Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-11 / 238. szám

Békéscsaba, a házigazda. I ’olitikusok, nagykövetek, szakemberek, diákok és a közönség találkozójának helyszíne ma Békéscsaba. A beszélgetések, az ünneplések az egységes Európa gondolatát hirdetik, népszerűsítik fotó: lehoczkypéter AZ UNIÓ A Szén- és Acélközösség erede­ti tervéből, melyet Robert Schuman 1950. május 9-én je­lentett be, több fokozatban ala­kult ki az Európai Közösség. A tagság alapvető követelménye a demokratikus — pluralista — kormányzati rendszer. Ez a fel­tétel Görögországban (a katonai rezsim idején), illetve Spanyol- országban és Portugáliában a hetvenes évekig hiányzott. 1958. január 1.: életbe lépnek az Európai Gazdasági Közös­ségről (EGK) és az Euratomról kötött szerződések. 1961. július: az EGK és Gö­rögország társulási megállapo­dást ír alá. 1964. december: életbe lép a Törökországgal kötött társulási megállapodás. 1973. január: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatla­kozása. A közösség tagállamai­nak száma ezzel kilencre emel­kedik. 1981. január: Görögország csatlakozása. 1986. január: Spanyolország és Portugália csatlakozása. A közösség tagállamainak száma így tizenkettőre nő. Társulási megállapodások születnek Cip­russal és Máltával. 1994. január: életbe lép az Európai Gazdasági Térről (EGT) szóló megállapodás, az EFTA-tagországokra is kiter­jesztve az EU Egységes Piac számos előnyét. 1994. február: életbe lép az EU és Magyarország, illetve Lengyelország között a Társulá­si, vagy Európai Megállapodás. Az egyezmény elismeri az alá­író országok azon eltökéltségét, hogy az Unió teljes jogú tagjai legyenek, mihelyt teljesítették a taggá válás feltételeit. 1994. április: Magyarország és Lengyelország benyújtja tag- felvételi kérelmét az EU-hoz. 1995. január: Ausztria, Finn­ország és Svédország csatlako­zik az Unióhoz. Megérinteni Európát urópa — elcsépelt szó. Aligha találni Magyaror­szágon ma nagyobb köz­helyet. Minden párt ezt tűzi vá­lasztási zászlajára, írja prog­ramja élére. Minden előadás, ígéret ezzel fejeződik be. A Föld legkisebb kontinensének nevé­vel. Azzal a hat betűvel, amely e lángoktól perzselt, tíz és fél mil­lió négyzetkilométeres földda­rabot jelenti. A Hazát, ahol kö­zel ötven ország és vagy száz nép, majd nyolcszázmillió em­ber próbál boldogulni egységet keresve, vagy a mesterségesen kovácsolt egységet szétfeszítve. Európa—kontinens. Ahol ott­hon vagyunk. Azon a földdara­bon, amely az Atlanti-óceántól az Uraiig húzódik, s ahova éppen 1100 éve érkeztünk. Keletről, ló­háton, szilaj, nomád népként. Ha­zát adott nekünk e föld. Európa — a vágyott, az áhí­tott. Amelyben—hiába élünk itt több. mint egy évezrede — nem vagyunk, mégsem lehetünk ott­hon. Előttünk álló kapuiban még csak a kulcsot forgatják. Ez egy másik Európa, amelynek egységesülő jogrendszere, gaz­dasága, politikai kultúrája, de­mokratikus gyakorlata, bizton­sági rendszere, a lakosság élet- színvonala és gondolkodása magasabb minőséget testesít meg. Mindannyian tudjuk, ne­künk, kelet-európaiaknak, ma­gyaroknak ennek a minőségnek az elérése a felemelkedést, a fel­támadás reményét jelenti. Európa — megfogalmazható valóság. Több, mint szólam. A minőség, a pontosság, a hiteles­ség, a gazdasági teljesítmény, a környezetvédelem, a rend és a tisztaság, a gyűlöletnélküliség, a szociális gondoskodás, az egy­másrautaltság és a szeretet szi­nonimája. Egy hely, ahol nem kell félni, a gyűlölettől tartani, ahol jól érzi magát az ember, ahol otthon lehet. Európa — szellem, gondolat. Amely Békéscsabára költözik. Csak kicsit, csak jelképesen. Üzenetszerűen. A megyeszék­hely ma megpróbál európai vá­ros lenni. Megkísérli egész Bé­kés megye nevében megmutatni, hogy otthon tudnánk lenni ab­ban a másik Európában. Igyek­szik bebizonyítani: jelenlétünk­kel gazdagítanánk a kontinenst. Szeretné elhitetni: ott a helyünk, nélkülünk szegényebb lenne az egységes Európa. Felmutatni értékeinket, szellemi teljesítmé­nyünket. Európa — a nap névadója Békéscsabán. A városban, ahol ma szakmai, politikai és nemze­tiségi fórumok, vállalkozói összejövetelek, kulturális és sportrendezvények, ifjúsági, is­kolai és gyermekprogramok zaj­lanak reggeltől estig. Európa-nap — rendezvény- sorozat. Amelynek a köztársa­sági elnök a fővédnöke, a kül­ügyminiszter, az Európa Bizott­ság budapesti képviseletének vezetője és az Európai Unió so­ros elnöki tisztét ellátó Írország nagykövete a védnöke. Támoga­tója az Európai Unió PHARE- programja. Főszereplői pedig mi