Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-09-07-08 / 209. szám

#BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1996. szeptember 7-8., szombat-vasárnap Királygyilkosságok Magyarországon (23.) Róbert Károly titokzatos halála Róbert Károly (I. Károly — 1308—1342), akit már III. Endre életében, 1301-ben megkoronáztak, az erőteljes pápai nyomás ellenére csak két király trónralépte és elűzetése után nyerhette el a Magyarország fölötti tényleges királyi hatalmat. Jelentős uralkodóink között tartjuk számon. Lényegében amolyan középkori reformuralkodónak tekinthető, aki hatalmának megerősítését szolgáló egységtörekvéseinek érdekében, magaszervezete korszerű hadseregével az oligarchák túlhatalmának a letörésére és az országnak nyugat-európai minták alapján való átformálására törekedett. Harmincévi uralkodás után, ötvennégy éves korában éri a halál. Noha Róbert Károly kormányzása haladónak minősíthető, akaratlanul azokra a maradi s a központi hatalommal szembehelyezkedő erőcsoportokra sújt le egységesítő törekvéseiben, amelyek a nemzeti érzés­nek is őrhelyei voltak: így Aba Amadé és Csák Mátéfélországnyi területekre kisugárzó hatalmát zúzza szét, s a Kopasz-féle felkelést veri le Uralkodása utolsó éveiben Róbert Ká­rolyt is ugyanaz a rejtélyes kór támadja meg, mint előtte és utána is nem egy királyunkat, így később Nagy Lajost, Zsigmondot, Hunyadi Mátyást, hogy csak a legnevesebbeket említsük, ami főként abban nyilvánult meg, hogy alsó végtagjai fájtak és nem tudott a lábára állni. Ámde, érdekes módon, ez nem volt elég, betegségek egész halmazata gyötörte, legalábbis a Képes Krónika szerint: „állandóan nagy nehéz beteg­ségekben kínlódott, melyek hosszú időn át főképpen a lábaiban gyötörték és módfelett hatottak reá”. Róbert Károly király tehát — és eb­ben kivételnek számít — nem hirtelen­váratlan halállal távozott el az élők vilá­gából, feltéve, hogy halála összefügg betegségeivel. Noha azok természe­téről (az egy köszvényen kívül) és eredetéről semmit sem tudunk. Ezzel le is zárhatnánk talán Róbert Károly halálának kérdését, ha nem ütköznénk egy szerfölött különös je­lenségbe, nevezetesen abba a ténybe, hogy krónikáink, s így mindenekelőtt a Chronica Hungarorum, roppant ter­jedelemben, hosszú oldalakon foglal­kozik éppen Róbert Károly halálával, hasonlíthatatlanul bővebben, mint bármely más királyunk halálával, s ha feltesszük, hogy mindennek oka van, úgy a Chronica Hungarorum szózu- hatagának is nyomós okának kell len­nie. Tekintsük át a király haláláról szó­ló krónikás szöveg egy részletét: ,,Ó, Halál! Te, aki sárból gyúrt ősatyánk vétke miatt, azáltal, hogy ők AZ ÖR­DÖGI CSALATÁS MEGFONTOLT GONOSZSÁGÁNAK ÖSZTÖNZÉ­SÉRE beleharaptak a kárhozatos al­mába, BEHOZATTAD A BŰN MÉRGÉT A VILÁGBA? EL­ÁRASZTVÁN A KÍGYÓ MÉRGÉ­VEL, te rettenthetetlen, te félelem nélküli és tiszteletet nem ismerő, te, VÉTKEK CSALÁRDSÁGÁVAL TÖLTEKEZETT, ennek az ősatyának fiait is elragadtad (...) NEM FÉLTÉL ELLENSÉGES FEGYVEREKKEL A LEGHATALMASABB URAL­KODÓNAK Károly úrnak, Isten kegyelméből Magyarország királyá­nak az ÉLETÉRE TÖRNI.” Képtelenségnek tetszik, hogy mind­ez üres példálózgatás, lehetetlen nem látni a titkos erőkre való utalások célza- tos sorakoztatását, hiszen a krónikás még azt is kimondja, hogy ellenséges fegyverekkel vetettek véget a király életének. Világosan felismerhető: éle­sen különválásztja a király betegségeit halálától: nem az következik be, ami várható, előrelátható, hanem a váratlan, az, ami megdöbbenést kelt: a halál nem a betegségek folyománya. Még inkább kiemeli mindezt a tényt, hogy a Chronica Hungarorumnak itt tanúsított .eljárása a maga nemében egyedülálló és ellentmondó önnön gya­korlatának, de a többiekének is, hiszen köztudomású, milyen röviden, alig pár szóval térnek krónikáink napirendre ki­rályaink halála felett. Ne feledjük, már betegsége, illetve betegségei, az, hogy a krónikák szerint szüntelenül nehéz és gyötrelmes beteg­ségek halmaza kínozta, már az is gya­núra ad okot, hiszen a „megétetések”: lassan ölő mérgekkel való kísérletezé­sek járnak hasonló, orvosilag szinte