Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-05-06 / 233. szám

1996. október 5-6., szombat-vasárnap Lakodalom volt a mi utcánkban Aki Kondoroson 250 személyesnél nagyobb lakodalmat szervez, először a helyiséggonddal szembesül. Általában a kétsopronyi Rákóczi éttermet választ­ják, mert itt 300—320 embernek akad hely. A Szmka—Hronyecz bulin azon­ban 500 meghívottal számoltak, és eh­hez jött még a kiszolgáló személyzet. Nem maradt más hátra, a kondorosi ipartelep egyik nagyraktárát kellett át­alakítani lakodalmi színtérré. — Az eredeti terveinkben 600 fő szerepelt, mert úgy gondoltuk: ha már egyszer nagy lakodalmat csinálunk, tényleg ne maradjon ki senki—ecsetel­te Szrnka György, a menyasszony apja a csütörtöki előkészületi napon. — Be kellett látnunk azonban, hogy még egy ilyen nagy színben sem férünk el ennyi­en. Mindkét család kiterjedt rokonság­gal, baráti és munkatársi körrel bír, de a Szmka-ágnál nem lehet szó nélkül hagyni a sportkapcsolatokat sem. A há­rom Szmka testvér — György, András és Mihály — két évtizedig szó szerint kimagasló egyénisége volt a megyei kézilabdának. András a legmagasabb 201 centijével, de György, a legalacso­nyabb is 192 centi. Mihály a lábméret­ben veri a testvéreket,'ugyanis 50-es cipőt hord. Persze, a kiterjedt ismeretségnek megvan az az előnye is, hogy sokakat bevonhatnak a lakodalmi előkészü­letekbe. Csütörtökön már 60-an mun­kálkodtak a Magszöv bázisán. Kellett is a létszám, hiszen 15 birkát vágtak, kés alá került egy 420 kilós sertés, az asszo­nyok pedig 100 tyúkot kopasztottak. Ehhez jött még 120 rántanivaló csirke, egy mázsa kenyér. Az italbeszerzés adatai is „lenyűgözőek”: 170 liter bor, 90 liter tömény, 60 rekesz sör, valamint az üdítők. A húsokat a főzésig, sütésig egy hűtőkamionban tárolták, melyet Hronyecz Sándor, a másik örömapa szerzett. A lakodalmi költségvetést sem titkolták az apukák, ha már rászán­ták a pénzt. — Közösen 1 millió 200 ezer forint­tól „szabadít meg” bennünket a buli — vallotta Szmka György. — Remélem, a kisebb lányom még néhány évig nem áll elő házasságbejelentéssel. A pénteki napról is túlzás lenne azt állítani, hogy semmittevéssel múlt el. A terem díszítése, berendezése, az 500 teríték kihordása, a 16 bogrács és üst előkészítése nem ötperces pótcselek­vés. — De legalább az idegeskedésre ke­vesebb időnk maradt — mosolygott Hronyecz Sándor. Szombaton délután aztán megmoz­dult Kondoros apraja-nagyja. Az esküvői menet „hosszában” felért egy hajdani május 1-jei felvonuláséval, de aki nem volt hivatalos a murira, az is eljött bámészkodni. Haza nem küldtek senkit, inkább bort és kalácsot töltöttek a megjelentekbe. A látványra nem volt panasz, hiszen például az ifjú párt nem egy, sőt nem is két koszorúsleány és -fiú kísérte. A polgármesteri hivatalban ér­kezett el a kritikus pillanat, hiszen egy halk „nem” mindent tönkretehetett vol­Szép, szép a szerelem, de amikor már házassági törekvésben csúcsosodik ki, fejfájást is okozhat. No, nem első­sorban az egymásra talált fiataloknak, inkább szüleiknek. Mert hát valami­képpen csak meg kell adni a módját a frigynek, hogy örökké emlékezetes ma­radjon. És itt aztán több változat lehet­séges. Mondjuk, egy „sima” házasság­kötési ceremónia