műsorában, A mu­zsika hangjában gyönyör­ködhetnek a gyermekfalu la­kói. No, meg a közösségi ház­ban felállított 4 méternél is magasabb karácsonyfában, melyet id. Palkó Lajos aján­dékozott az S. O. S.-nek. Ta­valy egy másik helyi lakos, Kocsis Nándor kertész ked­veskedett fenyőfával a kö­zösségnek. Természetesen a falu karácsonyfája alá is ke­rül ajándék. Tavaly is, az idén is a budapesti Contex Kft. adományozott karácsonyi csomagokat az itt élő gyer­mekeknek, mégpedig az előzetesen összegyűjtött egyéni kívánságok alapján. Az ünnep hátralévő részé­ben a falu pedagógiai munka­társa a nagyobb gyermekek­kel közösen játékos progra­mokat is szervez, szem előtt tartva a karácsony bensősé­ges, családi jellegét. — Karácsonykor sohasem tartunk nagyobb vigalmakat, így például diszkót sem — mondja Mádi István faluve­zető. — Az ünnep gondolat­köréhez tartozik, hogy kará­csony előtt egyre több battonyai család fordul hoz­zánk segítségért. A raktáron maradt, sajnos meglehetősen kevés adományból eddig is szívesen adtunk a rászorulók­nak. Most először fordult elő, hogy a battonyai Hermann Gmeiner Óvoda és a speciális iskola pedagógusai is segít­séget kértek tőlünk: kis mére­tű harisnyanadrágot, cipőt, kabátot, bármit elfogadtak, hogy valamelyest felöltöztet­hessék a nélkülöző családok gyermekeit. Van azonban az idei ka­rácsonynak egy kevésbé szo­morú újdonsága is: számos üdvözletét kaptunk Békés megyei cégektől és magán- személyektől, ezekért ezúton is szeretnék köszönetét mon­dani. A kedves gesztust úgy értelmezem, hogy a 10 éves falu egyre inkább beilleszke­dik a környezetébe. Talán egyszer az adományok is megindulnak felénk a sző­kébb pátriából... Arra a kérdésre, hogy mi­ért éppen kisgyermeknek való ruhákból van „felesle­gük”, Mádi István így vála­szolt: — Felnőttek a gyermeke­ink, a többség tinédzserkorú, mindössze 5-6 apróság él a faluban. Jövőre tíz-tizenkét 7-8-9 évest várunk, az anyá­ink átlagéletkora ugyanis kö­zelít a 45 évhez. A családok struktúráját úgy kell alakíta­nunk, hogy az S. O. S.-anyák nyugdíjba menetele ne okoz­zon az elkerülhetetlennél na­gyobb megrázkódtatást. M. Gy. Költőjére emlékezik Békés A költő tisztelői, barátai szívügynek te­kintették a kötet megjelenését Az Ad astra (1982) és a Vakrepülés (1988) című köny­vek után éppen kará­csonyra jelent meg Szúdy Géza, békési költő harmadik köte­te, a Haladék. „Ami­kor e kötet utolsó versét is elolvastam, arra gondoltam: a költő, a mi Szúdy Gézánk már két éve nem ír verset, és nem állít össze újabb kö­tetet, hogy hozzánk postázza gondolata­it, melyek az emberi lét rejtelmeit kutat­ják” — írja Pataki István, Békés pol­gármestere a Hala­dás utószavában. Az emberi lét rej­telmeinek kutatása valóban kulcsszó Szúdy Géza lírájá­hoz, mélyen filozofi­kus költészetéhez, egész életművéhez. Tanárként, költő­ként, filozófusként kereste a lét értel­mét, az emberi kül­detés lényegét, műveivel mindig igyekezett választ adni önmagá­nak és másoknak, vigaszt nyúj­tani és reményt adni. 1921. már­cius 21-én született Ipolyságon (Szlovákia) harmadik, legki­sebb gyermekként. Orvostan­hallgatói tanulmányait betegség miatt abba kellett hagynia, a böl­csészkart 1942-ben kezdte el, '46-ban doktorált filozófiából, pszichológiából és művészet- történetből summa cum laude eredménnyel. Végleg Magya­rországra költözött, '58-ban ke­rült a békési 2. Számú