Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-28 / 278. szám
Biztonság és védelem Négynapos — kiállítással egybekötött — tanácskozást tartottak Budapesten. (IV. oldal) Fékezd magad! Őrangyala minden gyereknek van, de néha ez kevés... (III. oldal) Besurranok... Ajtón be — ablakon ki. A szerencse elkerülte a fürge cigányasszonyt (III. oldal) 1996. november 28., csütörtök KO R H9-\/ I HFKI Megjelenik hetente a Békés Megyei Szerkesztők: Fazekas László ^ ** ^ ^ ^ Rendőr-főkapitányság és a Vagyonvédelmi Kiss A. János m I H Alapítvány támogatásával ________________________________________Z S A RU Mi ni krimik Betörők, (r) A közelmúltban ismeretlen tettesek betörtek a gyomaendrődi szivattyútelep gépházába, ahonnan lapátot és egy tízliteres marmonkannát zsákmányoltak. Baromfilopás, (r) A közelmúltban 13 csirkét és egy tyúkot loptak el egy gyomaendrődi lakos baromfióljából. A kár 7 ezer forint. Magánlaksértő. (r) Magánlaksértéssel vádolják azt a szarvasi férfit, aki a közelmúltban volt felesége lakásába jutott be oly módon, hogy megfenyegette az otthon egyedül tartózkodó gyermeket. A férfi a lakásból távoztakor magával vitt egy gázrózsát. Olajozottan, (r) A közelmúltban betörők jártak Dévaványán a Mikszáth úti sörfőzdében. Az ismeretlen tettesek onnan készpénzt, erővágót és 120 liter gázolajat loptak. A kár 20 ezer forint. Drága mozi. (ö) A budapesti férfi drága mozilátogatáson vett részt Gyulán november 8-án, amikor is 23 óra körül valaki a kabátja zsebéből eltulajdonította iratait, üzemanyag-, s bankkártyáit. Összesen 21 ezer forint lopási kár érte. Táblát oszlopostól, (ö) A Békés Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság tett feljelentést a gyulai rendőrségen, ugyanis észlelték, hogy valaki Kétegyháza belterületén ellopta az Elsőbbségadás kötelező! jelzőtáblát oszlopostól együtt. A lopási kár 14 és fél ezer forint. Beesett a kirakatba, (ö) Gyulán, november 16-án, hajnali 4.35 órakora Kossuth téri Csicsi butik kirakatüvegének betöréséhez mentek ki a rendőrök. A helyszínen egy erősen ittas, 25 éves helybeli fiatalembert találtak, aki elismerte, miatta tört ki a kirakatüveg, mert ittasságánál fogva nekiesett. Az üzlet tulajdonosa elmondta, a kirakatból nem hiányzik semmi. A törés okozta kár viszont 25 ezer forint. Fortuna pártolója.(ö) Eleken november 11 -e és 12-e között valaki behatolt rácskife- szítéssel a Fortuna játékterembe. Dohányárut, italt, édességet vitt el 30 ezer forint értékben. Egy óra csodálkozás Kirándulás a bűnügyi technika birodalmába Meleg szavakkal köszöntötte az elmúlt hét csütörtök délelőttjén Szalay István alezredes, a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi technikai osztály vezetője a rendőrség e szolgálati ágánál tett látogatásuk alkalmából a békéscsabai belvárosi iskola 8. osztályos tanulóit. A pályaválasztás előtt álló diákok osztályfőnöki óra keretében jutottak e kivételes egyedi alkalomhoz, ahol ha nem is ismerkedhettek meg a rendőri pálya minden oldalával, a bűnügyi technikai munkát — természetesen nem „élesben” — alaposan megfigyelhették. Szalay alezredes bevezetője után a „főnöki irodában” érdekes kérdezz- felelek párbaj kezdődött. Ennyi kérdés nem hangzott el mostanában talán még a legnehezebb feladat során sem, de mindegyikre jutott idő. Legtöbben a nyomozókutyák élete, kiképzése és munkája felől érdeklődtek, ám valamivel később csodálkozva állapították meg, hogy nem a németjuhászok a fő munkatársak. A szolgálat speciális szakterületeinek munkatársai is megmutatták hogyan végzik a dolgukat, és talán ekkor vált világossá előttük, hogy azokat a bizonyos nyomokat itt emberek keresik. Megnézték hogyan készül a számító- gépes mozaikkép az emberi arcról, az összehasonlító mikroszkóp mikrovilágát is képernyőre varázsolták nekik, de ráülhettek arra a „rabosító székre”, amelyre a bűnügyi nyilvántartásba veendőket szokták ültetni. A mindent tudó helyszínelő kocsi berendezése sem maradt titok, és az az élmény sem, amit a bilincs levétele tudott okozni. És végül, hogy ne tűnjön el nyom nélkül az emléke ennek az egy órának, emlékül nyomot, pontosabban nyomokat, ujjlenyomatokat kaptak a diákok (a sajátjukét), akik közül egynek talán a rendőri pályája végén, a nyugdíjba lépéskor rátéved a tekintete a falon keretben lógó régi-régi ujjlenyomatokra. (A látogatás hangulatképei all. oldalon) Fazekas L. Talán egyikőjük bekeretezi majd az ujjlenyomatait... FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Aki a fát szereti, még lehet rossz ember Favágók elől a rendőrségre szaladt A gazdálkodó apa 50 éve telepítette a 12 nyárfát monori tanyája mellett. Az államosításkor azonban a család elvesztette földjét, de a kárpótlás során lányuk, az orosházi Györgyi Sándorné visszakapta a fasorral együtt. Évtizedek alatt a csemeték 80 centiméter átmérőjű, 25 méter magas fává cseperedtek, komoly értéket képviselve. (Mai árfolyamon ilyen fáknak köbméterenkénti ára 3200 és 4 ezer forint között mozog.) A tulajdonos is így gondolkodott, ám hamar rá kellett jönnie, aki a fát szereti, az még lehet rossz ember. — Földünket 60 méter hosszan leárnyékolták a fák, ezért úgy döntöttünk, kivágatjuk őket, az értékesítésből származó pénzből pedig beműveltetjük a földet. Kálváriánk februárban kezdődött. Áprilisban az orosházi önkormányzat főkertésze, Soós Béla a helyszínen látva a fákat, kétségét fejezte ki, hogy azok nem az én tulajdonomat képezik, mert — állítása szerint — a karón kívül helyezkednek el. A földhivatalhoz fordultam, ott megnyugtattak, a fák az én földemen vannak. Mivel a fakitermeléssel kapcsolatos kérelmemre időben nem kaptam választ, (vállalva a szabálysértést) kivágattam 4 nyárfát. Április 20-án kaptam egy levelet: ,,A fakitermelési kérelmében előadottak jogosak. A fák kitermeléséről ebben az évben gondoskodunk. A fákat nem áll módunkban odaadni, mivel értéke messze meghaladja a kitermelésköltségét.” Pislogtam nagyokat, hiszen én úgy tudtam, a nyárfák az enyémek. Júniusban újabb levelet hozott a postás, ebben közölte velem a polgár- mesteri hivatal, hogy a fákat egy vállalkozónak eladták azzal, hogy az majd gondoskodik a fák kitermeléséről. A fák ugyanis az út tartozékaként az önkormányzaté. Valóban jött egy békéscsabai Kanalas József, aki ki akarta vágni a fáimat, én viszont a rendőrségre szaladtam. Két rendőr jött ki a helyszínre, leállították a vágást annak ellenére, hogy Kanalas Józsefnek az orosházi önkormányzattól származó 11(7!) fáról és az értük fizetett 20 ezer(!7) forintról volt papírja. Azt mondták, amíg a tulajdoni vita nem rendeződik, addig nincs vágás. Újabb hercehurca kezdődött: miközben a levelek, kérelmek, tulajdoni lapok jöttek, mentek, Kanalas kivágott 3 fát, én pedig (jaj, de mondták a jóakaróim, ne súlyosbítsam a helyzetemet!) elszállíttattam, mert meg voltam róla győződve, a fák az én tulajdonomat képezik. Kanalas természetesen feljelentett a rendőrségen. Én jogászhoz fordultam, ő pedig a Békés Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. Onnan mire megérkezett az én igazamat alátámasztó válasz, a határban már nem állt egyetlen nyárfa sem, Kanalas kivágta a maradék 5 fát is. Siralmas volt a látvány: gallyakból álló szeméthegyek és térdig érő tuskók. Közben kértem a rendőrségtől vissza a lefoglalt 3 fát, eladtam még a gyűrűmet és így tudtam a be- munkálás költségeit kifizetni. A történetem viszont így túl egyszerű lenne: Soós Béla — hogy bizonyítsa az önkormányzat tulajdonosi voltát — a Geodéziai és Térinformatikai Mérnöki Irodával készíttetett egy mérést a 12 fa elhelyezkedéséről és méretéről 12 ezer forintért. Amikor megkérdeztük tőle, hogy neki ez az ügy ennyit ér-e, azt válaszolta, a költséget átvállalta az önkormányzat. E papír nyomán a 4. fánál az út töréséről és felezésről(!) beszélt a hi vatal- nok. Száz szónak is egy a vége, kiborultam. Most ott tartok, hogy csak az enyém a volt fasor, a nyárfák darabjáért 1 ezer 800 forintot ajánlott fel az önkormányzat mondván, nekik is ennyit fizetett ki Kanalas. Adtak tippet is, ha nem tetszik, menjek (Folytatás a 11. oldalon)
