Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21-22 / 298. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. december 21-22., szombat-vasárnap Lábujjhegyen lépkedj, a IV. A most tart az 1—25. magyarórájánál! (Folytatás az I. oldalról) Az autóbusz-állomáson türelmetlenül nézek az órámra. 9 óra 27 perc. Már késésben vagyok. Az autóbusz 20 perces zötykölő- dése órásnál is hosszabbnak tűnik. Megérkezek Gyulára. Az épület falán Erkel-tábla jelzi, hogy jóhelyt járok. A bejárattól balra összetákolt deszkakerítés. Ázott kartonra kék nyomtatott betűkkel a következőket írták: „Vigyázat! Bontási terület. Idegeneknek belépni tilos!” A decemberi hidegben, ködben nagyhasú, bajuszos munkás ténfereg. Társai a félig bontott falakon tevékenykednek. Boglyákra emlékeztető hatalmas tégla- és betontörmelék. Az ajtón belépve szemközt a lépcsőföljáró. Mellette tornaszerek. Korlát, bak, szétdobált matracok. A korlát rúdjait, a bak műbőr bevonatát finom porréteg fedi. Ezen rég nem tornáztak — állapítom meg. A falakon még kampány reklám-részletek, transzparensek hirdetik, hogy kire szavazzon a diákság. Az emeleten Erkel-mellszoborral találom szemben magam. A tanári szoba, igazgatói és adminisztrációs személyzet irodaajtói nyílnak az előtérből. Jobbra fordulok az előérzetemre hagyatkozva. A terem bejárata felett a következő felirat olvasható: „104-es terem 12 (IV) A osztály. Osztályfőnök: Erdész Jánosné” Az ajtótól jobbra „Csak az jöjjön, aki bírja...” felirat olvasható. A beépített szekrénysorokon Figyelem! !! Lábujjhegyen lépkedj, a IV. A most tart az 1—25. magyarórájánál. A nyitott ajtón át zsibongás, duruzsolás hallatszik ki a folyosóra. Belépek az osztályba, kavarodás közepében találom magam. Mindenki a helyét keresi, egyesek most érkeznek. Az ajtóval szemben lévő sarokban két lány között foglalok helyet. 10 óra 12 perc. Az osztály elnémul, a tanárnő beszélni kezd. Törékeny, szőke, dinamikus pedagógus Győri Etelka. — Rendezvényünk osztálykirándulás helyett jött létre. így maratoni magyaróránk lényege az utazás lesz. Utazás a tudomány birodalmába. A letűnt és meglévő korok és emberek világába. Játékos programmal kezdődik a rendezvény. A társaság éber és jókedvű. Ülök és a diákokat figyelem. Vidám középiskolások, ennek ellenére a végzősök komolysága tükröződik szemükben. A harmadik órátGyarmathy Zsolt, a Dürer általános iskola tanára tartja. A téma a rovásírás. A régi magyar nyelvemlékek között tallózunk. A történelmi Magyarország területén kalauzolja a hallgatókat térben és időben, őseink életmódját is bemutatva. —Az előadás rettentő érdekes volt — mondja a szünetben a jó kedélyű Ibolya. — Nekem nagyon tetszett, valószínűleg a tárgyszerűsége és a szemléltetőeszközök sokszínűsége végett. Dr. Kurunczi Jenőné szigorú tekintetű, erélyes hangú nevelő. Előadásában anyanyelvi játékok, szövegelemzési gyakorlatok kerülnek terítékre. Az idő lassan késő délutánba megy át. Előkerülnek a hátizsákok mélyéről az uzsonnák. Egy-egy elfojtott ásítás töri meg a csendet. Lejár még egy óra. A terem gyorsan kiürül. Az 5. órát Elek Tibor helyzet- jelentéssel kezdi: Jelentem „az eső csepereg odakint, a város a szokásos unalmas, hétköznapi életét, estéjét tölti...” Előadását a Bárka 3—4. negyedévi számának bemutatásával kezdi, ami a határon túli magyar irodalom helyzetéről a legidőszerűbb, legátfogóbb képet adja. Majd Hemingway és Borges az Elágazó ösvények kertje című novellájának megbeszélése következik. Kitekintek az ablakon. A szemben lévő háztömbök egyhangú szürkesége összeolvad a decemberi égbolt ólomszínével. A bejárathoz vezető út mellett szemeteskonténer áll, mellette egy kupac homok. Az ablak alatt elhúzódó bádogpárkányon apró, hideg esőcseppek toppannak, monoton zajuk álmosítólag hat ránk. Vége az órának. A szomszédos osztályteremből büfét alakítottak ki. Ki-ki forró teát, kávét vagy üdítőt kortyol. Egy csoport fiú közé állok. A sonkás szendvics fogyasztása közben szóba elegyedünk. — Még bírom és pozitívan viszonyulok a dolgokhoz — szól bele a közepes magasságú, élénk tekintetű Tibi, aki az osztály mókamestere. — Az elején kellemesebb volt — veti oda Ákos, miközben almás süteményt vesz ki a kosárból. A 6. óra filmnézéssel telik. A Tanú nézése közben folyik a film megbeszélése, szófoszlányok szállnak el a levegőben. A lombjuktól megkopaszított fák fekete ágai meredten, ijesztő bénasággal nyúlnak bele az éjszakába. A csepergő eső lassan eláll, a meg-meglebbenő szél lerázza a fák ágairól az esőcseppeket. A város éjszakai fényekben égett. Az asztalokon gyertyák gyúltak meg. Megtörve, megsokasodva, melegséggel töltve be a ragyogó diákszempárokat. Győri tanárnő előadása véget ért. 22 óra 15 perc. Elekné Király Ilona a képvers történetéről, keletkezéséről beszél. Már a hellenisztikus korszakban is létezett a képvers. Az időutazás napjainkig folytatódik, megemlítve Guillane Appollinaire, az avantgárd költők, a magyar irodalomból Utasi József és Tamkó Sirató Károly nevét is. A maratoni magyaróra közepénél járunk. Lassan erőt vesz rajtuk a bágy adt- ság. A padokon Danone joghur- tos pohár, üres üdítős üvegek, műanyag poharak hevernek. A falak mellett hátizsákok, tarisznyák, bakancsok, egyesek papucsra cserélték utcai cipőjüket. Lassan a kispárnák is előkerülnek. Erzsi magához öleli kedvencét, a rózsaszín elefántos kispárnát. Az óra játékos gyakorlatokkal végződik. Ismét Győri tanárnő következik. Látja, ha így folytatódik, elalszik a társaság. — Kabátot, cipőt és megyünk ki a szabadba, muszáj felráznom benneteket — mondja. A Kossuth téren az éjszakai csendet kisgyerekesjáték lármája töri meg. — Adj király katonát játsszunk, majd irány vissza a tanterembe! A friss levegő és a mozgás életre kelti az érdeklődést. A XX. századi képzőművészeti stílus- irányzatokról tart előadást a tanárnő. A nyugatosokról, a sze- cesszionista írókról, költőkről, festőművészekről esik szó. Ady, Kassák, Rippl Rónai József és Csontváry Kosztka Tivadar elevenedik fel az előadáson. Majd a XX. század elején megélénkülő plakátművészetről érdekes, időrendi sorrendiséget is betartó előadást hallhatunk. A Tanács- köztársaság zenéjét hallgatva „közismert” dalok csendülnek fel. Időben közeledve a Horthy- korszak, majd irredenta-dalokat hallgatunk. Az órát Kriszti előadásában Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse zárja. — Számomra eddig ez az óra volt a legszenzációsabb — mondja a tizedik óra utáni szünetben Ida a kávéját kortyolgatva. Ekkor ugyanis az 50—70-es évek divatbemutatója volt soron. Színpompás tarka társasággá válik az osztály. Előkerülnek a szekrények mélyéről a szülők, nagyszülők kedvenc ruhadarabjai, majd az 50-es évek hazai és nyugati fiataljainak érzelemvilágával, szórakozási lehetőségeivel ismerkedünk. Három másodikos diák jól ismert úttörődalokkal teszi színesebbé a rendezvényt. Utána CD-ről a Hobo Blues Band Messze még a hajnal című dala csendül fel. Dr. Kereskényi Miklós, az Erkel Ferenc Gimnázium igazgatója higgadt, barátságos ember. Diákjai egyöntetűen elismerő, jó véleménnyel beszélnek róla. All. órát a igazgató tartja. Előadását egy Cseh Tamás-idézettel kezdi: „Mi történik itt?” A 60-as, 70-es évek fiataljainak uralkodó életérzését a zenén saját, személyes taKurunczi Jenőné előadását nagy érdeklődéssel hallgatták a diákok A szünetekben jólesett a harapnivaló pasztalatain keresztül próbálja meg bemutatni. A beat-nemzedék- kel és a hippster-mozgalommal kerülünk kapcsolatba, emlékezetükkel áttörve a vasfüggönyön. Az órámra pillantok. 