Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-20 / 220. szám
SZÍNES 1996. szeptember 20., péntek Kalandozás a motormatuzsálemek birodalmában Gottlieb Daimler nem tudhatta, hogy fából és acélból épített motorkerékpárját 111 esztendő' múltán is technikatörténeti szenzációként ünnepli az utókor. Mirit ahogy azt sem, hogy a huszadik század végén egy magyar kisváros utcáján százak tolongnak majd, hogy tanúi legyenek, amint az „Egynyomú” hű mása az első száz métert megteszi az aszfalton. Hiába, ilyenek vagyunk mi emberek. Legtöbben ügyet sem vetünk a műszaki leírásra, a szakkönyvek szürke grafikáira. A hiszem, ha látom bizonyosságára vágyunk. S ez a sóvárgás nem hiábavaló. Mert vannak, akik életre keltik a századelőn, netán korábban papírra vetett rajzokat, s olyanok is, akik a „világ végére” is elmennek egy-egy járműmatuzsálemért. Közülük most kettőt mutatunk be: egy német járműrestaurátort és egy gyomaendrődi motorkerékpárgyűjtőt. Utóbbi,városában európai hírű motormúzeumot teremtett. A bognármester múzeuma Sóczó Elek gyomai bognármester fiatal korától rajongott a motorkerékpárokért, ám negyven is elmúlt, amikor komolyan a gyűjtésükbe foghatott. Amikor az ezüst színű 600-as BMW-nek és társainak szűk lett a lakóház portája, úgy döntött, létrehozza hazánk első motormúzeumát. Portát vásárolt, ezen építette fel a múzeumot. Közben szakmájában is keményen dolgozott, hogy az építkezés s a folyamatos gyűjtés anyagi hátterét megteremtse. Sóczó Elek ma a világban is ritkaságszámba Sóczó Elek, a motormúzeuni létrehozója menő, 150 darabos motorkerékpár-gyűjtemény birtokosa. A múzeum látogatói 87 motormárkát számolhatnak össze. A legrégibb gép 1922-ből való, a legfiatalabb 1989-ből. Van itt 1941-ben gyártott sivatagi BMW, a ’30-as éveket idéző Harley Davidson, belga Sarolea, NSU és Norton motor. Kiállította Horthy Miklós kísérőmotorjai egyikét is, egy német Horex-et. S itt van az a német BMW is, amely egykor tagja volt az Erzsébet királynőt kísérő motorkonvojnak. A szenzációs fakerekű. Az első „igazi” motorkerékpárként emlegetett Daimler-konstruk- ció fél lóerős lehetett. Az Einspurnak, azaz Egynyoműnak keresztelt Daimler-gép váza és kerekei fából készültek, lónyereghez hasonlatos bőrbevonatú ülése és acélcsőből hajlított kormánya volt. A krónikások szerint Daimler 17 éves fia, Paul tette meg az első hosszabb utat az Einspurral, Bad Canstattból Untertürkheimbe motorozva. A közel 12 kilométeres úton az átforrósodó motor a novemberi hideg ellenére megperzselte a nyerget. A jármű a Daimler-gyárat 1903-ban elpusztító tűzvészben megsemmisült. Felvételünkön a technikatörténeti szenzációként emlegetett 1885-ös motorkerékpár hű mása, amelyet mint gyűjteménye legfrissebb és legbecsesebb darabját a közelmúltban mutatott be a gyomaendrődi motormúzeum. Fogd a motort, és fuss! Ha hírét veszed egy motorritkaságnak azonnal indulj, különben megeshet, hogy mire odaérsz, csak hűlt helyét találod— osztotta meg velünk a motorgyűjtés aranyszabályát Sóczó Elek. Mint mondta, olyan nemigen történt, hogy az eladásra szánt járművet a helyébe hozták volna. Nem volt rest, utánajárt ő minden valamire való hírnek, így az elmúlt tizenöt esztendőben több mint hetvenezer kilométert utazott. A másfél évtizedből kötetre