Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
© 1996. december 24-26., kédd-csütörtök KARÁCSONY A karácsonyt a csabai vívók is mindig megünneplik Tóth Hajnalka már a sydneyi olimpiáról álmodik A békéscsabai vívók közül eddig a legeredményesebb a Kó'rösi Csorna Sándor Főiskola hallgatója, a felnőtt válogatott Tóth Hajnalka, aki egyéniben junior Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes junior Világkupa-győztes, csapatban pedig junior világbajnok, hogy csak a legnagyobb sikereit említsük. A fiatal, tehetséges versenyzővel, Galli Zsolt edző tanítványával decemberben még az országos bajnokság és a vizsgaidőszak előtt ültünk le beszélgetni a Gödörben a karácsonyi ünnepekről, az idei eredményekről és a további tervekről. —Hajni, milyen volt a karácsony gyermekkorodban? Hogyan emlékszel a szeretet ünnepére? Nem nyert Karácsony Kupát — Arra emlékszem leginkább, hogy a bátyámmal, aki szintén vívó volt. mindig nagyon vártuk a karácsonyt. Termé- szetesen mint minden gyerek mi is azt szerettük volna, ha minél több és szebb ajándékot kapunk—kezdte a beszélgetést a fiatal párbajtőrözőnő. — Az otthoni ünneplés mellett a vívóknál is mindig megünnepeltük a karácsonyt. Jómagam először 1988-ban vettem részt a Gödörben a december 23-ai hangulatos Karácsony Kupán, amelyen mindenki indult, fiúk-lányok vegyesen. Amikor vége lett a kis házi viadalnak, apró kis ajándékokkal megleptük egymást, s ez a hagyomány minden évben folytatódik. Csak érdekességként említem meg, hogy már sok nagy nemzetközi és hazai versenyt nyertem, de a Karácsony Kupán még egyszer sem sikerült győznöm. Egyébként a mostani ünnepre is készülünk, együtt lesz a békéscsabai vívócsalád a Gödörben a Karácsony Kupán. — Nézzük, 1996-ban mit tennél az elért sikerekből leginkább ajándékként a képzeletbeli karácsonyfa alá a szurkolók számára? — Az idén legjobban a novemberi, belgiumi felnőtt Világkupa-viadalon elért hetedik helyemnek örültem. Ezen a rangos nemzetközi versenyen, közvetlenül a limoges-i felnőtt Európa-baj- nokság után—amelyen a tizedik lettem — sikerült a nagy bravúr, legyőztem a franciaországi kontinensviadalon aranyérmet nyert \engy eUeziorowskát. Ami még külön öröm volt számomra, hogy végig bírtam nemcsak fizikailag, hanem fejben is a megmérettetést ezen a versenyen. A junior vb nem tartozik a szép emlékek közé —Áprilisban a belgiumi Tournaiban a junior világbajnokságon a dobogó harmadikfokára állhattál fel... — Valahogy ez a rendkívül körülményesen szervezett viadal nem igazán tartozik a szép emlékek közé. Az előző őszi keszthelyi Európa-bajnoki aranyérem után szerettem volna nyerni itt is. Jól is ment a vívás, ám az elődöntőben az orosz Mirosnyicsenko ellen az elején jött a rövidzárlat, elhúzott 7:2-re az orosz lány, s ezután már nem tudtam ledolgozni a hátrányt, így maradt a bronzérem, ami szép, Tóth Hajnalka fotó: lehoczky Péter csak én nyerni akartam az utolsó rangos juniorversenyemen. Ezt a viadalt egyébként némi meglepetésre a nemzetközi vívóvilágban korábban nem nagyon jegyzett koreai Kim nyerte. Kezdik megismerni a nevét — A juniorok mezőnyéből kiöregedtél, hogyan fogadnak a felnőttek között a külföldiek? Még mindig csak az a kis csinos magyar lány vagy a számukra, aki nyert egy-két nemzetközi juniorversenyt, vagy egyre inkább megismerik a neved? Milyenek az eddigi tapasztalataid? — Úgy vélem egyre inkább kezdik megszokni a Tóth nevet a nagyok is. Bár eddig még nem mindenkivel vívtam, már sok nagy nevet legyőztem, így például a novemberi limoges-i Eb-n a franciák olimpiai bajnokát, Moressée-t vagy korábban az ukrán Gruzinszkát, a lengyel Jeziorowskát vagy a hazai ve- télytársakat. Egyébként pontosan azért mert még nem vívtam a nagyok közül mindenkivel, meg tudom lepni őket, így esélyem van ellenük a győzelemre. Az olaszok és lengyelek inkább technikásak, míg a németek az erőszakosabb vívást alkalmazzák. Én úgy érzem, mindkét stílus ellen tudok vívni, s megtalálom az ellenszert. Sydneyben csapattag lehet —Jelenleg tagja vagy a felnőtt válogatott keretnek. Négy év múlva Sydneyben olimpiát rendeznek. Milyenek az esélyeid a kijutást illetően? — Pillanatnyilag az ötödik vagyok a hazai rangsorban. Előttem vannak a világbajnokcsapat tagjai, Szalay, Hor- may, Nagy Tímea és Király. A jövő évi felnőtt világbajnokságra, amelyet Fokvárosban rendeznek, úgy vélem még nincs esélyem, hogy kijussak, ám Syd- neyre nagyon készülök, ahol szerintem a magyar csapat aranyérem-esélyes. Olyan híreket is hallani, hogy Szalay elmegy szülni, s kérdéses, hogy azután visszatér-e a pástra. Reálisan két év múlva van esélyem a felnőtt világbajnokságra való kijutásra. A szövetségi kapitány azt mondja: szükség van a fiatalításra, ám a helyzet az, hogy mögöttem nincsenek igazán nagy tehetségek, s ebben szerepe van a pénznek, a feltételeknek is. — Apropó pénz. Úgy vélem, Békéscsabán a vívás nem kapta meg azt a támogatást, amit az elért eredményei alapján megérdemelt volna. Most az év végével arról hallani, hogy jövő nyáron eltávozol Csabáról Milyen feltételek esetén maradnál a Viharsarokban? Pénz kell a túléléshez —Az az igazság, hogy a fővárosi klubok folyamatosan hívnak már évek óta. Én sajnálom, hogy Csabán eddig ilyen mostohán kezelték a vívást, pedig sok tehetség van a kicsik között. Most talán az új sportkoncepció elfogadásával kedvezően változik a vívók helyzete. El kell, hogy mondjam, nekem minden versenyre biztosította a kiutazást a klub és fő támogatóm, az Arany Bróker Rt. Mivel itt nincs megfelelő edzőpartnerem, a további fejlődés érdekében fel kellene hogy menjek Pestre. A legtöbb segítséget itt az edzőm mellett az egykori kiváló vívótól, Bordás Róberttól kaptam, akivel rendszeresen edzeni tudok a Gödörben. Zsolt továbbra is az edzőm lesz, a válogatott keretedzéseire a fővárosba rendszeresen feljön, miként a versenyekre is ő kísér el. Most úgy tervezem, hogy 1997 szeptemberéig még itt vívok, s csak azután távozom. Amennyiben lenne elég pénz Békéscsabán arra, hogy igazoljon a klub két nemzetközi szintű román párbajtőrözőnőt, akkor szívesen maradnék itt, hiszen ideköt minden, a család, a főiskola, a barátok és a vívótársak. Azt sohasem felejtem el, hogy a Gödörből indultam el a nemzetközi versenyek dobogója felé — fejezte be Tóth Hajnalka. Verasztó Lajos A csóró diák a kollégiumból kevesebb tagdíjat fizet Mi lesz Bökfi János legújabb súlyemelő terveivel? Azért, hogy levezessem afeszültséget, elkezdtem újra edzeni FOTÓ: SUCH TAMÁS Bökfi János ugyan Füzesgyarmat szülötte, de neve a békécsabai sporttal nőtt össze igazán. Ám lehet, helyesebb, ha azt írjuk: a Békés megyei sporttal. A ma már jobbára edzős- ködő páncélszekrény méretű súlyemelő több, mint egy évtizeden át öregbítette a sportág és a város jó hírét eredményeivel. A szöuli olimpián negyedik helyezett volt, Európa- bajnoki