Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16-17 / 268. szám
Királygyilkosságok Magyarországon (33.) Velence porával megitatott király Mindenekelőtt egy hallatlanul jellemző adat: a céltudatos, keményakaratú, az ország érdekeit szolgáló s az elidegenedett széHemű oligarchiákat vaskézzel kordában tartó Mátyás király után a főurak, miként ezt nyíltan be is vallották, olyan királyt akartak „kinek üstökét markukban tarthatják”. Épp ezért Ulászló cseh királyt hívták meg a magyar trónra. II. Ulászló legfőbb „érdeme” az országveszejtő oligarchia szemében tutyimutyisága, tunyasága, akaratlansága, legfőbb ajánlólevele, hogy még a kis Csehországban sem tudott rendet, tekintélyt tartani. O történelmünk egyik leggyászosabb figurája, a hírhedt Dobzse László (II. Ulászló —1490—1516), aki mindent mindenkire ráhagyott, mondván: Dobzse, dobzse! Ulászló gyakran tartott országgyűlést a bajok orvoslására, de nem volt ereje helyes intézkedések keresztülvitelére. A nemesség új és új kedvezményeket szerzett magának az ország rovására A jóakarat és jóhiszeműség nem ellensúly a politikában, s Dobzse Lászlót alighanem dobzsesága vitte a sírba. Gyomként nőttek a bajok, a királyt — többek között — pénztelenség gyötörte: ekkoriban vált köztudottá: pénzügyekkel is meg lehet ölni egy királyt, egy országot. A budai Fugger-bankház immár fél Európát behálózó ügynöksége — kihasználva a korlátlan hatalomra törő s a központi magyar államhatalmat romboló elidegenedett szellemiségű idegen főurak marakodását — miként ezt immár cáfolhatatlan adatok bizonyítják — sötét manipulációi folytán titkos szerződéseket köt a Magyarország fölötti hatalom megszerzésére. Mi több, az álarcos, titkos erők magával a királlyal, II. Ulászlóval is szövetségre lépnek. A Fuggerek és titkos szövetségeseik magyarországi hatalomátvételét az 1515. évi Habsburg—Jagelló egyezmény biztosította. Dobzse László révén oda jutottak a dolgok, hogy már a „Dobzse, dobzse!” (Jól van, rendben van!) sem volt elég; s dobzsénál jobb dobzsénak ígérkezett a teljes királykikapcsolás: a Habsburg Máriával eljegyzett és már megkoronázott Lajos még csak tízéves volt ugyan, de ez már lehetőséget adott a gyermek- király-formulához való visszatérésre. A Habsburg—Jagello-egyezmény révén már készen állt az új királyi pár (a tízéves Lajos és jegyese), az új termés; a száradó régit hát le kellett immár vetni. A mór megtette kötelességszegését, a mór mehet! Ulászló fölöslegessé tette önmagát a hazaáruló egyezménnyel. S milyen érdekes: ment is haladéktalanul, késedelmetlenül: az átkos egyezmény megkötése volt utolsó történelmi tette. Bécsből hazatérve súlyosan megbetegedett és rövidesen, pár hónap múlva, 1516. március 13-án kimúlt. Meghalt mintegy megrendelésre. Lám milyen érdekesen szövik a párkák a királyok életének fonadékát: fölöslegessé tette magát az egyezménnyel és—micsoda vaskövetkezetesség! — már vége is lett. Vagy talán másról van szó? Csupán arról, hogy a Magyarország és Európa sírját ásó sötét hatalmak nem várhattak tovább, s mivel a zuhanás újabb lépcsőjét már előkészítették, nem vesztegették idejüket? És még egy érdekesség: határozott párhuzamosságot figyelhetünk meg itt Mátyás király halálával. Mintha az ő esetét lekoppintották/lekopírozták volna. Megfordult Bécsben—súlyosan megbetegedett —rövidesen meghalt. Szerencsénkre II. Ulászló haláláról is maradtak ránk határozottabb állítások, kézzelfoghatóbb adatok. Előkerültek bizonyos mérgezésre utaló történelmi nyomok II. Ulászlóra vonatkozólag is. Természetesen itt sincs szó arról, hogy bárki is hátrahagyta volna a gyilkos fegyvert, tőrt, méregpoharat (gondos csomagolásban) és önvallomással összekapcsoltan a gyilkosság pontos részletes leírását. (Ha efféle „dokumentum” fennmaradt volna valahol — bízvást tekinthetnénk szándékos félrevezetésnek, célzatos hamisításnak.) „Benedictis budai velencei követ II. Ulászló udvarából származó híresztelésekre hivatkozva azt jelenti gazdáinak, hogy A KIRÁLYT ÁLLANDÓ AGGODALMAK _ GYÖTRIK, MEG- MÉRGEZÉSTŐL FÉL. Arról nem szól a követi jelentés, hogy vajon kinek a keze lett volna az állítólagos merényletben. Más források szerint azonban II. Ulászló tulajdon