Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-29 / 252. szám

1996. október 29., kedd MEGYEI KÖRKÉP A MÁV tisztességes megoldást ajánl a gyulaiaknak A vonatzajt is elnyomó csattanó „Más típusú, halkabb, ám villamos fűtésre is alkalmas dízelmozdonyunk sajnos nincs” FOTO: LEHOCZKY PÉTER Gyulán a hajnali expresszvonat indulás előtti zaja keserű perce­ket szerez a Budrio-lakótelepen élőknek — jártuk körül a témát egy nemrégi írásunkban. A MÁV illetékesei a legjobb meg­oldást választották, amikor elol­vasták az írást: arra kérték az érintettek, illetve a polgármeste­ri hivatal képviselőit, hogy ülje­nek le velük egy asztalhoz, s igyekezzenek közös elhatáro­zással pontot tenni az ügy végé­re, mégpedig mindenki meg­nyugvására. Erre a beszélgetés­re október 16-án, a gyulai vasút­állomáson került sor. A MÁV Rt. Szegedi Üzletigazgatóság Forgalmi Osztályának vezetője, Kaposvári Péter munkatársai­val, Varga Zoltánnal, a MÁV Rt. Vésztői Regionális Vasút vezetőjével és Hegedűs Sándor­ral, a gyulai állomásfőnökkel képviselték az egyik oldalt. Part­nerük a lakóközösség megbí­zottja (aki kérte, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra) és dr. Lúczi József gyulai jegyző volt. Mielőtt érdemben bárki is nyilatkozott volna, a panaszo­sok képviselője bejelentette: mi­vel megvádolták azzal, hogy köztisztviselőként „beleavatko­zott” az ügybe, e pillanattól kezdve „kiszállt” az egészből. — Köztisztviselői mivol­tomnak semmi köze ahhoz, hogy állampolgárként eljártam — szögezte le. — Ennek ellené­re a főnököm előtt számot kellett adnom róla. A MÁV képviselői hangsú­lyozták: az ügy során soha nem gondolták, s nem érzékelték, hogy a panaszosok képviselője nem magánemberként lépett volna fel, a közelmúltig azt sem tudták, hogy a városházán dol­gozik. (Az említett cikkben sem szerepel neve, illetve jogállása, foglalkozása — soha nem is hi­vatkozott rá.) — Az érintett vonat mozdo­nya az érkezés után, az indulás előtt legfeljebb 10-20 percre len­ne leállítható a gyulai állomá­son, ez azonban technikai okok­ból nem tehető meg — mondta Kaposvári Péter. — A fűtési időszakban pedig elkerülhetet­len, hogy a mozdonyt ráadásul terhelt állapotban járassuk. Ilyenkor kétségtelenül kicsit hangosabb. A „hátrahúzatás”, a mozdony épületek mögé állítása a szerelvény jelenlegi hossza mellett nem biztosítható, kifeje­zetten biztonsági okokból. Van azonban megoldási javaslatunk. Ha megteremtődnek Békéscsa­ba és Budapest között az Intercity-járatok beállításának lehetőségei, az expresszkocsik száma azonnal és lényegesen csökkenthető lesz. Ez azt jelent­heti, hogy Békéscsaba és Gyula között 3—4 kocsi közlekedhet majd. így a mozdony a raktár- épület mögé állhat, s a lakótelep zajjal terhelése gyakorlatilag megszűnik. Más típusú, hal­kabb, ám villamos fűtésre is al­kalmas dízelmozdonyunk saj­nos nincs. Gyula közvetlen összeköttetése megmarad a fővárossal. Az Intercity vonatok indításának időpontja csak a jövő évi stmktúra kialakításakor dől el: terveinkben 1997 szere­pel, de ez még nem eldöntött kérdés. Dr. Lúczi József jegyző a „zajügy” mellett kitért kollé­ganője képviseleti jogosultságá­ra is. — Szeretném megvédeni a MÁV-ot — mondta. — Ha a lakók képviselete egy személy­ben összekötődik a hivatali jog­állással, abból lakossági susmus is lehet. A hivatalhoz és a tisztségviselőkhöz eljutott in­formációk szerint ezek össze- keverődtek. Már nem emlék­szem, hogy a polgármester vagy az alpolgármester részéről fo­galmazódott meg, hogy ilyen hangok is vannak a városban. Elvárás, hogy számunkra a vá­ros helyzete legyen a legfonto­sabb. Ha valójában nem is köti össze valaki a kettőt, ezek a dol­gok a közvéleményben összekötődnek. Én tárgyaltam a kolléganővel: az a véleményem, ha valaki a polgármesteri hiva­talban dolgozik, a település egé­szének a szolgálata a feladata. A város és környéke lakosságának • érdekeit sérti, ha egy szűk lakó- közösség érdeke ütközik az egész érdekével. A város érde­kei szerint a meglévő vonatpár­ok rendszere