megfoghatatlan tüneti megnyilvánulá­sokkal, végül a nagy dózis meghozza a hirtelen halált. Felvetődhet a kérdés: honnan kerülhettek elő efféle adatok éppen a Chronica Hungarorum keletke­zésének korában, s ha akkor a krónikás kezébe jutottak, hova tűnhettek el. Ma­gyarázatot kínál erre a krónika létrejöt­tének ideje: a Chronica Hungarorum 1473-ban jelent meg, vagyis Hunyadi Mátyás uralkodása idején, s tudjuk, Mátyás király elrendelte az udvarhá­zakban, egyházakban stb. őrzött régi iratok beszolgáltatását. A kor több más historikusainál — Bonfininél, Ransanusnál és másoknál is — felfedezhetők olyan történelmi adalé­kok, amelyek a korábbiaknál nem for­dulnak elő. Ekképpen kerülhettek elő Róbert Károly király halálára vonatko­zó iratok is. Sajnos ezek később a török pusztítás és a klerikális inkvizíció foly­tán, Mátyás király híres könyvtárával, a Corvinával egyetemben végérvénye­sen elvesztek. (A szöveg Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok című könyve alap­ján készült.) Feke | fehéren A kormányfő gátjai Munkatársunk, aki részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetségében rendezett keddi, miniszterelnöki sajtóértekezle­ten alaposan felkészült a találkozásra. Kifaggatta kollégáit (mit is kérdeznének helyében a kormányfőtől), felöltözött legelegán­sabb ruhájába (mégse illik akármilyen „szerelésben” megjelen­ni), hajnalban kelt (hogy időben odaérjen), még talán gyakorolt is egy keveset (hogy ne legyen lámpaláza), amikor felteszi a megyéjében hite szerint sokakat foglalkoztató kérdést: ha már egyszer a kormány az idei évre megszavazott 1,2 milliárd forin­tot a magyarországi folyók töltéseinek megerősítésére (melles­leg csak Békés megye védelméhez 3 milliárdra lenne szükség), akkor miért csak 300 milliót adtak eddig, egyáltalán mi lesz a többi pénzzel? Az ember azt gondolná, a miniszterelnök ilyenkor visszakér­dez: ember, honnan veszi az adatokat. Amikor pedig megbizo­nyosodik felőle, hogy emberünk nem blöfföl, akkor azt hinnénk, felháborodik a kormány első embere: vizsgálatot rendel el, a vétkeseket felelősségre vonja, s a következményekről legközelebb tájékoztatja munkatársunkat és a megye lakosságát. Nem ez történt. A miniszterelnök nem háborodott fel. Ellen­ben azonnal és a legnagyobb „szakértelemmel” válaszolt: „Nem hiszem, hogy a kormány döntése alapján bárminemű probléma felmerülne a további támogatás folyósítása kapcsán.” Végül is december 31 -ig még megérkezhet a pénz. Csakhogy önmagában a pénzzel még soha senkinek nem sikerült az ár útját állni. Gátak kellenek, erősebbek a mostaninál. Beépül-e idén az 1,2 milliárd forint? Erről szól a történet. Mindenki tudja: nem. Mert ha nyolc hónap alatt mindössze háromszázmilliót használtak fel, ki hiszi el, hogy a legesősebb, fagyos négy hónapban kilencszázmilliós munkát végeznek a gátakon. Senki, kivéve a kormányfőt. A történtek után fel kell tennünk a kérdést: szabad-e a kormányfőnek rögtönöznie, szabad-e kormányában, minisztéri­umaiban vakon bíznia? Szabad-e, kell-e egyáltalán sajtóértekez­letet tartania? Árpási Zoltán Mezőgazdasági termelők figyelem! Az Agrimill Rt. az 1996/97-es gabonater­mesztéshez is szívesen várja tisztelt partnereit. Hitelezés a már jól bevált OTP-s konstrukció keretén belül. Az Agrimill Rt. megkezdte az őszibúza^vetőmagok forgalmazását is. Az Agrimill Rt. korszerű, új kombájnokkal napraforgó- betakarítást vállal. Érdeklődni munkatársainknál: Agrimill Rt., Békéscsaba, Gyulai út 2. Kereskedelmi és Termeltetési Főosztály. Telefon: (66) 451-251. Giricz Máté, telefon: 06 (60) 482-165. Jankó Ferenc, telefon: 06 (60) 482-511. Agrimill Rt. Bók6sc8aba ___III (3 8254) Hazagondol Boszniából a békési jegyző A boszniai választások élénken fog­lalkoztatják a nemzetközi közvéle­ményt. A daytoni egyezmény alapján nyolc országból csaknem 300 nem­zetközi megfigyelő és tanácsadó több mint egy hete a helyszínen segíti a választásokat, közöttük egy békés megyei is, mégpedig Békés város jegyzője. — Köszöntőm a telefonvonal túlsó végén Molnárné dr. Tarkovács Már­tát, Békés város jegyzőjét, aki a bosz­niai választások nemzetközi