5 óra 37 perc. Az ablakon beszűrődő derengés, az egyre sűrűsödő gépkocsirobaj a hajnal közeledtére utal. Szünet. A bejáratnál dohányzó diáksereg közé állok és megkockáztatom: — Vége felé járva, hogy ér- zitek, megérte-e, újrakezdenétek-e? Pillanatnyi csönd. Majd Sza- tyi kifújja tüdejéből a füstöt és megszólal: — Minden további nélkül nekifognék még egyszer. Az előadások érdekesek, a hangulat kötetlen. Nekem nagyon tetszik és más oldalról is megismertem az osztálytársakat. Az tény, hogy nagyon fáradtak vagyunk, mert egész héten a diákigazgató-vá- lasztásra készülődtünk. Jelöltünk Kristó Zoli. Zolit az emeleten találom. Magas, fekete hajú, értelmes tekintetű, feteke garbót és farmert visel. A diákigazgató-választásról érdeklődöm. — Engem az osztálytársaim támogattak, jelöltek. Érdekes kampányunk volt. Tegnap délig lehetett szavazni. Hárman küzdünk az igazgatói székért. Ábrahám Csaba a IV. B-ből, a IV. C jelöltje Szabó Imre és jómagam. Az iskolában hagyománya van a diákigazgató-választásnak. A szavazatösszegzés és eredmény- hirdetés ma az alapkőletétel után lesz. Holnap nincs tanítás, kulturális és sportrendezvényeinket a sportcsarnokban, a hagyományosan megrendezett Erkel-bált a művelődési központban tartjuk. A12. órán Kereskényi tanár úr a kor magyar együtteseiről beszél, megemlítve az Illés, Omega, Metropol és Koncz Zsuzsa nevét. Hihetetlen, de 1973. június 10-én Bródyékat izgatással és rendőrség ellen elkövetett bűntettel vádolva letartóztatják és dalszövegeket koboznak el tőlük—meséli az igazgató. Szünetben lesétálok. Az iskolaudvar megtelik élettel, nemsokára kezdődik a tanítás. Megérkeznek a munkások is. Feketeborostás, tagbaszakadt férfi jó tízkilós vasbottal döngeti a betont. A bontó kalapácszaja sérti a fülem, az épület falai meg-megremeg- nek, továbbadva a fülsértő hangot. Lassan a fináléhoz érkezünk. Még két óra van hátra. Az arcokon fáradtság, de ugyanakkor megelégedettség látszik, mintegy sugallva: hosszú volt, de megérte... Az utolsó két órát a csapatkapitány, Győri tanárnő tartja. Az óra néptáncoktatással kezdődik, mindenki együtt ropja a táncot. Az óra utolsó felében bejön az igazgató, majd az iskola diákjai elismerésük jeléül az elkészülő Erkel gimnázium csokimakettjét ajándékozzák, a tanári kar oklevelet ad át a IV. A-nak. Győri tanárnő és az igazgató szavaiban öröm és bánat bújkál. Öröm, hisz ma délben helyezik le az új oktatási szárny alapkövét és a IV. A erkölcsileg ezzel segítette a munkát, öregbítve az intézmény hírnevét. Bánat, hisz ezek a diákok, akik ilyen áldozattal tisztelegtek az alapkőletétel előtt már nem koptathatják az új épület lépcsőit, pacijait. A közelgő elválás keserű hangjai, a búcsúvétel előpilla- natai ezek, melyek összeszorítják a torkokat. Csengetnek. 10 óra 45 perc. Az osztály kivonul, tapsvihar fogadja munkájuk elismerését. Maradnak a földön heverő papírdarabok, az üdítős üvegek a padokon. A tanárok, diákok szívét egyaránt elégedettség, büszkeség járja át. Az osztályfőnöknőt, Erdész Jánosáét az irodában találom. Szemében büszkeség ragyog. Valaha maga is az Erkel diákja volt, 1972 óta tanára, jelenleg nyugdíj előtt álló, szigorú tekintetű pedagógus. Az osztályról kérdezve elérzékenyül: —Nyugdíjazásom előtt utolsó osztályom a mostani. Csak másodév óta vagyok osztályfőnökük, de szívemhez nőttek — mondja. Sok sikert kívánok és elköszönök. Az igazgatót keresem. Az iroda tágas, kellemes hely. KeresValami emberpróbálót megcselekedtek Láttam azokat a gyerekeket (bocsánat: diákokat). Láttam őket 10 magyaróra után, láttam 22 óra elteltével és láttam a legvégén. Biz’ isten mondom, akkor, a 25. után mind egy fejjel magasabbak voltak. Pedig nem volt nagy dolog az egész, csak ki kellett bírni. Igen, csak ki kellett bírni. Ilyen egyszerű. Efféle teljesítmények — foci két vagy három napon át, magyar óra húsz-egynéhány órán keresztül — hetente, kéthetente, de legalábbis havonta születnek. A Guinness már nem is foglalkozik velük. Mégis, hetente, kéthetente, de legalábbis havonta újra és újra nekibuzdulnak diákok, hogy megpróbálják. Hogy kibírják. Nagy hecc, „brahi” az egész. Amíg nem kezd el ketyegni az óra. Onnan minden más. Onnan már: „végigcsináljuk, ha bele- döglünk is”. Magunkért, az iskolánkért, a tesóért (aki jövőre majd egy újabb hülyeséget talál ki), a haverokért. Hogy senki ne mondhassa: hitványak vagyunk. Különben az egésznek semmi jelentősége. Csak az adott szónak, a fogadalomnak van értelme. Annak, aminek manapság semmi, de semmi értéke nincs. Sőt, hovatovább semminek sincs semmi értéke. Ezért kell az egész, hogy mégis legyen valaminek valami értelme. Hogy lássák minél többen: mi mégis, mi igenis. Lássák, hogy végigcsináltuk, hogy kibírtuk, hogy megcselekedtük. Egyszer valakiktől a haza követelte meg. Valamit, amit megcselekedtek. Lehet, hogy ők is így kezdték, ilyen egyszerű dolgokkal? A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, a nagy „brahi” a gyulai Erkelben a legnagyobb tanári támogatás mellett telt el. Ettől volt különösen értékes az egész. Hogy a magyartanárnő, más tanárok, sőt, még az igazgató úr is ott volt. Kibírták ők is, bóbiskolva, le-lehanyatló fejjel. Végigcsinálták. Ez adott rangot. Ettől lett fontos a vállalkozás. A 25. óra után a győztesek — ha nem restellték volna — bizonyára összeborulnak velük virrasztó tanáraikkal és együtt sírnak. Örömükben. Hogy valami emberpróbálót közösen, együtt, tanár és diák — ahogy illik a nagy könyv szerint — megcselekedtek. Ehelyett maradt a vastaps a többiek, a diáktársak részéről. A kitüntető éljenzés. Megérte, mert megértették. A többiek is. Bravó gyerekek (bocsánat: a tegnapinál egy fejjel magasabb diákok)! Bravó Tanámő(k)! Bravó Tanár Ur(ak)! Bravó Igazgató Úr! kényi Miklós hellyel kínál, majd beszélgetni kezdünk: — Az egyházügyi, kárrendezési törvény értelmében a katolikus gimnáziumot az egyház visszakapta. így a 92-es tanév óta ebben az épületben szűkölködünk — lendül bele a beszélgeIV. A Osztályfőnök: Erdész Jánosné Diákok: Aszódi Melinda (Melka) Árpási Krisztina (Kriszti) Bakó Zsuzsanna (Zsú) Balog Erzsébet (Erzsi) Barkó Andrea (Andi) Bereczki László (Laci) Bittó Krisztina (Kriszti) Bíró József (Joci) Boldog Andrea (Andi) Csemai Ádám (Ádám) Juhász Réka (Réka) Kincses Tibor (Tibi) Kiss Tünde (Batka) Kmetykó Krisztina (Kriszta) Knap Diána (Dia) Kovács József (Csúcsú) Kristó Zoltán (Kristó) Laczó Ibolya (Bíbor) Litiu Simona (Szimi) Markó Márta (Martens) Mocsári Emese (Emese) Molnár Miklós (Miki) Molnár Zsolt (Zsolt) Monostori Ágnes (Ági) Puskás Anita (Anita) Rácz Judit (Juci) Sós Erika (Erika) Szabó Éva (Évi) Szatmári Ákos (Ákos) Szatmári Zsolt (Szatyi) Tímári Éva (Héra) Törzsök Ildikó (Aphy) Vineter Erika (Ricsi) Zámori Ida (Zerge) Órát tartó tanárok: Elek Tibor Elekné Király Ilona Gyarmathy Zsolt Győri Etelka Dr. Kereskényi Miklós Dr. Kurunczi Jenőné tésbe az igazgató. — Az iskolabővítés ötlete már 1992-ben megvolt, csak az anyagiak hiányoztak. Mára ez is megoldódott. A központi költségvetésből 200 millió forintot, a városi önkormányzatrészéről 100 milliót kaptunk. Az új oktatási szárnyat 1997. augusztus 31 -éré kell átadni. Az épületszámyban szaktan- termek, foglalkoztatók létesülnek. Ezt követi majd egy közel 900 négyzetméteres tornaterem felépítése, aminek 1998. május 31-éré kell elkészüljön. Vajon lesznek-e majd falai között a mostanihoz hasonló, vállalkozó kedvű diákok? Mindenesetre a IV. A az alapkő mellé már letette a névjegyét. Szép volt lányok, szép volt fiúk! Both Imre * A rendezvény támogatói voltak: M-Modell; Csicsi Mode Center; Élésker Kft., IDESÜSS Olasz Pékség; Kis Kézműves Cukrászda; Zwack Kereskedelmi Kft.; Alfa-Gép Kft; Gyulai Húskombinát Rt.; Coronella Patika; Coca-Cola Amatil Kft.; Csepi- Ker. Kft.