bronzérmes, világbajnoki helyezett, ifjúsági világbajnok. Ugyanakkor nem csak a mázsás tárcsák könnyed emelgetésével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy a klub, a magyar válogatott legszerényebb sportolója, csapatkapitánya volt. Egész fiatalon feliratkozott egy leendő új súlyemelő generáció nagy alakjai közé, ahol tiszteletet parancsoló éremkollekcióval őrizte helyét. S talán őrzi még ma is, noha az idén már betöltötte a 33. életévét. —A válogatott szószólója, azaz csapat- kapitánya voltál sokáig, s közfelkiáltással választottak meg társaid. Minek köszönhető mindez? — Mindig, minden fronton kiálltam igazamért, és ezt a fiúk is tudták. Nem csak mint versenyzőt érdekelt a sportág, hanem mint szakmát is szerettem az első perctől kezdve. Talán ezért bízták rám ezt a „karmesteri” pálcát. A klub érdeke diktálta, hogy még dobogóra álljon — S ha már szakmánál tartunk: edzettéi, közben edzősködtél, ráadásul a magyar bajnoki aranyérmeidet is gyal apítottad. Hogyan fért mindez össze a hétköznapokban? — Mint említettem, a klub érdeke diktálta, hogy minél messzebb kitoljam az aktív sportolás időbeli határát. Olyannyira, hogy az utolsó három bajnokságon már mint edző léptem dobogóra. Sőt, az idén például egy verseny erejéig egy piliscsabai klubba igazoltam, kellettem az ottani NB I-es csapatba. Az ezért kapott pénzből pedig néhány hetet, hónapot tovább élt a csabai egyesület. — Ennyire szegény a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club? — Ennyire. Nem kell messzire visszakanyarodni, hogy lássák a leron- gyolódásunk. Az 1994. évi eredményeink alapján a következő évre kaptunk 332 ezer forint önkormányzati támogatást. Az 1995. év még jobban sikerült, hiszen a felnőtteredmények mellett két junior ob aranyat, egy-egy ifjúsági és serdülő bajnoki ezüstérmet nyertünk. Gondoltam, még nagyobb lesz a támogatás az új évben, nem beszélve az inflációval növelt összegről. Erre mit ad Isten, erre az évre kapunk 140 ezer forintot. Majd hanyatt estem, amikor megtudtam. De az is tény, sok embernek piszkálja a csőrét, hogy ilyen kevés támogatottság mellett még mindig élünk. Pedig égetően szükségünk lenne a pénzre. Tavaly például leigazoltam a hazai egyik legnagyobb ígéretet, Püski Istvánt, mert azt mondták, biztosítják a feltételeket. Püski idén az Európa-baj- nokságon szerepelt és nagyon jól, de mire hazajött, munkanélküli lett. Annyira elfogyott az a kevés kis pénzünk. Sőt, azóta a remek versenyzőt el is kellett engednünk fejlődése érdekében, ezért Kecskemétre igazolt. Pedig eddig is csak a minimálbért vettük fel, de most már erre sem telik. És akkor ott van az új ígéret, Novák Csaba, aki mindent megnyert a saját korosztályában. Húszévente szokott ilyen tehetség felbukkanni a súlyemelő termek környékén. Benne látom azt, aki az én korábbi eredményességemet folytathatja, sőt még túl is szárnyalhatja. Persze, ha lesz még súlyemelő sport Békéscsabán... Mire hivatkoztak? —Milyen indok hangzott el akkor, amikor kijelentették, hogy csupán 140 ezer forintos támogatásban részesül a klub az idén? — Arra hivatkoztak, eddig is kevesebbet kaptunk, mint a többiek. Elég furcsa indok. De a többi klub képviselője között is akadt olyan, aki egész egyszerűen lekezelt bennünket. Nem akarok nevet mondani, de volt arra példa, hogy majdnem átnyúltam az asztal fölött és belevertem a fejét a hamutálba az egyik csabai trénernek, amikor