Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24-26 / 300. szám

UÉKÉS MEGYEI HlüLAP­KARÁCSONY 1996. december 24-26., kedd-csütörtök A jelenleg is állami tulajdonban lévő Grassalkovich-kastély felújítását és hasznosítását a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság koordinálja. A rekonstrukciós munkák első ütemének lezárásaként idén augusztusban adták át a főhomlokzati szárnyat, ebben nyílt meg a királyi kastélymúzeum első állandó kiállítása, a díszterem és a királyi lakosztályok Grassalkovich-kastély: romokból sarjadó királyi pompa onzás és kisugárzás Megdobbantja a szívet a pillanatnyi látvány, amikor az utazó Gödöllő központjába igyekszik. Egy villanás, és az embert mintha valami titokza­tos erő húzná vissza a letűnt századokba, amikor uralkodók, arisztokra­ták, hercegek és bárók fénykorukat élték. Pompát, királyi eleganciát, méltóságot, szelíd, bársonyos küllemet sugároz a város büszkesége, a Grassalkovich-kastély. Az állami, a helyi önkormányzati gondoskodás és a támogatók mindinkább gyarapodó segítsége láthatóan legyűri a közelmúlt vandalizmusát, s megcsillantja a régi korok világát, ma még sajnos ritkán tapasztalt, korszerű, előretekintő, XXI. századi gondolko­dásmóddal. I. Ferenc József, a magyarországi királyok egyik legismertebb alakja és felesége, Erzsébet rezi­denciája, a bálteremmel, a dísz­lépcsőházzal, az emeleti előtérrel eredeti szépségében ragyog, s a látogatók előtti megnyitásától kezdve maga a kastély többpólu­sú szerepet tölt be. Konferenciák­nak, hangversenyeknek, előadá­soknak, kulturális programoknak nyújt hangulatos keretet, így gyűjtve a forintokat a létezéshez, s a további megújuláshoz. Egy­ben megnyitja a teret a jövendő terveinek megvalósulásához, hogy majdan szálloda, idegenfor­galmi központ fogadja a vendé­geket, minden elképzelhető szol­gáltatással. Vonzás és kisugárzás — e két kifejezésben sűríthetők a polgármester, Gémesi György gondolatai, s erről tett tanúbi­zonyságot kalauzolásával a város első emberének személyi titkára, dr. Kónya Katalin is. Vele indul­tunk a gödöllői titkok felfedezé­sére olykor poros, romos, másutt pompázatos falak közé. Elhagyva a biztonsági őrök modem figyelőközpontját, a díszlépcsők tövében idegenve­zetőnk egyenesen Mária Terézia korába invitál. A kastélyépítés első szakaszában elkészült U ala­kú épületben 1751-ben fogadta az uralkodót I. Grassalkovich Antal. A kastély legutóbbi hal­doklása idején néhány kivételtől eltekintve a berendezési tárgyak eltűntek, elpusztultak. Egykor 160 berendezett szoba ékeskedett itt, melyekből mára két szék, né­hány csillár és egy kandallótöre­dék maradt meg. Megpillantjuk az első, eredeti darabot, egy, a királyi korból megmaradt fekete csillárt. S máris hallunk egy érde­kességet dr. Kónya Katalintól: az előtér fölött muzsikusszobát ala­kítottak ki — a Grassalkovich- időben 24 tagú saját zenekara volt a kastélynak —, egy ablakon át szűrődtek a kellemes zene hang­jai a díszterembe. Megtapogatjuk a mintaként kihelyezett falikárpit-darabokat, bordót, ibolyaszínűt, színét és visszáját. Odabent, a termekben már nem szabad megérinteni a falakat. Jó szolgálatot tesz a lenyűgöző szépséget árasztó kis előtér. A több rétegű festések alatt megtalált legértékesebb — 1780-as évekből származó, úri mulatságokat ábrázoló freskók­kal —, immáron felújítva lélek­ben, érzelmekben felkészít a következő termek árasztotta han­gulatra. A parkettára lépni tilos, hiszen azt még Sissi formás cipőcskéi, Ferenc József vadászcsizmái is koptathatták — lévén 70 százalé­ka eredeti, s amikor restaurálták, térképszerűen szedték fel, majd tették vissza pontosan a helyére. A királyi kisebédlőből egyenesen Ferenc József szalonjába lépünk. Egy, a század elejéről megmaradt kiadvány jóvoltából a berendezés teljesen korhű. A tárgyak zömét különböző múzeumok helyezték itt tartós letétbe — mind-mind külön-külön is a monarchia emlé­két idézi. És persze az uralkodó párét. Ha túlságosan szabadjára engedjük a fantáziánkat, képze­letben még halljuk is a királyné ruhájának libbenését, érezzük a hajának illatát, amint visszavonul szobáiba írni, átöltözni — a sa­rokban eredeti a madárkalitka, Sissi kedvence, a kanári már nem, Lajos Károly, a magányos kis pa­pagáj akései „utód”—, aludni. A másik kedvenc, az ibolyaszín új­jászületésének története sem mindennapi. Az egyik tapétaajtó mögött garde-robe volt, a feltá­ráskor itt találtak egy tenyérnyi tapétadarabot, mintázatot és színt. Ennek alapján készült a mostani tapéta, s az oda-visszá- ján is használható drapéria. Az ábrándozásoknak a kastély még helyreállítatlan szárnyai vet­nek véget. Végtelenül lepusztult termekben járunk, amelyekben valaha színházterem, lóistálló, lovarda, kocsiszín szolgálta az arisztokráciát. S közben halljuk a kastély hosszú történetét, a múlt­ba veszett három fénykorral, a Grassalkovich-, a királyi és a Horthy-korszakkal. A hely szűke nem engedi, hogy a Grassal- kovichok kalandos, izgalmas éle­tét, az akkori világot megidézzük. Csupán annyit tehetünk, hogy a díszlépcsőházhoz visszatérve né­hány percet elidőzzünk az aján­dékboltban, a bécsi kávéházban Sissi-kávét kortyoljunk, olyat, amilyet a királyné szeretett, s közben megpróbáljuk a fejünk­ben is megérteni Gödöllő vará­zsát. Ottjártunkkor éppen a száz­ezredik látogatót készültek fo­gadni augusztus 17-e óta. íme a vonzás és a kisugárzás... László Erzsébet A kastély egyik szárnya mel­letti fasor. A legszívesebben itt lovagolt mindig Erzsébet királyné FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A lóistálló, amelyet a szovjet hadsereg raktárként használt Alvóvárosból kis „Versailles” Gödöllő a főváros közelségé­ben, ám csöppet sem annak ár­nyékában kíván élni, gyarapod­ni az elkövetkező években. Dr. Gémesi György polgármester­rel beszélgetve egy célratörő, ésszerűen megalkotott jövőkép tárul elénk. S még valami. Példa arra, hogyan kell egy város adottságait az ott élők, a környe­zet szolgálatába állítani. A Grassalkovich-kastély sorsának egyengetése sem tanulságok nélküli: — A kastély évtizedeken ke­resztül két funkciót töltött be — kezdi a polgármester. — Egy része a fővárosi önkormányzat szociális otthonaként működött, s mellette orosz laktanya kapott itt helyet, tápegységként raktá­rozási célokat szolgált. Az oro­szok 1990 előtt eltávoztak, a szociális otthon is 1988—89 tá­ján megszűnt. A rendszerváltás előtt pártokból és társadalmi szervezetekből alakult egy helyi egyeztető fórum, s a kastély jövőjét közös feladatként hatá­roztuk meg. Amióta polgármes­ter vagyok, 1990-től, a kastély a város fejlődésének kitörési pontja. Gödöllő azelőtt alvóvá­ros volt Budapest mellett, az előző rendszer tudatos politikája következtében. Gödöllő reni­tens város volt, a múlt, a történel­mi hagyományok, a királyi kas­tély szolgáltatott erre mondva­csinált okot. Egy ’89-es minisz­tertanácsi rendelet kiemelt sze­repet határozott el a kastély szá­mára. Két évvel később egy kor­mányhatározat már nem csak az állagmegóvásra, hanem a felújí­tási programra is forrásokat biz­tosított, mintegy egymilliárdnyi összeget 1996-ig. Érzékelteté­sül annyit, hogy jelenleg majd­nem 2 milliárd forintnál tartunk, a tervek szerint 8 milliárdos a teljes beruházás. A kormányha­tározat rendelkezett egy alapít­vány létrehozásáról, amely azt a nem könnyű feladatot kapta, hogy megpróbáljon a központi pénzek mellett más forrásokat is feltárni. Akkor még önkormányzati hozzájárulásról nem volt szó. A gödöllői Grassalkovich-kastély alapítvány 1993-ban jött létre, és a felújítási, állagmegóvási pén­zek ezen keresztül érkeztek a kastélyhoz. Második lépésként a kormány megalakított egy Gémesi György polgármes­ter szerint a város kitörési pontja a kastély többcélú hasznosítása közhasznú társaságot, alapítója az állam, a Grassalkovich-kas­tély alapítvány, illetve a város. Az alapítvány 330 milliót vitt be, a város ugyanennyiért ingat­lan apportot. A közhasznú társa­ság kapta meg végül a feladatot, a kastélyrehabilitációt, később pedig a működtetés biztosítását. Az idén augusztus 17-én az első kétezer négyzetmétert átadták, amely ma kiállítótér, látogatha­tó, s nagyon sok, színvonalas rendezvénynek ad otthont. A to­vábbi helyreállítást követően a kastély egy része szállodaként funkcionál majd. Vegyes hasz­nosítás keretében tehát a jövő­ben az idegenforgalom, a keres­kedelem, a kultúra együttesen töltik meg tartalommal a kas­télybeli életet. Bevételei bizo­nyos mértékig fedezik a műkö­dési költségeket. Végezetül, szeretnénk, ha Gödöllőn fellen­dülne a konferencia- és kulturá­lis turizmus—ennek jó hátteret nyújt a kastély —, a hozzáfűzött szolgáltatások, az idegenforga­lom. Nagyon fontos kiemelni, hogy a kastély nem csak Gödöl­lőnek, hanem a környékének is ad munkát. A régióban meg kell említenünk Gödöllő és vidéke tájvédelmi körzetét, a Galga- mentéről híres folklórt, hagyo­mányt, s ezt kiegészítheti a falu­si turizmus. Budapest közelsé­ge tény, de ez nem zavar, hiszen Grassalkovich-kastély csak egy van, s a francia példához hason­lóan a mi fővárosunk mellett is virágozhat egy kis „Versailles”. A 165 négyzetméter alapterületű díszterem Nicolaus Pacassi császárifőépítész tervei alapján készült el1758körül Ferenc József íróasztalának közvetlen környezete a monar­chia első számú hivatalnokát, illetve a magánembert mutatja be. Az asztalon a monarchia térképe, óra, könyvek, családi fényképek, a dolgozószobafalán látható festményeken pedig a császár és király katonaként tábornokai körében, illetve va­dászként jelenik meg a kedvelt gödöllői erdőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom