Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-21-22 / 221. szám
A zsigereimben érzem a táncot Állítja, tudatosan készült a színi pályára. A tánc, az irodalom szeretete csak megerősítette az elhatározást. S bár jó ideje elkerült Békésből, az emlékek, a család, a barátok még ma is idekötik. Zombori Katalin, a Veszprémi Petőfi Színház tagja nemrég szülőhelyén, Gyomán szerepelt. Színésszé válásáról, szerepeiről és családjáról kérdeztük. (8. oldal) Királygyilkosságok Magyarországon Anjou Mária királynő megöletése, avagy a fehérliliomos Anjou-ház magyar ágának kihalasztása. Anjou Mária királynő, Nagy Lajos leánya és utóda huszonöt éves korában halt meg. Haláláról életírója, Márki Sándor a következő képet adja. (9. oldal) Sokan szorongatták a hónuk alatt. Nem csoda, hiszen külföldön már teljesen természetes jelenség a televíziózásban, hogy érdekes, látványos, izgalmas dokumentum-hírműsorokat forgatnak. a Am a Dossziét mégis neki sikerült kinyitnia. Nem lehet véletlen, hogy a kemény tekintetű, ugyanakkor szelíd és szimpatikus Frei Tamás tette ezt meg. Előélete: szakmai ismerete feljogosította arra, hogy külhoni példákat követve világjáró műsort csináljon. Nem aprózta el. Mindent hátrahagyva csak ezzel foglalkozik. Óriási plakátokról mosolyog a járókelőkre és onnan hirdeti műsorát. Eleinte talán akadtak, akik kételkedtek, hogy főműsoridőben vetítsenek a világ különleges dolgairól szóló összeállítást. Oda filmek valók — vélték az okvetetlenkedők —, nem a hadihajókról, a multimilliomosokról szóló eszmefuttatások. De már a második adás után kiderül, Magyarország második legnézettebb műsora a Dosszié! Ez pedig nem akármilyen fegyvertény, főleg annak tükrében, hogy milyen kevesen készítik el a roppant érdekes adást. —Hogyan csöppent bele a műsorba, ön találta ki vagy felkérték műsorvezetőnek? — Az ötlet a producerrel — Bessenyei Istvánnal — közösen született. Sok helyen jártam korábban. Tanultam Amerikában és ez a műfaj már akkor nagyon vonzott. A televízióban is csináltam jó sok interjút, dolgoztam az Egyenlegben, az Objektívban, a rádióban riporterként, tehát minden egyes munkafázist igyekeztem megtanulni — hol Magyarországon, hol külföldön —, ami kell ahhoz, hogy az ember bátran belevághasson egy ilyenbe. Szórakoztató és ismeretterjesztő — Szórakoztató vagy ismeretterjesztő műsornak tartja a Dossziét? — Mindkettőnek. Én ezt úgy nevezném, hogy szórakoztató informálás. A lényeg az, hogy információkat adjunk, hogy megmutassuk, hogy a világ merre tart és az emberek érdeklődését ebben az értelemben kielégítsük, de igyekszünk ezt annyira „emészthető módon” csinálni, hogy aki nézi, az szinte szórakozik. — Mit szól ahhoz, hogy a közvélemény-kutatások alapján a Dosszié a második legnézettebb műsor a Magyar Televízióban? Számított ekkora sikerre? —Ennek feltétlenül örülök, tekintettel arra, hogy ha az ember a televíziózás „Nekem az élményt az a fázis jelenti, amikor beleásom magam az adott témába ” FEBFOTÓ A világjáró dosszié kulcsa nemzetközi folyamatait nézi, akkor igazából semmi újdonság nincs benne. A világ számtalan televíziójában van ilyen jellegű műsor, a kérdés csak az volt Magyarországon — ami a világ sok országában úgyszintén —, hogy ez a műfaj működik vagy sem, azaz „vevők” rá a nézők, vagy nem. Igazából még a nagyon komoly szakértők által sem megmagyarázható módon vannak országok, ahol nagyon sokan nézik az ilyen jellegű műsorokat, azaz óriási „kereslet” van rá, és vannak országok, ahol az ilyen műsorok valahogy megbuktak, valahogy nem kellettek. Én nagyon izgultam, mielőtt nekivágtunk a dolognak, hogy vajon Magyarországon mi lesz, de a felmérések azt mutatták, hogy a magyar készítésű műsorok közül valóban a Dosszié a második legnézettebb műsor. — Hány ember vesz részt a Dosszié készítésében? — A forgatásokra ketten-hárman, néha négyen megyünk, ez hely- és témafüggő, vannak helyek, ahol több ember kell, és vannak, ahol minél kevesebben vagyunk, annál könnyebben mozgunk. Mindenki számára világos, hogy egészen más a helyzet, ha az ember mondjuk elmegy Afrikába, egy diktatórikus országba, ahol csak testőrökkel lehet mozogni és egész más, ha egy civilizált európai nagyvárosba indul. A háttérstáb viszont nagy, kezdve a zeneszerzőktől, akik mindig az adott témákhoz csinálnak háttérzenét, folytatva a vágón át a háttérszervezőkig, a grafikusokig, több mint húsz ember. §okan nézik az adást — Mennyi időt, illetve pénzt emészt fel egy-egy rész elkészítése? — Időt elég sokat, itt alapvetően a szervezés a lényeg. Én mindig azt szoktam mondani, hogy abban már igazából nagy ördöngösség nincsen, ha az embert fogadják, hogy elkészítse az interjút. Ha már pl. dallasi olajmilliomosok azt mondják, hogy lehet jönni, akkor onnantól fogva már nem vesz igénybe sok időt odamenni és forgatni. Nem is gondolom, hogy az olyan rettentően nagy tehetséget kívánna, mert szerintem jó néhány tucat televíziós riporter van Magyarországon, aki ugyanolyan, sőt talán még jobb interjúkat csinálna, mint én. A feladat nagyobb része a háttérmunka. Az például rendszeresen előfordul, hogy a világ valamelyik pontján vagyok, de onnan telefonálok földrészekkel távolabbra, ahol éppen majd a következő forgatás lesz. De a két, két és fél hónap szervezés, jó néhány hét forgatás, egy hét utómunka — a nyers anyag szerkesztése, szinkronizálása, a hang keverése — általában ott van egy-egy elkészült műsor mögött. Pénzügyi dolgokról azt tudom elmondani, hogy a Dosszié az MTV számára abszolút nyereséges, körülbelül évi nettó 100 millió forint a bevétele csak ebből a műsorból, olyan jó áron lehet eladni hozzá a reklámokat, köszönhető ez a nézettségi indexének. Kalandok és információk — Önmagában az elkészítés nem olyan drága. Nagyon mozgékonyak vagyunk, mint mondtam, kis stábbal utazunk, és ma már kb. százezer forintból a világ szinte bármely pontjára el lehet jutni repülővel. Egy televíziós produkciónál pedig ez az összeg a legkisebb tétel. A technika, bérlet, a stúdió sokkal-sokkal több pénzbe kerülnek nagyságrendileg is, tehát az én véleményem az, hogy költségvetésileg nem sok különbség van itthon forgatott és egy ilyen jellegű film között. Azt gondolom, hogy az állami televíziónak, az állami alkalmazottak által forgatott különböző, akár hazai témájú dolgai is — ahol igencsak pazarló módon 5—6 fős stábok mozognak — sokkal többe kerülnek, mintha mi mondjuk ketten elmegyünk a világ egy más pontjára. — Melyik rész áll legközelebb önhöz, melyiket érzi leginkább a magáénak? — Van olyan rész, ahol az ember a több hónapos szervezési munka alatt annyi információt szed össze, annyi mindenkivel beszél, hogy maga a forgatás már nem sok meglepetést tartogat. Nekem az élményt az a fázis jelenti, amikor beleásom magam az adott témába. Számomra azok a részek a legkedvesebbek, ahol a forgatás maga is egy élményt jelent. Nagyon élveztem az első, az Eboláról szóló részt, lévén ott nagyon izgalmas helyszíneken jártunk Afrikában. Hasonlóan élveztem az autózásról szóló részt, mert ott folyamatosan, mindig fantasztikus újdonságokat láttam. A verseny folytatódik —Hány részt terveznek még? — Szerződésünk decemberig van. A Magyar Televízió teljesen korrekt módon mindenkivel egy évre köt előre szerződést, tehát ez egy versenyhelyzet. Nagyon bízom benne, hogy a nézettség és még sok minden alapján úgy fognak dönteni, hogy továbbra is kell. Élvezném, ha még sokáig csinálhatnám. Bánóczy Zoltán
