Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16-17 / 268. szám

Rejtő-regény a mozivásznon Rejtő Jenő „A három testőr Afrikában” című regényét Bujtor István rendezte és írta filmre. A film gyomaendrődi díszbemutatóján (a gyomai Apolló Moziban) a neves színművész-rendezőt többek között a hazai filmgyártás helyzetéről kérdeztük, valamint arról, érzett-e vágyat, hogy őmaga is játsszon a filmjében... (8. oldal) Sztárpletykák: Claudia és az erények Claudia Schiffert számára roppant kínos, hogy egy magánjellegű fotójával lépten-nyomon találkozni lehet a kolumbiai laktanyákban és a házfalakon. Miután nem kértek engedélyt a képek kifüggesztésére, Claudia Schiffert pert helyezett kilátásba, de ez — a tapasztalatok szerint — aligha hoz eredményt. (11. oldal) A Békés Megyei Könyvtár igazgatója, dr. Ambrus Zoltán nemrégiben töltötte be ötödik évtizedét. Egészen fiatal kora óta ismerem és számomra hihetetlen, hogy ezek az évek tovatűntek. Természetesen nem nyomtalanul. Ambrus Zoltán „könyvtára” meghatározója a megyei értékek, a kultúra őrzésének. Ami ugyancsak nagyon sokat jelent, a magyar könyvtárügy egyik vezető képviselőjeként ismeri el a szakma. — Az én nemzedékem kettős értelem­ben is megkésett nemzedék — kezdi beszélgetésünket e vallomással. — Elég hamar születtünk a háború után ahhoz, hogy hatása még befolyásolta az életünket. 1956-ban nagyon gyerekek voltunk, nem vehettünk részt az akkori eseményekben. Nem lehettünk hősök és nem is disszidáltunk, de a társadal­mon kívülre sem kerültünk. A mi gene­rációnk átmeneti, gyorsan átadja majd a helyét egy másik, újabb, más ideák­kal, viszonyulásokkal rendelkező nem­zedéknek. Igazán szerencsésnek mond­hatom magam, hiszen olyan intéz­ményben dolgozhattam az elmúlt tíz évben, a könyvtárban, amelyik minden társadalmi és politikai világban szük­séglet. Jól érzem itt magam. Azért külö­nösen hálás vagyok, hogy a kiválasztá­somban az elődömnek része volt. — Emlékszem azokra a kortársaira, akikkel együtt kezdtek, barátokként dolgoztak a művelődés területén, pél­dául dr. Köteles Lajosra, akiből a főiskola főigazgatója lett. Ambrus Zol­tánnak miért éppen a megyei könyvtár volt a vonzó? — Van benne esetlegesség és tuda­tosság is. Mindketten valamiféle elhi­vatottságból, feladatot vállalva ebben a megyében maradtunk és itt akartunk dolgozni. A személyes érdeklődés ré­sze, hogy Lajos inkább a tudományos területet választotta, én pedig a direk- tebb kultúraszervezést. A saját ambíci­óimnak itt élhetek igazán. Megtalálok mindent, amit szeretek az életben, a könyveket, a színházat, a hangverse­nyeket, a képzőművészetet. — Jólismert csabai család volt az öné, a felesége, Matusovszky Zsuzsan­na (ma a Nemzeti Filharmónia megyei kirendeltségének vezetője) családja is meghatározó lehetett az életében? — Apám virágkertész volt, ő is a szépet gyűjtötte a városnak, átvitt érte­lemben én is azt teszem. Ő a virággal, én a könyvekkel igyekszem kelleme­sebbé tenni a világot. A feleségem csa­ládjában a polgári szokásrenddel talál­koztam, ami hatással volt a kapcsolata­imra, a hobbimra, az érdeklődésemre. — A munkára visszatéve, bizonyo­san nem lehetett könnyűLipták Pál után megőrizni, továbbvinni a megyei könyvtár hírét, nevét. — Ebben a megyében, városban a könyvtárnak volt respektje. A szintet ott kellett tartani, ahol volt. Öt évig tartott az új épület elkészülése, ezután az olvasókat ismét vissza kellett szok­tatni. Jó kollégáim voltak és vannak, akik beillettek ebbe a könyvtárképbe. Mire talán csökkent volna a lendület, új szelek kezdtek fújdogálni, az érdeklő­dés ismét feltámadt. Lehet, hogy elfo­gult vagyok, de szerintem régen és hosszú ideig nem épült ilyen átgondolt, a funkciónak alárendelt könyvtárépület az országban, mint a miénk. Tervezője Hegedűs Péter és Csorna Zsófia. — Milyen nagy állomásokat hatá­rozna meg a könyvtár életében? — Az újraindítás volt az első jelentős pont. A másik, hogy függetle­nek tudtunk maradni a nem konkrétan jelentkező politikai elvárásoktól. Közelnapjaink célja volt; hogyan lehet ezt a könyvtárat modern szolgáltató in­tézménnyé, információs központtá fej­leszteni? Megtartva természetesen a korábbi szolgáltatásokat is. A szakmá­ban és az olvasók életében egyaránt jelen vagyunk. A kis- és középvállalkozói szférával keressük a kapcsolatot, számukra pró­bálunk azonnal hasznosítható segítsé­get, napi tudást adni. Konkrét szolgálta­tásaink a színes másolástól a számító- gépes szövegszerkesztésig terjednek. A másik nagy csomópont az informati­ka. A mindenki számára hozzáférhető információs szolgáltatások középpont­ja kívánunk lenni. Hátteret is nyújtunk ehhez a könyvekkel, folyóiratokkal, A könyvek teszik gazdagabbá és szebbé az emberek életét — vallja Ambrus Zoltán könyvtárigazgató FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER szakirodalommal. A H-BONE számí­tógépes nemzeti hálózati rendszerben regionális feladatot kaptunk. Azt jelen­ti, hogy az egészségügyi, iskolai, kultu­rális területek szakemberei és az egyéni kutatók rajtunk keresztül kapcsolód­hatnak a rendszerre, általa az Internetre. Behozhatatlan előnyünk, hogy a szol­gáltatásaink nem lehetnek olcsóbbak, mert jobbára ingyenesek. A kapcsolati lehetőségeket építjük a városban (biz­tató előkészületi fázisban a városi háló­zat), most a forrásokat elő lehet rá teremteni. Hogyan lehetne a megyében biztosítani az informatikai lehetőségek kisugárzását az ezredfordulóig az összes települést rácsatlakoztatva? Mennyivel járulhat az informatika a hátrányos helyzetű terület fejlesztésé­hez? — Milyen stádiumban van a főis­kolai könyvtár és a megyei könyvtár összekapcsolódási tervezete? — Napjaink programja, a felső- oktatási integráció, az Alföld Főiskola komoly könyvtári és informatikai hát­térrel működhet, ez velünk együtt való­sulhat meg. A hallgatók döntő része használja ezt a könyvtárat. Mi számító­géppel, egyéb szolgáltatásokkal támo­gatott szövetséget kívánunk együtt megteremteni. A legigényesebb és modellezhető olvasói réteg a főiskolai, amelynek érdekében a megyei értelmi­ségi erőket összefoghatjuk. Egy intéz­ményfenntartó társulás keretében le­hetséges ezt megvalósítani. A könyvtá­ri rendszerhez kapcsolódnak a városi könyvtárak is, Orosháza, Gyula, Békés, Mezőberény, ahol nagy a közép- és felsőoktatásban tanulók száma. — A tévék igazán csábítóan jövőbemutatóak, de a mai Magyaror­szág gondjai, a könyváremelések, a szociális olvasói réteg beáramlása sem tűnik el nyomtalanul a könyvtár életé­ben. — Mindenből engedhetünk, de a könyv- és folyóiratvásárlásokból nem. Tizenhatezer beiratkozott olvasónk kö­zül sokan járnak nap, mint nap kölcsö­nözni, a sajtót elolvasni, mert egyre kevésbé tudnak az emberek könyvet vásárolni. Kétezer a munkanélküli az olvasóink között. Kell olyan intéz­mény, amelyben nem csalódnak az em­berek és a könyvtár mindenképpen ilyen. A romló közhangulatban a romló közérzettől az itteni légkörben talán függetleníthetik magukat. Nyitottak vagyunk mindenki előtt. A fenntartási költségeinket pályázatokkal gazdagít­juk és takarékoskodunk, ahol lehet. A könyvpiacon meredek az áremelkedés, az infláció legalább 25—30 százalé­kos. — Számvetést készítve öt évtizeddel, elégedett, úgy érzi, hogy elismerik a munkáját? Augusztus 20-án kitüntették egy országos díjjal, a Népművelésért. — Leginkább a kollégáim látják és ismerik a munkámat. A kitüntetés kel­lemes dolog, de számomra a legtöbbet az emberi kapcsolatok, a barátságok jelentik, az a közeg, ahol teljesíthetem az elképzeléseimet. Én kívülről jöttem a könyvtárosok világába és befogadtak. A terveim? Annyi mindenről beszélget­tünk, amelyeknek a megvalósítása ki­tart az életemben, a munkámban... Bede Zsóka Nem lettünk hősök...

Next

/
Oldalképek
Tartalom