Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16-17 / 268. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. november 16-17., szombat-vasárnap Bukaresti lap a battonyai iskoláról Az alábbi írás egy országos terjesztésű román napilapban, a Bukarestben kiadott Romania liberában jelent meg a közelmúltban. Liliana Brad cikkéről elmondható: igazán nagy port kavart... Battonyán! Lapunkban rendszeresen hírt adunk a battonyai román iskola eredményeiről, a tantestület és a helyi önkormányzat olykor emberfelettinek tűnő erőfeszítéseiről. Tudjuk, Liliana Brad cikke ezek bemutatásával sem lehetett volna teljes. De mindenképpen árnyaltabb lett volna és igazabb! (A fordításban — stilisztikai megfontolásból, a könnyedebb olvashatóság érdekében — tartalmi hűségre törekedtünk.) Ménesi György A román—magyar határtól 6 kilométerre fekvő Battonyán hajdanán a román közösség fejlett volt, de ma még a románok sem tudnak jól románul. A román iskolában többnyire magyarul beszélnek. A román nyelvet már szinte nem is lehet hallani. A román iskolában a tanulók nagy része főleg olyan magyar családokból származik, akik azt óhajtják, hogy csemetéjük iskolai keretek közt megtanuljon egy idegen nyelvet. A román feliratok a temetőben találhatók A battonyai temetőben a román közösség tagjai a két világháború között és közvetlenül azután a nevüket románul íratták fel a keresztre. Azóta a románok kezdik felejteni nyelvüket, családon belül is a magyar állam hivatalos nyelvét beszélik. A gyermekeik már nem is tudnak románul, nevetnek, ha hallják, hogy az öregek románul válaszolnak egymásnak. Nima Mátyás román szülőktől származik. A felesége magyar, a lányuk szinte semmit sem tud románul. Örülvén annak, hogy van kivel beszélnie,' felidézte: néhány évvel korábban (még Ceausescu kommunista időszakában) járt Romániában, Aradon. Együtt a barátjával (impreuna cu comaciu) sört ittak, s az italt nagyon jónak találták. (A „comaciu” battonyai tájszó, alapja valószínűleg a magyarban használatos „koma” — a fordító megjegyzése.) Habár létezik egy román templom 1872-ből, amelyet egy évvel ezelőtt felújítottak, és mellette van egy román óvoda és egy könyvtár is, a gyermekek úgy kerülnek az első osztályba, hogy nem tudnak románul. Egy gyermek eltartása a román iskolában 2,5-ször többe kerül, mint a magyarban Takács Dezső'polgármester meséli, hogy a románok és a szer- bek 1720 óta élnek együtt Battonyán. Eleinte elkülönültek egymástól, nem voltak vegyes házasságok, így a beolvadás nem volt számottevő. 1850-ben megjelentek a szlovákok is, de ők hamar asszimilálódtak, 1939-ben hozzávetőlegesen már csak 130 szlovák élt a városban, ma pedig egy sem. Battonya polgármestere boldog, hogy a város lakossága többnemzetiségű, de ez csak addig mondható el, amíg azok megőrzik szokásaikat, hagyományaikat. Beismerjük vagy nem, a románok és szerbek ki vannak téve az asszimilációs folyamatnak. Takács Dezső polgármester azt kívánja, hogy ez minél lassúbb legyen. Ezért fordultak a templomhoz és az iskolához. Egy gyermek ellátása a román iskolában sokkal többe kerül, mint a magyarban. A magyar állami költségvetésből minden egyes tanulóra előirányoznak egy bizonyos összeget. Tehát minél több a tanuló az iskolában, az intézmény annál kifizetődőbb. A román iskolában azonban alacsony a tanulók száma, így a helyi önkormányzatnak kell hozzájárulnia az iskola fenntartásához. „Nem az a probléma, hogy van román és szerb iskola, hanem hogy kevés a tanuló” — jelenti ki Battonya polgármestere. Az 1995/96-os tanévben a battonyai román iskolának 47 diákja volt, akik az 1—8. osztály valamelyikébe jártak; a magyar iskolában egy tanuló 68 ezer 770,60 Ft-ba került, míg a román iskolában 165 ezer 340,40 Ft-ba. Battonya 7100 lakosából talán csak 500 a román. A szerb iskolában a dolgok kissé másképpen állnak. Az iskola 200 éves, a legrégibb Battonyán. A tanárok csak szerbül beszélnek a tanulókkal, így azok — akarják, nem akarják — megtanulják a nyelvet. A szer- bek, a Magyarországon tapasztaltak szerint, sokkal nacionalistábbak, mint a románok. Ők akarják, hogy a csemetéik szerbül beszéljenek, ezért többnyire a családban is ezt a nyelvet használják. „A román iskolában többet beszélnek magyarul. Egyes pedagógusoknak nem ott volna a helyük. A tantestület tagjai közül egy battonyai, a többi romániai magyar és román” — mondotta Takács Dezső polgármester. A románok nem adják gyermekeiket a román iskolába Általánosnak tekinthető, hogy amikor a gyermekek a battonyai román iskola első osztályába kerülnek, nem tudják a román nyelvet, bár román óvodába jártak. Az első osztályban csak a magyar írást és olvasást tanulják; ezt a románnyelv-tanítás előkészületeként fogják fel. Román írást és olvasást csak a második évben tanulnak a diákok. Lukács Julianna igazgatóhelyettes asszony nyilatkozata szerint a helybeli románok nem adják gyermekeiket a román iskolába. Voltak osztályok, amelyekben mindössze 2-3 tanuló volt. A magyarok általában azért járatják a gyermekeiket a román iskolába, mert a kis létszámú osztályokban többet tanulhatnak. Ezenkívül ingyen tanulnak egy idegen nyelvet, s ez előnyt jelent a számukra. Egyes gimnáziumokban a felvételin (Békéscsabai MÁV-iskola, határőrség, közgazdasági gimnázium, ahol tanfolyamokon a nemzetközi áruforgalomra készítik fel a tanulókat) a román nyelvet ismerők több pontot kapnak. Más szülők azért szorgalmazzák, hogy a gyermekük románul tanuljon, hogy a határőrségnél vagy a vámhivatalban kapjon állást. Otília Boncila románnyelvtanár öt évvel ezelőtt került Battonyára házasság révén. Tanulmányait Temesváron végezte, és egy ideig Romániában tanított. A battonyai román iskolához kerülvén, kézikönyvekből átvette az idegennyelv-tanítás módszereit, hogy a gyermekekkel megszerettesse a román nyelv tanulását. Véleménye szerint a végzős növendékek képesek a középfokú nyelvvizsga letételére. A tanárok, akik ebben az iskolában tanítanak 10 százalék pótlékot kapnak a magyar államtól a nemzetiségi nyelv oktatásáért. A román nyelvet heti öt órában, míg a magyart heti három órában tanulják. Román nyelven más tantárgyakat is tanulnak, mint például ének, rajz, földrajz, környezetismeret, testnevelés. Az ünnepségek két- nyelvűek, s az iskola büszke a „Perenica” nevű tánccsoportjára, amely a közelmúltban harmadik helyezettként tért vissza egy versenyről. 1992-ig a román és a szerb iskola együtt volt, azután szétváltak. Jött egy igazgató, Alexandru Blaga Aradról, aki nem tudott magyarul; egy év múlva visszatért Romániába a kulisszák mögött folyó harcok miatt. A jelenlegi igazgatónő, Figuli l\ona szintén romániai. Bár fizetésük magasabb, mint máshol, a Romániából jött tanárok nem törik össze magukat azért, hogy a gyermekeket megtanítsák románul. Ha fizetésüket az utcai árfolyamon átszámolnánk lejre, kiderülne, hogy Magyarországon kétszer annyit keresnek, mint Romániában. Sajnos, ezek a Romániából való románok és magyarok nem értették még meg a román iskola tanügyi kádereinek rendeltetését, nem úgy, mint azok, akik a szerb iskolában dolgoznak. Ez év őszén az első osztályba hat tanuló iratkozott be, ami eléggé kevés. A román kormány kissé megfeledkezett a magyar- országi román közösségekről. A román iskola könyvtárába érkeztek olyan könyvek Romániából, mint például „A Román forradalom egyenesben”, amelyeket a 14 éves gyermekek nem nagyon olvasnak, hiszen nincs olyan nyelvtudásuk, hogy pontosan megértsék azt, amit a szerző érzékeltetni akar. Talán olyan könyvadományok segítenék a battonyai román iskolát, amelyek a gyermekeknek készültek. Egy román nyelvtanárnak. bármilyen jószándékú is, nincs esélye arra, hogy megtanítsa a nyelvet, ha a gyermekeknek nincs lehetőségük vonzó olvasmányok olvasására román nyelven. Sajnos a battonyai román iskolában a gyermekek nem beszélnek folyékonyan románul. Magyarországon, Battonyán a románok nem büszkék arra, hogy románok, ellenben a szer- bek jól megőrizték hagyományaikat és nyelvüket. (...) Battonyán a román közösség haldoklik, és a románok letagadják, hogy románok. A battonyai román iskola Romániából jött román és magyar tanárai inkább magyarul beszélnek, mint románul, egy Romániából jött igazgatónő szeme láttára. Bármennyire is próbálná egy ro- mántanármegtanítani az apróságokat románul, esélyei kicsinyek, mivel a gyermekek a családban és az iskolában szinte mindig magyarul beszélnek. A románok nem adják gyermekeiket a román iskolába. Ha a romániai románok nem tesznek semmit a battonyai román közösségért, akkor ez a közösség néhány év múlva már nem fog létezni. Bármilyen jószándékú is a polgármester, nem tudja megmenteni a románságot a kihalástól. Ezért kellene segíteniük a románoknak Romániából a battonyai románokat. Liliana Brad A battonyai román iskola kisdiákjait hidegen hagyja a róluk (is) folyó vita. A 12-es létszámú 2. osztály tanulói csillogó szemmel válaszolnak Otília Boncila tanárnő kérdéseire fotó: lehoczky Péter Ne vonják kétségbe erőfeszítéseinket! Egy távolkeleti mondás szerint, ha egy bolond követ dob a mély vízbe, tíz okos ember nem képes azt felszínre hozni. Mi sem akarjuk a követ a mély vízből kiemelni, de szeretnénk megjegyzéseket fűzni a fenti cikkhez. Első megállapításunk, hogy az újságírónő csak azt domborította ki, ami saját elgondolásainak megfelelt. Nem véletlen, hogy egy nagy példány- számú bukaresti napilapban látott napvilágot az írása, közvetlenül a magyar—román alapszerződés aláírása előtt. A magyarországi románság asszimilációja eléggé régen kezdődött, de csak az utóbbi 35-40 évben gyorsult föl. Ehhez maga az itt élő románság is nagyban hozzájárult; élő példa rá, hogy a cikkben szereplő Nima Mátyás lánya nem beszéli a román nyelvet. Vajon kinek lett volna kötelessége őt megtanítani románul, ha nem a szülőnek? Sokan vannak, akik Nima Mátyáshoz hasonlóan elmulasztották ezt, pedig a családon belül soha senki nem tiltotta meg a román nyelv használatát. Ezek után az sem kétséges, hogy mennyire (nem) beszélik őseik nyelvét a harmadik generációhoz tartozó unokák, és hogy milyen iskolába íratják őket a szüleik. Egy kis iskolában — legyen az magyar, szerb, horvát vagy román — természetes, hogy egy tanuló oktatása többe kerül, mint a 700—1000 fős intézményekben. Ez alól a battonyai román iskola sem kivétel. A román iskola létszámának összehasonlítása a szerb iskoláéval önmagában semmit sem mond, tekintettel arra, hogy városunk szerb közössége számottevőbb, mint a román. Iskolánkba az 1995/96- os tanévben 47 (a második félévtől 48) gyermek járt, míg a szerb iskolának ugyanekkor 51 tanulója volt. Jelenleg a román iskolának van 51 tanulója, a szerbnek pedig 58. Az arányok megfelelőek, a valóságot tükrözik. Ebből kiindulva, már a cikk címe is sértő: 1993-tól napjainkig a román iskola tanulói létszáma 29.