Általános Iskolába, ahol később igazgató lett, 1981-ben vonult nyugdíjba. '94. február 18-án ragadta el a halál, azóta versei vannak ve­lünk. Hátrahagyott műveinek ki­adására most tisztelői, barátai vállalkoztak; a kötet megjele­nését támogatta özvegye, Bé­kés város önkormányzata, mű­vészek, vállalkozók és ügyvé­dek. A kötetet Sass Ervin újság­író, a költő közeli barátja szer­kesztette, az illusztrációkat Csuta György festőművész ké­szítette. A Békés Typo Bt. Nyomdában elkészült Haladék szép emléket állít Szúdy Géza költészetének. Niedzielsky Katalin A képviselő-testület hozzájárult Domsik Jánosné polgármester nyugdíjazásához Két évtizeden át irányította Kevermest „Tősgyökeres kevermesi va­gyok, elődeim a falu őslakói közé tartoztak. Ez mind a mai napig meghatározta életemet” — mondja a december 30-ával nyugdíjba vonuló polgármester, Domsik Jánosné, aki 1975. júli­us 1-jétől állott a nagyközség élén. Középparaszti családból származik, Battonyán érettségi­zett kitűnő eredménnyel, de a Szegedi Tanárképző Főiskolára helyhiány miatt nem vették fel. Képesítés nélküli pedagógus­ként alkalmazták a helyi általá­nos iskolában. — A mai napig tisztelem a község akkori vezetőit, akik 1960-ban — származásom elle­nére — támogatták a továbbta­nulásomat. Az volt a meggyő­ződésük, hogy Kevermesnek szüksége van a helybeli fiatal diplomásokra. Másodszorra, az előző évivel azonos pontszám­mal felvettek Szegedre; 1965- ben biológia-földrajz—mező- gazdasági ismeretek szakon dip­lomáztam jeles eredménnyel — mondja Domsik Jánosné polgár- mester. Tíz évig tanított a helyi általá­nos iskolában, szívesen tanult tapasztaltabb kollégáitól, és örömmel vállalt mindenféle tan­órán kívüli szakmai munkát. 1967-ben kötött házasságot Domsik Jánossal, egy fiúgyer­mekük született. — Ugyanekkor kért fel a mezőkovácsházi tanácsi és párt­vezetés arra, hogy vállaljam a tanácstagi, majd pedig a tanács- elnöki jelölést. Megbeszélve a családommal, a tanácselnöki poszt mellett döntöttem. Úgy ítéltük meg, ebben a beosztás­ban eredményesebben szolgál­hatom a szülőfalumat. — Ha visszatekint erre a bő Domsik Jánosné: „Sok a pó­tolni valóm családanyaként, feleségként, háziasszony­ként” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER két évtizedes szolgálatra, mire emlékszik vissza legszíveseb­ben? — Mindenekelőtt az itt élő emberekre, a hivatali munkatár­saimra, a testületi tagokra, a fe­lettes szervek képviselőire, ta­nácselnök, illetve polgármester kollégáimra, a körzet ország- gyűlési képviselőire. A tanácsi időszakban végzett társadalmi munkákra, amikor a falu apraja- nagyja építette a járdákat, a köz­épületek előtti parkolókat, a bekötő utakat, az autóbuszváró­kat. — Nyilván voltak nehéz időszakok is. — 1978 és 1982 között súlyos természeti csapás érte a falut: a belvíz lakóházakat rongált meg vagy döntött össze. Négy év alatt 48 házat kellett teljesen újjáépí­tenünk, és több mint 100-at fel­újítanunk. De középületeinket sem kímélte a belvíz. — Kevermes elmaradott tér­ségbeli település. Hamég termé­szeti csapás is sújtja... — Ázt szokták mondani, minden kárnak van valami haszna. Az újjáépítésekkel, a felújításokkal valamelyest megfiatalodott a község. Aztán az 1980-as években — éppen a hátrányos helyzetünk miatt — a központi és a megyei szervek jóvoltából hozzájutottunk különböző pénzforrásokhoz. Hat utc'ában szilárd