felesége is (Dandalei Anna) ÁLLANDÓ VEVŐJE VOLT A VELENCEI MÉREGPIACNAK, s így lehet, hogy a királyné okozott nehéz perceket királyi párjának.”, (írja Katona G. — Kertész I. A bűn nyomában című munkája. Ulászló király megmérgezéstől való félelme, s az erről szállongó híresztelések egybevágnak s bizonyára nem alaptalanok. A velencei méreg, mint oly sok más esetben is történelmünk során, itt is előkerül. A nemzetközi titkos hatalmi törekvések ütközőpontjában álló király korai hirtelen-váratlan halála a méregkeverői próbálkozások sikerét tanúsítja. (A szöveg Grandpiene K. Endre: Király gyilkosságok című könyve alapján készült) Fekete fehéren Orrbavert demokrácia Ismerik Bruhács Jánost? Nem? Én sem. Még a tévében sem láttam, pedig biztosan mutatták. Az 57 éves pécsi jogprofesszor központi figura lett, újkeletű demokráciánk botrányköve. Nyilván szívesen lemondott volna e „megtisztelő” szerepről. Ám aligha kérdezték: akarja-e, vagy sem. Csupán azt firtatták: ugyan vállalna-e alkotmánybíráskodást, ha a T. Ház belé helyezi bizalmát. Igent mondott szegény — bár ne tette volna —, tisztes szakmai múlttal a háta mögött. Áz ellenzék vállalta támogatását, mint sokadik jelöltet egyre fogyó Alkotmánybíróságunk hiányainak pótlására. Hosszú tárgyalássorozat után nagy nehezen egyetértésre jutottak a pártok: Bruhácsnak ott a helye a legfőbb talárosok között. Aztán jött a nagy voksolás. A honatyák (erős kormányzati többség!) beszavazták a kormánypártok jelöltjét és kiszavazták az ellenzéki Bruhácsot. Az ellenzék kivonult, a kormánypártok szabadkoznak, s széttárják karjaikat: ilyen a demokrácia, nem tudni kiben mi lakozik. A lelkiismeret erős valami, ha elkezd munkálni, akkor... Akkor a — jelek szerint — kő kövön, meg Bruhács az Alkotmánybíróságban nem marad. Azért nem olyan egyszerű ez a történet, hogy egy kar-széttárással el lehessen intézni. Csak akkor lehetne, ha koalíció és ellenzék „fej-fej mellett” ülne a Parlamentben. Ám erről szó nincs. Ellenben van erős, elsöprő koalíciós többség és létszámában harmatgyenge ellenzék. Ebből következik: ha a kormánykoalíció büntetni akar, akkor orrbaver keményen, Bruhácsot, Torgyánt, Lezsákot, Giczyt, Orbán Viktort, demokráciát, mindent és mindenkit. Ezúttal is ez történt. S hogy tisztában legyünk egymással, nem Bruhácsot, nem Torgyánt, nem Lezsákot, nem Giczyt, s nem Orbánt sajnálom, hanem a könnyen sérülő demokráciát. Amit a héten hatalmas túlsúllyal, lenézéssel és arroganciával a kormánypártiak bruhácsul orrbavertek. Ha orrbaverőék most azt gondolják, jót cselekedtek, akkor tévednek. Demokráciából, toleranciából, a másság tiszteletéből megbuktak. Még szerencse, hogy nem utasíthatók évismétlésre. Árpási Zoltán l.iRÍR'kősi I ii i tnzízin. 5661 Újkígyós, Petőfi u. 2. (1. sz. telep), Tormási út (2. sz. telep). Telefon/fax: (66) 356-505, 356-111. Telefax: (66) 356-284. A Tormási úti II. sz. telephelyünk raktárboltjában az alábbiakban felsorolt árukészlettel állunk vásárlóink rendelkezésére: — színfurnérozott, enyvezett, rétegelt — bükk-, juhar-palié lemezek — fémvázas szék 2600 Ft — színfurnérozott farostlemezek — ovális asztal 5400 Ft (ajtóméret) — színfurnérozott falburkolók TOVÁBBÁ KÍNÁLUNK NÉMET IMPORT és faforgácslapok BÚTOROKAT: — tölgy és nyár lépcsólap rétegelt — CD-torony 8 750 Ft lemezből — Komód 3 15 000 Ft — furnérbetétes bútorlapok — Szekreter 17 500 Ft — natúr és festett farostlemezek — Telefonpad 12 800 Ft — natúr faforgácslapok — Bébikiságy 3 500 Ft — laminált lap tölgy és fehér színben — Falivitrin 5 400 Ft — székülés + széktámla — Előszobaszekrény 27 600 Ft — bútoripari szerelvények — Komód 10 16 200 Ft — vasalható élfurnér — Cipósszekrény 11 040 Ft — dekoritlemez — Tv-tartó 8 328 Ft — tűzifa — Videotartó 11 000 Ft — akác- és fenyó'rönk — Ebédlőasztal 13 200 R_ Az árak az áfát nem tartalmazzák! IBjf •/ Építkezők figyelmébe ajánljuk, hogy cégünk új üzletági tévé- lmsüsu Felvilágosítás a 356-111 vagy a 356-505-ös telefonszámon. A Ki mit tud? után nyugdíjazzák a műsorvezetőt Az elmúlt évtizedekben a televízió nézőinek milliói ismerhették meg a különféle műsorokból, filmekből Antal Imrét. A kamerák, mikrofonok erdejében mindig otthonosan