Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-25 / 275. szám
1996. november 25., hétfő KÖRKÉP «a. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Újabb sikereket ért el a szeghalmi mazsorettcsoport Egy amerikás magyar halálára A Macskinné Poór Erzsébet vezette Plastic Mozgásstúdió szeghalmi mazsorettcsoportja évek óta szép eredményeket ér el. Az országos megmérettetéseken is mindig kiválóan szerepelnek. Nemrég Kömlődön a minima- zsorettek kategóriájában lettek országos bajnokok, összetettben pedig második helyen végeztek. Majd a II. Budai Mazsorett- versenyt nyerték meg. Az utóbbi versenyt követően a szeghalmi mazsorettcsoport — egyetlen vidéki szereplőként — meghívást kapott a budapesti Pólus Center megnyitójára. A rendezvényről a szeghalmi csoport a napokban érkezett haza. Macskinné Poór Erzsébet elmondta: a Pólus Center polgár- mestere Bács Ferenc színművész volt. A szeghalmi mazso- rettesek az ő felvezetésében működtek közre, valamint a Western City előtti téren a vám- és pénzügyőrség zenekarával felváltva adtak műsort. A szeghalmiak további sikereit bizonyítja az a tény is, hogy máris újabb jeles meghívást kaptak. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere felkérte a szeghalmi mazsorettcsoportot, hogy februárban az első kerület megrendezésében sorra kerülő országos farsangi fesztiválon vegyenek részt. A Plastic Mozgásstúdió mazsorettcsoportja a meghívást örömmel fogadta. M. B. A Plastic Mozgásstúdió szeghalmi mazsorettcsoportjának Pólus Center-beli fellépését a Maggar Televízió is bemutatta A magyar honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából rangos megemlékezéseket tartanak az Egyesült Államokban is, amelynek világraszóló tudományos vívmányait, irányadó és ízlésformáló filmművészetét, pénzügyi, kulturális, politikai és sportéletét e században annyi ragyogó tehetséggel gazdagították a magyar nép kivándorolt fiai és lányai. A napokban a New York-i ENSZ-palotában gyűltek össze közülük több százan, hogy tisztelegjenek távoli óhazájuk előtt, ahol több, mint ezer esztendeje él apáik és nagyapáik nemzete. Nem lehetett már ott közöttük egy roppant eredeti személyiség, Szathmáry Lajos, aki épp azokban a napokban hunyta le örökre a szemét Chicagóban, s aki e század második felében alighanem a legtöbbet tette azért, hogy a magyarság kultúráját, értékeit megismerjék a kontinensnyi országban. Szathmáry Lajos 1951 -ben távozott az Egyesült Államokba. Az Újvilágban egyetlen fillér és angol tudás nélkül sokoldalú műveltségére és tehetségére támaszkodva állt talpra. Előbb klasszikus német filozófi- átadottelő—németül—achicagóibölcsészeknek,majdrávetettemagát— a főzésre. Szathmáry több évtizedes pályafutásával új korszakot nyitott az amerikai konyhaművészetben: chicagói vendéglője, a Bakery az ínyencek Mekkája lett, a szakácsmesterséget s a vendéglátást ő emelte először az Újvilágban egyetemi szinten tanított szakmává végül pedig az amerikai űrhajósok étrendjének kidolgozásával az országos űrhajózási hivatal (NASA) igazgatósági tagja is lett. Amerikai tisztelőinek népes hada koszorús chefként, a konyhaművészet legendájaként ismeri. Pedig igazi életműve mindezen amerikai évtizedek alatt a hungarikák gyűjtése volt. Szathmáry Lajos alighanem a leggazdagabb magángyűjteményt hozta létre a világon. Megtalálható ebben a szatmári béke egyik eredeti példányától kezdve Szálasi amerikai fogságban írt naplójáig sok ezer páratlan dokumentum. Kossuth Lajos diadalmas amerikai körútjáról könyvek, cikkek, tárgyi emlékek ezreit gyűjtötte és ragyogó vándorkiállítást állított össze belőlük Kossuth halálának centenáriumára. Bartók legtöbb amerikai levele, kottája az ő gyűjteményében van. A Szép magyar könyv évszázadai címmel ragyogó köny vkiállítást utaztatott végig pazar kiállítású k^lGgUSSä! kísér.