vagyunk, valamennyien. Bé­késcsabaiak, Békés megyeiek. Ezrek mozognak, tanácskoznak, színpadra lépnek, sportolnak, versengenek, játszanak ma, vagy egyszerűen csak jól érzik magukat. Egy város, egy megye igyekszik megszerettetni magát az Unióval. Történelmi múltjuk­ra, hagyományaikra büszke polgárok próbálják megérinteni Európát, az európai szellemet. Sok sikert hozzá! Árpási Zoltán Lépések a gyanakvás feloldásáért Az EURÓPAI HAZAFISÁCRÓL Magyarország európai szervezetekhez való csatlakozásának gondolatát, terveit ki-ki a „saját szemüvegén keresztül” érzi, éli meg hazánkban. Természetes, hogy ma még nem ébredünk minden nap az elkövetkező' éveknek a jövő' századokra is kiható feladataival, ám nem is vitathatjuk: a ma aktuális apró lépések döntő jelentőségűek. Göncz Árpád köztársasági elnök mostanában gyakran megfordul az Európai Unió országaiban, sőt, a közelmúltban a szervezet meg­határozó személyiségeivel nyílt alkalma eszmecserét folytatni — éppen hazánk belépésének folya­matáról, előkészületeiről. Szep­tember közepén, Belgiumból és Luxemburgból hazafelé jövet a Malév menetrend szerinti járatán tíz percet kaptunk a Göncz Árpád melletti ülőhelyen, hogy az előző napok tárgyalásainak tükrében többek között az Európa-napok jelentőségéről is szót váltsunk. —A békéscsabai Európa-nap legfontosabb célja — csakúgy, mint a korábban megrendezette­ké hazánkban—, hogy népszerű­sítse az egységes Európa gondo­latát. Elnök úr, Ón milyen talál­kozási pontokat fedezett fel e cél­kitűzés, illene az európai szerve­zetek képviselőivel folytatott tár­gyalások között? Azért is aktuális a kérdés, mert ismertek hazánk­ban olyan vélemények, amelyek fenntartással közelítenek a csat­lakozás szándékához. — Az ismeretlent tudomásul venni, azzal megbarátkozni mindig nagyon nehéz. Amikor Munkácsy egykori lakhelyére, Colpachba látogattunk, tipikusan Európa-napot ünnepeltünk, mi­közben a magyar iskola és a helyi gimnázium énekkara együtt da­lolt tiszta forrásból. Az Esti dalt együtt hallgatni ezen a számunk­ra szinte érthetetlen luxemburgi nyelven, meghatóan szép volt. Az egésznek a háttere Munkácsy. Mindig élt bennem tudatosan az európaiság, de most először érez­tem, hogy európai vagyok. Ezt a tudatot kell erősíteni, mondjam azt, hogy megteremteni az euró­pai hazafiságot. Nem lesz könnyű feladat, mert a csatlako­zás lényegesen több annál, mint hogy néhány vállalkozó jól jár a versenyképességével, másokat pedig a gondok gyötrik. A pszi­chikai előfeltételeket kellene biz­tosítani, és az eleve adott, betáp­lált gyanakodást feloldani. Ehhez új élményekre van szükség. Úgy hallom, a békéscsabai Európa- nap programja nagyon jó. Éppen ezért megyek oda, mert jóval na­gyobb, mint amin már részt vet­tem. Fontosnak tartom ezeket a rendezvényeket! A kormánynak van egy erre szóló programja, s azt hiszem, Békéscsabán az is­,,Az ismeretlennel mindig ne­héz megbarátkozni” mereti vetélkedőkön kívül, a kul­turális sokszínűség éreztetésén keresztül mindennel találkozha­tunk. Bevonják az iskolákat, a klubokat, a társadalmi szerveze­teket. Mindenhová vendégeket várnak, nagyköveteket, külföldi delegációkat, művészeket, elő­adókat. Az előttünk álló három­négy évben tehát meg kell ala­poznunk az Európa-tudatot Ma­gyarországon is. — Amikor Magyarország be­lép az Unió tagjainak sorába, feltehetően az egyes ember még nem érzi meg a bőrén a csatlako­zás előnyeit... — Nem biztos. Ausztria lakói például az első pillanatban élvez­hették az élelmiszerárak csökke­nését. Az a benyomásom, hogy egyes iparágaknak, vállalkozá­soknak megnő, illetve csökken a súlya. Magyarország kereskedel­me ma már liberalizált, tehát a versenynek azon a megrázó hatá­sán. hogy a határaink nyitva áll­nak a külföldi áruk előtt, már túl vagyunk. Nagyon remélem, hogy a belső piac bővüléséből az ex­portnövekedés fedezi majd az import emelkedését. Nem kell te­hát fenntartani a ma alkalmazott pénzügyi megszorítások szigorú rendszerét. Ez kényszerintézke­dés volt. hiszen addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a taka­rónk ér. A takarónk pedig addig ér, ameddig beérkező működő tőkéből fedezni tudjuk a folyó fizetési mérleg hiányát. Úgy gon­dolom. hogy az életszínvonal csökkenése jövőre megszűnik. Optimista vagyok tehát, s ebből a derűlátásból merítkezve kívá­nom Békéscsabának, fogadja szí­vébe az Európa-napot! László Erzsébet Göncz Árpád Brüsszelben, a NATO székházában találkozott barátként tisztelt régi ismerősével, Javier Solanafőtitkárral A SZERZŐ FEI.VÉTEI.K

Next

/
Oldalképek
Tartalom