mozog, humorával, egy-egy találó poénjával százezreknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt mosolyt csalogatott az arcára. Antal Imrét lehet szeretni, nem szeretni, tisztelni, bírálni, de egyet nem lehet: nem odafigyelni rá. A 62. életévében járó Antal Imre jelenség, showman, riporter és... és a Ki mit tud? elődöntőinek, középdöntőinek és mai döntőjének műsorvezetője. — Ezelőtt nyolc éve vezettem az elsőt, három esztendeje a másodikat, s az idén a harmadikat, melynek a döntője ma lesz. Csak zárójelben mondom: utána napokon belül nyugdíjaznak. A tervezett műsoridő csaknem négyórás, igen ám, de ezt előtte le is kell próbálni. Mindez azt jelenti, hogy én a döntő napján közel kilenc órán át álldogálok a színpadon, s ami a legrosszabb a dologban: mikor az ember már hullafáradt, éppen akkor kezdődik az élő adás, akkor kell a legfrissebben a csúcson lenni. Ez viszont már a szakmához tartozik... — Hogyan tudja felpörgetni magát, hogyan készül a döntőre? Az összekötő szöveget gondolom már megfogalmazta, s feltehetően eldöntötte azt is, hogy milyen öltönyében lép a kamerák, a közönség elé... — Kezdem az elejével: én mindig csak a legközelebbi feladatra koncentrálok, a távolabbi, a két-három nap múlva esedékes feladatok akkor nem érdekelnek. Nagyon gondosan átnézem az adásmenetet, egy-egy megjegyzést teszek a papírom szélére. Az összekötő szövegen nem nagyon szoktam tömi a fejemet, mint ahogyan egy-egy poénon sem. Ez ubbóbbit az élet, a pillanatnyi helyzet adja, s biz’ isten még nem tudom, hogy mit veszek fel. —Néhány, a nézők által nem látható titokba beavatná olvasóinkat? Például abba, hogy a zenekarok hogyan állnak be, a táncosok hol készülnek, fellépés előtt mennyivel korábban szólítja őket színpadra az ügyelő? — A zenekarok esetében az adáskor már roppant egyszerű a dolog: mindent Mintha baráti körben csevegne, semmi kameraláz, drukk a színpadon, a kamerák előtt — meséli Antal Imre számítógép vezérel. Maradjunk a zenekaroknál: a hangmérnök megkéri a különféle hangszeren játszókat, hogy pengessék meg gitáijukat, szólaltassák meg fúvós hangszereiket, a dobos doboljon, miközben minden hangszert beállítanak, s minden értéket, adatot a számítógépbe táplálnak. Innentől kezdve gyerekjáték az egész: amikor elérkezik az adás, ott már számítógép vezérli a hangszereket és a világítást, csak arra kell ügyelni, hogy a csatlakozókat a megfelelő helyre dugja az ember. Amíg eddig eljutnak, az viszont pokoli munka... A táncosok az Operett színház balett-termében, házi színpadán, kisszínpadán, vagy éppenséggel az öltözőben készülnek. Az ügyelő tíz perccel a fellépés előtt szólítja színpadra a versenyzőket, de nekik az öltözőben kell ülniük a műsor végéig, még az elő-fellépőnekis. — A műsorvezetőnek az adások során akadt-e kedvence? —Természetes, vannak olyanok, akik szimpatikusabbak, de ennek nem szabad kiderülnie, mert az nagy hiba lenne. Nem szabad, hogy az ember személyes érzelmeit, véleményét, szimpátiáját a színpadra, a kamerák elé vigye. Döntőkről van szó, s már most vérzik a szívem, ha csak arra gondolok, hogy kategóriánként egy nyertes lesz. Akik idáig eljutottak, azok valóban tehetségesek. — Milyen díjat kapnak a győztesek és a helyezettek? — Több tíz- és százezer forint értékűek a díjak, s különdíjak is lesznek. Valamennyi győztes januárban egy mexikói társasutazáson vesz részt. A különdíjak, a' felajánlások majd az adás során lesznek ismertek. Egy érdekességet azért engedjen meg, hogy elmondjak: a legutóbbi Ki mit tud? döntője előtt valaki megjelent, s annak az egyéni győztesnek, aki maximális pontszámot ér el, különdíjként 10 hektár erdőt ajánlott fel. Két fiatal kapta ezt a fenyvest. — A hét végéje ezek szerint mozgalmasan alakul. — Pénteken délután két órától lesznek a színpadi beállítások, a kamerapróbák, szombaton aztán teljes lesz a nagyüzem, bőven éjfél után zárul a Ki mit tud? idei sorozata. Az adást követően, a kilencórás beszéd és szereplés után aztán beülök az Operett színház közelében lévő kellemes, kitűnő konyhával rendelkező étterembe, s ott valami könnyű vacsora után akkora söröket iszom majd, mint egy ház. Másnap aztán sokáig alszom. Szekeres András