lebagatelizálta a mi munkánkat. De azon az értekezleten rettentően viselkedett egyik-másik klub képviselője a többivel szemben. Egyszerűen embertelen és megalázó volt az egész, ahogy hagyták, hogy néhány ezer forint miatt hajba kapjanak a helyi sportvezetők, edzők. Keresik a megoldást —Akkor miből éltek 1996-ban? — Egyelőre keressük a megoldást. Az már ismert, hogy három szakág, a súlyemelés, az erőemelés és a body működik nálunk. De igyekszünk mindenkit beengedni tagdíj fejében, hogy gyarapodjon a kassza, ami által el tudunk jutni a minimálisan szükséges versenyekre. Nekünk csak a „szereink” és a tudásunk van, ezt kell kamatoztatni. De a bevételből fejlesztésre nem futja, márpedig lépést kellene tartani a fittness klubokkal. Van, aki egy flakkon spray-ért járhatott edzésre — Mennyi a tagdíj a három szakág sportolóinak? — Változó. Lejön a terembe egy fiatal, hamar felmérjük, mire lehet képes. Ha csak erős akar lenni, többet fizet, ha sportoló szeretne lenni, kevesebbet. Ha csóró diák a kollégiumból, esetleg semmit. De volt arra példa, hogy két flakkon szilícium spay-ért hónapokra befogadtunk valakit, mert annyira szegény volt, a spray-t pedig tudtuk használni az erőgépeinkhez. —Ki a , főnök” a házban? — Ilyen nálunk nincs. A klubközgyűlés Beregszászi Pált választotta meg elnöknek, engem elnökhelyettesnek. De én vagyok az edző, a szertáros, a technikai vezető, én járok a bankba, én tárgyalok a szponzorokkal, hegesztem a vasakat, szerelem a csapot, ha elromlik, pályázatokat fogalmazok, bojlert javítok, pénztáros vagyok... Lehet, hogy ez így nem is teljesen szabályos, ki tudja, de szegény ember vízzel főz... De szerencsére sok barátom van, akihez elmehetek, elmondhatom a nehézségeinket. S még respektálnak, találok segítő kezeket. Biztos, hogy a korábbi sikereim még élnek bennük, ezért is segítenek, s jó érzés, hogy nem felejtettek el. Ám most a napokban újabb pofon ért bennünket, amikor megtudtam, hogy egyesületünk a következő évre már egy fillér önkormányzati támogatást sem kap, hiába vannak újra bajnokaink és helyezettjeink. Ez azt jelenti, hogy a város többi klubja már január elején megkapja az első részletet az éves támogatásból, tehát tudnak mire tervezni az év indulásakor, mi pedig azt sem tudjuk, valóban tudunk-e edzeni szilveszter után. Egyetlen dolog biztos, kénytelenek leszünk a tagdíjakat emelni, csak azt nem tudjuk, ez hová vezet? Hogyan maradhat életben a sportág Békéscsabán? —S még egyszer sem akartad feladni az évek során? — Dehogynem, sokszor megfordult a fejemben. De a sport töltötte ki eddig is az életemet, jó lenne, ha ez töltené ki a jövőben is. De az idei évben nagyon telelettem az egésszel a pénztelenség miatt. Azért, hogy levezessem a feszültséget, elkezdtem újra edzeni. S míg emelek a teremben, csend van, kikapcsolok vagy gondolkodom. Azon, hogyan oldhatom meg a holnapot, az 1997-es évet? Hogyan maradhat életben a sportág Békéscsabán? Jávor Péter x A ytATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadjaa Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügy vezetőigazgató. Szerkesztőségés kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHIR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft, egy évre 8340 Ft. Készül: aKnerNyomdában, Békéscsaba, Barossát 9—21. Vezérigazgató: BalogMiklós. A melléklet a HUNGÁRIA INFO Békéscsaba, Kétágyházi út 18. sz. alatti üzemében készült. HU ISSN 12151068