-ről 51-re növekedett. Egyébként is nehéz megmondani (talán nincs is értelme firtatni), hogy mennyire román, szerb vagy magyar egy gyermek, amikor a házasságok legnagyobb része vegyes. Visszatetsző, hogy városunk polgármesterét a cikk úgy mutatja be a romániai nagyközönségnek, mintha Takács Dezső úr Battonya lakosságát nacionalistákra, kevésbé nacionalistákra és magyarokra osztaná. A polgárok ismerik polgármesterünk nyitottságát, demokratikus elkötelezettségét; meg vagyunk győződve arról, hogy egyik nemzetiséget sem illette a sértő és lekezelő „nacionalista” jelzővel. Vitatható Liliana Brad azon állítása is, hogy a szerb iskolában a tanárok csak szerbül beszélnek a gyermekekkel; három pedagógus csak magyarul tud, míg a román iskolában egy kivételével minden nevelő kétnyelvű. Milyen jogon minősíti a Romániából jött pedagógusok munkáját a tisztelt újságírónő? Az ilyen „kinyilatkoztatásokra” gondolok: „a Romániából jött tanárok nem törik össze magukat azért, hogy a gyermekeket megtanítsák románul” vagy: „ezek a Romániából való románok és magyarok nem értették még meg a román iskola tanügyi kádereinek rendeltetését.” Milyen jogon vonja kétségbe erőfeszítéseinket, munkánkat, amikor egyetlen tanítási órán sem vett részt, amikor egyetlen tanulónk füzetébe sem pillantott bele? Az itteni pedagógusok fizetésének etikátlan felemlegetésével pedig súlyosan megsérti emberi jogainkat. Mi itt élünk, fizetésünket csak az itteni árakhoz szabad viszonyítani. Az újságírónő felületességére utal az is, hogy a tanári könyvtárból találomra kivett egy könyvet, és bölcsen megállapította, hogy az nem gyermekeknek való. (Az ifjúsági irodalmat a másik teremben tartjuk.) Az az állítása sem helyénvaló, hogy az anyaország elfeledkezett az itteni román közösségről. Iskolánkat például könyvekkel, ingyenes táboroztatással, tanáraink romániai továbbképzésével segítette a Román Közoktatási Minisztérium, illetve a Román Kulturális Alapítvány. Véleményünk szerint ez nem kevés, de mindehhez még az is szükségeltetik, hogy az itteni román közösségben felébredjen az évtizedek óta kihalófélben lévő nemzeti öntudat. Mert ez utóbbi a legfőbb oka annak, hogy a Romániából jött pedagógusok négy év alatt nem tudtak csodákat tenni, látványos eredményeket elérni. Erőfeszítéseink közé tartozik, hogy ingyenes románnyelv-tanfolya- mot szerveztünk még a felnőtt lakosoknak is. Vajon Dancea Claudia, Bancila Otília és Figuli Ivona, akik e tanfolyamot tartották, a saját érdekükben vagy a román közösség érdekében vállalták e feladatot? Visszatérve az iskolára, a jelenlegi helyzetben az jelenthetne megoldást, ha mindegyik pedagógus „hazavinne” hosz- szabb-rövidebb időre 5-5 gyermeket a román iskolából, megteremtve ezzel számukra a „családi környezetben” való nyelvtanulás lehetőségét. Sajnos pedagógusaink ehhez nem rendelkeznek a megfelelő anyagi háttérrel. Liliana Bradnak megköszönjük az „értékes” észrevételeit, s elárulunk neki egy titkot: pár év múlva nyugdíjazás miatt románnyelv-tanárra lesz szüksége a battonyai iskolának. Várjuk az újságírónő pályázatát, felajánlva neki a bizonyítás lehetőségét. Liliana Brad magabiztosságából ugyanis arra következtetünk, hogy a romániai oktatásügyben minden rendben van, tehát az ő pedagógiai szakértelmét ott tudják nélkülözni. Figuli Ivona, a battonyai román általános iskola igazgatója