megfi­gyelőcsoportjának egyik magyar, és egyetlen békés megyei tagja. Kalan­dos úton jutottak állomáshelyükre... — így igaz. Budapestről autó­busszal utaztunk Bécsbe, ahol egy Hercules típusú katonai géppel repül­tünk Szarajevóba, ahonnan katonai gépkocsival folytattuk utunkat állo­máshelyünkre. — Pontosan hol tartózkodik? — A régi jugoszláv térképeken szerepel a Medjugorje, most zömé­ben horvátok lakta település. Mostar és a tengerpart között úgy félúton te­rül el ez a katolikusok által ismert, Máriapócshoz hasonló zarándokhely. — Hol laknak, milyen az ellátá­suk, milyen körülmények között dol­goznak? — A várostól egy kilométerre lévő magánpanzióban szállásoltak el, melyet a harcokat követően úgy ahogy helyrepofoztak. Egyébként a háború előtt az egész település egy üdülőközpont volt. Ellátásunk a kö­rülményekhez képest elfogadható, a házigazdánk minden tőle telhetőt megtesz értünk, hogy honnan kerít elő dolgokat, azt nem tudjuk. Ránk, a tanácsadókra az IFOR-erők és a nemzetközi rendőrség tagjai vigyáz­nak, s a csoportfőnökünk mindenféle gyakorlati kérdésben segít eligazod­nunk. A mesterségesen létrehozott állam közbiztonsága hogy milyen, s az hogyan fest, azt pillanatnyilag nem tudom. Az itt élőkben él a gyű­lölet, a veszteség érzése a gyerek, az apa, a családtag, a rokon halála mi­att, s hogy ez mit is jelent egy mester­ségesen létrehozott államban, azt ne­künk magyaroknak nemigen kell fej­tegetni-Trianon után. Egyelőre ki­számíthatatlan, hogy a külföldi megfigyelők, az IFOR-erők jelenlét­ében lebonyolított választás után mi lesz itt, milyen lesz az élet. S ne feledjük: a sok bizonytalanság miatt a helyi választásokat elhalasztották. — Milyen messze vannak egymás- •tól a magyar megfigyelők? — Mi nyolcán vagyunk együtt, ami rendkívül jó, mert meg tudjuk beszélni a napi problémáinkat, s mégiscsak együtt vagyunk. Nem túl messze tőlünk két honfitársunk telje­sít szolgálatot, három magyar meg­figyelőt Srebrenicába vezényeltek, őértük aggódunk, mert nem tudunk róluk semmit, nem tudjuk, mi van velük. — Hogyan tudnak együtt dolgozni a más nemzetbeli megfigyelőkkel? — Mindenkinek megvan a saját körzete, vagyis 10-15 szavazóköre, s azokat kell látogatnunk. A héten kö­zös felkészítésen vettünk még részt, ami egyebek mellett akna, rádiós és kommunikációs, valamint térkép- ismeretből állt, s mindezek mellett a szavazóköröket a helyszínen ellenő­rizzük. —Mennyire tér el az ottani válasz­tási metódus a hazai gyakorlattól? — A minap megkérdezték: ki ren­delkezik választási gyakorlattal. Va­lamennyien büszkén feltettük a ke­zünket, mire közölték: felejtsük el azt amit e témakörből tanultunk, mert a mostani boszniai választás egészen más lesz, különleges körül­mények között, s készüljünk fel arra, hogy itt minden előfordulhat... Fá­rasztó a munka, napi 10-12 órát dol­gozunk, s aki nem profi az angol nyelvből, annak még nehezebb a dol­ga* —A helybeliek hogyan fogadták a nemzetközi megfigyelőket? — Nem voltunk még olyan hely­zetben, hogy ilyen jellegű informáci­ókat szerezzünk, s remélem nem is kerül rá sor. Nem járunk el a csoport­tól, meghatározott útvonalakon köz­lekedünk. A jövő héten a mostaninál még szigorúbb rendszabályokat lép­tetnek életbe a mi biztonságunk ér­dekében. Senki nem tudja, kinél van otthon fegyver, senki sem tudja, hogy milyen indulatokat gerjeszt a választás, senki sem tudja, hogy hol, milyen akna lapul még áldozatra vagy áldozatokra lesve. Kaptunk tér­képet az IFOR-erőktől, melyek az általuk felderített, feltérképezett, be­mért aknamezőket tartalmazzák, de ezek nem teljesek. A többi területhez viszonyítva a mi körzetünkben bé­kesség van, de ez nem jelenti azt, hogy a választás időszakában is az lesz. — Mikorra tervezik a hazautazá­sukat? — A szavazatok összeszámlálása után, várhatóan szeptember 21-én indulunk. A hazautazásunk is olyan érdekesnek és kalandosnak ígérke­zik, mint kijövetelünk. Egy biztos: máris nagyon hiányzik a család, a békési táj, a város — mondta a tele­foninterjú végén Molnárné dr. Tar­kovács Márta. Szekeres András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom