Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-26 / 276. szám
MEGYEI KÖRKÉP Ne azzal foglalkozzanak, ami visz a konyháról, hanem azzal, ami hoz! 1996. november 26., kedd Már nem csak az idegen forog Gyulán... Petrovszki Pálné, a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület álelnöke Opatijában legalább kézzel fogható segítséget kapott... Az Isztriai-félszigetre szervezett szakmai utat nemrégiben a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület. A horvátországi tanulmányút megvalósítása a Gyulatourist érdeme, melynek vezetője Petrovszki Pálné. Ezúttal mégsem ebben a minőségében kérdeztük őt, hanem a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület alelnö- keként. —Miként gondoltak Gyulára Opatijában, mely még a boldog- békeidőkben Abbázia néven híresült el? — Gyula idegenforgalmi fogadóképessége pár év óta nem fejlődik — mondta Petrovszki Pálné. — De ez nem is nagyon fontos mostanság. A meglévő szállodai kapacitást kellene legalább szinten tartanunk. S amire létérdekünk nagyon odafigyelni, az a minőség. Ez a fürdő, a szállodák, az éttermek megjelenésére, szolgáltatásaira egyaránt vonatkozik. Az újabb és újabb italmérő helyek, kocsmák nyitása nem a turisták elvárása. Őket a minőség vonzza. A privatizáció során bekövetkezett tulajdonosváltások többnyire semmilyen pozitívummal nem jártak. Kivételként talán a Kristály Hotelt említhetnénk, melynek tulajdonosa étterem kialakításába fogott. A létesítmények új gazdái nemgondoskodnak a házak színvonalának növeléséről, néha még az elértnívó megtartása is kétséges, egyszerűen nem fordítanak pénzt a megfelelő színvonalú üzemeltetésre. Szemmel láthatóan a fő cél az, hogy minél nagyobb pénzt vegyenek ki a cégekből, s lehetőleg minél gyorsabban. Pedig, ha csak valamilyen mértékig is hosszú távon gondolkodnak: az ilyen jó idegenforgalmi idényben, mint az idei volt, valamennyi nyereségnek képződnie kellett, mely egy része akár vissza is forgatható. A gyulai szállodák fokozatosan leépülnek. A baj az, hogy a tulajdonosok csaknem kivétel nélkül pénzemberek, nem szakmabeliek, nem is gyulaiak vagy akár Békés megyeiek. —Hová lesznek az idegenforgalomból a költségvetésbe befolyó pénzek? — Az idegenforgalmi bevételek jelentősebb hányada a központi költségvetést gazdagítja: a szállodák, éttermek, utazási irodák nyereségük 1,2-2 százalékát fizetik be oda. Másrészt Gyula város költségvetésébe idegen- forgalmi adót fizetünk, melyet a vendégektől szedünk be. Természetesen a többi helyi adóban is megjelennek az idegenforgalom eredményei. A központi költségvetésből se nagyon kapunk vissza, persze a helyiből sem. A központi költségvetés gondoskodik a nemzeti propagandáról, ám az Alföld ebben alig kap teret: az bizony a Dunakanyarról, a Balatonról, esetleg a hegyvidékekről szól. Szinte úgy érezzük, hogy ahol lakunk, az már egy másik ország... A helyi bevételekkel többek között az a gond, hogy az önkormányzat nem ellenőrzi megfelelőén az adók befizetését, beszedését. A szállodákban nyilván nyomonkövethető a dolog, ám a magánlakások szobakiadói csak rendszeres és szakszerű ellenőrzésekkel lennének arra szoríthatók, hogy eleget tegyenek befizetési kötelezettségeiknek. Nekik is vezetniük kell, kellene a vendégkönyvet, ám ezzel dokumentumot állítanának ki személyijövedelem-adózásuk- hoz is. S amíg az olyan