burkolatú utat építettünk, felújítottuk a községházát, elkészült a házasságkötő terem, az új pos­taépület, a központi orvosi rendelő, felszámoltuk a putri­kat, 1987-ben átadtuk a 30 sze­mélyes öregek napközi ottho­nát, a 6 tantermes iskolaépüle­tet, bővítettük a művelődési há­zat. Közvetlenül a rendszervál­tozás előtt készült el az orvosi és a rendőri szolgálati lakás. A '80-as évek eredménye, hogy a PATEX cémázó üzeme új mun­kacsarnokkal bővült, a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész pedig seprűkötő üzemet alakított ki a településen. De bővült a bolthálózat, bővültek a szolgáltatások. Hasonló fejlő­dés volt tapasztalható akkor a társközségként Kevermeshez csatolt Dombiratoson is. — Ekkor tájt jól csengett a Lenin Mgtsz neve. Aki akart, dolgozhatott — hallani az erre az időszakra emlékező kever- mesiektől. — A rendszerváltozást követően a munkahelyek meg­szűnésével rendkívül nehéz helyzetbe került a lakosság is, és az önkormányzat is. A tele­pülés elöregszik, lélekszáma az 1975. évi 3428-ról 2262-re csökkent; a cigány lakosok frá­nya eléri aló százalékot. Evek óta kiegészítő állami támoga­tásra szorulunk, a csőd elkerü­lése érdekében megkezdtük ingatlanaink eladását; a lakos­ság — tartalékainak felélésével — az otthoni gazdaságban pró­bálkozik előteremteni a leg­szükségesebbeket. Sajnos 1994-től nem számítunk elma­radott térségnek, az átminősítés éves szinten mintegy 10 millió Ft bevételkiesést okoz az ön- kormányzatnak. Hozzátartozik a képhez, hogy az elmúlt 5-6 évben is fejlődött Kevermes: megépült, illetve át­adásra került többek között a II. világháborús emlékmű, az ott­honház, a rendőrőrs, a Kossuth és a Battonyai utcai járda, a tor­naterem, a gázhálózat, jelenleg is tart a telefonfejlesztés. Sajnos nem maradt el az újabb termé- szeti(?) csapás sem: az aszály, illetve a nagymennyiségű ivó­víz-kivétel miatt a lakott lakások egyharmada megrongálódott Kevermesen. Helyreállításuk­hoz több központi segítségre és még több lakossági pénzre lenne szükség. Vagyis a polgármester asszony kezdhetné elölről. Ehe­lyett azonban a nyugdíjazását kérte. — Gondolom, sokan megkér­dezik öntől: nem megfutamodás ez? — Egészségi állapotom és a megváltozott nyugdíjtörvény miatt döntöttem a visszavonu­lás mellett. Indokaimat a képviselő-testület méltányolta, így december 30-ától igyek­szem „jóvátenni” mindazt, amit közéleti tevékenységem miatt családanyaként, feleségként, háziasszonyként elmulasztot­tam . Persze azért, ha kérik, és ha erőm engedi, szívesen segítek bárkinek. Ménesi György A Dombegyházi Petőfi Mg. Szövetkezet kisdombegyházi szarvasmarhatelepéről 1996. december 20-áról 21-éré virradó éjjel elloptak 6 db ALFA-LAVAL típusú fejőaépet. A nyomravezetőneR"! OO OOO Ft juta lm est ajánl fel a szőve A bejelentő személyét titkosan kezeljük. | A BÉKÉSCSABA VAGYONKEZELŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG értékesítésre meghirdeti a Békéscsaba, Szabadság tér 26. szám alatti volt húsáruház berendezési tárgyait és eszközeit. Az. írásos ajánlatokat 1997. január 6-án 14 óráig várjuk az alábbi címre: Békéscsaba, Irányi u. 4—6.1. emelet. Tfelefon/fax: (66) 445-542, 445-543. Előnyben részesítjük a teljes eszközállomány meg­vásárlására vonatkozó egyösszegű ajánlatot. Az eszközök megtekinthetők 1996. december 27- én 10—12 óráig a helyszínen. (48951

Next

/
Oldalképek
Tartalom