Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30-12-01 / 280. szám
8 1996. november 30-december 1., szombat-vasárnap Hél f emzetünk művészóriásainak személyisége, munkás- § I sága nemritkán szép példázatát adja a különböző' J népek összetartozásának, az egységes Európa gondo^^1 latának. Ilyen volt Liszt és Munkácsy. Amikor az ősz elején a világon egyedülálló kiállítás, Munkácsy Mihály Luxemburgban alkotott festményeinek, személyes tárgyainak seregszemléjét Göncz Árpád köztársasági elnök is megtekintette a miniállam fővárosában, mindkét művészről megemlékezett: „Liszt itt búcsúzott a zongorától. Liszt magyarnak vallotta magát, mi magyarnak valljuk, a szíve magyar volt, a művészete mindenkié. Liszt és Munkácsy igazolja, Európát nem lehet feldarabolni, senki nem tarthat kizárólagos jogot egyikükre sem. Európa egészében és részeiben is közkincs. Az uniós tagság többet jelent, mint politikai szándékot: elégtételt, lelki hovatartozást, kárpótlást...” Munkácsy európaisága, talán mondhatjuk: világpolgársága nem vonható kétségbe — kapcsolódott a gondolathoz immár itthon Grin Igor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója, akit annak idején szintén meghívtak a luxemburgi kiállításmegnyitóra. Munkácsy a szépség és az érzelmek festője, korában közízlést elégített ki a legmagasabb színvonalon. Ünnepelt festője volt Franciaországnak, Luxemburgnak, Magyarországnak, Németországnak. Születésének 150. évfordulóján művei ismét a figyelem homlokterébe kerültek. Luxemburg Munkácsyt ünnepelte Hivalkodás nélkül szolgálták a szépség, az érzelmek festőjét A kiállítás rangját, értékét fémjelezték a magas rangú vendégek és fogadóik: Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége, illetve a luxemburgi nagyhercegi pár A város, amely Munkácsy és művészete előtt tisztelgett kiállításra elszállított békéscsabai tárgyak listáját. Közöttük volt egy 1894-ben készült csoportkép, amely Munkácsy lakóhelye, a colpachi kastély előtt készült, egy másik kép a nászutas párt, azaz a festőt és a feleségét ábrázolta. Nagyon értékes a művész öt ecsetje, ezüst monogramjával díszített ruhakeféje, címerével ellátott bőr szivartárcája, pecsétje, amelyet elefántcsont nyéllel készítettek el. S természetesen a festmények: a Lány tálcával (1876), a Zongoralecke (1890) és a Pihenés az erdőben (1886). Mit adhatott még a Munkácsy- kiállítás nekünk, magyaroknak? Kétségtelen, amit Grin Igor kifejezett, igaz: a nemzetek közötti politikai, gazdasági kapcsolatok kiterjesztése, erősítése érdekében gyakran hívják segítségül a művészeket, alkotásaikat. A luxemburgi eseményen Göncz Árpád kíséretében számtalan üzletember, pénzügyi szakember megjelent, s a vendégfogadók között első helyen ott volt a nagyhercegi pár és családja. — A díszvendégek és kísérőik az egyetemes kultúra részével találkozhattak — fogalmazott az igazgató. — Európa nagyon művelt, szeretett festője volt Munkácsy, s most is érzékelhető hatást gyakorolt a kiállítás látogatóira. A tárlatot a rendezők irigylésre méltó technikai, műszaki feltételek között — beépített installálási lehetőségekkel —, lenyűgöző szakmai hozzáértéssel állították össze, amely minden hivalkodás nélkül, észrevétlenül szolgálta a Munkácsy-kultuszt. Ez meglehetősen magas mércét állít elénk is. Egy luxemburgi, kivándorolt magyar úgy emlegette Munkácsyt, hogy „a mi festőnk”. Örök talány, hogy a szívéhez oly’ közel álló alkotó életének békéscsabai szálairól miért nem hallott még. Illik bevallanunk: adósai vagyunk a halhatatlan Munkácsynak, főhajtásra méltó emlékének. László Erzsébet Munkácsy híres festményét, amely a Colpachba vezető utat ábrázolja, a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönözte a luxemburgi kiállításra — A luxemburgi kiállítás megálmodója a magyar származású Kochen professzor volt — folytatta Grin Igor. — Nem volt könnyű a helyhez kötődő festi ményeket, tárgyi emlékeket összegyűjteni, hiszen Munkácsy köztudottan nem tartotta raktáron az alkotásait. Nagyszerű műkereskedői voltak. A tárlatot szakmailag a luxemburgiak készítették elő, az egyes darabokat magángyűjtőktől, az ottani nemzeti múzeumból, Bécsből, tőlünk pedig a Magyar Nemzeti Galériából, a debreceni Déry múzeumból, és természetesen a békéscsabai Munkácsy múzeumból kölcsönözték. Nekünk az volt a dolgunk, hogy a kiválasztott darabokat a leggondosabb, fényképekkel ellátott műtárgylistával lássuk el, és ezt írtuk alá közösen. A luxemburgiak kormánygaranciát vállaltak az odaDr. Grin Igor: ,,A festő luxemburgi alkotásait ilyen teljességgel még soha senki nem láthatta ” fotó: kovács Erzsébet szállított értékek épségben történő visszaszállítására. Elmondhatom, hogy a festőművész luxemburgi alkotásait ilyen teljességgel még soha sehol nem tárták a közönség elé. Nem titkolt büszkeséggel nyújtja át a múzeum vezetője a Munkácsy luxemburgi lakóháza, a colpachi kastély. Előterében magyar és helybeli diákok egymás zenekultúrájából merítve igazolták:Európa egészében és részeiben is közkincs. Képünk a magyar államfő colpachi látogatásának egyik pillanatát örökítette meg A tárlatra művészettörténészek, tudósok, politikusok, üzletemberek is érkeztek. Felvételünk a megnyitó pillanatait örökítette meg A SZERZŐ FELVÉTELEI