magas, amilyen... Minden számlarendezéskor negyven százalék adóelőleg befizetésére kellene sort keríteniük. Mára szinte lehetetlenné vált, hogy a turistákat szervezetten irányítsuk hozzájuk. —Az idegenforgalmi egyesület hallatta már a hangját ebben az ügyben? — Egyesületünk évek óta kéri a polgármesteri hivatalt: növeljék az ellenőrzések számát, javítsák azok hatékonyságát. A válasz rendre az: nincs rá módjuk, idejük, emberük, jogosultságuk. Az egyesület kitalált egy bejelentőlap-rendszert: ez egyben fürdőbelépő is lenne. Nem mozdultak rá azok, akiknek talán dolga lenne. Idén nyáron párszor ellenőrzött a hivatal, úgy tudjuk, eredménye is volt: a város ilyen irányú bevételei meghaladták az előző évit. Tudni kell, hogy a helyi költségvetésbe befolyó idegenforgalmi adó minden forintjához az állam — egyelőre — hozzátesz másik kettőt. Ha jól tudjuk, a város az idén összesen huszonnégymillió forint közvetlen idegenforgalmi bevétellel gyarapodhat. S ez nem a helyi lakosság terhe! Ezért mondjuk el, ahol csak lehet, hogy az idegenforgalmi adó beszedése a turistáktól: a város érdeke. — Nyilván az sem mindegy, hogy mi lesz ezzel a pénzzel. — Vágyálmunk, hogy a képviselő-testület, a polgármesteri hivatal egyenesen és kimutathatóan a gyulai idegenforgalomra fordítsa azt. Szerintük elégséges megoldás, ha a világítás, az utak karbantartásával javítják az idegenforgalom működési feltételeit. Sajnos, az utóbbi két-két és fél évben a város igen kevés pénzt áramoltatott vissza az idegenforgalomba. A Tourinform Iroda fenntartásához adott támogatáson kívül szinte semmit. Reklámra, propagandára se nagyon. Régóta javasoljuk: pályázati rendszerben támogassa a város az idégenfor- galmi célú beruházásokat, mintegy ösztönözve a saját pénzek ilyen célú felhasználására. Arra gondolunk, hogy a nem telken belüli beruházások támogatására pályázhatna a vállalkozó. A saját tőke, a pályázati pénz együttesen már némi hitelfelvételre is reális alapot képezne. Az önkormányzat az utóbbi két évben igen passzív az idegenforgalmi ügyekben. — Ennek milyen okai vannak? — Nekem például személy szerint mindenkivel jó kapcsolatom van. Nem tudni: talán az egyesület korábbi harcosabb fellépésének, az előző képviselő-testület kedvezőbb ráérzésének köszönhetően eredményesebb volt az együttműködés. Ha a város vezetése többet vállalna, akkor több munkalehetőséget teremthetnénk, jövedelmezőbb lehetne az idegenforgalomtól függő gyulaiak tevékenysége. Közismert, hogy az idegenforgalom munkaigényes terület. Ezt a lehetőséget ma nem használja ki a város önkormányzata: „elvan” vele, jó, hogy létezik idegenforgalom, de az igazi tenniakarás már messze áll tőle. Apróság, de mutat valamit: ott ül a testület idegenforgalmi bizottságában egy szakember városatya, de a képviselők nem őt választották meg elnöknek, hanem — egyébként minden tiszteletem az övé — egy orvost. Két tagunk külsősként a bizottság tagja, de pechünkre ez a bizottság éppenséggel nem tartozik az aktívabbak és hatékonyabbak közé. Ráadásul adott szakkérdésekben a képviselő- testület nem a bizottság által támogatott javaslatokat szavazza meg, hanem valami mást. így azután e bizottság munkája nem nagyon arat elismerést. —A közelmúltig egyesületük elnöke nem más volt, mint a város országgyűlési képviselője, aki maga is egy jelentős gyulai szálloda igazgatója. — Dr. Tokaji Ferenc legutóbbi ülésünkön lemondott elnöki tisztéről. Mint mondta, rengeteg egyéb elfoglaltsága van. A tagság tudomásul vette döntését. Idei utolsó közgyűlésünk nyilvánvalóan elnökválasztó lesz. Feltehetően a többi vezetőségi tag is felajánlja lemondását, lehetőséget adva az új elnöknek. Dr. Tokaji Ferenc országgyűlési képviselőségétől többet vártunk. Nem sok idegenforgalmi szakember ül a parlamentben. Az önmagában nem elegendő, hogy a képviselőnk az idegen- forgalmi albizottság tagja lett. Azt vártuk, hogy az MSZP programjában megfogalmazott idegenforgalmi elképzelések a tettekben is testet öltenek. Ráadásul ez a térség, melyben élünk, több segítséget kaphatna. De a választások óta is el vagyunk feledve. Sajnos, dr. Tokaji Ferenc elmulasztotta hangját hallatni a térség érdekében. Lehet, hogy személy szerint nem rajta múlott, annyi azonban bizonyos, hogy az MSZP nem valósítja meg említett ígéreteit. —Az ország, a megye számos települése viszont komoly idegen- forgalrhi „csábításba" kezdett. — Szomorú látvány számunkra: ácsorog, kopik a város, miközben olyan települések, ahol legfeljebb nyomokban volt kimutatható az idegenforgalom, látják, érzékelik a benne rejlő üzletet. S komolyan lépnek is a jobb feltételek megteremtésére. Nézzük meg: például a sokszorosan hátrányos helyzetű Geszten milyen szépen kiépítik a falusi turizmust! Itt Gyulán, ahová jön a turista, bűn nem kihasználni a lehetőségeket. Ezt a jelenlegi képviselő-testület egyik nagy hibájául róhatjuk fel. Evek mennek el fölöttünk úgy, hogy közben egyre romlik mindaz, ami Gyula vonzerejét, idegenforgalmát képezi. Azt hiszem egyszerű dologról van szó: nem azzal kellene foglalkoznunk — foglalkozniuk —, ami visz a konyháról, hanem azzal, ami hoz. Kiss A. János Népművészeti kiállítás A Magyar Művelődési Intézet és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége pályázatot hirdetett, ahol a legszebb alkotások „Gránátalma-díj ”- ban részesültek. A megyéből Farkas Gábor, Kiss Zoltán, Hugyecz László fazekasok sütő-főző edényeikkel nyerték e kitüntető címet. Rajtuk kívül még ketten arany (Kiszely Orsolya, hímzés, Csabacsüd és Lórántné Leitner Olga, tojásfestés, Békésszentandrás), hárman bronzdíjasok (Gyebrovszki János, gyermekjáték, Sarkad, Kukla Imre, bútor, Csorvás és Skultéti Mihályné, gyapjúszőttes, Szarvas) lettek. Szakmai munkájuk elismeréseként tárgyaik az „Elő népművészet” című kiállítás anyagába kerültek. Kiemelkedő szakmai oktatási tevékenységéért különdíjat kapott a békéscsabai kézműves szakiskola. A kiállítás 1997. március 1-jéig látogatható Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Rózsa Ibolya A díjnyertes sütő-főző edények Elvihetik a fejük felől a házat? Mindenkivel eló'forduihat, hogy nem tudja idó're kifizetni az adótartozását (más egyéb mellett). Ilyenkor az ügyfél vár a jószerencséjére, talán egy lottónyereményre, vagy egy örökségre. Reménykedik, közben telik az idó'. Kapja a felszólítást, még mindig egy helyben topog. Fizetne ő, csak nincs miből... A tartozás összege pedig egyre nő, hiszen az alapot még púpozza a késedelmi kamat is. Aztán egyszer kapja az értesítést, hogy elárverezik feje fölül a házat, vagy éppen nagy értékű gépkocsiját... — Dr. Czeglédi Anikó adó- tanácsadónak mik a tapasztalatai, milyenek vagyunk mi „adósok”? Valóban ilyen figyelmetlenek? — Sajnos sok esetben az ügyfelek csak akkor keresnek fel, amikor az APEH a lakóingatlanukra végrehajtást rendel el, vagy ahogy ők fogalmaznak: „elveszik fejük felől a házat”. Pedig mindez megelőzhető lenne, ha az adózó nem folytatna struccpolitikát és komolyan venné az APEH jelzéseit. Az első, de talán legfontosabb jelzés az adófolyószámla megküldése, amelyet az egyéni vállakozók augusztus 31- éig, a társaságok pedig október 31-éig kapnak meg. Ez tartalmazza a tárgyidőszak folyószámlaegyenlegét, valamint az előző év késedelmi pótlék kivetését és pótléklistáját. Sok adózó nem tulajdonít ennek a folyószámlának különösebb jelentőséget, ellenőrzéséről nem is beszélve. Pedig tapasztalatból mondom, az APEH sok esetben tévesen könyvel. Ugyanis az a legnagyobb probléma hogy az adófolyószámlára való könyvelés Budapesten történik, így a korrigálás hosszú időt vesz igénybe és nagyon körülményes. Ha az adózó a folyószámlán mutatkozó esetleges adótartozásról nem vesz tudomást, a pénzforgalmi ellenőrzés mindenképpen felhívja rá a figyelmet. Sokan nem tudják, de a pénzforgalmi ellenőrzés nemcsak arra való, hogy az APEH megállapítsa az adóhiányt, hanem arra is, hogy az adózó észrevételt tegyen és korrigálja a tartozás mértékét. — Mi történik, ha az adós nem tud fizetni? — Javaslom, keresse meg a végrehajtási osztályt és beszélje meg, melyek azok a lehetőségek, melyeket igénybe vehet. így mire az anyaga a végrehajtási osztályra kerül, már beadhatja a kérelmet, mely részletfizetésre és adómérséklésre egyaránt vonatkozhat. A kérelem benyújtásakor célszerű az adótartozásból valamennyit megfizetni és a befizetési csekk másolatát csatolni a kérelemhez. Ezzel az adózó fizetési készséget mutat, mely pozitív szempont a kérelem elbírálásakor. Gyakorlati tapasztalatból mondom, a csőd- és végrehajtási osztály munkatársai nagyon humánusak és szívesen segítenek az adózónak a kérelem összeállításával kapcsolatban. Elmondják, hogy az szja tartozást veszik a legszigorúbban, így annak megfizetése elsőrendű. Felhívják a figyelmet a tartozás körülményeinek részletes leírására és az adózó várható anyagi helyzetére tekintettel javaslatot adnak, hogy hány hónapra szóló részletfizetés kérése a legoptimálisabb. Szakmai körökben többször hallottam, hogy az APEH Békés Megyei Igazgatósága szigorú. Én azzal egészíteném ezt ki, hogy szigorú, de igazságos. B. V. Az APEH Békés Megyei Igazgatóságán Szabóné Juhász Ilona igazgatóhelyettestől megtudtuk, hogy megyénkben 2700-an nem fizették be időben tartozásukat. A végrehajtás alá vont összeg pedig 4,3 milliárd forintot tesz ki. A végrehajtáskor elsősorban ingó vagyont foglalnak le, mint például a második hűtőszekrényt, a második gáztűzhelyet, hifi-tornyot, tv-t, ruhát... olyan arányban, hogy az adósnak azért maradjon birtokában az, ami a személyi szükségletéhez tartozik. —Nem értem , miért az ingóságokon kezdik és miért nem a nagy értékű ingatlanokon, használati tárgyakon? — A jogszabályok erre köteleznek... — válaszolt az igazgatóhelyettes. — Ingatlant csak abban az esetben foglalhat az APEH, ha az ingófoglalás teljes körűen nem vezet eredményre, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva. Az ingatlanvégrehajtás elrendelésének pedig csak akkor van helye, ha az adótartozás a 100 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