a legközelebbi hozzá­tartozókkal, majd egy szolid vacsorá­val. Vagy a lakodalom. Ha az utóbbi verzió a nyertes, akkor sem egyirányú az út. Kiket is hívjanak meg, hogy sértődés ne essék. Mert ugyebár aki engem „bevont” az eszem-iszomába, azt illik visszahívni. A rokonságot nem szabad kihagyni, a dilemma csak az, hogy milyen fokig merüljünk el. És akkor még nem beszéltünk a barátok­ról, munkatársakról. Ha a szívére hall­gatna az ember, legszívesebben min­denkit meghívna, hogy osztozzanak az övéi boldogságában. De egy lakodalom komoly pénz- és szervezési kérdés is. A kondorosi Szmka és Hronyecz família mégis úgy döntött, áldoz egy nagy dí- nomdánomra. A birkanyúzásból az örömapák is kivették részüket. Balról Hronyecz Sán­dor,jobbra Szrnka György Csaknem száz tyúk vált a lakodalom áldozatává Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára. A vonatozás sem hiányozhatott A szalmakupacból kellett kibogarászni az ajándékbankókat, de megérte a fáradságot na. De „igenek” születtek, és ezt követően az evangélikus templomban Táborszky László esperes áldást adha­tott az egybekelésre. Kezdődhetett tehát a mulatság, amely az ételeken, italokon kívül is szolgált csemegékkel. Egy 500 fős la­kodalomnál a násznagy szerepe leg­alább akkora, mint egy szimfonikus ze­nekarnál a karmesteré. A kardosi Varga Mihályra hárult a feladat, hogy levezé­nyelje az estét, megtoldva az éjszakával és a hajnallal. Harminctagú felszolgáló személyzet leste mozdulatait, mit, mi­kor, hova kell tenni, merre kell közle­kedni, hogy a fogások mindenki aszta­lára a legrövidebb időn belül odaérje­nek. Az éhenmaradás gátjait hagyomá­nyosan húsleves, birkapörkölt, sült és rántott húsok, pástétomok alkották. Éj­fél után a biztonság kedvéért ismét el­játszották a terülj, terülj, asztalkámat. Az ifjú pár négyszintes tortát szelhe­tett fel ünnepélyesen, majd gyertyafé­nyes keringővei rövid időre elvonultak, hogy „újasszony és újember” térhessen vissza. A Szinkron együttes zenéjére kezdődhetett a szintén hagyományos új asszony tánc, ahol az aprópénzek mellett előbukkantak ezresek és ötezre­sek is. Az ifjú házasokat egy hatalmas szalmazsák is várta, de nem pihenés céljából. A helyi Faluszépítő Baráti Társaság ajándékáról volt szó, és 32 ezer forint rejtőzött a kiborított szalma­kupacban. Aki nem Piroska és Sándor pénzkibogarászására figyelt, az tányér­törésre összpontosíthatott vagy vehette ki belőle aktívan is részét. A görögtánc­hoz ez illett. Természetesen már a vasárnapi vilá­gosság szűrődött be, amikor az utolsó vendégek is elhagyták a terepet. Egy ilyen lakodalmat azonban nem lehetett ilyen egyszerűen megúszni. A násznép java kivonult a kondorosi sportpályára, ahol a férfi kézilabdacsapat Nagyszé­nással vívott bajnoki mérkőzést és győ­zött, bár a pontos eredmény nem min­denkiben rögzült. Szóval, így nézett ki vázlatosan egy 500 személyes lakodalom a múlt szom­baton — vagyis csütörtöktől vasárna­pig — Kondoroson. És ez nem mese. Igaz, akik ott voltak, sokáig mesélnek majd róla. Nyemcsok László Az ifjú házasokat éjfél után Varga Mihály násznagy vezette a táncparkettre Az oldal fotóit Dankó István, Lehoczky Péter és Such Tamás készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom