Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-07-08 / 286. szám

ßl grafikai plakát művészete Nemzetközi Tipográfiai Kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban A triennálék hagyományteremtő szándékával — békéscsabai kezdeményezésre — 1987-ben jött létre az 1. Országos Tipográfiai Kiállítás Budapesten. Az eredeti koncepció kidolgozója, Gécs Béla, a Kner Nyomda Rt. mestertipográfusa 1990-ben hazahozta a második, A Könyv Tipográfiája címmel megrendezett országos tárlatot. Mivel Európában sem található a tipográfiának szakmai fóruma, ezért a felismerők (és meghirdetők) — szakmai szövetségek — nemzetközi pályázatot írtak ki a BETŰS-GRAFIKAI PLAKÁT Gécs Béla mestertipográfus kiállított munkája műfajában. Ötvenhárom tipográfus százhatvan be­tűgrafikai kompozícióját tekinthetjük meg a tradicionális és modem betű vi­zuális lehetőségeit kutatva. A tipográ­fus szemléletében ahány betű, annyi világ: mindnek más hangulata, termé­szete és stílusa van. A tipográfia hagyo­mányos oldala — amely a gondolat ésszerű és olvasható megjelenítésére, rögzítésére összpontosít — tulajdon­képpen alig változott. Az ókori Trajanusz oszlopán ugyanolyan verzá- lis nagybetűkből álltak, illetve állnak a szavak, mint egy mai újság fejlécén és nóta bene: ugyanúgy tovább él a Nagy Károly korában kialakult kis alfabétum is! Ami változik: az a technológia, va­gyis az a módszer, ahogyan a megterve­zett betű formáját, alakzatait létrehoz­zák. Az emberi kézírásból származta­tott antikvák (álló betűk) átformálódtak a történelmi időben ólombetűvé, fény­szedett, elektromosan és digitálisan szedett betűvé, illetve változó techno­lógiájú közvetítő eszközökké. A jövőbeli arányok nyilvánvalóan módosulnak, de a mennyiség egésze — még e legpesszimistább jóslatok szerint is — nagyságrendekkel növekedni fog. A mai gyakorlat következményeit te­kintve — egyrészről, számtalan tipog­ráfiailag minősíthetetlen „betűzagyva- ság” lát napvilágot, másrészről, a vál­lalkozások jelentős része működik, mindenféle tipográfiai, nyomdaipari szakismeretet nélkülözve. A számító­gép alkalmazása nem „csodaszer”, s a legjobb szoftver sem pótolhatja a hozzá értést a tipográfiai szabályok semmibe­vételét. Ebben a „bódultságban” a kiál­lítás különös fontossággal bír a szak­mabeliek számára is, tanulságos az, hogy lehet — a számítógépes „rendet­lenség” ellenére — alkotó módon vi­szonyulni a TIPOGRÁFIAI REND világához! Ugyanakkor a látogatók is megcsodálhatják, hogy a betűkompozí­ciókkal milyen változatos grafikai hatá­sok hozhatók létre. A kiállított betűpla­kátok viszonylag egységes színvonalá­ban a rendezés, Kállai Júlia élvezetes „iránymutatást” ad — az egyébként szétesésre hajlamos — eklektikus anyagnak. A magyar plakát-bár, való­színűleg a közeljövőben nem fogja megközelíteni az osztrák typo-plakát tömörségét, a németek mértéktartását, a csehek frivol intellektuális humorát, a finnek természetes eleganciáját vagy az amerikaiak grandiózus profizmusát — megnyugtató harmóniájával, formai igényességével kiemelkedő színvona­lú. Békés megye díját Juhász Márton kapta, aki művében a modem és klasszikus hagyományokat elegyítette könnyed eleganciával. A különdíjban részesült Nádai Ferenc szemlélete dekonstruktivista, kompozíciójában a BETŰK — a dramaturgia szerint — valósággal „játsszák szerepüket”. A zsűri — Szántó Tibor Kossuth-díjas ti­pográfus elnökletével — az ARÁNY - BETŰ-DÍJAT a német Iné Ilgnek ado­mányozta. Hangverseny poszterén a tartalmi zenei hatást polifonikus „be­tűkkel” szólaltatja meg. A különdíjas Lex Drewinski a politikai szatírát szel­lemes tipográfiai szimbólumokkal mé­lyíti úgy, hogy félreérthetetlen jelenség és lényeg jelkép-azonossága. A finn Kari Plippo agitkája a csonkolt betű­testek véres jajkiáltásával figyelmeztet a háború borzalmaira. Alkotása Békés­csaba város különdíjában részesült. A Kner—Te van Művészeti Díjat a cseh Adam Hlavac vehette át, aki művében a történelmi korok nyomdatechnikai sze­dését idézi számítógépes próbanyoma­ton — fanyar iróniával a technikai vál­tozások mineműségét idézőjelbe téve. A zsűri a színvonal fenntartásához azzal jámlt hozzá, hogy harminchárom pályamű kiállítását nem javasolta. Ezen szemlélet érvényesítése — a túltengő amatőrizmussal szemben — nem csu­pán szakmai önvédelem, hanem a szép­művészetek posztmodem oszlopcsar­nokába való belépést is jelenti a szuve­rén tipográfia számára. A kiállítás de­cember 15-éig megtekinthető a Munkácsy Mihály Múzeumban. Szilágyi András Nemzedékről nemzedékre visszatérnek ősi fészkelőhelyükre A természet egyik csodája A Tevan Kiadó gyermeke Gérecz Attila-díjas békéscsabai költő A madarak millióinak évente meg­ismétlődő vonulása a természet egyik legrejtélyesebb és leglátványosabb eseménye. Az emberek minden korban csodálattal figyelték e titokzatos jelen­séget, a madarak kitartását és lenyű­göző képességét, hogy nemzedékről nemzedékre pontosan visszatérnek ősi fészkelőhelyükre és telelőterületükre. Csak ma, a gyűrűzés és a műholdas nyomkövetés segítségével kezdjük megérteni, hogy milyen bonyolult is valójában madarak vonulása. A madárvonulás atlasza speciális, számítógéppel készített térképeken szemlélteti az északi és déli félteke több, mint száz jelentős madárfajának vonulási útját. Az atlaszt neves szakértőkből álló nemzetközi munka- csoport állította össze, részletesen is­mertetve az egyes fajok útjának, illetve élettani és viselkedési sajátosságainak összefüggéseit. A könyv a csodálatos illusztrációk mellett megadja a tárgyalt fajok olyan alapadatait is, mint a méret, tömeg, számyfesztávolság és a vonulási út hossza. A világ madárfajainak több, mint tíz százaléka veszélyeztetett, ezért a könyv nagy hangsúlyt helyez arra, hogy felhívja a figyelmet a madarakra leselkedő veszélyekre, az elektromos távvezetékektől és a vadászattól a raga­Hiteles és színes kalauz dozókig, és a bizonytalan időjárási fel­tételekig. A térképeket illusztrált esszék egészítik ki a vonulási mintázatok­ról, repülési technikákról, navigáció­ról, táplálkozó- és pihenőhelyekről, valamint a védelmi kezdeménye­zésekről világszerte. A könyv végén további ötszáz vonuló fajt ismertető katalógus található. Az érdeklődők számára több, mint száz olyan „neve­zetes hely” is megtalálható a térképe­ken, ahol a madarak nagy tömegek­ben vonulnak keresztül és könnyen megfigyelhetők. A madárvonulás at­lasza egyedülálló megközelítést kí­nál tárgyáról. Mindenki élvezni fog­ja, aki az élő természetnek e nagy csodájával szeretne megismerkedni. Ez az atlasz hasznos olvasmány min­den családban. A nagy alakú, színes könyv ára, ha a kiadótól rendelik: 2980 (bolti ára: 3480) forint. A könyv ked­vezményes árát átvételkor kell fizetni. A csomagolási- és postaköltséget a ki­adó vállalja. (CSER Kiadó, 1114 Buda­pest, Ulászló u. 18. Telefon/fax: 186- 9019; 181-3623.) N. K. Idén negyedik alkalommal adta át a Stá­dium Alapítvány és a Magyar írószövet­ség — az 1956-ban mártírhalált halt költőről elnevezett — Gérecz Attila-dí- jat. Az alapítvány kuratóriuma az év leg­jobbnak talált elsőkötetes költőjének, il­letve kritikusának ítéli oda ezt a jelentős erkölcsi és anyagi elismerést, melyet idén — Babarczy Eszter kritikus melíett — Grecsó Krisztián békécsabai költő nyerte el Vízjelek a honvágyról című kötetével. A Tevan Kiadó gondozásában megjelenő könyv mos lát napvilágot s a megjelenéssel közel párhuzamosan az érdeklődők a kiadvány anyagát Inter­neten is megtalálhatják. A kötetet a Soros Alapítvány és a Körösi Csorna Sándor Főiskola támogatta. A pesterzsébeti városháza dísztermé­ben megrendezett Gérecz-emlékest után a Gaál Imre Galériában került sor a díj átadására, melyről a Duna Televízió He­likon című műsora is beszámolt. A díjat Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke, valamint Kárpáti Kamii, a Stádium Ala­pítvány elnöke adta át a csabai költőnek, de az eseményt megtisztelte jelenlétével Inkei Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára is. A kuratórium elnöke elmondta, hogy a kö­GRECSÓ KRISZTIÁN Vízjelek a honvágyról Kötetét szüleinek ajánlotta tét rendhagyó szerkesztése mellett fiatal alkotó egyéni, sajátos hangvétele miatt érdemelte ki elsőségét. A Gérecz Attila-díjas szerző húszéves, jelenleg a Körösi Csorna Sándor Főiskola végzős hallgatója, versei és riportjai az Elet és Irodalomban, a Menedékjog című anto­lógiában, a Békés Megyei Nap című lapban és a Bárka művészeti periodikában láttak napvilágot. Hanzó Ildikó Szabolcs, a legjobb harsonás Hat hónap gyakorlással az országos csúcsra Ötödik alkalommal rendezték meg Pé­csett november 22. és 24. között a há­romévenként megrendezendő országos kürt- és mélyrézfúvós versenyt. A kizá­rólag csak zeneművészeti szakközépis­kolások számára megrendezett verse­nyen a mélyrézfúvós csoporton belül is külön kategóriában indultak a harsoná­sok és a tubások — tudtuk meg Szűcs Csabától, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szak- középiskola harsonatanárától. A zsű­ri elnöke Friedrich Ádám kürtmű­vész volt, tagjai között szerepelt Vidovszky László zeneszerző és Gönczy László egyetemi adjunktus, zenetörténész is. — Nagyon jelentős eseménynek tar­tom a versenyt, hisz komolyan készül­tem rá, több, mint hat hónapig gyako­roltam a tanár úr segítségével — veszi át a szót Horváth Szabolcs, Szűcs Csa­ba tanítványa. — A kötelező Marcello- és Rimszkij-Korszakov-művek mellett Bogár István kortárs magyar szerző műveiből játszottam, zongorán Cson­tos József Attila kísért. Az ország összes zeneművészeti szakközépisko­lája képviseltette magát ezen a verse­nyen. A versenyzőket hangszerenkénti osztályozás mellett korcsoportokra is felosztották — tudom meg Szűcs Csa­bától, az I. és Il-osok az I. korcsoportba, a III. és IV. osztályos résztvevők a II-ba kerültek. A bírálóbizottság harsonán az I. korcsoport legkiválóbbjának Horváth Szabolcsot találta. Első helyezés nem született, így ő vehette át a legjobbnak odaítélt második díjat és a Rácz Brass Kft. különdíját, ezzel is öregbítve a fennállásának éppen 15. évfordulóját ünneplő intézmény hírnevét. (Both) Mester és tanítványa, avagy: a gyakorlat teszi a mestert FOTÓ:KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom