Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-05-06 / 233. szám
1996. október 5-6., szombat-vasárnap Lakodalom volt a mi utcánkban Aki Kondoroson 250 személyesnél nagyobb lakodalmat szervez, először a helyiséggonddal szembesül. Általában a kétsopronyi Rákóczi éttermet választják, mert itt 300—320 embernek akad hely. A Szmka—Hronyecz bulin azonban 500 meghívottal számoltak, és ehhez jött még a kiszolgáló személyzet. Nem maradt más hátra, a kondorosi ipartelep egyik nagyraktárát kellett átalakítani lakodalmi színtérré. — Az eredeti terveinkben 600 fő szerepelt, mert úgy gondoltuk: ha már egyszer nagy lakodalmat csinálunk, tényleg ne maradjon ki senki—ecsetelte Szrnka György, a menyasszony apja a csütörtöki előkészületi napon. — Be kellett látnunk azonban, hogy még egy ilyen nagy színben sem férünk el ennyien. Mindkét család kiterjedt rokonsággal, baráti és munkatársi körrel bír, de a Szmka-ágnál nem lehet szó nélkül hagyni a sportkapcsolatokat sem. A három Szmka testvér — György, András és Mihály — két évtizedig szó szerint kimagasló egyénisége volt a megyei kézilabdának. András a legmagasabb 201 centijével, de György, a legalacsonyabb is 192 centi. Mihály a lábméretben veri a testvéreket,'ugyanis 50-es cipőt hord. Persze, a kiterjedt ismeretségnek megvan az az előnye is, hogy sokakat bevonhatnak a lakodalmi előkészületekbe. Csütörtökön már 60-an munkálkodtak a Magszöv bázisán. Kellett is a létszám, hiszen 15 birkát vágtak, kés alá került egy 420 kilós sertés, az asszonyok pedig 100 tyúkot kopasztottak. Ehhez jött még 120 rántanivaló csirke, egy mázsa kenyér. Az italbeszerzés adatai is „lenyűgözőek”: 170 liter bor, 90 liter tömény, 60 rekesz sör, valamint az üdítők. A húsokat a főzésig, sütésig egy hűtőkamionban tárolták, melyet Hronyecz Sándor, a másik örömapa szerzett. A lakodalmi költségvetést sem titkolták az apukák, ha már rászánták a pénzt. — Közösen 1 millió 200 ezer forinttól „szabadít meg” bennünket a buli — vallotta Szmka György. — Remélem, a kisebb lányom még néhány évig nem áll elő házasságbejelentéssel. A pénteki napról is túlzás lenne azt állítani, hogy semmittevéssel múlt el. A terem díszítése, berendezése, az 500 teríték kihordása, a 16 bogrács és üst előkészítése nem ötperces pótcselekvés. — De legalább az idegeskedésre kevesebb időnk maradt — mosolygott Hronyecz Sándor. Szombaton délután aztán megmozdult Kondoros apraja-nagyja. Az esküvői menet „hosszában” felért egy hajdani május 1-jei felvonuláséval, de aki nem volt hivatalos a murira, az is eljött bámészkodni. Haza nem küldtek senkit, inkább bort és kalácsot töltöttek a megjelentekbe. A látványra nem volt panasz, hiszen például az ifjú párt nem egy, sőt nem is két koszorúsleány és -fiú kísérte. A polgármesteri hivatalban érkezett el a kritikus pillanat, hiszen egy halk „nem” mindent tönkretehetett volSzép, szép a szerelem, de amikor már házassági törekvésben csúcsosodik ki, fejfájást is okozhat. No, nem elsősorban az egymásra talált fiataloknak, inkább szüleiknek. Mert hát valamiképpen csak meg kell adni a módját a frigynek, hogy örökké emlékezetes maradjon. És itt aztán több változat lehetséges. Mondjuk, egy „sima” házasságkötési ceremónia a legközelebbi hozzátartozókkal, majd egy szolid vacsorával. Vagy a lakodalom. Ha az utóbbi verzió a nyertes, akkor sem egyirányú az út. Kiket is hívjanak meg, hogy sértődés ne essék. Mert ugyebár aki engem „bevont” az eszem-iszomába, azt illik visszahívni. A rokonságot nem szabad kihagyni, a dilemma csak az, hogy milyen fokig merüljünk el. És akkor még nem beszéltünk a barátokról, munkatársakról. Ha a szívére hallgatna az ember, legszívesebben mindenkit meghívna, hogy osztozzanak az övéi boldogságában. De egy lakodalom komoly pénz- és szervezési kérdés is. A kondorosi Szmka és Hronyecz família mégis úgy döntött, áldoz egy nagy dí- nomdánomra. A birkanyúzásból az örömapák is kivették részüket. Balról Hronyecz Sándor,jobbra Szrnka György Csaknem száz tyúk vált a lakodalom áldozatává Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára. A vonatozás sem hiányozhatott A szalmakupacból kellett kibogarászni az ajándékbankókat, de megérte a fáradságot na. De „igenek” születtek, és ezt követően az evangélikus templomban Táborszky László esperes áldást adhatott az egybekelésre. Kezdődhetett tehát a mulatság, amely az ételeken, italokon kívül is szolgált csemegékkel. Egy 500 fős lakodalomnál a násznagy szerepe legalább akkora, mint egy szimfonikus zenekarnál a karmesteré. A kardosi Varga Mihályra hárult a feladat, hogy levezényelje az estét, megtoldva az éjszakával és a hajnallal. Harminctagú felszolgáló személyzet leste mozdulatait, mit, mikor, hova kell tenni, merre kell közlekedni, hogy a fogások mindenki asztalára a legrövidebb időn belül odaérjenek. Az éhenmaradás gátjait hagyományosan húsleves, birkapörkölt, sült és rántott húsok, pástétomok alkották. Éjfél után a biztonság kedvéért ismét eljátszották a terülj, terülj, asztalkámat. Az ifjú pár négyszintes tortát szelhetett fel ünnepélyesen, majd gyertyafényes keringővei rövid időre elvonultak, hogy „újasszony és újember” térhessen vissza. A Szinkron együttes zenéjére kezdődhetett a szintén hagyományos új asszony tánc, ahol az aprópénzek mellett előbukkantak ezresek és ötezresek is. Az ifjú házasokat egy hatalmas szalmazsák is várta, de nem pihenés céljából. A helyi Faluszépítő Baráti Társaság ajándékáról volt szó, és 32 ezer forint rejtőzött a kiborított szalmakupacban. Aki nem Piroska és Sándor pénzkibogarászására figyelt, az tányértörésre összpontosíthatott vagy vehette ki belőle aktívan is részét. A görögtánchoz ez illett. Természetesen már a vasárnapi világosság szűrődött be, amikor az utolsó vendégek is elhagyták a terepet. Egy ilyen lakodalmat azonban nem lehetett ilyen egyszerűen megúszni. A násznép java kivonult a kondorosi sportpályára, ahol a férfi kézilabdacsapat Nagyszénással vívott bajnoki mérkőzést és győzött, bár a pontos eredmény nem mindenkiben rögzült. Szóval, így nézett ki vázlatosan egy 500 személyes lakodalom a múlt szombaton — vagyis csütörtöktől vasárnapig — Kondoroson. És ez nem mese. Igaz, akik ott voltak, sokáig mesélnek majd róla. Nyemcsok László Az ifjú házasokat éjfél után Varga Mihály násznagy vezette a táncparkettre Az oldal fotóit Dankó István, Lehoczky Péter és Such Tamás készítette