elfogadható szá­munkra, ettől nem lehet vissza­lépni. Inkább fejleszteni kell a vasúti közlekedést: jöjjön az Intercity Gyuláig, elképzelhető lenne a megyeszékhely és Gyula közötti szakasz villamosítása is. Itt a zajkeltésben az üzemmódi minimumot kell megteremteni. Természetesen a kisebbség ér­dekeit is képviselni kell, csak a többség mellett állunk ki. A kis lakóközösség emberi szándékai elfogadhatók. De a fejlesztésre szükség van. A polgármesteri hivatal nevében is kérem: ne lép­jenek vissza a gyulai utazási konformban. A lakók képviselője — nyil­vánvalóan immár magánember­ként — kifejtette: az ő hátrányos helyzettel megvert közösségük nem került érdekösszeütközésbe a várossal: soha, egyetlen fóru­mon sem kérték a hajnali exp­ressz megszüntetését — csak nyugalomban kívánnak élni. Annyit kémek mindössze, hogy csökkentsék az életminőségüket rontó zajt. Megkérdeztük dr. Lúczi Jó­zsefet, hogy vajon a köztiszt­viselői törvény mely pontja tiltja meg egy köztisztviselőnek, hogy magánemberként megfo­galmazza szűkebb lakóközössé­ge véleményét? Ilyet nem tudott mondani. Azt is megemlítettük, hogy bőven akad példa, amikor egy kisebb közösség érdekeinek a nagyobb alárendeli akaratát. Gyulai példát hoztunk szóba: bi­zony a Csatorna utca lakói meg tudták akadályozni a 44-es főút belvárost elkerülő szakaszának számukra sérelmes megépíté­sét. * A dolog érdemi része persze az eredmény. A MÁV kultu­rált problémamegoldó mód­szerrel megtartható ígéretet tett: a lehetséges legkorábbi időpontban tartósan és meg­nyugtatóan rendezi a helyze­tet, addig viszont kéri az érin­tettek megértését. Ez a zaj mi­att elkeseredett emberek szá­mára is értelmes és elfogad­ható kompromisszumnak mutatkozik. A jegyzői véleménytől eltérően magunk is úgy gondoljuk, hogy valójá­ban a lakóközösség és a város egészének érdekei, törekvései ebben az ügyben soha nem álltak szemben egymással. Ami a köztisztviselő lakótele­pi közösségének tett szolgála­tát illeti: tényleg azt hittük, hogy vége már azoknak az időknek, amikor a főnökök beleszólhatnak dolgozóik ma­gánügyeibe. S ugyan ki hinne abban, hogy az egyénként, kisközösségként — kisebb­ségként — boldogtalan embe­rek boldog városi közösséget alkothatnak?! Kiss A. János POROTHERM®N+F A RENDSZER ELŐNYEI WIENERBERGER Téglaipari Rt. Nagyszerű teherbíró Kiváló hőszigetelő' Gazdaságos Hőtechnika ♦ kevesebb fűtési költség ♦ kevesebb habarcs, a termék szárazon illeszthető ♦ rendszerszerű fel- használás esetén nincs segédanyagok­ra szükség ♦ feles elemmel ke­vesebb a veszteség a sarkoknál. Hőszigetelő képes­ség (k-érték) kiemel­kedően kedvező: ♦ télen meleg, nyá­ron hűs ♦ porózus szerkeze­te miatt cserépkály- ha-effektus (hőfelvé­tel, hőleadás). mür Teherbírás ♦ Minden esetben optimális teherbírás ♦ A legjobb minősé­gű alapanyagok alkal­mazása biztosítja a termék szilárdságát ♦ A legkorszerűbb gyártástechnológia alkalmazása lehetővé teszi az anyagban rejlő erőkihasználást. Forduljon helyi építőanyag-kereskedőjéhez! Beküldött tervrajza alapján ingyenes mennyiségszámítás. WIENERBERGER Téglaipari Rt. BÉKÉSCSABAI TÉGLAGYÁR, 5600 Békéscsaba, Kétegyházi út. Telefon: 06 (66) 446-310. = Fax: 06 (66) 441-364. I Hegyesiék kilátástalansága Mennyiből lehet ma Magyarországon megélni? Azt hiszem, hogy erre senki sem tud pontos választ adni. Ezrek, tízezrek élnek a létminimum alatt. Mind több család helyzete egyre remény­telenebb, kilátástalanabb. A minap megrázó levelet hozott a posta Mezőberényből, a település mindig is hátrányosabb helyzetű részéből, a Szivárvány utcából. Feladója a 36 esztendős munka- nélküli Hegyest József, aki tőlünk remél segítséget Huszonhét éves feleségével és nyolcéves beteg kisfiával élnek a kis házban, a család összjövedelme 15 ezer forint. A tenyérnyi konyhában ülünk le beszélgetni á nyolc általános isko­lát végzett, szakképzettség nélküli családfővel. Bojtos sapkáját kisfi­úsán gyűrögeti kezében. Látszik rajta, hogy nehezen formálja a szavakat. Kisvártatva a lényegre tér. — Idestova