“ az Egyesüli Államukban. Néhány fiatalkori hazai barátjával—így László Gyula professzorral— mindvégig megőrizte a szívélyes kapcsolatot, de a hivatalos Magyarország tudomást sem vett arról az emberről, aki a kommunizmus évtizedei alatt egy személyben pótolta legalább valamelyest a máig sem létező amerikai magyar kulturális központot. Már látható a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldött becses adománya. Szathmáry megszerezte a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1919-es román kifosztását meghiúsítóHarry Bandholtzamerikai tábornok budapesti naplóját, diplomáciai jelentéseinek bőrbe kötött gyűjteményét és a tábornok kedvenc lovaglópálcáját, amellyel az amerikai nagykövetség előtt álló szobra is ábrázolja. A pálcát és a két könyvet a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahol azok az október 22-én ünnepélyesen megnyílt magyar történeti kiállítás részeként először kerültek a nyilvánosság elé. A hungarikák lankadatlan gyűjtője saját vallomása szerint amerikai évtizedei alatt is minden éjjel álmában Budapesten járt. A világjáró öreg magyar útibőröndje becsomagolva várta, hogy hazamenjen gazdájával, ha ősi pátriája:— Maros —Torda vármegye—felett egy szer mégis felhúznák a magyar lobogót. Szathmáry nem tudott szakítani ezzel az illúzióval — a felszabadult haza pedig sajnos, egy-egy emberi gesztuson túl nem nyújtotta ki felé a kezét. Gyűjteménye vár sorsára Chicagóban. László Balázs A legmagyarabb vasútvonaltól a legközép-európaibbig Vizes gondolatok az ötnegyed százados alföld—-fiumei sínpálya kapcsán Amikor a gyulai vasútállomás homlokfalán szeptember 14-én a táblaavatót követően megpillantottam az egykori algyői vasúti hidat — a folyó tajtékozó hullámait és egy áthaladó gőzmozdonyt ábrázoló domborművet — magam sem gondoltam, hogy mi minden kapcsolódik ehhez a 125 évhez, a vasúthoz és az Alföldhöz. A minden aktu- álpolitikát és historizálást nélkülöző, meleghangú államtitkári, MÁV-vezetői és polgármesteri avatóbeszédeket végighallgatva, majd a békéscsabai Vasutas Művelődési Házban a vasút szerelmeseinek és a Békés megyei múzeumok munkatársainak ügyszeretét dicsérő kiállítást végigböngészve: megértettem, nem alaptalan az a kijelentés, miszerint a nagyvárad—fiumei vasútvonalat már építésének kezdetekor a legmagyarabb vasútnak tartották. A látottak alapján sok összefüggésjut eszembe. Ugyanazok a magyar arisztokraták és bécsi bankárok álltak az első nem Budapesten keresztülhaladó vasúti fővonal ügyének élére, akik már az 1840-es években a folyószabályozás előmozdítói is voltak. Áhogy 1846 januárjában saját pesti palotájában a Tisza Szabályozó Társulat elnökévé választották gróf Károlyi Györgyöt (akkori Békés megyei főispánt), ugyanúgy — tizenhat évvel később — a Vasúttársaság is őt választotta elnökké. Az elnökség tagjai között volt báró Wenck- heim Béla, aki szervezőképességével és irányító munkájával kézbe vette a Körösök vízgazdálkodásának ügyét már a szabadságharc előtt, és bátran szervezte a társulásokat a Bach-korszak- ban. Csak egy lépés kettőjük személyén keresztül a legnagyobb magyarig eljutni, hiszen gróf Széchenyi István legbizalmasabb emberei voltak ők, akik sohasem tántorodtak el, és pol itikailag nem fordítottak hátat a „döblingi remetének”. A vasút megépítésének lendületet adott az 1863. évi katasztrofális aszály. Az élelem nélkül maradt, zselléri sorba süllyedő kis- parasztok éhbérért, ínségmunka jelleggel kezdték építeni a vasútvonalat. A becsapottságukat és sokszor reménytelen küzdelmüket eddig kevesen tudták irodalmi eszközökkel is megörökíteni. Az alföld—fiumei vonal Nagyváradtól a Dunáig, a gombosi átkelésig terjedő szakaszának talán legegyedülállóbb jellegzetessége az árvizektől való fenyegetettség volt. Rövid időre ugyan ma is előfordul, hogy vasúti fővonalakat veszélyeztetnek árvizek. Az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa lokalizálásának utolsó mentsvára az Alföldi Vasútvonal töltése volt, jóllehet — mivel azt nem az árvizek hullámverésére és nyomására méretezték — az alépítmény március 12-én'01 óra 30 perckor elszakadt, és Szeged elöntésének közvetlen okozójává vált. Ferenc József is a vasúti töltésről szemlélte meg a várost, és adta ki a Szeged életére sorsdöntő utasításait. Ami több, mint száz évvel ezelőtt fordult elő a Tisza-völgyben, az a Körös-völgyben sajnos rendszeressé vált. Áz alföld— fiumei vasútvonal a Fekete- és Fehér-Körös között háromszor állt vízben (1925, 1966, 1974), de a múlt században is sokszor veszélyeztették a vasutat a Fehér- és Fekete-Körös árvizei. Mindezekről rendkívül érdekes adalékokat, jegyzőkönyveket ismerhettem meg az évforduló tiszteletére a Magyar Államvasutak Rt. kiadásában — dr. Horváth Ferenc szerkesztésében — megjelent, értékes kötetből: „125 éves az Alföldi Vasút”. A Körös-vidék árvédekezését irányító vezetők fejében tudat alatt éltek ezek a jegyzőkönyvek, amikor 1995. december 29-én nem áldozták fel a Fekete-, Fehér-Körös közti deltát, hanem a szükségtározás érdekében más lépést tettek. Megismerve a vasútépítés történelmi szakaszait — különösen dr. Szabó Ferenc könyvbeli cikkéből — a folyószabályozásokkal foglalkozók számára egyértelmű. hogy a legnehezebb és egyben a legutolsó szakasz a békéscsaba—nagyváradi volt. Az 1855-ben lendületet kapó és időnként megtorpanó folyószabályozások az 1870-es évekre teremtették meg a vasútépítés minimális feltételeit a Körösök vidékén és a Kis-Sárréten. Akkorra váltak kiszámíthatóvá a szabályozott folyók vízjárásai, és tették lehetővé a kezdetleges, járomfás vasúti hidak megépítését. A „vasúttörténelem” igazi dráma, annak minden kellékével, még ha egyes mozzanatai utalnak is arra, nem hajlanak a tragédia irányába. A drámaiságot maguk a hidak sorsa és az országhatárok képezik. A legmagyarabbnak nevezett vasútvonalat ma a „legközép-európaibbnak” hívhatnánk. Négy országon haladna keresztül a várad—fiumei expressz, Gombosnál keresztezné a Dunát, szárnyvonala pedig Eszéknél a Drávát. Az algyői Ti- sza-híd helykijelölése a kiegyezés idején függetlenedés az osztrák vasútpolitikától, hiszen akkor Szegednél volt már egy tiszai vasúti híd, de a vasútépítők inkább vállalták az önálló új hidat. Hosszú évtizedekig egy Etzel- féle hatszoros rácsozású he- geszvas anyagból gyártott tartó- szerkezet hidalta át a Tiszát, magas vízállások idején lehetetlenné téve az alatta áthaladó hajók közlekedését. A két szakma, a hidászok és a vizesek közös kompromisszum-keresése és a menet közben hozzájuk kapcsolódó közutasok elkülönülő érdeke (1935 és 1974 között a vasúti híd közúti híd is volt) eredményeképpen ma korszerű vasúti híd bonyolítja le a forgalmat. A többször átépült fehér-körösi vasúti híd történelme még izgalmasabb. A híd a Fehér-Körösön 1870-ben épült 96 méter hosszban, 15 fajáromra (pillérre) támaszkodó fa áthidaló szerkezettel. Állandó gondozási igénye, jég- és árvíz-veszélyeztetettsége miatt a meder feletti részt már az 1885. évi nagyvizet követően alsópályás görbített felősövű acél- szerkezetre cserélték, természetesen két szilárd (ma is meglévő) pillérre támasztva. A századfordulón lecserélték a kétoldali hullámtéri hídrészeket is, és kialakult a ma ismert megjelenése. 1944- ben a középső elemét felrobbantották. Ismét két cölöpjárom került a szűk mederbe, növelve az árvízi veszélyt. 1955-re állították helyre provizórikusán. A híd első átépítésének idejéhez, 1887-hez képest a Fehér-Körösön az árvízszintek rendkívüli mértékben emelkedtek. Ez az érték 2,23 méter! Az árvízszintek emelkedése következtében a híd valósággal „belelóg” a folyó nagyvizébe, mint ahogy az be is következett 1974-ben és 1995-ben. Oldalirányban a hídszerkezetet a pillérről elmozdítani akaró erők kivédésére a MÁV zúzott kővel teli vasúti kocsikkal terhelte le 1995 decemberében, amint azt a helyszínen szemlét tartó kormánybiztos és az MTV-Híradó nézői is láthatták. A Vasúti Históriai Füzetek szerkesztői ezt a képet már nem tudták beilleszteni az említett könyvbe, de minden valószínűség szerint ez a helyzet is alakította Evers Antal szerző véleményét, amikor a híd avultságá- ról és átépítésének szükségességéről ír. A dráma annyiban különbözik a tragédiától, hogy van pozitív kicsengése. Az Európába igyekvő négy ország vasúti, közúti, légi és vízi útjain oda el tud jutni. Ezen ritkán szokott vitatkozni bárki is, legfeljebb azon, hogy mi az Európába vezető útvonal és azon kamionnak, vasúti kocsinak vagy hajónak kell-e közlekednie. E sorok írója reménykedik abban, hogy nem túl messzi időtávlatokban a horvát, a szerb, a magyar és a román nyelvet beszélő vasúti alkalmazottak ismét együtt működtetik ezt a vasútvonalat és jár majd egy Inter-Régió nevű expresszNagyváradés Rijekakö- zött (netán békéscsabai üzem- igazgatóság üzemeltetésével). Dr. Goda Péter A gőzös — ha nosztalgiavonatként is — egyszer majd talán végigrobog az Inter-Régió-expressz vonalán, Nagyvárad és Rijeka között fotó: kovács Erzsébet