való érdekes történetet őriz. íme egy a sok közül: „1989 tavaszán Debrecen külvárosában egy parasztház melléképületét bontották. A munkások a folyosó végében két befalazott motorkerékpárra bukkantak. A háziak a második világháború előtt nyilván oda rejtették a járművüket: egy német DKW-t és egy angol Nortont. A motorok tulajdonosaival nem tudni mi lett. Később az épület többször gazdát cserélt, s azt, hogy mit rejt a folyosó vége, egészen a bontásig senki nem sejtette. Mindjárt az eset másnapján jött a hír, s én azonnal indultam. A gyűjteményem szempontjából csak a DKW jöhetett szóba, lévén szíjhajtású, ami igazi különlegesség. Minden igyekezetem ellenére már két német férfit találtam a helyszínen. Láttam, még nem döntötték el, melyiket viszik. Cselhez folyamodtam: amikor ők a Nortont nézték, én a DKW-t dicsértem, s ha a DKW-t méregették, én a Nortont mustráltam. Sikerült elkerülni a licitet. Hamarjában megegyeztem az árussal, fizettem, majd látva a németek méltatlankodását, amilyen gyorsan csak lehetett, távoztam a helyszínről. Igen ám, csakhogy a sebtében bepakolt motor első kereke kilógott az öreg Volga csomagtartójából. Ezzel alig maradhattam sokáig észrevétlen. A Nagytemplomnál jártam, amikor megállított két rendőr. Látva, hogy nem akármilyen „rakományt” szállítok, nem bírságoltak meg. — Most olyat teszünk, amit nem volna szabad. Maga ne törődjön semmivel, csak nyomja a gázt! — mondták, azzal beültek a kocsijukba, majd hang- és fényjelzéssel a városon át felvezettek a 4-es főútra. Búcsúzóul azt tanácsolták, legjobb lesz, ha most már kiszerelem a motor első kerekét, mert nem biztos, hogy a kollégáik is ilyen elnézőek lesznek. Hát ilyen kalandos utat járt meg a DKW, amely máig a gyűjteményem egyik legkülönlegesebb darabja.” Az oldalt írta és szerkesztette: Csath Róza Felhasznált forrás: Ocskay Zoltán: A motorkerékpár története Fotó: Lehoczky Péter és Such Tamás Lovak és lóerők bűvöletében Minden azzal az ötven köbcentis Kayser motorral kezdődött. A tizenhat éves zuffenhauseni ifjú buzgón fogott szebb napokat is látott járműve felújításába. Hónapok múltán a vén Kayser ismét a régi fényében pompázott. A műszaki érdeklődésű fiatalembernek a pályaválasztás egy pillanatig sem okozott fejtörést. Apja nyomdokaiba lépett: szerszámkészítőnek tanult, majd mechanikus mestervizsgát tett. 1977-ben műszaki modellek készítésére saját céget alapított. Mint mondja, számára a járműrestaurálás csak hobbi. Minden szerénysége ellenére Heinz Oppenlaendert a szakma ma már csak úgy emlegeti: a járműspecialista. Munkájáért a Porschétől a Mercedesig a legnevesebb cégek versenyeznek. — Hogyan indult a karrierje? — Annak idején a Boschnál kezdtem. Különböző adagolók és befecskendezőszerkezetek modellezése volt a dolgom. A modelleket nyilvánosan is bemutatták, s az egyik kiállításon figyelt fel valaki a munkám pre- cízségére. Megbízásokért, soha nem kilincseltem, mindig a gyártók voltak azok, akik egyv- egy megrendeléssel megkerestek. S ha már a jelennél tartunk, a cégem most a Porsche legújabb modelljének a Porsche Boxster- nek kiállításra szánt változatán dolgozik. A megrendelő kívánságára a jármű vázát úgy készítjük el, hogy a gépkocsi mechanikája, a motor működése, az ülés beállítása minél átláthatóbb legyen. — Járműrestaurátorként mikor kapta az első jelentős megrendelést? — Tizenkét esztendővel ezelőtt. A megbízás az 1885-ös motorkerékpár másolatának elkészítésére szólt. Kihívás volt ez a munka, mert az eredeti gép elégett, s csak . az 1905-ben utánaépített változata és néhány fennmaradt dokumentum jelentett támpontot. — Restaurátorként számos meglepő megoldással találkozhatott. — Az érdekességek közül az 1891-ből való Mercedes teherautót említeném meg. Ebből múzeumi megrendelésre tizenkettőt készítettem. Az eredetit egy Bonét nevű katalán textilkereskedő építette. Fémet alig használt, inkább textillel dolgozott, s a kész teherautó már-már egy fonott kosárra emlékeztetett. Ám a motorja Daimler volt. — A Daimler márka különösen kedves Önnek. Ezért is érdekel, hogyan fogadta, amikor tudomására jutott, hogy egy gyomaendrődi bognármester az 1885-ös Daimler motorkerékpár-másolat megépítésére készül? — Sóczó Elekkel egy éve találkoztam először. Mindjárt videofdmet és prospektusokat mutatott a motormúzeumáról. Láthattam, ez nem afféle hátsóudvari gyűjtemény, hanem koffeint Oppenlaender, a járműspecialista moly múzeum. A Daimler-máso- lat is szóba került. Abban maradtunk, hogy őelkészíti a famunkát, én pedig a motort. Azt hiszem ezt pénzért senki nem csinálta volna meg. S ha nem okoz örömöt, én sem vállaltam volna. —Mit tart az elődök műszaki felkészültségéről? —- Csak tisztelettel szólhatok a századforduló úttörőiről. Mai szemmel nézve is komoly technikai ismeretekkel bírtak, mindössze nem volt hozzá megfelelő gépük, illetve anyaguk. Ezért jutott egyik-másik vállalkozás csődbe, netán találmányok a feledés homályába. Csak példaként: a száztíz évvel ezelőtt épített lovas kocsikban már benne volt az a kanyarodást segítő szerkezet, amely most újból előbukkan a versenykocsik kormányrendszerében. — Ha már a hobbiról beszélünk, akkor másik szenvedélyéről, a fogathajtásról sem feledkezhetünk meg. Lóerők és lovak hogyan férnek meg egymással? — Apám is autómechanikusként kereste a kenyerét, mégis arra intett, tanuljak valami rendes szakmát, olyat, amiből meg is élhetek. Ha akkor egy második szakmát választok, biztosan farmer leszek. Farmer ugyan nem lettem, de a lovakat gyermekkorom óta szeretem. A lovassport mindig is vonzott. Nyolcszor voltam az országos fogathajtó bajnokság első helyezettje. Két lovat tartok. Szeretnék többet is, de nem győzném idővel. Ezért is izgalommal készültem Önökhöz, mert nálunk azt tartják, hogy Magyarország lovas nemzet. — A munkája jóformán minden percét leköti. A családja hogyan békéi meg ezzel? —A családban ez szerencsére nem okoz konfliktust. Két lányom van. Mindkettő szívesen tevékenykedik a cégnél és a hobbink is közös, mert ők is rajonganak a lovakért. A nagyobbik sokat segít az irodai munkában, s úgy néz ki, hamarosan nálam fog dolgozni. Ha a lányok nem is lesznek mechanikusok, talán valamelyik vejem majd továbbviszi a cég hagyományait. S akinek nagyon sokat köszönhetek az a feleségem. Szerintem a világon csak egy nő van, aki a munkámmal járó mindenféle gondot, terhet elviseli. És én rátaláltam. Az ország első motormúzeumában igazi különlegességeket, régi és új darabokat lelhetfel a gyűjtő és az édeklődő egy ránt. A motor szerelmeseinek igazi paradicsom ez