hét éve, ’89-ben hagytam ott a munkahelyemet, a felszámolás alatt lévő téglagyárat, ahol segédmunkásként dolgoz­tam. Feleségem több mint hét éve vált munkanélkülivé. Van egy nyolcéves, a gyulai intézetben ta­nuló kisfiúnk, aki beteg, szellemi szintje a négyesztendős gyereké­vel azonos. Most az állandó havi jövedelmünket a méltányossági gyes és a családi pótlék jelenti. A sok gyógyszer, a gyerek hétvégi hazahozatala, majd visszavitele sokba kerül—sorolja. Hegyesi József életének utóbbi 6-7 éve regény, de akár tipikus esetnek is tűnhet. Amikor munka- nélküli lett úgy döntött: vállalko­zásba kezd, sertéstartásra adta a fejét. Ehhez 300 ezer forint köl­csönt vett fel. Az állomány szépen gyarapodott, míg csak nem jött a baj... a jószágok egy része elpusz­tult, más részük miatt, az ismert, a sertéstenyésztőket sújtó okok mi­att totális csődbejutott. — A kölcsönt nem tudom tör­leszteni, a kamatos kamatok során az összeg tovább duzzadt, s most már kezesemtől tiltják le — foly­tatja. —A városban nem talált mun­kát? Ingatja a fejét, jelezve: nem. Az­tán kiböki: — Beteg vagyok, baj van a gerincemmel, a csuklóim­mal. az egyik kétszer volt eltűrve, hetente háromszor járok kezelésre. Azt mondják a doktorok, hogy bár­mit is csinálnak vele, ez már ilyen marad, negyvenszázalékos rok­kantnak nyilvánítottak. Ráadásul már segélyt sem kapók... — Nem is próbált munkát ke­resni? — Rövid ideig a közszolgálta­tónál dolgoztam, de az nem ne­kem való... Aztán olyan jegyző­könyveket csináltak, hogy ne dol­gozhassak. Az önkormányzat illetékesi előtt nem ismeretlen az ügy. Egy, 1993. szeptember 23-án kelt jegyzőkönyvet tesznek elém, melyből megtudhatom, hogy mi­ért is szabadultak meg riportala­nyomtól: „...munkaideje alatt többször figyelmeztették munkája elvégzésére, amire mindig rekla­mált, sazt válaszolta: nem végzi el azt a munkát... A brigád eló'tt több­ször kijelentette: azért golgozik, hogy meglegyen a betegbiztosítá­si kártyája... Engedély nélkül munkahelyéről eltávozott, s kije­lentette: trógermunkát nem vé­gez." — Orvosi kezelésre jártam — válaszol lakonikusan, majd foly­tatja: —, ötven forintom maradt meg a fizetésemből... —Hogyhogy?! —A téglagyár felé is volt tarto­zásom, s ezért letiltották. —A felesége sem tud elhelyez­kedni", f — O dolgozik. Alkalmi mun­kát vállal, most éppen Makóra jár hagymázni. Reggel fél négykor kel, ötkor indul a busz, ami viszi őket, s este hét óra után ér haza. Naponta 1000-1200 forint a napszámja. Sehonnan semmilyen segítséget nem kapunk. A polgármesteri hivatal népjó­léti irodájának munkatársai nem értik Hegyesi József vádaskodá­sait. Szinte egyszerre mondják: ha nem kér segélyt, akkor nem is kaphat, s máris egy kimutatást tesznek elém. Ebből egyértelmű­en kiderül: ’94. június 8-án ezer forint segélyt adott az iroda, ’94. május 1-jétől ’95. május 1-jéig rendszeres nevelési segély címén, a helyi rendelet módosításáig, ha­vonta 2 ezer forintot folyósítottak részükre. Ez évben gyermekét­keztetés címén a gyulai intézetbe havonta 3123 forintot utalnak át. A feleség ’93. július 19-étől támo­gatásban részesült, míg a férj ’93. március 1-jétől hat hónapon át, majd ugyanezen év októberétől ’94. áprilisáig, s ’94. augusztusá­tól ez év áprilisáig munkanélküli­ek jövedelempótló támogatásá­ban részesült. Mindezekkel jogo­sultak a közgyógyellátásra, s emelt összegű családi pótlékot kapnak. Az önkormányzattól 1991-ben 60 ezer forint lakástá­mogatási hitelt kaptak, melynek havi törlesztése 500 forint, de ezt sem fizetik. Az iroda munkatársai elmond­ták: több mint száz munkanélkülit hívtak be közhasznú munkára, egyedül a Hegyesi házaspár nem jelent meg, a közhasznú munkát nem fogadták el. így a rendelet alapján egy fél évre kizárták ma­gukat a munkanélküliek jövede­lempótló támogatásából. Azt már csak mellékesen jegyzik meg, hogy tudomásuk van arról, hogy a panaszos levélíró feketemunkát vállal. így fest az érem egyik és másik oldala. c , . , , Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom